Európai beszéd

Vannak korszakok, korszakfordulók, amikor felelős civileknek, politikusoknak igenis színre kell lépni, véleményt kell formálni nemzete érdekében, nemzete ügyéért. Ilyen sorsforduló volt a második világháború kitörése előtti években, amikor a német nyomás, a náci fenyegetettség olyan erős volt, hogy például Pethő Sándor, a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője 1938-ban a következőket tűzte ki célul lapja és saját szerkesztősége feladatának: ,,A Magyar Nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon". Az akkori politikai élet számos szereplője ezt komolyan is vette. A német megszállás azonban véget vetett ennek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc volt a másik ilyen korszakforduló, amikor a magyar nép fegyveresen harcolt a függetlenségéért, szabadságáért, magyarsága megtartásáért. Ezt az élet-halál küzdelmet, talán a legteljesebben Márai Sándor fogalmazta meg a Mennyből az angyal című versében 1956 karácsonyán: ,,Mondd el, mert ez világ csodája/ Egy szegény nép karácsonyfája/ A Csendes éjben égni kezdett / Földrészek népe nézi, nézi,/ Egyik érti, másik nem érti./ Fejük csóválják, sok ez, soknak./ Imádkoznak vagy iszonyodnak,/ Mert más lóg a fán, nem cukorkák:/ Népek Krisztusa, Magyarország."

Ezt, hogy oda kerültünk, ezt is a magyarországi baloldal árulásának köszönhetjük. Ezen dolgoznak most is. Aztán a Kádár rendszer tovább pusztított mindent, ami magyar és hallgatott arról, ami a határainkon túl élő magyarjainkkal történik. Ezt írta meg Illyés Gyula az ezerkilencszázhetvenes évek végén a Válasz Herdernek és Adynak című cikkében:,,...A nemzeti kisebbségek jogait semmiféle nemzetközi megállapodás nem védi...Hiteles adatok, ellenőrizhető panaszok szerint több százezer, sőt millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvű egyeteme, illetve ha volt, azt megszüntették...nemzeti kisebbségi ifjú a maga nyelvén ipart sem tanulhat...ki ne vonná ki gyermekét, ha csak egy rá a mód, a már-már apartheidsorból? Hatalmas tájegységeken tűnik el a kisebbségi értelmiség...ez már nemcsak a kisebbségi és nemzeti, hanem elemi emberi jogok sérelmével jár..."

Ezek a korszakos gondolatok ma is érvényesek. Orbán Viktor nem véletlenül fogalmazta meg tusványosi beszédében, hogy ,, míg a magyar baloldal 2004-ben a külhoni magyarok ellen uszított, ma tárt karokkal ölelné keblére az illegális bevándorlókat. Ezek az emberek, ezek a politikusok egész egszerűen nem szeretik a magyarokat." Orbán szerint ha a baloldal 2014-ben győzött volna, akkor nem ismernénk rá Magyarországra. Olyan lenne, mint egy menekülttábor. Nos, ezeket az őszinte, szókimondó szavakat nem szereti a baloldal. Hiszen folyton-folyvást lelepleződnek. Lelepleződik a lelkük, a szándékuk. Ezért volt fontos a miniszterelnök összegző beszéde, mert az európai kormányfők közül elsőként mutatott rá, hogy ez az újkori népvándorlás fegyverek, háború nélkül átrajzolhatja Európa térképét, az európai etnikumot s mindazt, amit európainak nevezünk. A legszomorúbb az, hogy az Európai Unió nem tudja megvédeni határait a fegyvertelen bevándorló milliókkal szemben. A magyar miniszterelnök úgy látja, hogy számunkra a tét Európa. Az európai egység, az európai értékek megmaradása és természetesen az, hogy meg kell őriznünk a magyar Magyarországot. Megint vissza jutottunk ide, mint annyiszor máskor. Felelős magyar gondolkodók, értelmiség, felelős magyar érzelmű politikusok, egyáltalán a magyar nép nem is tehát mást, mint hogy megvédi azt a saját értékrendet, amit csaknem két ezer éve hordozunk magunkban.

A magyar kormányfőnek kimondva- kimondatlanul is vannak Európában szövetségei az újkori népvándorlással szemben. Nem véletlenül idézte Orbán Nicolas Sárközy, volt francia köztársasági elnök, vagy David Cameron brit miniszterelnöknek az illegális bevándorlással kapcsolatos vészt jósló szavait: a növekvő bűnözést, az emelkedő munkanélküliséget, a terrorizmus veszélyét. De hasonló véleményeket fogalmaznak meg a szlovák, a cseh, a lengyel, a török és a bolgár miniszterelnökök is, míg számos nyugati politikus, mint a németek, dánok, hollandok a népvándorlás elleni sürgető közös európai fellépésről beszélnek. Tehát, amíg az Európai Unió vezérkara tehetetlen, addig minden nemzetállam -főként Magyarország- saját maga próbálja megvédeni határait, és egyáltalán a schengeni határokat.

A tusványosi beszéd után, aligha lehet Orbánt Európa ellenességgel vádolni. Ha valaki, akkor ő igazán félti Európát, az európai, keresztény értékeket, az ókori görög és római hagyományokon alapuló kultúrát. Az európai balliberális oldalt ez nem érdekli. A magyar baloldalt aztán meg egyáltalán nem. Ők a multikulturalizmusért rajonganak, a nemzetállamok határainak lebontásáért, a nemzeti önazonosság tudat megsemmisítéséért küzdenek. Ezért ér össze a magyar és az európai balliberális oldal. Ezért tudják folyton-folyvást Magyarországot a szégyenpadra ültetni. Aztán ezekkel a hazug vádaskodásokkal folytonosan felsülnek. A lényeg, sajnos a bal az egyívású Európában, bolsevista gyökerekkel.

A kérdés azonban az, hogy mennyire erős az európaiság Európában? Meddig tűrik az emberek, hogy vallási fanatikusok - például az iszlám - feldúlják lelki békéjüket, megzavarják biztonságukat és, hogy idegenekként érezzék magukat saját hazájukban? A kérdés, hogy mennyire félnek Európa, ma még totojázó vezetői a választóiktól? Akik aztán nem tűrik tovább a tehetetlenségüket és előbb-utóbb végleg elzavarják őket a hatalomból. Kérdések sora. A következő hónapok erre választ adnak, ha nem, akkor tízmilliók lepik el Európát Közép-Afrikából és Ázsiából. Ezzel közeledhet a klasszikus Európa vége. A nemzeti konzultáció mérései szerint viszont a magyar válaszadók döntő többsége támogatja az Orbán kormány magyarság politikáját, azokat az intézkedéseket, amellyel meg tudja védeni a nemzetet az erőszakosan és illegálisan behatoló idegenekkel szemben. A magyar nyitott nép, vendégszerető, befogadó, de nem látja szívesen a sunyi módon, szervezetten ideérkező, a határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat.

A címlapon Koszticsák Szilárd/MTI fotója látható