A véletlenekről

Ahol azonban a felületen a véletlen üzi is játékát, ott is mindig belső rejtett törvények uralkodnak, csak fel kell fedezni ezeket a törvényeket.” Fridrich Engels: „Feuerbach”

Történt, hogy a migránsválság tetőpontján, egy TV-operatőr, bizonyos László Petra elgáncsolt egy embert, aki gyermekével a karján – mily megható – valamely, csak általa ismert oknál fogva, kirontott a rendőrsorfalon keresztül és el akart rohanni Svédország irányába. A nevezett hölgy ezek után még egy kislányt is felrúgott, aki szintén ismeretlen okból, világgá akart szaladni. Hogy László Petra miért tette amit tett, azt most nem kutatnánk, az emberi lélek egy kiismerhetetlen útvesztő, különösen migránsválság idején és sokszor magunk sem tudjuk okát adni, mit miért teszünk, hát még egy kívülálló. Az ádáz Erünniszek bizonyára üldözni fogják tetteiért – vagy nem, ki tudhatja.

Már itt felfigyelhetünk arra a tényre, hogy soha, sehol, senki meg nem kérdezte a derék sportembert: vajon hova a fenébe akart futni és miért? Főleg gyerekkel a karján. De erről később. Mint kiderült, az elgáncsolt szír férfi a hangzatos Osama al Abd al Muhsen Alghadab névre hallgat és fociedző volt valahol a labdarúgásáról is méltán híres, kies Szíriában. Ennek a szakmának láthatóan nagy hasznát is vette, mert

egy másik felvételen látszik, hogy az operatőr lába nem érte el, bizonyára csak feldobta magát

, ahogyan otthon is tanította az aranylábú fiúknak. A libsi sajtó mindazonáltal azonnal befújta a tizenegyest, anélkül, hogy beszélt volna a partjelzővel és szerintük nyilvánvalóvá vált, hogy

e bűnért újabb néhány százezer bevándorlót kell kényeztetnünk, jóvátételképpen

. Egyúttal felmutatta a piros lapot is a szabálytalankodó tévésnek, így az a migránsválság második félidejét csak az öltözőből nézheti. A felvétel pedig bejárta a világsajtót, elborzasztva a világ haladó részének lelkiismeretét az Orbán-fasizmus legújabb infernális bűncselekményétől. A dolog kapóra jött egyébként is, erősítve azt a közvélekedést, hogy

csupa jól képzett, nagy tehetségű migráns látogat el hozzánk

. Az illető ugyan nem agysebész, de a fociedző is a szellem sasmadara, mint például az aranyszájú Mészöly Kálmán. Az eset kapcsán a nevezett Muhsen nagy nemzetközi hírnévre tett szert, elvégre nem mindenkit gáncsol el egy fasiszta operatőrnő. És kitört a téboly. Telenyilatkozta a világsajtót és a spanyol Getafe város labdarúgó akadémiája pedig megkereste, a közben hogy-hogy nem Münchenbe került embert: emelné-e edzőközpontjuk fényét meggyalázott ártatlanságával? A központ, nyilvánvaló elmekórtani problémákkal küzdő vezetője azt nyilatkozta, hogy

az illető kizárólag ékes szír nyelven beszél, ezért semmi hasznát nem veszik, de azért nagyon örül neki

. Mi is. A hozzátartozó elejtett gyermek pedig magával a galaktikus Cristiano Ronaldoval kézen fogva jelent meg egy meccsen, aki – végtelen önzetlenséggel – nem is kérte a szokásos kétmillió eurós felléptidíjat a kézfogóért. Ne tartsuk vissza a könnyeinket! Felmerült azonban némi probléma. Kiderült, hogy Szíriában az Iszlám Állam ellen harcoló egyik kurd párt, a Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) felismerte az arcát. Szerintük Muhsen a 2011-ben kitört szíriai polgárháborúban

csatlakozott az al-Kaida terrorszervezet szíriai csoportjához, az al-Nurhoz

. Ezt a Facebook-oldala is bizonyítja, ahol nyíltan vállalta tagságát. Ezt már törölte/törölték azóta. Ez – talán – válasz lehet arra a kérdésre, hogy miért szaladt el és miért nem akarta magát regisztráltatni. Feltehetően tartott attól, hogy kiderül ami kiderült és kivágják Európából. Nem ez történt. Természetesen azonnal megkezdődött a szerecsenmosdatás. Ennek során kétségbe vonták a PYD szavahihetőségét, a nevezetes Facebook profil valódiságát és azt, hogy a Föld gömbölyű. Egy valami maradt kétségtelen: a libsi sajtó nem tévedhet, hazudni pedig egyszerűen fiziológiailag képtelen. Van itt egy érdekes erkölcsi dilemma.

Muhsen barátunk ugyanis kivételesen tényleg egy igazi menekült

, akinek élete veszélyben van hazájában. Mert a fent nevezett PYD ugyanis bizonyára keresi és csintalan magatartásáért meg kívánja fenyíteni. Hogy a fenyítés pontosan miből áll, azt könnyű megjósolni a szíriai couleur locale ismeretében, legyen elég annyi, hogy bizonyára nem közmunka lenne. Most akkor beengedjük vagy ne engedjük be? Ha beengedjük, mit csináljunk vele? Nevezzük ki labdarúgóedzőnek Spanyolországba? Mert ha egyszer az oroszok, az amerikaik, vagy valószínűbb módon az UFO-k, rendet csinálnak Szíriában – ha már a szírek maguk nem hajlandóak – akkor

százezer számra fognak majd jönni az edzők, hasonló okokból és majd őket is be kell engedni

, mert életük veszélyben van. Ha nem engedjük be, akkor mit csináljunk vele? Küldjük haza, ahol a) agyonverik; b) újra terrorizálni fog. Úgy tűnik ezek sem túl jó alternatívák. Újra mondom: egyet tehetünk, tartsuk magunkat távol tőlük. Úgy is, hogy mi nem megyünk oda és ők se jöjjenek ide. Menthetetlen idealista vagyok. Végezetül van a dolognak egy roppant érdekes, mondhatni matematikai vonatkozása is. Gondoljunk bele: van néhány száz migráns és ezek közül egy találomra kiválasztott operatőr elgáncsol egy találomra kiválasztott egyedet.

Mekkora a valószínűsége annak, hogy pont egy al-Nuszra tagot talál el?

A valószínűség a Bernoulli tétele segítségével kiszámítható. (Mindenki nyugodjon, meg nem fogom elmagyarázni.) A kérdés pedig úgy is feltehető – ez talán még érdekesebb – ha az összes migránst elgáncsoljuk, vajon hány terrorista van közöttük?