Gázt adunk

Pecunia non olet. A pénznek nincs szaga. Vespasianus császár

Nemrégen járta be a világot a hír: Németország megegyezett az oroszokkal egy újabb Balti tenger alatti gázvezeték megépítéséről. Minderről a szándéknyilatkozatot két nappal az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítása előtt sikerült aláírni. Ennyit az „értékalapú” politizálásról, Ukrajna „szuverenitásáról”, putyinizmusról, gonosz orosz medvéről, európai szolidaritásról és egyebekről.

A Déli-áramlat, amely Magyarországon keresztül szállított volna gázt Európa felé, az természetesen csak a vészes fasizálódás tünetének minősült és szó sem lehetett róla, az EU összevonta szemöldökét. Értjük.

Az egyik támogatja a gonosz orosz rezsimet a másik nem, északi gáz jó, déli gáz rossz...

A régi és az új Északi-áramlat együtt már elegendő lehet az Ukrajnán keresztül futó vezetékek kiváltására. A jelen állás szerint pedig 2017-ben a Gazprom leállítja az ukrán vezetékeket. Ez egyébként előre láthatatlan végkimenetelű kalamajkát fog okozni Ukrajnában, ahol igen hidegek a telek fűtés nélkül.

A csődben lévő Ukrajna nem tud fizetni az orosz gázért és ha az Európába szállítandó gázból nem lehet lopni, akkor fázni fognak

, nem is beszélve a gázfelhasználó iparágak leállásával járó katasztrófáról. Bár ez már nem akkora probléma, az ilyen üzemek ugyanis nagyobbrészt a szakadár területeken voltak és mostanra már jól szétlőtték őket. Az új vezeték és az Ukrajnai leállás révén Németország lesz az Európában felhasznált gáz elosztó központja és

ezentúl a gáz-csapon már nem csak Putyin, hanem Frau Merkel is rajta tarthatja a kezét

. Túl ezen pedig a kelet-európai országok elesnek a tranzit díjtól. A szlovákok már fejben ki is számították – ez nekik Szvatopluk óta nagyon megy – hogy évi 800 millió dollártól esnek el. A fene tudta, hogy ekkora üzlet, ha a földemben van egy cső. Németország, mióta Bismarck egyesítette, többször megpróbálkozott Európa maga alá gyűrésével. Úgy tűnik,

ami háborúval nem sikerült az a békével simán megvalósul

. Volkswagennel jobban megy mint Tigrissel, bár ez utóbbinál legalább a fogyasztási adatokat nem kellett meghamisítani. Persze, mint mindennek ennek is ára volt, ez az ár pedig a tökéletes és példa nélküli agymosás, amit a németeknek el kellett szenvedni.

Az út a Waffen SS- től a Willkommenskultur-ig hosszú és rögös volt, de biztos megérte; gazdaságilag mindenképpen.

A furcsa vágy, hogy Németország a morál őrtornya legyen Európában, minduntalan a nácizmus Szküllája és a libertarizmus Kharübdisze közé veti őket, és mindkét szörny legalább egyszer már meg is ette őket. Az a bajuk talán, hogy túlságosan lojálisak.

Választanak valami hülyét maguknak és követik tűzön-vízen keresztü

l, ami bizonyára néplélek kérdése. A magyar néplélek például olyan, hogy akárkit választunk azt utána egyáltalán nem követjük, sőt a választás másnapján utálni kezdjük. Hogy akkor miért választjuk meg az a szittya néplélek itt, most nem tárgyalandó rejtelmei közé tartozik. Mondjuk nem is nagyon győzünk le gazdaságilag senkit.

Már csak az a kérdés, hogy a győztes Németország mennyire képes irányítani is ezt a meghódított kontinenst.

Meg kell mondjam, nem tűnik túl sikeresnek. A szatócsok és uzsorások királysága – fedőnevén liberális demokrácia – láthatóan csak addig működik úgy-ahogy, amíg az üzletmenet sima. Ameddig a dolgok maguktól is mennek, amíg a piac láthatatlan keze a fentnevezett szatócsok és uzsorások nagyon is látható kezével azonos. A kihívások ártanak az üzletnek, ezért elhárításukra azt a szellemdús stratégiát választják, hogy nem vesznek róluk tudomást. Pedig törvényszerű, hogy nem mehet mindig minden ugyanúgy, a helyzetnek ugyanis először romlani kell, hogy javulhasson.

Valamikor – a média időszámítása szerint a pleisztocénben – mintegy négy évvel ezelőtt, a

Német Nemzeti-demokrata Párt a mellékelt plakáttal kampányolt

. Ez, akkoriban nagyon kiverte a biztosítékot. Egyszer már adtak gázt – mondták – úgyhogy a németek már ne adjanak, mert akkor is mi lett belőle. Márpedig most ez fog; történni „Gas geben” mondja majd a Bundesmutti is bár – mint tudjuk – az egészen más. Annak a gáznak nincs egy csöpp szaga se, akárcsak a pénznek. Ami a Déli-áramlaton jött volna na, az lenne olyan mint az a régi. A fasiszta gáz. Természetesen a belőle származó jövedelem is fasiszta jövedelem lett volna, szemben a demokratikus profittal. Érteni véljük: nem mindegy.