Mi köt össze egy kortárs német és egy 16. századi velencei alkotót? - Baselitz X Schiavone a Szépművészetiben

Két festő - egy kortárs német és egy 16. századi velencei -, aki megszállottan rajongott a nyomtatott grafikákért: Georg Baselitz és Andrea Schiavone. Egymástól időben igen távol élő, de gondolatiságában, művészi megoldásaiban hasonló alkotókról van szó. De létrejöhet-e párbeszéd a kortárs és a régi művek között? Elsősorban erre a kérdésre keresi a választ a Baselitz X Schiavone - Egymást metsző korok című tárlat. A Szépművészeti Múzeum megújult grafikai kiállítótere ezzel a kiállítással nyílik újra csütörtökön.

MM - 061.hu

A grafikai gyűjtemény felébredhet "Csipkerózsika-álmából"

A Szépművészeti földszintjén megújult grafikai kiállítótér megnyitásával a múzeum mintegy 100 ezer lapot őrző grafikai gyűjteménye felébredhet "Csipkerózsika-álmából". A történelmi bútorzatát megőrző, földszinti tér egyszerre kínál egy állandó gyűjteménytörténeti kiállítást és időszaki tárlatokat - mondta el a Baselitz X Schiavone kiállítás hétfői sajtóbemutatóján Vígh Annamária főigazgató-helyettes.

-fogalmazott a főigazgató-helyettes.

Mint kiemelte, a Georg Baselitz és Andrea Schiavone sokszorosított grafikáit bemutató tárlat két egymástól időben távol élő, de gondolatiságában, művészi megoldásaiban hasonló alkotó munkáit állítja párhuzamba. Hozzátette, hogy a jövőben is az a céljuk, hogy tárlataikon a múlt és a jelen párbeszéde kerüljön a középpontba.

Több mint négyszáz év különbség

Az egyik legjelentősebb kortárs képzőművészként számon tartott Georg Baselitz a figurális és absztrakt művészet szembenállásának meghaladását tűzte ki célul, grafikáin olyan, akkoriban régimódinak tekintett technikákat is alkalmazva, mint a litográfia vagy a rézkarc. Néhány évvel a Budapesten megrendezett életműtárlata után, 2020-ban harminc nagyméretű grafikai alkotását adományozta a múzeumnak a grafikai gyűjtemény alapításának 150. évfordulójára; ebből az anyagból most látható először átfogó válogatás.

A kortárs munkákkal egy olyan manierista itáliai mester rézkarcai lépnek párbeszédbe, akinek sokszorosított grafikáit maga Baselitz is régóta gyűjti. Andrea Schiavone műveinek túlnyomó része 1871-ben a grafikai gyűjtemény alapját képező Esterházy-gyűjteményből került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába; az 57 darabos kollekció nemzetközi szinten is jelentősnek számít.

Még ha nem bizonyos is, hogy Schiavone volt az első rézkarcoló Velencében, kétségtelenül a legkorábbiak közé tartozott. az 1540-es évekre termékeny rézkarcoló lett. Grafikái főként a manierista elemeket végletekig fokozó stílusukról, sajátos esztétikájukról és innovatív megoldásaikról ismertek. Noha a 16. században még mást funkciót tulajdonítottak a nyomtatott grafikának, Schiavone folyamatosan kísérletezett a vélhetően csak kisebb sorozatokban készített nyomatain, vegyítve a különböző technikákat, áthágva a műfaji határokat, minden bizonnyal egyedi alkotásokként tekintve a lapokra.

Párhuzamok

Az 1938-ban a szászországi Deutschbaselitzben született Georg Baselitz és az 1510 körül a Velencei Köztársasághoz tartozó dalmáciai Zára városában (ma Horvátország, Zadar) napvilágot látott Andrea Schiavone között nem csak gondolkodásbeli párhuzamok vannak, de életrajzi vonatkozásban is felfedezhetünk hasonlóságokat.

Mindkét művész:

• alkotótevékenysége szülővárosától távol bontakozott ki - Baselitz 1957-ben hagyta végleg maga mögött a kommunista Német Demokratikus Köztársaságot, hogy Nyugat-Németországban kezdjen új életet. Schiavone pedig az 1530-as évek második felétől Velencében töltötte aktív éveit
  
  
  
• a nyomtatott grafika megszállottja - mindketten úgy tekintettek a nyomtatott grafikára, mint saját törvényekkel rendelkező, erőteljes karakterű művészi önkifejezési formára, amely intenzívebb, mint a rajz, közvetlenebb, mint a festészet, és végtelen kísérletezési teret nyújt
  
  
  
• törekszik az eredetiségre, a műfaji és technikai határok átlépésére
  
  
  
• hasonlóan viszonyul a tökéletlenséghez, formabontáshoz, "művészi hibához" - Schiavonénál gyakoriak voltak a lemezsérülések, maratásbeli, festékezési, nyomtatási tökéletlenségek), Baselitz pedig több esetben tudatosan úgy alkotta meg grafikáit, mintha rontott volna (függőlegesen lecsurgó festékcsíkok)
  
  

A sajtóbejáráson Bódi Kinga és Kardos Eszter kurátorok elmondták, hogy Georg Baselitz rendkívül lelkesen fogadta a kiállítás ötletét, az pedig nagy örömmel töltötte el őket, hogy a tárlatra felajánlotta a már említett Asger Jorntól ellágyulok című, nagyméretű olajfestményét.

A kurátorok kitértek arra is, hogy noha a 16. században teljesen más megközelítése és funkciója volt a nyomtatott grafikának, Schiavone rézkarcai legalább annyira függetlenek festményeitől, mint Baselitz grafikái az olajképeitől. Baselitz azért ismétli szüntelenül alakjait, hogy a figura, a motívum a folyamatos újrarajzolás útján kilépjen eredeti identitásából és minden alkalommal újabb és újabb, önálló létformában szülessen újra. Schiavone más módon, de számos esetben szintén "egyedivé" tette grafikai alkotásait. Nemcsak a különböző technikákat vegyítette, hanem áthágta a grafika műfaji határát is: szinte rajzként, minden bizonnyal egyedi alkotásként tekintett a nyomatokra.

A két eltérő korszak két művészének papírmunkái rávilágítanak arra, hogy a régi és modern grafikai közötti távolság nem áthidalhatatlan - közölte Bódi Kinga és Kardos Eszter.

Fotó: Hatlaczki Balázs