Az MSZMP – és „utódpártja”, az MSZP – úgy szalámizta le a rendszerváltáskor az útjában álló szociáldemokrata pártot, mint Rákosiék 1945 és ’48 között az FKGP-t és a többi politikai ellenfelüket. A manőver azonban csak ideig-óráig járhatott sikerrel: árulásuk a vesztüket okozta. Hiába próbálják ugyanis a rendszerváltás óta bizonygatni, hogy ők egy, a kisemberek problémáira érzékeny, szociáldemokrata párt, mára többszörösen lelepleződtek. Amikor Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi és a többiek kimutatták a foguk fehérjét és előjött valódi énjük, akkor mindenki számára világossá vált az, amit a rendszerváltás utáni években csak kevesen tudtak: a magyar baloldal valójában a gátlástalan neoliberalizmust képviseli. A probléma csak az, hogy a történelem süllyesztőjében lassan elmerülő MSZP-nek sikerült megakadályoznia, hogy egy valódi, nemzeti szociáldemokrata párt jöhessen létre Magyarországon.
Tegnap kommunista, ma neoliberális
A magyarországi rendszerváltás egyik, máig bicskanyitogató mozzanata volt, hogy a tegnap kommunista káderei az első szabad választások után már nyíltan hangoztatták, hogy ők bizony neoliberálisok, és Magyarországnak is erre az útra kell lépnie, ha a Nyugat teljes jogú tagja szeretne lenni. Azóta sem értem, hogy Kovács László elvtársat miért nem törölte képen valaki, amikor felállt az egyik első parlamenti ülésen és szemrebbenés nélkül azt hányta Antall József szemére, hogy szerinte az MDF-nek határozott lépéseket kell tennie Magyarország NATO-csatlakozása felé. Micsoda farizeuskodás, micsoda képmutatás! Sajnos következmények nélkül megtehették, mert a győztes MDF az eufóriában nem tartotta fontosnak, hogy lépten-nyomon lerántsa a leplet ezekről a hazudozásokról, az ország népének zöme pedig mit sem sejtve lépett át a demokráciába.
Budapest, 1990. január 9. Bácskai Sándor, a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) alelnöke, dr. Petrasovits Anna elnök és Csurdi Sándor sajtófelelős (b-j) a párt újjáalakulásának első évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Fotó: MTI/Cseke Csilla
Petrasovits Anna, aki a romjaiból megpróbálta újjáépíteni a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, így emlékszik vissza az MSZMP éppen köpönyeget váltó fiatal üdvöskéire:
Ezek nagyon jól pallérozott, okos gyerekek voltak, kaptak sokféle ösztöndíjat ide, oda, amoda, befolyásos családok befolyásos gyerekeként elmentek szépen, és nosza, az addig kommunista anyatejjel felhizlalt gyerekek lám-lám, egy-két év leforgása alatt a neoliberalizmus zászlóvívőivé váltak.
Amennyiben az első szabad választásokon a Petrasovits-féle MSZDP jól szerepelt volna és bekerül a parlamentbe, akkor Horn Gyuláék amolyan Cippola módjára végrehajtott mutatványa nehezebben sikerült volna. Nem biztos, hogy elhitték volna a magyarok, hogy az MSZP az egyetlen baloldali megoldás. Elválhatott volna a konkoly a búzától. Ezért kellett az MSZDP-t kivégezni, még mielőtt galibát okoztak volna az elvtársaknak.
Budapest, 2005. május 7. Kapolyi László, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) elnöke részt vesz a párt fennállásának 115. évfordulója tiszteletére rendezett emlékülésen Budapesten. Fotó: MTI/Soós Lajos
Egy megosztott párt, avagy kísértett a múlt…
Az MSZDP, mint történelmi párt 1989-ben alakult újra. Az MSZP rögtön támadásba lendült, hogy ellehetetlenítse Petrasovitsékat, akik egy modern, nemzeti színezetű szocdem pártot akartak létrehozni. A külső támadások nemcsak az MSZP részéről érkeztek; volt egy olyan szimpatizánsi kör is, amelybe az idősebb, kommunista érzelmű emigránsok tartoztak. Ők szorgalmazták az MSZP-vel való fúziót. Ismert figurája ennek a körnek az a Paul Lendvai író, aki ma is mindent elkövet annak érdekében, hogy lejárassa Magyarországot és kormányát. A „derék” Lendvai minden lehetséges fórumon hangoztatja, hogy milyen kibírhatatlan fasizmus tombol Magyarországon. Az MSZDP-t belső erők is bomlasztották. Helyet követeltek maguknak a pártban ugyanis azok, akik 1948-ben egyetértettek azzal, hogy a szociáldemokratáknak Szakasits Árpád vezetésével be kell olvadnia a Rákosi-féle kommunista pártba. Nyilván ők is a nagy átváltozást végrehajtó szocialistákkal tartottak volna. Ugyanígy képzelték el a jövőt az ifjú szakszervezetisek is, akiket az MSZP ejtőernyőzött be az MSZDP-be, hogy bomlasszanak.
Budapest, 1989. január 19. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt szervező bizottsága tagjai, Révész András (b1) elnök, Bácskai Sándor (b2) és Takács Imre (b3) a párt első nyilvános ülésén vesznek részt. Fotó: MTI/Cser István
Végül pedig ott voltak azok, jó sokan, akik megjárták Rákosi és Kádár börtöneit. Az volt a bűnük, hogy 1948-ban elutasították a kommunistákkal való egyesülést. Ők és leszármazottaik kommunistaellenes vonalat vittek, a komcsi aknamunka ellenére az ő támogatásukkal választották Petrasovits Annát az MSZDP elnökévé 1989 novemberében. A fiatal, politikában tapasztalatlan elnök asszony egy, a dolgozók és a magyar vállalkozók érdekeit egyszerre képviselő, a transznacionális tőke túlhatalma ellen fellépő európai szocdem pártot szeretett volna létrehozni. Kétségtelen tény, hogy az MSZDP bukásában az is szerepet játszott, hogy a magyar társadalom 1989-90-ben politikailag még nem volt eléggé érett arra, hogy megértse, mit is képvisel egy modern szociáldemokrata párt. Akkortájt még az antikommunista kontra kommunista, illetve jobb-bal felosztás működött. Tény az is, hogy a Petrasovits-féle kör sem volt eléggé professzionális ahhoz, hogy üzenetét képes legyen eljuttatni a választókhoz. Ennek ellenére félelmetes az az agresszivitás, ahogyan a magát épp átcímkéző MSZP leszámolt a rendszerváltás utáni pozícióját veszélyeztető politikai vetélytársával.
AZ MSZP torokra ment…
A ’80-as években az egyetemen közgazdaságtant tanító, párttagsággal soha nem rendelkező Petrasovits Anna közvetlen közelről élte végig az MSZMP-MSZP irányába megnyilvánuló zsigeri gyűlöletét és pártja szétverését. Az MSZDP történetét feldolgozó Orosz Tímea politológusnak adott interjújában a szociáldemokraták egykori elnöke lerántja a leplet a szocik módszereiről:
Volt olyan szakasza az életünknek, amikor Gaskó István naponta bejött az irodámba és azt mondta, ha ezt és ezt nem teszed meg, megüzente a Horn Gyula, hogy minden nap a bíróságra fogsz járni. És valóban ezt követően előfordult, hogy hetente háromszor voltam a Magyar Köztársaság valamelyik bíróságán és néztem az új magyar címert a falon, hogy uramisten, ez egyszerűen nem lehet igaz, hogy éppen én állok itt ez előtt a címer előtt. Mi ez, mi zajlik itt? Mi folyik ebben az országban?
1990-es választási plakát – Amikor még úgy tűnt, van esély Petrasovits Annáék számára…
Petrasovits Anna nem képviselhette pártját a békés átmenetet biztosító Nemzeti Kerekasztal (NEK) tárgyalásokon; az ülésekre másokat hívtak meg a szociáldemokratáktól. Petrasovits szerint ezek a delegáltak minősíthetetlen módon viselkedtek, destruktív hozzáállásuk miatt a szociáldemokrata pártot végül kizárták a kerekasztal-tárgyalásokról. Emiatt is csökkentek az MSZDP esélyei az 1990 tavaszán esedékes választásokon.
Többek között ez a Gaskó István vett részt a tárgyalásokon szociáldemokrata színekben. Baranyai és Gaskó voltak tehát elsősorban ott, ők veszekedtek, ők csináltak olyan méltatlan cirkuszokat, amelyek végül a párt kizárásához vezettek. A kérdés tehát az marad, hogy miért és milyen háttérrel csinálták? Hiszen tudták, hogy a Nemzeti Kerekasztalból való kizárásnak lavinaszerű hatása lesz a szociáldemokrata pártra nézve.
Az MSZDP szisztematikus kicsinálása 1990 januárjától pörgött föl igazán.
Budapest, 1989. október 6. Horn Gyula külügyminiszter és Nyers Rezső pártelnök az MSZMP XIV. kongresszusán, a Budapest Kongresszusi Központban. Fotó: MTI/Varga László
Hornék mindenáron el akarták érni, hogy a szocdemeket kizárják a Szocialista Internacionáléból és helyette az MSZP kerüljön be a nemzetközi szervezetbe. Amikor ezt a Petrasovits-féle szárnynak első körben sikerült megakadályoznia, Hornék „őrjöngtek”. Orosz Tímea, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet szakértője szerint titkosszolgálati módszereket vetettek be a párt szétveréséhez:
A szociáldemokraták közé ügynökök épültek be, akik a párt ülésein balhéztak, obstruáltak, egyszóval lehetetlenné tették, hogy a legálisan megválasztott elnök vezetésével a párt normálisan végezhesse a tevékenységét, felkészülhessen a választásokra. Többször előfordult, hogy a párt MSZP-hez húzó szárnya kivonult az ülésekről, megakadályozva ezzel a határozathozatalt. Megtörtént az is, hogy feltörték az egyik pártvezető autóját és ellopták a pártdokumentumokat. A tettesek kiléte azóta is ismeretlen. Az MSZP-ben később nagy karriert befutó, milliárdos vállalkozó, Kapolyi László egy alkalommal fizikai erőszakot alkalmazva tört be a párt ülésére.
Budapest, 1991. július 13. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt belső ellenzéke Petrasovits Anna pártelnök beszéde közben kivonul a párt országos értekezletéről, amelyet a Dohány utcai székházban tartottak a francia forradalom kitörésének 202. évfordulója és a II. Internacionálé megalakulásának tiszteletére. Fotó: MTI/Demecs Zsolt
A módszer nem változik…
A szocialisták nem tudtak belenyugodni, hogy nyugati kapcsolataikat latba vetve sem sikerült ekkor még kigolyózniuk az MSZDP-t a Szocialista Internacionáléból, ahol ebben az időben egy bolsevik gyökerű pártot még nem szívesen fogadtak. Az MSZP azonban elérte, hogy egy „független” bizottság, amelyet a bolgár szociáldemokrata párt prominensei vezettek, vizsgálatot tartson az MSZDP Dohány utcai székházában. Az eredmény egy aljas, hazug lejárató kampány lett. A „vizsgálat” kimutatta, hogy a Petrasovits Anna vezette MSZDP egy idegengyűlölő, rasszista, antiszemita párt. Természetesen a magyar sajtó MSZMP-s emlőkön felnőtt munkatársai gombnyomásra kürtölték világgá a hírt. A pártba beépült MSZP-sek ekkor kitalálták, hogy a vádak ellensúlyozására létre kell hozni egy cigány szociáldemokrata pártot.
Petrasovits Anna 2015-ben
Petrasovits Anna ezt a leszámolás utolsó, egyben legalantasabb lépéseként élte meg:
Elképesztő dolog volt, amit ellenünk elkövettek! És ezt bizony nem a cigányok találták ki, ebben teljesen biztos vagyok, mint ahogy azt sem, hogy – akkor régen nem voltam már a pártban – megfelelő beépített elvtársak átjátszották a székházat és politikai megalázásképpen egy cigány szociáldemokrata párt székelt ott, most pedig a cigányönkormányzaté.
Az MSZMP – és „utódpártja”, az MSZP – úgy szalámizta le a rendszerváltáskor az útjában álló szociáldemokrata pártot, mint Rákosiék 1945 és ’48 között az FKGP-t és a többi politikai ellenfelüket. A manőver azonban csak ideig-óráig járhatott sikerrel: árulásuk a vesztüket okozta. Hiába próbálják ugyanis a rendszerváltás óta bizonygatni, hogy ők egy, a kisemberek problémáira érzékeny, szociáldemokrata párt, mára többszörösen lelepleződtek. Amikor Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi és a többiek kimutatták a foguk fehérjét, előjött valódi énjük, akkor mindenki számára világossá vált az, amit az 1990 utáni években csak kevesen tudtak: a magyar baloldal valójában a gátlástalan neoliberalizmust képviseli. A probléma csak az, hogy a történelem süllyesztőjében lassan elmerülő MSZP-nek sikerült megakadályoznia, hogy egy valódi szociáldemokrata párt létrejöhessen Magyarországon.
Vezető kép: MTI/Kovács Attila
Facebook
Twitter
YouTube
RSS