Nem utálja eléggé Kádárt? - Motívumok Tabajdi Gábor Bomlasztás – Kádár János és a IIII/IIII című kötetéből
Nemrég jelent meg Tabajdi Gábor Bomlasztás – Kádár János és a IIII/IIII című kötete, amelyből kiderül, hogy Kádár tevőlegesen is mi mindent tett és mondott mindazért, hogy kiépüljön a Rákosi-diktatúra, 1956 után pedig a saját nevével fémjelzett titkosszolgálati operatív munkára épített rezsimje. Ebből mutatunk be 11 motívumot.
PZL – 061.hu
- 1945-ben Budapest rendőrfőkapitány-helyettese, már ekkor foglalkozott az újonnan beszervezett besúgók ügyével, és lépésről lépésre követte a nyilas pártház elfoglalását. Ő volt a Mindszenty József elleni kampány egyik irányítója és belügyminiszterként ő felügyelte a bíboros elleni vádak összeállítását. Kádár a halála után egy belügyi látogatásán mondta: „Ez a Mindszenty-ügy egyébként a belügyet is dicséri. Bár minden feladatot így tudnánk megoldani, mint ezt…. Mindszentyt végül is a Vatikán intézte el.”
- 1948 és 1950 között ő volt a belügyminiszter, ebben a tisztségében Péter Gábornak, az ÁVÓ vezetőjének a felettese volt. Kádár részese, sokszor irányítója volt olyan ügyeknek, mint amilyen a Rajk-per volt, vagy a kulálok elleni megfélemlítési akciók, míg nem aztán 1951 májusában őt is letartóztatják, és koncepciós perben őt is elítélik.
- 1956-ban Nagy Imre kormányának a tagja lesz, vagyis elfogadta mindazt, ami miatt Nagy Imrét később kivégezték. A forradalom leverése után az elnyomószervekkel igyekezett megtartani a két lépés távolságot, ugyanakkor a titkosszolgálatokat kontroll alatt tartotta.
- Kádár a Politikai Bizottság 1982 márciusi ülésén: „Rámenni…. kellemetlenkedni… A lakást is, megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik szükséglakásba… egymillió módja van mit úgy hívnak, hogy kellemetlenkedni nekik.”
- Az ÁVH vezetőjének, Péter Gábornak a feletteseként személyesen jelent meg Pócspetriben, hogy kivizsgálója, jelentéstevője legyen annak az esetnek, amely ürügyként szolgált az egyházi iskolák államosításához. Azaz része volt abban, hogy egy balesetben elhunyt rendőr halálára épített hisztérikus kampány során gyilkossággal vádolják meg a „klerikális reakció” helyi képviselőit.
- Kádár intézte a szovjet katonák által meggyilkolt győri püspök, Apor Vilmos exhumálásának „zavartalan” lebonyolítását, aminek következtében elmaradtak a felelősségre vonások.
- Kádár mondta a Politikai Bizottság 1958 júniusi értekezletén: Meg kell érteni, hogy mi a klerikalizmus ellen tűzzel-vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk, mert nálunk nem klerikális, hanem munkás-paraszt uralom van.
- Aztán 1956 után stratégiát vált. Azt mondja: Lehet, hogy a klerikalizmus ellen harcolni kell még öt évig, és a vallásos világnézet ellen még két generáción át. Mindenki tudja, nem úgy van, hogy fogom a lőcsöt és leverem a vallásos világnézetet. E helyett a kifinomult, célzott egyházellenes intézkedések jöttek, azaz azt a látszatot keltették, mintha nem lennének kiélezve a belpolitikai törésvonalak. Berényi István, a BM II/5-c Alosztályának vezetője Kádárral egyetértésben azt mondta, hogy az egyház bomlasztása, az ellentétek szítása többet ér, mint néhány pap letartóztatása.
- Az egyházi bomlasztásnál fontos szerepet kapott a „homoszexuális papok tevékenységének dokumentálása, a papok nyilvánosság előtti leleplezése". Külön figyelem irányult a papi pályát elhagyókra, döntéseiket „operatív kombinációkkal” is segítették. Az egyházi elhárítók betechnikázták a püspöki irodákat, a fennmaradt szerzetesközösségek intézményeit, plébániákat…
- Kádár: A múltkor viccelődtem, és azt mondtam, mint ex-katolikus, fellebbezni fogok, hogy protestáns csirkefogókat is tartóztassanak le. Aztán a református ifjúsági vezetők ellen megkezdődött az ún. második KIE-per, amelyben 1967 decemberében hirdettek ítéletet. Négy vádlottat ítéltek börtönbüntetésre.
- Mivel a Nemzetközi Vöröskereszt felemelte a szavát azért, hogy sokan a hitük miatt kerültek börtönbe, az MSZMP ezúttal is stratégiát váltott: alapvetően az ún. szignalizációt alkalmazták, ami magyarul annyit tesz: elérték, hogy a vallási okból sorkatonai szolgálatot megtagadókat, vagy az egyháztestületek tagjait egyszerűen kirúgják a munkahelyükről.
