A 2017-es vizes világbajnokság a tizenhetedik volt a sorban, és a hivatalos vélemény szerint összehoztuk az eddigi legjobbat. Persze ezen is megpróbálnak fanyalogni egyesek, mondván, ez csak udvariassági elem – és ez így van, csakhogy nem kötelező udvariassági elem. Ha mondják, az azt jelenti, hogy tényleg jól csináltuk, ráadásul kevés idő alatt, beugróként. Egy ekkora sportesemény, amely érzékelhető gond nélkül zajlott le, nemcsak a sportolónak és a nézőnek élmény, hanem az újságírónak is. Mi tagadás, tényleg élveztük, ezért tizenhét pontban szedtük össze mindazt, ami a legjobb volt benne, az érmeken és a sportsikereken túl persze.
1. A közönség
A magyaroknak csak az arany számít – hangoztatják előszeretettel azok, akik saját elmondásuk szerint a legnagyobb szurkolók, de azért bűzlögetik a magyar sportsikereket, bűzlögetik, ha sportversenyt rendezünk, és kiváltképp bűzlögetik, ha a hazai sportversenyen kevés aranyat nyerünk. Aztán hamarosan újra le fogják írni a magyarok bírálataként, hogy csak az arany számít nekik. Ezzel szemben a világbajnokságon azt tapasztaltuk, hogy a bevonuló, az előfutamban vagy az elődöntőben reménytelien álló, a döntőben önmagukhoz képest bravúros haladó és az éremesélyes úszóinkat is ugyanolyan dübörgő hangorkánnal tolta a cél felé a közönség, mint Hosszú Katinkát. Sőt elég volt csak meglátnia a magyar nevet a kijelzőn a közönségnek, és rögtön jött az a hangulat, amire a külföldiek csak néztek. Őszintén szólva mi is. Még napok után, sokadjára is beleborzongtunk, ilyen hangulat uszodában talán még nem volt a világon. Hiányozni fog, ugyanakkor nagy öröm, hogy átélhettük ezt, hatalmas erő volt benne.
2. Zökkenőmentes szervezés
A megnyitón volt egy rövid hanghiba Ce Lo Green fellépése közben, amitől meleg gyönyör árasztotta el azokat, akik minden áron igyekeztek színtiszta politikát csinálni a valaha volt legnagyobb magyarországi sporteseményből. Azután viszont semmi. Sem baki, sem botrány, sem fennakadás. Magyarország és Budapest zökkenőmentesen, hibátlanul, a sportolók és a vendégek általános megelégedésére vezényelt le egy kéthetes sporteseményt, amivel feltehetően megint csak összezavarta azokat, akik szerint ez az ország nem képes nagy eredményekre.
3. Magyar helyszíni kommentár
A helyszíni közvetítésben, az angol mellett szépen, folyamatosan ment a magyar nyelvű bemutatás és kommentár. Nyoma sem volt annak a kishitűségnek, hogy meg kell felelnünk kizárólag angol nyelven a világnak, magától értetődő természetességgel közvetítettek a helyszínen magyarul, majd szólaltatták meg a verseny után a magyar úszót, az egész csarnoknak kihangosítva.
4. Zászlófelvonás
Az eredményhirdetéseknél katonák hozták be és vonták fel a nemzeti zászlókat, ahogy az dukál az ilyen jelképeknek.
5. Férfiak és nők
A budapesti világbajnokságra nem tudta betenni a lábát a genderelmélet hetvenvalahány társadalmi neme. A férfi dobogósok Water Lalit, a nők Water Lilit kaptak. Férfi és nő. Ennyire egyszerű ez.
6. Hajózás
A hajózás óriási ötlet volt! Légkondicionált, tágas, puha üléses hajóval utazni az elképesztően hangulatos, tágas, légkondicionált, korszerű uszodába, miközben a hajón nézni lehet az M4 Sport élő adását – hibátlan. Mikor fog ekkora ötlettel előállni a problématérképet rajzolgató Momentum, amely amúgy a vébét is megfúrta volna, ha lett volna rá egy pici lehetősége?
7. Látogatóközpont
A Batthyány téren jópofa látogatóközpontban várhatták az utasok a hajót, így ahelyett, hogy a tűző napon olvadtak volna szét a mólón lévő nyugágyakban – merthogy ilyenek is voltak, ezt is megtehették –, a kellemesen hűvös helyiségben ismerkedhettek a magyar úszó- és vízilabdasport történetével, valamint a Dunával.
8. Önkéntesek és biztonságiak
Az önkéntesek és a biztonsági emberek egyaránt jófejek, segítőkészek voltak, ha bármi gond volt, kedvesen útba igazítottak. Nem volt vastagnyakú keménykedés, teljesen kulturáltan, európai módon oldották meg a beléptetést.
9. Duna Aréna
A Duna Aréna elképesztő. A fantasztikus közönségen túl is remek hely, szép, korszerű, gyors, klórmentes. Szerették a versenyzők. A versenyek előtt a megvilágítás és a zene is kiválóan működött, feltüzelte a hangulatot. Van egy minden igényt kielégítő nemzeti uszodánk – ezt érdemes tudomásul venniük azoknak, akik örülnek neki, és azoknak is, akik végképp átálltak a CT-re, mint konvertibilis valutára.
10. Helyszínek
Vajdahunyad vára a vízben táncoló szinkronúszók mögött olyan háttér volt, amitől csak elolvadt visszajelzések érkeztek a külföldiektől, legyenek azok egyszeri turisták vagy a 2019-es kvangcsui világbajnokság szervezői. Az óriás-toronyugrásra aztán még nehezebben találtak szavakat, hiszen arról gyakorlatilag nem lehetett olyan szögből felvételt készíteni, hogy ne csodálatos panoráma látszódjon a háttérben: választhattak az Országház, a Budai vár és a Margit-híd között.
11. Nemzetközi turisták hada
Igazi nemzetközi nyüzsgés volt a versenyhelyszínek környékén, ahol tolongtak a világ minden részéről érkezett sportolók, családtagok, újságírók, valamint a nyakba akasztható akkreditációs kártya nélküli, belépőjegyeket szorongató turisták. Ugyan egyes közlések szerint senkit sem érdekelt az úszó vb, úgyhogy fogalmunk sincs, miért botlottunk két héten át francia, orosz, amerikai, japán, kínai és más turisták tömegeibe a Duna Aréna, a Margitsziget és a Városliget környékén, mégis az volt a benyomásunk, hogy vendégül láttuk a világot, a világ pedig kellemesen töltötte itt az idejét.
12. Vébéhangulat a város különböző pontjain
Nyilván kevés olyan ember volt, aki végig ott volt belépőjegyekkel a vébé eseményein, viszont a város bármely pontján piros-fehér-zöldre kifestett arcú emberekkel lehetett találkozni, a szurkolói zónák a pedig a helyszínek közvetlen közelében megadták a közös szurkolási élményt. Ezek iránt akkora érdeklődés volt, hogy a margitszigeti olykor teljesen megtelt. Ilyenkor sem volt azonban baj, mert például a Batthány téri óriástoronynál kifüggesztett óriáskivetítők nemcsak arra voltak jók, hogy becsempésszék a belvárosba a vébéhangulatot. Akik a Margitszigetre sem fértek be, azok itt ültek, magyar zászlókkal a nyakukban, és szurkoltak a vízilabdacsapatnak.
13. Budapest jobban teljesít
Többről szólt ez a világbajnokság, mint a sportöntudatunk erősítése, az idegenforgalom fellendítése vagy akár a turisták által itthagyott forint tízmilliárdok. Az olasz RAI2 riportere az egyik eredményhirdetésnél agyba-főbe dicsérte Budapestet, a Margitszigetet, a rengeteg zöld részt, a bicikliutakat, a szervezést, majd hozzátette: kár, hogy mégsem rendez olimpiát a város. Ezt azok az olasz nézők hallhatták, akiket mégiscsak érdekelt az esemény, és odakapcsoltak a tévében. Egyik nap a Duna Arénánál vártam a 26-os buszt, és a közben előttem elhaladó újságírónő éppen azt magyarázta spanyolul a két férfikollégájának, hogy mi az a csárda. A Batthyány téri mólón néhány mondatot váltottam egy svájci házaspárral, akik öt napot voltak Budapesten az úszó és az óriás-toronyugró versenyek kedvéért. Amikor megtudták, hogy magyar újságíró vagyok, kapásból, kérdés nélkül dicsérni kezdték a vébé hangulatát és a csodaszép helyszíneket.
14. Zöldség és gyümölcs
A csokit, kekszet és sósropit kínáló automaták helyett zöldségcsipsz-automatákat állítottak fel a versenyhelyszíneken, ami jelképnek is kiváló volt egy sporteseményen. A sajtósoknak még felkockázott, dobozolt dinnyeválogatás is jutott, jelezve, hogy nemcsak az egészséges életmódról, hanem az országimázsról is van fogalmuk a szervezőknek.
15. Ital
Az a gyanús kis probiotikus tejital, amelynek a nagyított makettje végig ott volt a dobogó mellett, hiszen az egyik főszponzor gyártja, de valószínűleg nagyon kevesen tudták, hogy mi az. Az íze leginkább a vaníliás kefírre emlékeztet, és hajlamos enyhe függőséget okozni, főleg, hogy az összes versenyhelyszín médiaközpontjában ott álltak a kis hűtők, ezzel telerakva. Legalábbis ideig-óráig, mert az újságírókat még a pogácsáknál is jobban megindította, és hármasával-négyesével hordták el. Az egyik idős hazai kolléga egyszerre hatot gyömöszölt be a kis válltáskájába, így nálunk ő nyert.
16. Kozma Dominik
Új sztár született, aki az úszásával is felülmúlta a várakozásokat, de szereplésben is maradandót alkotott. Kozma Dominik minden verseny után show-t csinált a megszólalásaiból, de Bohus Richárd sem az a kifejezett hagyományos nyilatkozó. A fiúk szinte mindig vigyorogva másztak ki a medencéből, Bohus egyszer el is mondta, hogy akkor megy neki legjobban, amikor jól érzi magát, élvezi az úszást, illetve amikor Kozmával szívatják egymást verseny előtt a last call roomban. Az újságírók is odavoltak értük, Kozma akkor is jó interjúalany, ha nem nagyon kérdeznek tőle semmit, mert magától dől belőle a hülyeség, ráadásul azt is megtudtuk tőle, hogy a gatyája tartalma is rendben van. Ha behívták a helyszíni tévéstúdióba, akkor se volt kevésbé vicces a helyzet, és még arra is volt érkezése, hogy – ha feltehetően nem is szándékosan – odaszúrjon azoknak, akik hetek-hónapok óta merevgörcsben vicsorognak a magyar rendezésű vébére:
Így egymásért azért a váltóban mindig más. Nemcsak saját magunkért úszunk, hanem másokért is, az országért. Itt az van ráírva a mellkasunkra, hogy HUN, tehát Magyarország, nem pedig a saját nevünk. Így még többet tudunk kihozni magunkból.
Kozma Dominik Hatalmas Aranyköpései és Beszólásai a Vizes VB-n
Kozma Dominik Hatalmas Aranyköpései és Beszólásai a Vizes VB-n 😀 Hatalmas ez srác :DOsszátok 🙂
Közzétette: Hajdú B. István Rajongói oldala – 2017. július 30.
17. A jövő úszói
Egy ekkora sportesemény nemcsak arról szól, hogy megmutatjuk, mennyire tudunk úszni. A magyar úszósport olyan, amilyenné az utóbbi 27 év sportpolitikája, sportfinanszírozása, szakmai fejlődése vagy éppen visszamaradása, általános közhangulata tette. Most viszont tele volt gyerekekkel a Duna Aréna, a gyerekek a tévében nagyobb arányban nézték a versenyeket, mint a felnőttek, és valószínűleg az uszodába is többen fognak lemenni közülük, mint eddig. Egy olimpia vagy egy világbajnokság mindig löketet az a rendező ország sportéletének.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS