Meleg szavakkal méltatták az idén megnyílt veszprémi kiállításon Kutasi Kovács Lajost, azt az írót, újságírót, aki a magyar hírszerzés kiemelten díjazott titkos munkatársa volt, és kijátszotta, manipulálta a nyugati magyar emigrációt. Kutasi Kovácsot nem kellett megzsarolni, pénzért, könyveinek megjelentetéséért vált professzionális besúgóvá. Morális gátlásai nem voltak: 1944-ben a nyilas Összetartás újságírójaként a zsidó származású magyarok kiszorítását, “eltüntetését” ünnepelte. Olyan művészekét, írókét, akikről – ha túlélték a vészkorszakot – később már besúgóként jelentett.
„Politikai arculatát pillanatnyi érdekei szabályozzák. Ugy lehetne jellemezni, hogy mindig olyan nézeteket vall, amilyenekre »szüksége van«, – […] Azaz, egy politikai prostituált” – állambiztonsági információ Kutasi Kovács Lajosról (1964).
Idén – 2015 – tavasszal nyílt kiállítás Veszprémben Kutasi Kovács Lajos életútja: Veszprém, Amerika, indiánok címmel, s én idén tavasszal tudtam meg, hogy a néhai író, újságíró közel húsz esztendeig a kádári hírszerzés fizetett ügynöke, titkos munkatársa (az ügynökök legmagasabb “kasztja”) volt. Története olyan érdekes, szerteágazó, hogy eldöntöttem: tanulmányt írok róla. Sokakkal ellentétben őt nem kellett megzsarolni, megijeszteni. A dossziék szerint önként, érdekből jelentkezett, az állambiztonságtól havi fizetést és költségtérítést kapott, valamint azt is elintézték, hogy megjelenjenek a könyvei Magyarországon, az állambiztonság szervezte meg a könyvkiadást. Amikor az antikváriumban megvettem A Zöldpokoltól a Vidámkikötőig című művét, tudtam, hogy a hálózat áll az összes szó, az összes kinyomtatott betű mögött.
Kutasi Kovács „Denoix” (ez volt a fedőneve) Lajos első számú feladata a magyar nyugati emigráció megfigyelése, manipulálása volt. Az évek során hatalmas pókhálót szőtt, hosszú, harminc-negyven oldalas, pedánsan szerkesztett jelentéseket írt, a világ számos országában voltak kapcsolatai, megvezetett informátorai, gátlástalanul felhasznált mindenkit (barátait és családtagjait is) állambiztonsági játszmáiban.
Számtalan emberről jelentett, Cs. Szabó Lászlótól Mindszenty Józsefig, Sárközi Mátyástól Konrád Györgyig.
Nyilas újságíróként dolgozott ’44-ben
A ma még kiállítással ünnepelt író nem csupán a kádári diktatúra cinkosaként követett el bűnöket, arra is fény derült, hogy emigrálása előtt – 1944-ben – a nyilas Összetartás újságírója volt. A Magyar Népköztársaság későbbi lojális szolgája – aki a hetvenes évektől az állambiztonság által megrendelt (!) PR-cikkeket írt az Amerikai Magyar Népszavába – fiatal korában riportoknak, publicisztikáknak és interjúknak álcázott propaganda-szövegekkel uszította olvasóit a magyar zsidóság ellen, gyakran a végső megoldás mellett érvelve. Nyilasként Szálasi Ferenc hatalomátvételét lelkendezve ünnepelte, sőt, ennél is sötétebb lehet a valóság:
összecsengő információk szerint a terror idején géppisztollyal a nyakában lófrált az utcákon.
A „politikai prostituált” pálfordulásai
Mivel a második világháború végjátékában – a nyilasok többségéhez hasonlóan – már nem kívánt részt venni, 1945 tavaszán Németországba menekült, majd onnan Brazíliába emigrált. Dél-Amerikában előbb a nyilasokat tagadta meg, aztán az őt újságíróként alkalmazó bencéseket, pálfordulásai után lényegében ellehetetlenült. Ekkor – a hatvanas évek közepén, végén – már tudta, hogy újra váltani kell, a terv szerint visszatért volna Magyarországra (természetesen beszervezve), de közbeszólt az élet, s végül jómódú vejéhez költözött Londonba. Innentől fogva kettős életet élt. A felszínen barátságos, bőbeszédű, jó kedélyű emigránsnak tűnt – s a mélyben? Ki tudja. Utolsó jelentését 1988-ban adta, akkoriban már a magyarországi ellenzéki mozgalomba is beépült, majd a rendszerváltás idején ő is – ahogyan annyian – szépen elpárolgott. „Denoix” titkos munkatárs köddé vált, s csak az öregedő író maradt közöttünk haláláig.
Kutasi Kovács Lajos szimbolikus, önmagán túlmutató alak. Sem a második világháború, sem a rendszerváltás után nem vették elő, így aztán bátran odaképzelhetjük mellé a többi kifehérített, rehabilitált, láthatatlanná vált bűnöst.
Az egykori párttitkárok, tartótisztek, besúgók, nyilas tisztek, ávéhás terrorlegények seregét, mindazokat, akik békében, csendben megöregedtek.
Munkafüzetem 2016 elején fog megjelenni a Hamvas Intézet gondozásában, addig cikkekben próbálom bemutatni Kutasi Kovács Lajos valódi (vagy inkább valódibb) arcát. Ennyit bevezetőül.
„Boldog” és „Békés” környékezte meg
Kezdjük a beszervezésével. Említettem, hogy Kutasi Kovácsék a második világháború után Brazíliában kezdtek új életet. Ottani helyzetével, politikai pálfordulásaival, megkörnyékezésével tanulmányomban részletesen foglalkozom, most ugorjunk 1970-be. Akkor költözött vissza Európába (egészen pontosan Londonba), a magyar hírszerzés munkatársai ezután folyamatosan vizsgáztatták, tesztelték, hiszen ígéretes jelöltnek számított. Angliában két diplomatának “álcázott” állambiztonsági tiszt volt ráállítva, Komornyik Zoltán – „Békés” őrnagy – és Beszédes Károly – „Boldog” őrnagy. (Nem mellékes, hogy Komornyik (néhol Komornik) a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) egyik vezetője volt, az MVSZ az iratok alapján az állambiztonság, egészen pontosan a hírszerzés alá tartozott). Tény, hogy Komornyikék adták az őket megkedvelő – vagy azt megjátszó – Kutasi Kovácsnak az első információszerző feladatokat, amelyeket az ügynökjelölt gond nélkül teljesített. „Békés” és „Boldog” mellett Csákány János vált a játszma harmadik hivatásos főszereplőjévé. Csákány – szintén őrnagy – Magyarországon fogadta Kutasi Kovácsot, későbbi tartótisztjét külügyminisztériumi alkalmazottként mutatták be az írónak 1970-es hazatérésekor.
„Kedves János”, kedves beszervezőm
Kutasi Kovács már Brazíliában tisztázta az őt megkörnyékező magyarországiakkal, hogy megtéréséért elsősorban publikálási lehetőséget vár. Erre ígéretet is kapott. A legenda (az állambiztonság által kidolgozott fedőtörténet) szerint az író régóta áhított könyvének megjelenését Csákány elvtárs segített elintézni Magyarországon. Nem véletlen, hogy „Denoix” hálás volt, dossziéiban még a bensőséges („Kedves János!”-ának címzett) levelek is megmaradtak. Miután az író Londonban már átment az első állambiztonsági vizsgákon (információt adott Komornyikéknak a Szabad Európa Rádióról, a BBC magyar osztályáról, illetve néhány ismertebb angliai emigránsról), Magyarországon Csákány vette a szárnyai alá. Neki kellett felmérnie, hogy valóban alkalmas-e a beszervezésre.
Anyagi bizonytalanság – itt volt megfogható
Kutasi Kovácsék másodszor 1971 nyarán látogattak Magyarországra – miután az állambiztonság ismét elintézte a beutazási engedélyt –, Csákánnyal ekkor már több találkozót is tartottak. Ezekből kiderült, hogy igencsak pénzszűkében volt: „[…] Arra számit, hogy a szerződés megkötésekor [a könyvéről volt szó – a szerk.] megkapja a tiszteletdij egy bizonyos részét, ebből fedezni tudja itteni költségeit. Egyébként anyagi helyzete nem a legjobb. Mindössze néhány száz dollár megtakaritott pénze van, de nincs biztos jövedelme. Londonban eddig veje, [V. T.] zongoramüvész lakásában laktak, megélhetésüket pedig részben a SZER [Szabad Európa Rádió – a szerk.] részére írt braziliiai útijegyzetek tiszteletdijából fedezte [közben azért jelentett is a SZER-ről – a szerk.]. Beszélgetésünk során kesernyésen jegyezte meg, veje ugyan gazdag ember, nem számit nála néhány száz dollár – amivel őket segiti – őt azonban roppant zavarja, hogy 50 éves létére a veje tartja el” – jelentette Csákány augusztusban.
Habozás nélkül elkészítette a tanulmányt
Kutasi Kovács anyagi problémája (és veje támogatása) azért különösen fontos, mert ez volt az egyik kulcs a beszervezéséhez. Az író függetlenedni akart, de ehhez kellett az állambiztonság segítsége. Csákánnyal szeptemberben is találkoztak, ekkor kapott egy komolyabb feladatot: „3-án találkozót tartottam »Denoix« fn. társadalmi kapcsolattal – írta Csákány őrnagy. – A találkozó azt célozta, hogy tovább tanulmányozzuk »Denoix« operativ célu felhasználhatóságát és erre való hajlamát, – többek között oly módon, hogy emigrációs ismereteiről »tanulmányt« készittessünk vele […]
Felvetésemre »Denoix« pozitiven reagált, habozás nélkül vállalta a tanulmány elkészitését.
Munkája megkönnyitése céljából elmondtam neki, hogy milyen szempontok szerint gondoljuk összeállitani az anyagot, majd megjegyeztem, hogy bár kapcsolatunk elvi alapokon nyugszik, készek vagyunk fáradozását anyagiakkal is méltányolni”. (Lám, rögtön előkerült az anyagi támogatás…)
Titkos munkák, tisztességes bérezésért
Jegyezzük meg, hogy bár a fedőtörténet szerint a Külügyminisztérium rendelte meg az emigrációs anyagot, tisztességes ajánlatról szó sem volt – ezzel Kutasi Kovács is tisztában lehetett. Az anyagi ellenszolgáltatásnak mindenesetre örült: „nem vette sértésnek az anyagiak kilátásba helyezését munkájáért, ellenkezőleg, jóleső érzéssel fogadta a szerény »tiszteletdijra« vonatkozó utalásomat”. Csákány – látva Kutasi Kovács megfelelő reakcióit – ekkor már azt sem rejtette véka alá, hogy titkos munkáról van szó: „Beszélgetésünk befejezésekor kértem »Denoix«-t, hogy a két anyag részünkre történő megirásának tényét kezelje diszkréten és lehetőség szerint erről még felesége se tudjon. Azt válaszolta »ez csak természetes, és remélem, te is hasonlóképpen jársz el«.”
Ropogós forint az áterőltetett könyvért
A találkozó végén a beígért könyvkiadás is szóba került: „Máskülönben »Denoix« könyvének hazai megjelentetése jó uton halad. Több izben tárgyalt ez ügyben a Gondolat Könyvkiadó illetékeseivel, s valószínű, még ezen a héten megkötik a szerződést. Ennek alapján »Denoix« most 5000 Ft-ot kap, majd ha nyomdakész állapotban lesz a kézirat – ez szeptember végére várható – megkapja a honorárium 70 %-ának fennmaradó részét. Mindez nagy megelégedésére szolgált »Denoix«-nak. Mivel egyébként is jól érzi magát Budapesten és ráadásul most forintja is van, ugy döntött, meghosszabbitja itt-tartózkodását, és szeptember helyett csak októberben utazik el”.
Prémium a lejárató „tanulmányért”
Kutasi Kovács pénzhez jutott, így Magyarországon maradt, a következő találkozóra elkészítette „állambiztonsági vizsgamunkáját” (Magyarok Brazíliában), amelyben kemény szavakkal bírálta a brazíliai konzervatív ellenzéket. Csákány őrnagy elégedett volt: „A braziliai emigrációról írt tanulmányát alapvetően jónak, operativ szempontból is használhatónak tartom. […] Javaslom, hogy a braziliai emigrációról szóló összefoglaló elkészitéséért adjunk »Denoix«-nak 1000 forintot, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt elsősorban itteni jobb megélhetése érdekében adjuk”.
Újabb lépés: már kapcsolatait is felsorolta
Ugyanezen a találkozón Csákány megbízta egy konkrét szervezet (a Kölni Magyar Írók Közössége) elemzésével. Kutasi Kovács erre is rábólintott, így Csákány még nyíltabb lapokkal játszhatott: „Arra való hivatkozással, hogy ismereteit és lehetőségeit jobban ki tudjuk használni, felvetettem, hogy jó lenne ismerni az egyes országokban lévő kapcsolatait és hozzájuk füződő viszonyát. Ezért arra kérem, hogy országonkénti felsorolásban irja le jelentősebb kapcsolatait, megjelölve, hogy kihez, milyen baráti szálak fűzik, mennyire bizalmas a kapcsolatuk. Ezt »Denoix« elvállalta és megigérte, hogy a már korábban kért önéletrajzzal együtt szeptember 20-22-re elkésziti”.
Tálcán felkínált állítólagos „barátok”
Ha korábban lehettek is kétségei arról, hogy milyen gépezetbe került, ezután a szeptemberi találkozó után minden világossá vált. Arra utasították, hogy minden egyes ismerősét felsorolja, „ellenséges” emigráns szervezetekről írt “tájékoztatót”, s mindezért honoráriumot kapott. Csákány látta, hogy kétkedés nélkül engedelmeskedett, és ha kérték, „barátait” is kiárusította: „[…] ujabb irásos anyag készitését kértem tőle, mégpedig a SZER általa legjobban ismert magyar alkalmazottainak részletes jellemzését – megadott szempontok alapján. Ezt »Denoix« vállalta és a legközelebbi alkalomra leirja Halász Péterre és Vajda Albertre vonatkozó ismereteit […] megkérdeztem tőle, nem zavarja-e őt az, hogy olyan személyről is kérünk információt, akivel régóta jó baráti viszonyban van. Határozott nemmel válaszolt, majd hozzátette: Tény, hogy Vajdával – és néhány hozzá hasonló személlyel, akik bennünket érdekelhetnek – jó barátságban van. Ezt a barátságot – a személyi szimpátián tul – a közös emigráns sors és az egykor azonos politikai célok alakitották ki. Ma azonban már más a helyzet. Ő belátja korábbi »tévelygéseit« és másként itéli meg a dolgokat, mint barátai […] Ennek ellenére tartja velük a kapcsolatot, de
nincsenek gátlásai, ha információkat kérünk róluk”.
Az első ügynök az „irodalmi emigráció vonalán”
Kutasi Kovács átment a szűrőkön, az utolsó 1971-es találkozón Bécsbe küldték – nem szívesen ment -, de ekkor már (pedig még csak jelölt volt) fizetést is kapott. Összességében jól teljesített (többek között Mindszenty bíborosról is jelentett), így 1972 tavaszán Rajnai Sándor főhadnagy jóváhagyta beszervezését: „Javasoljuk »Denoix« fn. 51 éves, magyar nemzetiségű, brazil állampolgár, iró-újságiró foglalkozású, Londonban élő – jelenleg Bécsben tartózkodó – op. társadalmi kapcsolat beszervezését információszerző ügynökké, az un. irodalmi emigráció vonalára […] ahol ügynökkel nem rendelkezünk […] »Denoix« beszervezését KÜM [Külügyminisztérium – a szerk.] fedéssel 1972 márciusában kivánjuk végrehajtani Budapesten. / Ekkora tervezi beutazását./ A bevonást elvi, személyi érdekeltség, és anyagi alapok kombinációjára építjük. Az elvi alapot képezi »Denoix« megváltozott politikai beállitottsága, rendszerünkkel szembeni lojalitása.
A személyi érdekeltség lényege, hogy elősegitettük könyvének hazai megjelenését és ilyen támogatásban 1-2 év elteltével is részesitjük. Az anyagi alap pedig azt jelenti, hogy információszerző munkájáért havonta 100 dollár összegű juttatásban részesitjük, költségeit megtéritjük
[…] Beszervezését – technikai eszközökkel rögzitjük – Csákány János r. őrgy. et. hajtja végre.”
Titkosan támogatott könyvek
A részletes javaslathoz Csákány fűzött megjegyzést: „[…] tisztában van azzal, hogy támogatásunk nélkül könyve nem jelenhetett volna meg, azért velünk szemben elkötelezettnek érzi magát, többször kifejezte köszönetét és háláját segitségünkért. Tudta azt is, hogy a nekünk tett »szolgálatai« alapján a jövőben is elő tudjuk mozditani a hazai irodalmi életbe való bekapcsolódását, irásainak itthoni publikálását”.
Csákány végül 1972. április hatodikán jelentette „Denoix” beszervezését, az irat szerint minden simán ment: „Elolvasás után »Denoix« minden megjegyzés nélkül aláírta a »megállapodást«. Kijelentése szerint az abban foglaltakat megértette, valamennyi pontjával egyetért és a rá vonatkozó feladatokat magáévá teszi. […]
»Denoix« jóleső érzéssel fogadta a részére felajánlott rendszeres anyagi támogatást is.
Nem tartotta sértőnek az összeg nagyságát, sőt, jelentős hozzájárulásként értékelte megélhetéséhez.”.
Így vásárolták hát meg Kutasi Kovács Lajost. Harminc ezüstért, amit schillingek, fontok, forintok és megjelentetett könyvek formájában fizettek ki. A Zöldpokoltól a Vidámkikötőig 1972-ben jelent meg. Kutasi Kovács irigyelt író lett. A következő részben bemutatjuk, hogyan árulta el és manipulálta a magyar emigráció két elismert egyéniségét, Cs. Szabó Lászlót és Ignotus Pált. Lezárásként most lássunk egy elborzasztó részletet abból az 1944-es interjúból, amelyet a német megszállás után a székesfehérvári polgármesterrel készített:
Facebook
Twitter
YouTube
RSS