2,5 milliós pénzbüntetés és felmentés: egészen meghökkentő ítélet született a Szeviép-ügyben (frissítve!)
A két Szeviép-vezér egyikét, B. Sándort 2,5 millió forint pénzbüntetésre ítélte, a másodrendű vádlott P. Lászlót bűncselekmény hiányában felmentette a Debreceni Törvényszék. A lassan 10 éve tartó büntetőeljárás összesen durván 6 millió forintos bűnügyi költségének nagy részét az állam viseli a másodfokú ítélet szerint. Mint ismert, az úgynevezett Szeviép-ügyben az építőipari zrt. három volt tulajdonos vezetőjét csődbűncselekmény vádjával állították bíróság elé, miután az M43-as autópálya építésénél és a szegedi villamosfelújításnál is generálkivitelezőként eljáró Szeviép úgy jelentett fizetésképtelenséget és ment csődbe, hogy több mint 500 alvállalkozóját nem fizette ki. A Szeviép Zrt. utolsó millióit is saját érdekeltségi körbe tartozó cégekbe tolták ki, tagi kölcsön formájában. Míg első fokon még mind a három vádlottat bűnösnek találta a Szegedi Járásbíróság és több évi letöltendő börtönre ítélte őket, másodfokon a Szegedi Törvényszék mindenkit felmentett. A hatályon kívül helyezett másodfokú ítélet és a PestiSrácok.hu által kirobbantott szegedi bírósági botrány hatására került az ügy Debrecenbe. Indokolásában a tanácsvezető bíró kifejtette, hogy a bizonyítás sok esetben következetlen, az ügy egy része felderítetlen. Egyébként a bíróság szerint a kölcsönök nagy része nem is kölcsön volt, hanem leányvállalatok működésének "előfinanszírozása". A másodrendű vádlottat, B. Sándort egyedül egy 2,5 milliós kölcsön miatt mondták ki bűnösnek – ez esetben a hitelezett tanúként támasztotta alá a vádat a bíróságon.
A Debreceni Törvényszéket a Kúria jelölte ki a büntetőügy másodfokú eljárásának lefolytatására. A harmadfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság által meghozott ítéletét részben hiányosnak, részben felderítetlennek, illetve részben ellentétesnek találta az ügyiratok tartalmával.
Mivel időközben az elsőrendű vádlott, O. József elhunyt, ketten maradtak a vádlottak padján: B. Sándor és P. László. A Debreceni Törvényszék több irat beszerzését követően új szakértő kirendelésére is kényszerült, mivel a korábban eljárt szakértő nyugdíjba vonult. A szakértő mellett több tanút meghallgattak az elmúlt egy évben, többek között a Szeviép volt gazdasági vezetőjét, G. Attilát, és B. Istvánt, a Szeviép-vezérek volt üzlettársát.
Vádbeszédében a vádat képviselő ügyész számos új elemet vonultatott fel a vádirathoz képest: többek közt rámutatott, hogy a védelem álláspontjával ellentétben a Szeviép felszámolását több alvállalkozója, hitelezője is kezdeményezte. Arra is kitért az ügyész, hogy nemcsak saját leányvállalataiknak adtak kölcsönöket fizetésképtelen vagy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, hanem más cégeknek, sőt, magánszemélyeknek is – a Szeviép működésével nem összefüggő, sőt, meg sem indokolt esetben is –, ami teljesen észszerűtlen volt a vád szerint, ez pedig túlmutat a rossz gazdálkodáson.
Ítéletében a Debreceni Törvényszék tanácsa csak B. Sándort találta bűnösnek. Ő is olcsón megúszta: a 2,5 milliós pénzbüntetés mellett a tetemes bűnügyi költségnek is csak töredékét kell megfizetnie. A bíróság a Szeviép-vezérek több milliárdos vagyonát is feloldotta a bűnügyi zár alól.
Több órán át indokolta dr. Felegyiné dr. Szabó Ágnes, miért nem bűnös P. László, és B. Sándor is miért csak egyetlen egy vádpontban a tizenötből. Egyesével végigvette a vádiratban is szereplő nyújtott tagi kölcsönöket, amelyek többségénél azt vonta le következtetésként a tanúvallomások és szakértői vélemény alapján, hogy azok többségében nem kölcsönök voltak, hanem saját leányvállalatoknak nyújtott finanszírozás vagy termelési előleg. Amely esetben egyértelműen nem lehet erről beszélni – mivel a hitelezettnek semmi köze nem volt tevékenységét tekintve a Szeviéphez –, ott nem volt igazolható a kölcsön, mert nem volt fellelhető banki tranzakció. Más esetben pedig nem csökkentette a cég vagyonát, tehát kvázi nincs köze a csődhöz.
A leghosszabb indokolást a Szeviép-vezérek volt üzlettársának nyújtott 2,5 milliós kölcsön kérdésének szentelte a tanácsvezető. A hitelezett korábban a tárgyaláson tanúként részletesen elmondta, hogy a pénz valójában nem is kölcsön volt, hanem egy bonyolult cég tulajdonrész-adásvétel; a pénzt úgy kellett kérnie mint kölcsön, amiről B. Sándor döntött egyszemélyben. A pénzt egyébként magán célra igényelte – így is könyvelték el. Egyedül ez a vádpont állt meg ez előtt a tanács előtt bizonyítottan, mivel azonban a 2,5 millió forint annyira csekély a minősítés alsó határához képest is, így – ahogy a bírónő fogalmazott – "minősítésről beszélni sem lehet". A büntető törvénykönyv az egyetlen vádpont alapján is lehetőséget adott volna súlyosabb büntetés kiszabására, de Felegyiné szerint még felfüggesztett börtönbüntetésre sincs szükség, mivel az nem szolgálná az igazságszolgáltatás célját. Indokolásában kifejtette azt is, hogy tulajdonképpen még a vádlottak, elsősorban a harmadrendű P. László az, aki kártérítési igénnyel élhetne előzetes fogva tartása miatt.
Az ítélet a másodrendű vádlott, B. Sándor esetében jogerős. A harmadrendű P. László esetében, mivel a bűnösség kérdésében az első- és másodfokú ítélet eltérő, megnyílt az út a harmadfokú eljárás előtt. Az ügyészség fellebbezést jelentett be, a harmadrendű vádlott bűnösségének megállapítását kérve, börtönbüntetés vagy pénzbüntetés kiszabásával, foglalkozástól való eltiltással. A védelem három nap gondolkodási időt kért.
