Hobo: Az utcazenész - Premier szeptember 28-án a Nemzeti Színházban

Hobo, azaz Földes László a zenetörténelmünk része. Hatalmas szerencsénkre itt van közöttünk és fellép sok-sok helyen az országban, valamint alkot. Ezúttal Vidnyánszkí Attilával, és valami olyat, ami a Nemzeti Színházban kerül majd bemutatásra a Kaszás Attila teremben. Az utcazenész nagyon érdekesnek ígérkezik, úgyhogy nem szabad kihagyni az egyedülálló estet. Egészen biztosan komoly szórakozást fog nyújtani.

Hobo prológusa:

Ma már mindennapos, hogy meghamisítják a múltat és az én generációm kifelé megy az időből, - sőt, sokan már el is mentek, - el kell mondanom egy történetet, amit több, az én utamtól és zenémtől távol álló, más stílusú és gondolkodású kolléga hagyott rám. Ez a mese megmutatja, mi várt és vár valakire, aki a hatvanas évek közepétől kezdve nem akart mást, mint slágerzenét játszani és ezzel sikert aratni. Akit látnak, hallanak, az nem én vagyok. Csak megírtam és elmesélem.

8 teljesen új dal mellett 9 zenei idézet is elhangzik, követve az Utcazenész hatvanas években kezdődött útját, amit egy gyár KISZ klubjában kezdett a Tardos Péter fordításában elhangzó I Can’t Get No Satisfactionnal. Később eljutott a Ki Mit Tud?-ra és a Táncdalfesztiválra is, majd egy híres énekesnőt kísért szovjet turnéján, ahol megpróbálták beszervezni besúgónak. Cserébe felajánlották a nagylemez lehetőségét A spiciliskedést megúszta, de a lemez megjelent. A dalok szövegét azonban a beszervezője írta. Így futott be a bandája. Ám a siker megmérgezte a tagokat és kirúgták. Szólókarrierbe kezdett, de a rendszerváltásnál nem jól helyezkedett és támogatók híján lecsúszott az élvonalból. Nem maradt más, nyugatra ment vendéglátózni, de itt sem maradhatott sokáig. Hazatérve egy mulatóscsapatban játszott, de megverte az egyik régi újseggírót és innen is mennie kellett. Hát azóta kinn ül az utcán és alamizsnából él.

A történet minden stációjához tartoznak dalok, így a Tardos Péter által meghamisított „Satisfaction” mellett elhangzik a 60-as évek kulturális elvárásainak megfelelő „Nem leszek én huligán”, vagy a néhai polbeat mozgalmat idéző „A Vörös Lámpa himnusza”. Itt mutatakozik be a szövegíró/szerző , verhetetlen rímpárja: „Nem kell nekünk a tviszt, jobban szeretjük a KISZ-t.” A lecsúszás fázisait is követi a zene a „Részegesek indulójával”, vagy a hamburgi sztriptízbárban előadott „Dzsingisz kánnal”, amit annak idején Leslie Mandoki vitt sikerre, sőt mág a „Hej danáré danáré” is. Az Utcazenész élete során a sikerért mindent és mindenkit elárult. Szerelmet, családot. barátságot, csak a zenét nem.

– így búcsúzik el a fináléban.

A tavaszi házibemutatók után az előadás igazi premierje szeptember 28- án lesz a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében. Közreműködik Kiss Zoltán gitáron. Rendező Vidnyánszky Attila.