Hitel, Világ meg a CIB
Bajban van az egyszeri blogger, ha a CIB bank vezérének mély, bölcs szavait kívánja értelmezni. „Mint tudják, Magyarország korábban nagyon jó hely volt a pénzügyi szolgáltatások számára, most viszont egyfajta rémálommá vált”- mondta Enrico Cucchiani az CIB mögött álló Intesa Sanpaolo vezérigazgatója. Még azt is megállapította a bankvezér, hogy „Mindenki meglehetősen aggódik az ország miatt". Egy: nem mindenki és te is leginkább a pénzetek miatt, tettem hozzá halkan és gondolatban.
Persze a dolgok nem egyszerűek. Ma kétfajta baromsághalmaz éri az egyszeri magyart a médiában, bankügyben. Egyfelől van az a posztmarxista, enyhén nemzetien szocialista meglátás, mely szerint az a rohadtféregglobalistafinánctőkés-bankárzsidókurvaanyádat, meg a másik a jajajszegénybankármegmentőnk-szabadpiacadjunknektekmégegykispénzt, mert ha a bankok, a külföldi befektetők egyszer megneheztelnek a szájszagunkra, akkor oda Buda. Innen is látható, hogy hülye itt már majdnem mindenki, de gyorsan előkaptam könyvespolcom büszkeségét, gróf Széchenyi István Politikai iskoláját, melyet három gyönyörű kötetben adott ki Heckenast Gusztáv Pesten, 1863-ban. Az első kötet tartalmazza a Hitelt, a Világot és a Stádiumot. A Hitelt olvasva láthatjuk, hogy nincs veszve még minden, hülye volt már akkor is majd mindenki, legalábbis a gróf érvelése erre enged következtetni.
Idézem is szó szerint, az eredeti kiadás helyesírásával, mert szép: „Vélekedésemet egyenesen kimondván azt tartom: mind azon szomoru következésnek, melyeket érinténk, s még bővebben fejtegetni fogunk, s melyeknek mindennapi tanui vagyunk, nincs főbb oka, mint pénzbeli összeköttetéseink hibás elrendeltetése, s az abbul természetesen következő tökéletes hija minden Hitelnek.”
Érdemes többször elolvasni ezt a mondatocskát és átgondolni, hogy mi is történt nálunk a bankokkal, kölcsönökkel, számlákkal, avagy a HITELLEL az elmúlt huszonhárom évben. Semmi. De igen: nehezebben megszerezhető volt, drágább volt, lassabb volt, bürokratább volt, de nagyobb hasznot is hozott a bankoknak, MINT BÁRHOL MÁSUTT EURÓPÁBAN. Elismerem időközben megváltozott az üzleti környezet alapját jelentő politika is. Ez meg nem tetszik a CIB Bank fő tulajának. Kajabál minden hülyeséget, melyet egyfelől nem gondol komolyan, mert feltételes módot használ, de felőlem gondolhatja komolyan is. Pár éve napokat szoptam egy CIB Bankban egy kis papírügyintézéssel. Tehát simán teszek rá, hogy mennek vagy maradnak. Nagy múltú cégek, hazaiak is eltűntek már az elmúlt években, ilyen az üzlet. Az már jobban érdekelne, hogyan fajultak a dolgok idáig. Miért volt más az üzleti környezet a bankoknak Magyarországon, mint bárhol másutt Európában? „Mint tudják, Magyarország korábban nagyon jó hely volt a pénzügyi szolgáltatások számára, most viszont egyfajta rémálommá vált”- legalább őszinte. Kapjuk csak elő újra a szép, régi könyvet, Széchenyi a Hitelben ezt is írja, megint a százötven évvel ezelőtti helyesírással: „Mit ér a kölcsönös felvilágositás, ha csalfa sziv s hamis datum csúsz a tanács közé? Mit a bank bizonyosság, mit a jutalom állandóság nélkül? Csak a Hitel teheti varázsokat, mely ha ketté törik, az áldás könnyen átokká válhat. A Hitel védangyala pedig s fényes napsugára a publicitas –nyilvánosság-.”
Kedves CIB Bank, mi is követtünk el hibákat, sajnos elhagytuk a védangyalt, a nyilvánosságot, ez a magyar politika hibája is volt, ti viszont a tanácsok esetében hibáztatok és abban, hogy nem volt fontos a Hitel, melyről a gróf írt. Mert a Hitel azért kell, hogy fejlődjön a társadalom, haladjon a gazdaság, jobban éljenek az emberek. Persze nem vagyunk kommunisták, ezért fizetünk kamatot. Kedves CIB Bank, azt mondjátok, hogy az utolsó negyedévben 279 millió eurós veszteséget szenvedtetek el. Azt is mondjátok, hogy ez a mínusz legnagyobb részben azért keletkezett, mert nőtt a rossz hitelekre félretett tartalék. Mehettek is, maradhattok is, hiszen az elmúlt évtized mérlege bőven jó üzletet jelez nektek itt, Magyarországon. Vannak szurkolóitok is gazdagon és még hangosak is. Talán még a Hitelt is olvasták, veletek ellentétben. Titeket megértelek, mert csak mentek a pénzetek után. Azokat, akik olvasták a Hitelt, látták az elmúlt huszonhárom évet és értetek reszketnek, kiabálnak, rinyálnak és üvöltenek, na őket egyáltalán nem értem. Hacsak nincs valami baromi jó üzlet benne.
