Azért ennyiszer átfesteni egy padot… ez már erőszakosan ideológiahívő jellemre vall. Főleg, hogy ilyen légből kapott dolgot akarnak a nyilvánosságra erőltetni vele. Érthető persze, hogy amikor közeleg a budapesti Gőg (Pride) seregszemle, és Hollandiában szép nőnek választanak egy csúnya férfit, az mindenütt progressziópontok gyűjtésére sarkallja a woke-forradalmárokat meg a társutas tisztségviselő csicskákat, akiknek végképp folyamatosan bizonygatniuk kell az elkötelezettségüket. Csakhogy ezek már a közvéleménnyel és a tudománnyal is szembemennek, hogy mindenkire ráerőltessék a társadalmi konstrukciójukat.
Mindenekelőtt, ha valóban érdekelné őket a homoszexuálisok sorsa, akkor velük foglalkoznának. Lehetne önkormányzati hatáskörben szervezni például HIV-tájékoztató kampányt, egyéb gyakorlati segítséget, esetleg más, a köreikben terjedő betegségekre vagy jellemző szociális problémákra figyelhetnének. De hát nem ez történik, hanem valahogy mindig csak a szokásos érzékenyítés és a közhangulat alakítása fontos a progresszíveknek az ilyen dolgokból. Ez viszont így nem az LGBTQ-emberek segítése, hanem ideológiai indoktrináció, politikai céllal. Azt pedig régóta kérjük, hogy hagyják abba.
Most ismét felhívjuk az érintettek figyelmét, fejezzék be a teljesen illegitim érzékenyítést a tudomány által meghaladott, megcáfolt nézetek iránt!
Mit mond a homoszexualitásról a tudomány? Lássuk!
A Popular Science folyóiratban 2019 augusztusában publikálták az eddigi legnagyobb és legalaposabb kutatást, amely során több, mint 470 ezer (!) homoszexuális személyt vizsgáltak neves amerikai és brit intézmények szakemberei, elsősorban genetikai szempontból. A kutatás során azt a gént keresték, amelyet már ötven éve keresnek, amióta az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1973-ban törölte a homoszexualitást a mentális rendellenességek sorából.
A számos, kisebb léptékű kutatás egyike során sem találták meg a homoszexuális viselkedésért felelős gént, és a négy évvel ezelőtti, óriási embertömeget vizsgáló kutatás is arra az eredményre jutott, hogy nem létezik ilyen gén.
Agyonhallgatják korunk egyik fontos tudományos eredményét, mert nem tetszik nekik
A haladó sajtóban mindössze néhány mínuszos hír jelent meg arról a kutatásról 2019-ben, amelybe valakik, illetve valamilyen érdekcsoportok bizonyára elképzelhetetlenül sok pénzt fektettek, hiszen majdnem félmillió ember genetikai vizsgálata nem két dollárba kerül. Akár felvethetnénk, hogy talán nem az elvárt eredmény jött ki, és ezért a nagy hallgatás e fantasztikus tudományos eredmény körül, de ne legyünk ilyen rosszindulatúak: bizonyára csak véletlenül kerülte el szinte minden szerkesztő figyelmét az a hír, amely alapjaiban befolyásolja a korunk egyik legfontosabb ügyévé felfújt kérdést.
„Ez a tanulmány cáfolja azt a felfogást, miszerint létezik egy »meleg gén«”
– jelentette ki Darren Whitfield, a Pittsburgh-i Egyetem adjunktusa, aki az alternatív nemi vonzódások egészségügyi vonatkozásait tanulmányozta. Ben Neale, a Broad Institute genetikusa, a Massachusetts Általános Kórház Analitikai és Transzlációs Genetikai Egységének docense 2019-es nyilatkozatában nem nehéz felfedezni az aggodalmat, hogy ebből baj lehet, mert nem sikerült bebizonyítani a kutatás megrendelőjének elvárásait, sőt, éppen ellentétes eredmények születtek.
A tudomány meghaladta az örökösen homofóbozó LGBTQ-aktivisták szövegeit, mégis görcsösen ragaszkodnak hozzájuk. (Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu)
„Azt hiszem, a kutatás aláhúzza, hogy létezik egy biológiai elem, és hogy van egy környezeti elem”
– így próbálta Neale két azonos súlyú tényezőként sugalmazni a homoszexualitás genetikai és környezeti meghatározottsága közti, legszélsőségesebb esetben is egynegyed–háromnegyedes arányt. Több kutató, illetve LGBTQ-jogvédő részéről azonnal meg is kezdődött a magyarázkodás és a nyilvános aggódás, hogy a kutatás eredménye káros lehet, veszélyt jelenthet az LGBTQ-közösségekre, mert érvekkel szolgálhat a diszkriminációra velük szemben. Na, igen, ha a valóság nem kellemes, akkor meg kell tőle védeni az embereket – ez a progresszív hozzáállás.
A tudománytagadó mozgalom
A kutatás eredménye szerint ugyanis lehet némi genetikai alapja a homoszexualitásnak, azonban ez nem egy adott génhez kapcsolódik, hanem több gén bizonyos fajta kifejeződése okozhat némi veleszületett hajlamot, amely a megléte esetén is legfeljebb 8–25 százalékban befolyásolja a homoszexuális viselkedést. A többi 75–92 százalékot tehát környezeti és társadalmi behatások adják hozzá még azoknál is, akiknek van némi veleszületett hajlamuk. A némi homoszexuális hajlamért felelős gének ráadásul átfedésben vannak az olyan mentális rendellenességekkel kapcsolatba hozható génekkel, mint a skizofrénia és a depresszió.
Tehát a homoszexualitást – a fél évszázada sulykolt hazugsággal ellentétben – döntően nem veleszületett tényezők alakítják ki, hanem egyéni és/vagy társadalmi szintű behatások. Itt válik érthetővé, miért olyan fontos a lobbisták számára a szüntelen érzékenyítés.
Ha a genetika nem jött be, akkor inkább áteveztek a jóval képlékenyebb humán tudományok felé, és nyelvészkedni kezdtek. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó kutatást mindvégig körüllegyeskedték és támogatták a különféle LGBTQ-jogi civil szervezetek, tehát ez az eredmény a progresszió által támogatott és elismert tudomány eredménye. A progresszió azonban itt lépett át a tudománytagadás szakaszába, és mélyen hallgatnak a korszakos kutatási eredményről. A narratíván viszont igazítottak egyet. Az elmúlt években már nem az a fő csapás, hogy aki bírálja az LGBTQ-identitások népszerűsítését, az náci, mert veleszületett tulajdonságukért különböztet meg embereket, hanem az, hogy ne firtassuk, ki miért lett olyan, amilyen, hanem egyszerűen csak fogadjunk el mindenkit így. Ugyancsak az utóbbi években lettek továbbá a transzneműek a woke-mozgalom sztárjai, hiszen most velük kapcsolatban híresztelhetik bemondásra a veleszületettséget. Amíg ennek ellenkezőjét is be nem bizonyítja a tudomány.
A homoszexualitás egy társadalmi konstrukció
A tudomány mai álláspontja szerint a homoszexualitás nem biológiai törvényszerűség, hanem sokkal inkább társadalmi konstrukció. Akik az elismertetéséért, ünnepeltetéséért, kiterjesztéséért szállnak síkra, azok nem jogkiterjesztésért küzdenek, hanem politikai harcot vívnak. Mindezt úgy teszik, hogy morálból, elvekből meg helyes hozzáállásból oktatják az embereket, akik igazából nem is szeretnének ezzel a dologgal foglalkozni, de úton-útfélen szembejön nekik kéretlenül. Az internetes keresőmotorunkat, az operációs rendszerünket, a banki szolgáltatásainkat, az ételünket, az italunkat meg az autónkba való benzint biztosító vállalatok a termékük mellé odacsomagolják a csodálatos céges filozófiájukat is, amely megszabja nekünk, mit kell gondolnunk az LGBTQ-identitásokról. Politikai szereplők, pártok, globális világcégek, civil szervezetek játsszák a tanítóbácsit és a világjobbítót, mintha rendelkeznének bármilyen legitimációval a világjobbításra. Nemhogy a saját politikai céljaik átültetésére, világjobbításnak álcázva.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS