Dave Grohl, Kerry King és John Carpenter egy helyen, mi lehet az? - Megnéztük a Foo Fighters horrorkomédiáját

Dave Grohl fáradhatatlan rockarc, folyamatosan igyekszik a rajongók kedvében járni és a jófejkedéseknek meg is van a gyümölcse: a Foo Fighters-úthenger csaknem három évtizede indult útjára, és azóta is nyomul előre, magával sodorva rajongók újabb generációit. Aki szamárfület, vagy koszt keresne a Foo Fighters-életművön, nem fog találni, ez nem az a banda, amelyik meglepetéseket okoz. Gondoltuk eddig...Aztán csináltak egy horrorkomédiát, saját magukkal a főszerepben, az eredmény pedig, nos, elviselhető. A Foo-rajongók egész biztosan megveszik, a műfaj kedvelőiben viszont maradhat hiányérzet. Borzongás, morbid humor, a horrortoposzok kinevetése, mindezek megfelelő arányérzékkel adagolva - ezek egy jó horrorvígjáték alapjai, a Studio 666 azonban nem több egy jó bulinál, kiszámítható és lapos poénokkal, színészi játék helyett sokszor improvizációval. Három okunk mégis van rá, hogy megnézd: rock&roll, John Carpenter és Kerry King.

MM -

061.hu

Vállalom, hogy a horrorkomédia műfajának létjogosultságát mindig is vitattam, innen nézve, eleve halott ötlet volt beülni a Studio 666-ra, a Foo Fighterst viszont szeretem, így adtam egy esélyt a zsánernek és Dave Grohléknak. A történet szerint a Foo Fighters tizedik albumuk autentikus felvételéhez ideiglenesen beköltözik az Encino kastélyba, amely épület szörnyű titkokat rejt falai között. A ház új lakójaként, Dave Grohl természetfeletti erőkkel találja magát ádáz küzdelemben, melyek nem csak új albumuk elkészültét fenyegetik, de a zenekar tagjainak az életét is.

Grohlt állítólag a Medicine at Midnight című albumuk felvételei ihlették a film sztorijára, mivel a zenekar munkája során állítólag különös jelenségeket, zajokat tapasztalt a házban, ahol rögzítették a dalokat (a ház egyébként az, amely a filmben is látható, így autentikus a helyszín). A hangszerek rossz hangon szóltak, a rögzítő program rosszul működött, rögzített sávok tűntek el, és újak jelentek meg bizarr zajjal. Ez az élmény inspirálta a gitáros-énekest, hogy megírja a Studio 666 történetet. A film végső formájára végül a '80-as és '90-es évek horror-vígjátékai is nagy hatással voltak.

Dave Grohl az évtized albumát szeretné összerakni, azonban alkotói válságban van, nem jönnek az ötletek, mígnem az őt megszálló démon kinyitja az érzékeit, és mint egy belülről lüktető őserő, megindítja benne az írás folyamatát. Elindul a véget nem érő rock&roll, egyre hosszabbra húzódik a lemezfelvétel, a maximalizmusra törekvő frontember pedig egyre különösebben kezd viselkedni. Szellemek, démonok, pokoli teremtmények lepik el a filmvásznat - a piros szemű szellemeknél nehéz eldönteni, hogy a röhögtetés volt a cél, vagy az, hogy összepisilje magát a néző. Nálam az előbbi működött, de talán épp ez az, ami miatt zavarban vagyok egy ilyen műfajú film nézése közben. Se nevetni, se borzongani nem tudok. Hol kellene rátalálni a kettéfűrészelt test, a levágott fej és a lógó belek között a humorra? Aztán rájövök, hogy ez a fajta humor egy ágról fakad a fingós-böfögőssel, amely ugyancsak nehezen csal mosolyt az arcomra. Vannak azért reményt adó próbálkozások: a Pearl Jam-mel való poénkodás még akár jó is lehetne, de valahogy ez sem működik, ahogy az orális, vagy a nagymama-szex témakörben osztogatott humorbonbonok sem. Persze, lehet hogy bennem van a hiba, hiányzik belőlem a horrorkomédia-dekódoló rendszer, pedig külön-külön mindkét műfajt csípem.

A zenekari tagoknak bevallottan közük sincs a színészkedéshez, nem is nagyon erőltetik meg magukat, az azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Taylor Hawkins például nem volt hajlandó megtanulni a sorokat, végig improvizált a jelenetekben. De a legszórakoztatóbb egyértelműen a már Nirvanából is ismert Pat Smear "játéka", ami már annyira kellemetlen, hogy a néző legszívesebben odamenne hozzá, megsimogatná a buksiját, és azt mondaná neki: "nyugi, Pat, ne izgulj, pár nap és vége a forgatásnak".

A Studio 666 legfőbb érdeme a Dream Widow megszületése, ez egyébként egy fiktív banda (a filmben Dave Grohl a pincében talál egy rejtélyes szalagot, amelynek címkéjén ennyi áll: Dream Widow), amely mögött maga Grohl és James Rota, a Studio 666 producere áll. Az idén márciusban kijött, nyolc számot tartalmazó EP a metál szinte minden stíluselemét felvonultatja, nem is rosszul. Az anyag ITT hallgatható meg.

Szóval Foo-rajongók, ha szeretitek a belezős, fűrészelős, hányós poénokat, na meg kíváncsiak vagytok, milyen szerepet kapott a filmben a horror egyik legnagyobb zsenije, John Carpenter, vagy a Slayer gitárosa, Kerry King, irány a Cinema MOM július 21-től. Nem Foo-fanok, ti elég, ha majd streamelitek.