Korának egyik legnépszerűbb írója volt a háborús hős Somogyváry Gyula, aki kormánypárti képviselőként is felszólalt a zsidótörvények ellen, és nem is szavazta meg azokat. A nácik koncentrációs táborba vitték, valahogyan túlélte, a Rákosi-diktatúra azzal hálálta meg, hogy előbb nyugdíjazták, majd eltiltották a nyilvános szerepléstől, nem publikálhatott. Aztán megölték: az ÁVH 1951-ben tartóztatta le, megtörni nem tudták, senkire sem vallott, Kistarcsára internálták, ahol végig megfigyelték. 1953-ban, a hivatalos iratok szerint szívrohamban hunyt el. Lányával már sohasem találkozhatott, őt az utcáról vitték a Gulágra, ahol tíz évig raboskodott.
„Hegyesorrú, szelíd, szőke úr, áldott galamblélek, olyannak néznéd, aki mindjárt elpityeredik az érzelmes színdarabnál, tetőtől-talpig szerénység, ez az ember három évig volt tűzben, és most vitézi rangot hord: Somogyváry Gyula”. (Harsányi Zsolt író, újságíró)
Amikor apai Nagyapám valamikor a nyolcvanas években először a kezembe adta a Rajna ködbe vész című ifjúsági regényt, egészen biztosan jelentőségteljes mozdulattal tette. Persze nem sejthettem, hogy titkos, titkolt mű volt még akkor is. Ő pontosan tudta – őrnagy nagybátyját ugyanúgy tönkretette a diktatúra. Ma már nem tudnám megmondani, hogy hányszor olvastam el a balatoni nyaralónkban nyaranta a Rajnát, de óriási hatással volt rám gyerekként. Nem véletlenül vettem meg újra néhány éve, már jóval Nagyapám halála után, hogy emlékeztessen rá és gyerekkori önmagamra.
Nem a világ legjobb történelmi regényéről beszélünk, de mostanában belelapozgatva is éreztem, mivel is varázsolt el akkoriban. Ugyanazzal, amivel mondjuk A törökfejes kopja. Ami miatt bele lehet szeretni ezekbe a felemelő, ízig-vérig magyar történetekbe.
Somogyváry Gyula filmfelvevőgéppel / Fotó: Fortepan.hu
Somogyváry Gyula különös, de nem egyedülálló utat járt be a magyar kultúrtörténetben. Korának – a két világháború közötti Magyarország – egyik legnépszerűbb írója volt, de könyvei indexre kerültek, miután a németek után a szovjetek szállták meg az országot. A nevét a rendszerváltásig szinte le se sem írta a magyarországi sajtó (az emigráns igen), s ha néha mégis, abban sem volt köszönet – jellemző, hogy a zseniális színészt, Somogyvári Rufolfot is azzal próbálták lejáratni, hogy az „irredenta” író rokona.
A propaganda olyan hatásos volt, hogy ma is bőséggel akadnak olyanok, akik fasiszta, netán nyilas szerzőként tartják számon azt a Somogyváryt, aki amúgy mind a kommunisták, mind a nyilasok, a nácik ellen fellépett. Azt az írót, akit a Gestapo és az ÁVH is elhurcolt.
Azt az embert, akinek sohasem késő igazságot szolgáltatni.
Előbb elhallgattatták, aztán megölték
„Somogyváry Gyula a népbíróság előtt” – ujjongott a Világosság kiemelt cikkében 1948. február hetedikén. „A népbíróság dr Kiss Endre elnöklete alatt álló igazolótanácsa ma foglalkozik >vitéz< Somogyváry Gyula ismert kurzusíró fellebbezési ügyével.
Somogyváryt elsőfokon öt évre eltiltották az írástól, mert a Gyula diák néven tartott rádióbeszámolói fasiszta jellegűek voltak és két könyve, a >Virágzik a mandula fa< és a>Mihály harcolt< című indexre került mint fasiszta sajtótermék.
A tárgyaláson számos ismert személy kihallgatására kerül sor.”
Vilagossag_1948_01-03__pages169-169
A vádirat kész volt: első világháborús regényeit a fasiszta irodalomhoz sorolták, őt pedig kitoloncolták a magyar irodalomból.
A Moszkvából Magyarországra vezényelt Rákosiékat nem érdekelte, hogy Somogyváryt 1944-ben azért hurcolták el Mauthausenbe, mert közismerten náci-, nyilas- és németellenes (német származása ellenére) volt. Számukra a Horthy-korszak népszerű írójaként kiemelt célpont, ellenfél volt.
Számukra is: Somogyváry a német koncentrációs tábor amerikai felszabadítása után negyven kilóra fogyva tért haza Magyarországra 1945-ben. Ötvenévesen nyugdíjazták a rádiótól, majd nyugdíját is megvonták és publikálni sem engedték. Múltját ismerve már az is kisebb csoda, hogy „csak” az ötvenes évek legelején tartóztatták le. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1950 őszén vitte el az írót, akit saját lakásáról hurcoltak el.
Somogyváry Gyula / Forrás: Vitéz Somogyváry Gyula/ Facebook.com
Az ÁVH jelentése: idegesen viselkedett…
(„Jelentés. Budapest, 1950 november 6-án”): „Jelentem, hogy kapott utasitás értelmében f. hó 6-án 9.30h-kor előállitást kiséreltem meg Somogyvári Gyula […] Bp. I. Ybl Miklós tér I. 1. sz. alatti lakossal kapcsolatban. […] Mikor tudomást szerzett előállitásáról izgatott lett és többször kérdezte hangosan: >miez, mi történik<. Nevezett az utvonalon a gk-ban [a gépkocsiban – MG] idegesen viselkedett, kérdéseket tett fel. Három izben izadság lepte el az egész arcát, ami bizonyitotta idegességét.
A megállapitás szerint nevezett egy 4 szobás lakásban lakik feleségével és ifj. Somogyvári Gyula nevü 26 éves müszaki rajzoló foglalkozásu fiával. Mint családtag itt tartozkodik még Somogyváriné nővére […] A lakás 2 szobája társbérletbe van kiutalva [N.] Mátyás folyamőr törm.-nek és családjának. [N.] 2 szobát bir havi 75 frt.-os ellenszolgáltatás fejében. […]
A házkutatás során lefoglaltunk különféle feljegyzéseket, kül-és belföldi levelezéseket, régi fasiszta fényképeket, indexes könyvet, 1 db AJG irógépet, katonai térképeket, 1db. Keskenyfilmesvetitőt, katonai kitüntetéseket, érdemrendeket. […]”. A jelentést Fekete Zsigmond ávéhás hadnagy készítette el.
A kihallgatás alatt nem tudtak megtörni
Somogyváry Gyula vizsgálati dossziéjához csatolták kihallgatásának jegyzőkönyvét („Feljegyzés. Budapest, 1950. november 8.”). A dokumentum jól jellemzi a Rákosi-diktatúrát, de arról is árulkodik, hogy Somogyváryt egyáltalán nem tudták megtörni. Makacsul és őszintén védte az igazát kihallgatóival szemben.
„[Kihallgató:] Miért vette önt őrizetbe az ÁVH?
Nem tudom.
[Kihallgató:] Ismertesse röviden életrajzát?
[…] 1938.-ban behivtak katonának a VKF 6. osztályra [ide tartozott a sajtó- és propagandaügyek intézése], ahol összekötő voltam az MTI és a VKF között. 1936.-ban léptettek elő századosnak. 1944. március 20.-ig teljesitettem szolgálatot, amikor a bevonuló németek letartóztattak és Mauthausenbe deportáltak. 1945. juniusában tértem haza. Nagyon leromlott egészségi állapotom miatt dolgozni nem tudtam, igy a Rádiótól betegszabadságot kaptam. 1946. december 31.-én kerültem nyugdijba. 1921. áprilisában nősültem, feleségem: Praznovszky Irma.
Két gyermekem született. Leányomat /1922. Irma/ az ostrom alatt a szovjet hatóságok letartóztatták előttem ismeretlen vádak alapján és tudomásom szerint kivitték a Szovjetunióba.
[Somogyváry Gyula lányát, Somogyváry Máriát az utcáról rabolták el, és tíz évet raboskodott a Gulágon, ahol megismerkedett később férjével. Emigrált, férjezett nevét használva (Léber Mária) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Emlékkötete 2003-ban jelent meg].
[Kihallgató:] Sorolja fel milyen kitüntetéseket kapott és miért?
1915.-ben kaptam meg a II. oszt. ezüst vitézségi érmet, a Bugon való átkelésért és egy járőrszolgálatért. 1917.-ben a bronz Signum Laudist egy bukovinai csatában tanusitott bátor magatartásom miatt. 1918.-ban megkaptam az ezüst Signum Laudist az olasz fronton, egy támadás visszaveréséért.
IV. Károly magyar király látogatása az isonzói csaták helyszínén 1918. januárjában. A király előtt Kratochvil Károly altábornagy / Fotó: Fortepan.hu
[Kihallgató:] Leszerelése után mit csinált?
1919. áprilisában be kellett vonulnom vörös katonának. A kelenföldi laktanyába vonultam be, ahol egy géppuskás szakasznak lettem a parancsnoka. A román betörés ellen lettünk bevetve a Tiszánál, azonban a harcokban nem vettem részt. […] A román előrenyomulás következtében visszavonultunk Városlődre. Az ide beérkező Nemzeti Hadsereg átvett bennnünket és így itt teljesitettem tovább szolgálatot.
[Kihallgató:] A proletárdiktatura alatt milyen ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki?
Semmiféle ellenforradalmi tevékenységet nem fejtettem ki.
[Kihallgató:] Hazudik. Hogy került akkor a Nemzeti hadseregbe és a Horthy érában hogy futhatott olyan karriert, ha a proletárdiktatúra alatt vörös katona volt, de semmiféle ellenforradalmi tevékenységet nem fejtett ki?
A nemzeti hadseregbe való átkerülésem alkalmával egy igazoló bizottság elé kerültem, aki megállapitotta, hogy proletárdiktatúra alatt nem fejtettem ki kommunista tevékenységet. Igazolásomra semmiféle terhelő adat nem érkezett be, igy leigazoltak és felvettek a Nemzeti Hadseregbe.
A további karrieremet irói ténykedésemnek köszönhetem. Továbbra is állitom, hogy semmiféle ellenforradalmi tevékenységet nem hajtottam végre a proletárdiktatúra alatt.
[Kihallgató:] Mikor avatták önt >vitézzé<?
1929.-ben.
[Kihallgató:] Horthy nem avatott vitézzé >vörös katonákat<. Milyen alapon kapta meg ön a >vitézséget<?
1916.-ban felterjesztettek engem a nagyezüst vitézségi éremre, azonban az érmet nem kaptam meg. A beadvánnyal kapcsolatban igazoltam ezt a tényt és ennek alapján kértem vitézzé avatásomat.
[Kihallgató:] Hogy igazolta ellenforradalmi ténykedését?
A Nemzeti Hadsereg igazoló bizottságának igazolványát nyujtottam be és ez teljesen megfelelőnek bizonyult.
[Kihallgató:] Mi volt ennek a nemzeti hadsereg által kiállitott igazoló iratnak a szövege?
Ugy emlékszem a következő szöveg volt: >Freisberger Gyula tart. fhdgy. a forradalmak alatt nem vétett a nemzethüség ellen<.”
Szemben, csíkos nyakkendővel vitéz Somogyváry Gyula író (Gyula diák), a jobb szélen áll Kiss Ferenc színművész (1937) / Fotó: Fortepan.hu
A dossziéból kiderül, hogy Somogyváry Gyulát barátja, Schuber Koósa Antal „Itthon maradok” című illegálisan terjesztett, diktatúra-ellenes versével próbálták „megfogni”, amelyet megtaláltak a lakásán.
Az írót viszont hiába faggatták, a dosszié szerint senkit sem ismert, senkire sem vallott, semmire sem „emlékezett”. Amikor arra kérik, hogy sorolja fel, kiket látott tanúként Schuber Koósa esküvőjén, azt mondta, egyetlen névre sem emlékszik.
(Ő is jó példa arra, hogy voltak, akik ellenálltak.)
Schuber Koósa Antalt bevonta a diktatúra a Grősz-per egyik mellékperébe. Grősz József kalocsai érseket az 1951 nyarán lefolytatott perben 15 évre ítélték, egy vádlott társát azonnal, kettőt később ítéltek halálra. A huszonnégy (!) mellékperben összesen több mint kétszáz ítélet született.
„Az illegális szervezet Schuber Antal pestszentlőrinci lakásán jött létre >Keresztény Néppárt< néven” – írta Schuber szerepéről Bácskiskunmegyei Népújság. – Az alakuló titkos értekezleten jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet Endrédy Vendelnek juttatták el. Az illegális szervezkedés célja a népi demokratikus rend aláaknázása volt. Ennek érdekében elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot más illegális szervezetekkel és a Vatikánnal. Céljuk volt területi, üzemi és katonai szervezkedés megvalósítása.” Ugyanez a központilag megírt cikk egyébként megjelent a Délmagyarországban is – és nyilván mindenhol máshol is.
Fehérváry István Börtönvilág Magyarországon 1945-1956 című kötete szerint Schuber Koósa Antal életfogytiglant kapott.
„Nyolc hónapos ÁVH-s kihallgatás alatt Schubernét úgy összeverték, hogy abortált, és utána számos operáción kellett keresztül mennie. A Forradalom alatt a kalocsai női fegyházból való kitörés egyik szervezője volt. Kósa-Schuber Antalt a márianosztrai fegyházban a >Rabok költőjének< hívták.
Élete legnagyobb élménye, hogy 1956. októberi szabadulásnál a kitörő rabok kívánságára elszavalta a >Rabok szabadságdala< c. költeményét”.
Schuber Koósa Antal feleségével együtt részt vett a forradalomban, majd Amerikába emigráltak. Csak a rendszerváltás után térhetett haza. „A proletárdiktatúrában mindketten igen hamar feketelistára kerültünk – mesélte szerepükről a Petőfi Népének 1992-ben. – 1949. augusztus 29-én pestlőrinci lakásomon alakítottuk meg a Magyar Keresztény Néppártot.
Számtalan versemmel ostoroztam a diktatúrát. Ezeket a verseket beolvasták a BBC magyar adásában is. írtam a sztahanovista mozgalom ellen.
Sok költeményem röplapként osztogatták a munkások között. Nejemmel együtt szerkesztettük a havonta megjelenő Üzenet című szamizdat folyóiratot. Egyszóval nagy volt a mi bűnünk”.
Grősz József kalocsai érsek (j) és Herling Jakab, a Béketanács papi bizottságának titkára az Országos Béketanács ülése szünetében a Parlamentben (1958) / Fotó: MTI
Nem tudjuk, pontosan milyen módszerrel igyekeztek megtörni Somogyváry Gyulát, csak azt, hogy végül vele is aláíratták azt az „Önvallomást”, amelyet alaposan kidolgoztak. Tudjuk, hogy az ÁVH és a hozzá hasonló kommunista erőszakszervezetek nem engedték el addig az áldozatokat, amíg ezt meg nem tették. (Ajánlott néznivaló a remek és megrázó a Kihallgatás című lengyel film).
Somogyváry Önvallomása merőben hamis dokumentum, de látszik, milyen görcsösen ragaszkodott az ÁVH azokhoz a hazugságokhoz, amelyekbe megpróbálták behálózni őt. Ami ellent mondott volna a „nyilas propagandista” képének, azt egyszerűen kihagyták: az irat szerint például sosem volt vöröskatona.
Fontos megjegyezni, hogy a helyesírási hibák a gépelőé, nem az íróé.
„Polgári családból származom. Apám a gróf Széchenyi uradalomban gazdatiszt volt. 1914-ben vonultam be katonának. […] A háboru után mint ellenforradalmi tiszt fhdgy, tagja voltam a Nemzeti Hadseregnek és ezen keresztül aktiv részese vagyok a fehérterror magyarországi cselekedeinek. Tevékenységem elismeréseképpen 1929-ben Horthy személyesen avatott vitézzé.
Mint a fasiszta rendszer megbizható embere 1920-ban a Magyar Távirati Irodához kerültem, majd 1928-ban a fasiszta propaganda leghatásosabb eszközénél a rádiónál kaptam igazgatói beosztást. […] A fajvédő Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt léptem be a Magyar Élet Pártba, mely közismerten fasiszta és reakciós párt volt és mely párt a kormány álláspontját képviselte. Mint kormánypárti képviselő 1935-ben a csernai választókerületben nyertem mandátumot, amit több éven keresztül meg is tartottam.
Fasiszta beállitottságomat tükrözik vissza azok az irások is, amiket 1920-tól 1945-ig irtam. Irásaimnak vezérfonala a militarizmus, a nacionalizmus, sovinizmus volt. Irásaimban bőségesen megtalálható a revizionista gondolat. Ez alkalmas volt arra, hogy a Duna mellett kisnépek között az egyenetlenséget szitsa, félrevezesse és előkészitse a tömegeket a háborura. Mint a horthy fasizmus egyik megbizható embere én tartottam március 15-én és október 6-án az ünnepi beszédeket a rádióba, ami ugyancsak a soviniszta gondolat jegyében volt.
1938-tól a VKF 6-nál teljesitettem szolgálatot századosi rangban. Ismerve soviniszta beállitottságomat engem küldtek ki a felvidéki és erdélyi megszálláshoz, hogy ott megszervezzem és biztositsam a területfoglalás zavartalanságát és propaganda eszközökkel bizonyitsam, a területszerzés jogosságát. […] Jó barátságot tartottam fenn és benfentes voltam a legmagasabb köröknél is. A felszabadulás után továbbra is fenntartottam kapcsolataimat a fasisztákkal. Igy Kádár Gyula volt VKF 2. vezetőjének feleségével. Kádárt a felszabadulás után mint háborus bünöst itélték el. Egyebet előadni nem tudok. Vallomásomat az igazságnak megfelelően tettem meg, minden kényszeritő eszköz alkalmazása nélkül.” [A valóságban Somogyvárynak nagyon jó kapcsolatai voltak az angolokkal. Erre az állambiztonságnál is rájöttek, és ez volt az igazi “bűne”.]
Minden kényszerítő eszköz alkalmazása nélkül…
A kikényszerített Önvallomással ellentétben Somogyváry Gyula mind a nyilasoknak, mind a kommunistáknak esküdt ellensége volt. Kormánypárti képviselő létére nem szavazta meg a zsidótörvényeket (ezt rajta kívül csak Bajcsy-Zsilinszky Endre tette meg), sőt, a parlamentben felszólalt a törvény embertelensége ellen, 1940-től pedig Teleki Pál miniszterelnök utasítására titkos, náciellenes rádióadót irányított.
Ezért hurcolták el 1944-ben az elsők között. Somogyváry Gyulát 1951-ben Kistarcsára internálták. Ott is megfigyelték, ügynököket küldtek rá. Egészségi állapota végzetesen leromlott, és 1953-ban elhunyt.
Folytatom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS