Pesti Srácok

Nem az öltöző a kicsi, a pofátok nagy!

Nem az öltöző a kicsi, a pofátok nagy!

Mindig öröm látni, amikor tekintélyes szerkesztőségek, komoly újságírók csinálnak hülyét magukból.
PestiSracok facebook image

A hétvége legnagyobb eseményeként, a Chelsea vendégjátékával, felavatták a Fradi új stadionját. Ez önmagában pont semennyire nem érdekelne, mert sem a Chelsea, sem a Fradi nem a szívem közepe, csak hát a hirtelen jött aktualitás, legfőképpen mert maga a Kaiju mondott beszédet, megint előhozta a kissé már megkopott stadionárvás kontentet, a hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni a magyari  focira elvert csilliárdokbólszarságát. Mintha 14 millárdból bármilyen rendszert meg lehetne újítani és fent lehetne tartani évekig…

De nem is ez a lényeg. Az Index megírta, a 444-Cink bagázs átvette, a HVG online-ban a mindenhez ostoba, de mindenről bátran véleményt alkotó Gomperz Tamás a Nyüzsi rovatban folytatta az év legnagyobb árnyékra vetődését, miszerint a gonosz, fideszes fradistadiont kormánybiztosként felügyelő Fürjes Balázs direkte kisebb és árnyékosabb öltözőt terveztetett a vendégcsapatnak, mint a hazainak, és tulajdonképpen az öltözői kényelemmel való játszadozásban teljesedett ki a választójogi trükközés, amikor szabályokkal és egyéb ügyeskedéssel tesznek minden versenyt egyoldalúvá. És még kárörvendezett is vala. 

Fideszdiktatúra, sejjhajj, már a seggünket is véresre töri a pad itt ebben a poszttusványosi antivilágban…

Tehát alig meglepő módon beleerőltettek egy aktuálpolitikai töltetet, hátha sikerül megokosítaniazokat olvasókat is, akik amúgy nem napi fogyasztói a belpolitikai harcászati jelentéseknek. Elhitetni velük, hogy hiába is egyezik a zuhanyzók száma a nyugat-európai stadionokban megszokottakkal, itt tulajdonképpen egyfajta Frankenstein-UEFA standardokról van szó, mert ami máshol megfelel, sőt mindennapos, az itt diktatórikus csalássorozattá áll össze. Kim Lane Scheppele leszivárgott a fociról való szólásba is. Így múlik el a fékek és ellensúlyok dicsősége….

Ha már Gomperz: talán a legviccesebb kifogása az volt, hogy miért van ott Fürjes kormánybiztosként egy magánbiznic megnyitóján. Gondolom túl bonyolált lett volna utána olvasni annak az apróságnak, hogy a stadion bizony az állam tulajdona és bizony a Fradi bérli. Igen, ez a mértékadó újságírás hávégé módra, amikor gondolok valamit valamiről. Ennyi erővel lassan azt is bele lehet írni a szerkesztőbe, hogy ha tovább folytatódik a jogállam leépítése, akkor belezuhanunk a Napba. Nincs kockázat, mert legfeljebb nem, de annak meg mindenki örül, mert kinek van kedve belezuhanni a Napba…

Egyedül a pestisracok.hu volt képes a teljes magyar sajtópalettáról, hogy nettó kettő perc ráfordítással belegooglezzon az internetbe, rákeressen az „away team dressing room” mondatra. Hogy kiderüljön mitől is szarság ez a fideszes öltöző-ügyeskedés-kontent. A világon szinte mindenhol bénább, kevesebb, kisebb, kényelmetlenebb a vendégöltöző, egyszerűen azért, mert a vendégek nem otthon vannak. Amiért a hotelben sem kapod meg azt a pihe-puha ágyikót, amit otthon megszoktál. Tulajdonképpen ezért játsszák az összes bajnokságot oda-vissza rendszerbe, hogy a hazai pálya előnye a korábban feltört seggű csapatnál is érvényesüljön később.

Egyik kedvenc focis blogomon, a Futballtréneren szokta írni Ferenczi Attila, hogy a magyar labdarúgás mélyrepülésében a (szak)újságíróknak is van akkora felelősségük, mint a teszetosza, semmihez sem értő, fejlődni képtelen edzői karnak, pusztán azért, mert ők sem értenek ehhez a sporthoz, amiből mellesleg egész jól megélnek. Idióta elvárásokat fogalmaznak meg, ostobaságokat hánytorgatnak fel, összességében több kárt okoznak, mint egy közepesen alkoholista utánpótlásedző. Ha a közéletben a sajtó magát tartja a negyedik hatalmi ágnak, akinek a feladata a hatalmon lévők ellenőrzése, akkor ez a sportsajtóra hatványozottan igaz, mert ott nem választanak 4 évente új edzői kart. Ott tényleg szükség volna valami olyasmi nyomásra, ami jobb teljesítményre, fejlődésre kényszeríti az ebből a sportból élő hivatásosokat. De képtelen ellátni ezt a feladatát. Talán a magyar-albán meccs után bemutatott sportújságírói produkció mutatta be legjobban, hogy mi is a baj velük. Konkrétan egy saját tizenhatosra behúzódó ellenfelet megtörni akaró válogatottat azért szaroztak, kutyáztak, mert nem volt eléggé lüktető a játék irama. Aha. Kedves, hülye nemzetisportosok és többiek. Akkor lüktet a játék, ha oda-vissza támadnak. Ha az egyik csapat nem támad, akkor nem fog lüktetni a játék.

Ha a sportújságírásunk ilyen színvonalon áll, akkor mit várhatunk a közéleti tartalomgyártóktól? Az öltöző méretet fideszes-diktatúra kontextusba helyező idiotizmust.

Ha már sportszerűtlen trükkökről értekezünk, akkor azért érdemes egy kis nemzetközi kitérőt tenni, hogy lássuk, mit engedhetnek me g maguknak a fejletthaladó nyugaton. A kis francia Auxerre csapatát 1964-től egy rövid megszakítással egészen 2005-ig vezető Guy Roux mesélte sokszor büszkén, hogy ő nem szégyellte a legmelegebb nyári napokon elzárni a hideg vizet az ellenfél öltözőjében, meg simán felcsavarni nekik a fűtést. Brian Clough a Nottingham Forest legendás trénere sem ment a szomszédba néhány trükkért, hogy a hazai pályát tényleg hazaivá tegye és az aktuális ellenfélnek lehetőleg esélye,de már kedve se legyen győzni. 

A fociba bőven beletartozó fifika és a sportszerűtlenség között elég vékonyka a határvonal, de ezek a finom kis trükkök még bőven nem lépik át azt. És a játékosok is hozzászoktak, legfőképpen azért, mert egy-egy kupameccsen simán összesorsolhatják őket egy sokadosztályú csapattal, ahol esetleg egy döngölt padlójú fakunyhóban kell felkészülniük, viszont ez is a játék része.

Amit viszont elvár egy focista az az, hogy ne egy szarrá fagyott, gödrökkel díszített pályán kelljen játszaniuk, mert egy rossz lépés, és oda a karrier. Az öltözőben, legyen az bármilyen kényelmetlen fapados, ikeabútoros, még nem lett vége egy karriernek sem. Viszont a „hőskorban”, amikor még nem költöttek pénzt stadionokra, és mindenki büszkén tapicskolhatott az előtte végző szurkolótárs vizeletében a Népstadionban, akkor a Koplárovics Béla egy napja című kasszasikernél az ellenfél Manchester United konkrétan alig akart a pályára lépni. Nem az öltöző miatt háborogtak, pedig nyilván közelébe sem ért bármelyik vendégöltözőnek az angol bajnokságból, hanem – a csapatkapitány Roy Keane szavait idézve – a libalegelőnél is szarabb pálya miatt.

Mert egy jó pályán akár az olyan „sportszerűtlenségek” is beleférnek, mint amikor a szünetben gondosan fellocsolják az ellenfél harmadát, hátha a nehezen forduló, lassabb – összefoglalva: liptákosabb - védők szépen elcsúsznak egy rájuk gyorsított akciónál.

Ahogyan a politikai újságírók liptákozzák el magukat egy ártalmatlan, de annál hétköznapibb hülyeségen.



Ajánljuk még

Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)

‎Polbeat 2024 szeptember 10.
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire.

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.