Kalifornia sivatagát hozta el a Gödörbe az Unida
A legendás, kaliforniai Unida együttes ismét Budapesten járt. A néhány évvel ezelőtti A38-as bulit követően ezúttal a belváros szívében található Gödör-ben léptek fel. Fergeteges bulit toltak. A mostani turnén állandó fellépőként a román Roadkill Soda zenekart is kitett magáért.
A desert rock Európát kevésbé érintette, mint a grunge elsöprő hulláma. Mindkét stílus az Egyesült Államokban látott napvilágot csak éppen az egyik a nyugati partvidék déli, a másik pedig az északi részén. Rengeteg komoly zenekart köszönhetünk mindkét kilencvenes években hódító őrületnek. A grunge nagyjait jól ismerjük: Pearl Jam, Soundgarden, Nirvana, Alice in Chains, Stone Temple Pilots. A sivatagi rock zenekarok közül azonban már kevesebb lett népszerű Európában, de közülük mindenképpen a Kyuss a legnagyobb. A desert rock AC/DC-jének tartott kaliforniai Kyussban John Garcia volt az énekes, aki legendássá emelte a csapatot. Azonban a gitárosuk Josh Homme felfedezte önmagát és megalapította a Queens of the Stone Age zenekart, ahol tovább is folytatta, a Kyuss már nem motiválta. Ekkor alakult meg a Unida. John Garcia összejött Arthur Seay gitárossal és kiváló lemezeket készítettek, így a sivatagi rock rajongók kedvencei közé emelkedtek. Annak ellenére, hogy nem tarolt akkorát ez a stílus az öreg kontinensen, még Magyarországon is megvannak a rajongói, akik szép számmal gyűltek össze október 22-én, a Gödörben.
Amit nagyon kíváncsian vártak a rajongók, az az új énekes, Mark Sunshine. Ugyanis pont az alapító énekes, John Garcia nem tartott most a csapattal erre a sok-sok állomást tartalmazó kelet európai turnéra. Sajnos. Mindazonáltal Arthur Seay és társai kiváló bulit hoztak össze, remek basszerossal és az eredeti, alapító dobos, Mike Cancinoval. Mark Sunshineból viszont nem sokat kaptak a rajongók. Időnként lehetett belőle hallani valamit, időnként nem. Védelmére legyen mondva ez volt sorozatban a kilencedik koncertjük, pihenőnap nélkül. Tudni illik, a klub bulik rendesen meggyötörik az énekeseket, mivel általában a hangtechnika pont az ilyen helyszíneken a leggyengébb.
Hogy a Gödörben Mark mit élt át, azt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy a hangszerek viszont jól szóltak, Arthur Seay hatalmas formában zenélt, és irányította a közönséget. Elvitt minket hetven perc erejéig Kaliforniába, pont a sivatag közepébe, ahova vágytunk mind, akik lelátogattunk a koncertre. A néhány száz fős publikum így remekül szórakozott. Érdemes megemlíteni a Roadkill Soda zenekart, akik méltó módon melegítették be a közönséget. Nagyon jó banda és látszik, vérükben van ez a stílus. Alázattal és tisztelettel zenéltek és egyedien képviselik a desert rock világát. Aki esetleg lemaradt a buliról és valamilyen módon pótolni szeretné, az Bécsben és Pozsonyban még el tudja csípni őket a héten.
P.J.
