"Kiégek és felállok újra" - Áron András 'Apey' új szólólemezéről

Nehéz nem szuperlatívuszokban írni Áron András ‘Apey’ hamarosan megjelenő Book of Changes című albumáról - a dalszerző-énekes-gitáros a 2017-es Stranger után ismét nagyon kerek anyagot hozott össze. Már megszokhattuk, hogy nála a brutálisan őszinte dalszövegek és a megalkuvás nélküli, minőségi zene kéz a kézben járnak, ezúttal sincs másképp, és azt se felejtsük el, hogy a szólóanyag úgy született, hogy közben metál bandája, a műfaj hazai zászlóshajója, a Lazarvs új korongját is kihozták. Pörög a srác, nem vitás, és mi ennek nagyon örülünk.

MM - 061.hu

A Book of Changes november 9-én jelenik meg, az albumról a dalszerző-énekes már több kislemezt is bemutatott, legutóbb a Border Bluest (nemrég Andrist elkapták fűvel a szerb határon, ráadásul épp két koncert között, ez ihlette a dalt), ami rögtön a kedvencünk lett. Nem csodálkoznánk, ha a közeljövőben egy egész anyagot szentelne a blues műfajának. Andris mély, karcos hangjának elképesztően jól áll a country-bluegrass vonal, emlékezzünk csak a Lee Olivérrel előadott Johnny Cash-feldolgozásra, a Folsom Prison Blues-ra, ami ITT hallgatható meg.

Erre a blues-os alappillére építkezik az új album Your Lifetime Achievement című dala is, a slide-olás és Andris egyre érettebb, koszosabb hangja miatt pedig valóban az az érzésünk, hogy épp a Mississippin csordogálunk lefelé. Ezek a dalok működnek a legjobban az élő koncerteken is, Andrisnak egyszerűen annyira egy a hangja ezzel a műfajjal, ismeri annak minden elemét, az ehhez passzoló technikákat, szimbiózisban van vele. Így történhet meg az is, hogy egy 21. századi, teljesen banális, áruházi mikulásról szóló történetnek is jól állhat a country. A Truth About Supermarkets - ami görbe tükröt tart a modern, kiüresedett világnak - klasszikus, történetmesélős country dal jó adag iróniával, amelyben a selfie-stick kifejezés sem hat idegennek.

És úgy tűnik, hogy Áron Andris megtalálta a maga June Carterét, párja, a Blahalouisianából ismert Schoblocher Barbara két dalban is vokálozik a lemezen. A Dance With The Devils egyértelműen az egyik nyugvópontja az albumnak, jól is áll neki, de a duett-vonal feldolgozásához még kérünk egy kis időt. Amihez szintén kell idő, az a Nothing At All, amelyből klip is készült - Apey tizenhét éves korában veszítette el édesanyját, azóta mindegyik szólólemezén üzen neki valamilyen formában, de talán ez a legkerekebb, ebben a témában született szerzeménye. Fájdalmas és mélyre ható a klipben bejátszott gyerekkori videórészleteknek köszönhetően is. Elképesztően erős az outsider-érzést és a magányt körüljáró Blue Veins is, az album kakukktojása pedig egyértelműen a III: The Circle. Ez a dal zeneileg mindenképp kilóg a sorból, elképesztő a sodrása, ez a másik kedvencünk. All I want to feel, just to feel I'm alive - hangzik a dal utolsó sora, ami a körkörös bolyongás végén megérkezés lehet.

A lemez Apey elmúlt éveinek legfőbb stációit veszi végig időrendben: élete egyik legmélyebb depressziójától a szerelem megtalálásán át, a szinte gyerekként elveszített édesanyjára való emlékezésig rengeteg szín és életállomás kap helyet a lemezen. Egyértelmű, hogy a karantén is jót tett az anyagnak, látszik, hogy volt rá idő, alaposan átgondolt a koncepció, egy helyen sem lett elkenegetve, vagy megúszva a lemez kidolgozása, strukturálása.

Apey-ban az a jó, hogy ugyanolyan hiteles az "öelh"-ező (a Lazarvs kalapálós dalaiban Andris előszeretettel ad ki öklendező hangokat) metálfrontember szerepében, mint egy szál gitárral, fel sem merül az emberben, hogy a kettő ütné egymást. Pénteken vinnyogó tinilányok gyűrűjében gyűri a gitárját szólóestjén, szombaton meg eszelős tekintettel gyalulja a földbe a sludge-ra vágyakozó Lazarvs-fanokat. És ez így van jól. Az album megjelenéséig Andris még két videóklipet mutat be, várjuk!