A szimfonikus műfaj jobban igénybe veszi a hangomat, mint a metál- interjú Köteles Leanderrel
A Leander Szimfonik telt házas év végi BOK Csarnok-béli koncertje után egy exkluzív színházi koncertélménnyel készül az ország egyik legnagyobb presztízzsel bíró helyszínén, az Erkel Színházban. A Leander Rising, a Leander Kills és az Amigod zenekarokból is ismert, többszörös platinalemezes, Fonogram- és Petőfi Zenei díjas, 2022-ben az “Év férfiénekesének” választott Köteles Leander 33. születésnapján – 2018. március 15-én – különleges ünnepi koncertet adott, ahol legfontosabb dalainak Pejtsik Péter által készített átiratait adta elő nagyzenekari kísérettel. A nagy sikerű bemutató után Budapesten minden évben színpadra állt a Leander Szimfonik produkció újabb és újabb dalokkal kiegészítve a repertoárt.
LSZF- 061.hu
Sok interjúban elmesélted, hogy kicsi korod óta a zene mennyire fontos számodra. Mikor volt az, amikor igazán megfogott egy szimfonikus vagy nagyzenekari lemez, akár egy nóta? Mennyire kell szerinted erre a műfajra megérni, akár hallgatóként, akár előadóként?
Nem volt jellemző, hogy szimfonikus koncerteket hallgattam volna, az első meghatározóbb pont azt hiszem a Metallica S&M című lemeze volt, itt a zenekar a San Franciscó-i Szimfonikusokkal egészült ki. A két lemezen ismert Metallica számok klasszikus, nagyzenekari átiratait hallhatjuk, ezzel együtt a domináns szerep azért a gitároknak, a dobnak, és természetesen Hetfield énekének jut. Egyébként én azt gondolom, hogy ez a műfaj korral érik be. Az ember kipróbálja magát több stílusban, aztán egyszer elérkezik a szimfonikus hangszereléshez, amely szerintem a zeneiség csúcsa.
Téged a metál és a rock vonaláról ismernek leginkább, ám 2018-ban elindult a Leander Szimfonik sorozat? Hogyan született meg ez a formáció, hogyan kell elképzelni Pejtsik Péterrel a közös munkátokat?
Szeretnék erről valami romantikus sztorit elmesélni, de nem így történt. Szarka József menedzserünkkel dumáltunk arról, hogy az lenne egyszer a csúcsok- csúcsa, ha a dalaim szimfonikus környezetben szólalnának meg. Ehhez a végső löketet az adta, hogy kibéreltük a BOK- csarnokot, Józsi már régóta ismerte Pejtsik Pétert az After Crying zenekarból, így belevágtunk a közös munkába. Első körben Leander Rising és a Leander Kills legfontosabb dalait kiválogattuk, azokat, amelyek passzolnak ebbe a környezetbe. Nagy szerencsém volt, mert Peti hasonlóan őrült ember, mint én, így meg tudta fogni az egészet úgy, hogy a szimfonikus műfajban ugyanazt a lendületet hozza, mint a metál zenében, gitárok és dob nélkül.
Milyen hatással volt rád, amikor meghallottad a saját dalaid szimfonikus verzióban?
Őszintén azon gondolkodtam, hogy így innen hova tovább, mert tényleg ez a csúcs. A szimfonikus zene dinamikában és érzelmileg a legnagyobb hatást tudja kiváltani. Ez számomra hatalmas inspiráció is, mivel később szeretnék kicsit belemászni a filmzeneszerzésbe is.
Mi a helyzet a közönséggel? Mennyire éreztek átfedést a szimfonikus és egy Leander Kills koncert között?
Azt gondolom, hogy az elején leginkább a Leander Kills rajongói jöttek el erre az eseményre. Ezek a fiatalok sokszor mutogatják a szüleiknek a Leander Kills formációt, ami egy metál zenekar. Nagyon sokszor megkapjuk azt "a kritikát", hogy baromira tetszik nekik, csak ez túl kemény. Na ebben a produkcióban az idősebb korosztály is megtalálhatja önmagát.
Egy ilyen nagyzenekar nagyjából ötven emberből áll, neked milyen volt mondjuk a négy tagú Leander Killsből beülni ennyi zenész közé? Énekesként mennyire vesz igénybe ez a szimfonikus műfaj?
Nekem a zenekarral túl sok dolgom nincsen, mivel Péter a hangszerelés mellett karmester is, és ő viszi a hátán az egész zenei megszólalást. A színpad három szekcióból áll. Vagyok én, mint énekes- előadó, van a zenekar, és a kettő között Péter karmesterként közvetít. Azt hiszi mindenki, hogy a metál zenében sokkal durvább teljesítményre van szükség ének fronton, de ez tévedés. Itt van a hangom legjobban igénybe véve, mivel itt nem lehet a gitárok és a dob mögé elbújni, nagyon kiszól az ének, és nagyon-nagyon oda kell figyelni. Nehéz, de élvezem.
Nekem a zenekarral túl sok dolgom nincsen, mivel Péter a hangszerelés mellett karmester is, és ő viszi a hátán az egész zenei megszólalást. A színpad három szekcióból áll. Vagyok én, mint énekes- előadó, van a zenekar, és a kettő között Péter karmesterként közvetít. Azt hiszi mindenki, hogy a metál zenében sokkal durvább teljesítményre van szükség ének fronton, de ez tévedés. Itt van a hangom legjobban igénybe véve, mivel itt nem lehet a gitárok és a dob mögé elbújni, nagyon kiszól az ének, és nagyon-nagyon oda kell figyelni. Nehéz, de élvezem.
Május 13-án lesz az Erkel Színházban a Leander Szimfonik következő koncertje, de előtte és utána a Leander Kills-szel léptek színpadra? Egy ilyen szimfonikus koncertre mennyivel másabb lelkiállapot szükséges, mint egy metálbulinál? Hogyan készülsz egyikre és másikra?
Készülni sehogy sem szoktam, de sokkal nagyobb izgalom van bennem a szimfonikus koncert előtt. Egyrészről azért, mert a metál fronton húsz éves tapasztalatom van, a szimfonikusból pedig még nem volt összesen tíz koncert sem. A nehéz ebben az egészben az, hogy itt sokkal nagyobb hangsúly van rajtam, mivel főzenészként csak egyedül vagyok, de szoktak jönni zongorista, hegedűs barátok, akik támaszt nyújtanak ebben. Igazából elfogadtam sok év alatt azt, hogy az első három szám arról szól, hogy beindul a szociális szorongás, fizikai fájdalmaim vannak a rettenetes erős énekléstől, és utána valójában meditatív állapotba kerülök, és ha azt az első három-négy számot túlélem, onnantól repül az idő.
Mi a helyzet mostanában a Leander Kills-szel?
A zenekarban komoly változás történt a két gitáros személyében, így az utóbbi két- három hónap erről szólt, de a nyarunk az erős lesz, és május 7-én, vasárnap új számmal és videóklippel érkezünk.
A zenekarban komoly változás történt a két gitáros személyében, így az utóbbi két- három hónap erről szólt, de a nyarunk az erős lesz, és május 7-én, vasárnap új számmal és videóklippel érkezünk.
