Aki egyszer kommunista volt, az kommunista is marad, bármi történjék is. Erre láttunk példát a minap, a balliberális oldal réges-régi médiaharcosának műsorában. Bánó András online futó, beszélgetős műsorának legutóbbi adását látva ugyanis úgy érezhettük magunkat, mintha az 1940-es évek végén járnánk, amint a műsorvezető és vendégei, az egykori cenzor, Lendvai Ildikó, valamint a korábbi Gyurcsány-tanácsadó, Somogyi Zoltán méltatlankodott az egyház kiemelt szerepén, és kiváltképp azon, hogy Erdő Péter bíboros ott volt Kötcsén.
Időről-időre ráveszem magam, hogy megnézzem azokat a műsorokat, amelyeket a baloldali megmondóemberek készítenek. Miközben egyszerűen képtelenek arra, hogy mondanivalójuk ne csupán a kormányfő és a nemzeti oldal becsmérlése legyen, rendre le is leplezik saját magukat, bizonyítván: nevezhetik magukat bárhogyan, szociálisan érzékenynek, liberálisnak, újabban zöldnek és nagy általánosságban demokratának, valójában ugyanazok maradtak, akik voltak. Ők semmit nem változtak, csupán az idők lettek mások szerencsére. Mindössze ennyi az oka, hogy kénytelenek „demokratának” mutatkozni.
Ugyanez mondható el a műsorvezető Bánó Andrásról is, aki jobboldali kormányzás idején mindig különösen aktív. Így volt ez már harminc évvel ezelőtt, az MDF-kormány idején is, amikor az Esti Egyenleg című balos híradó vezetője volt, és így van most is, amikor több műsora is fut az online térben. Az egyikben állandóan Bolgár Györggyel faggatja Lengyel Lászlót, a másikat egyedül vezeti.
Kétségkívül van valami diszkrét bája annak, hogy Bánó András nem átallott Heti Egyenlegnek keresztelni az általa egyedül vezetett adást. A múltat ismerve ebből már alapvetően következtethetünk az ott folyó beszélgetések szellemiségére, és elképzelhetjük, hogy mennyire független és objektív a szóban forgó műsor. Nagyjából éppen annyira, mint amennyire objektív és független volt annak idején az Esti Egyenleg.
Fotó: YouTube-képernyőfotó
A Heti Egyenleg legutóbbi adásában – nyilván a függetlenség és az objektivitás jegyében – két virtigli balliberális vendéggel beszélgetett Bánó. Egyiküket sem kell bemutatni, hiszen Lendvai Ildikó már a pártállam idején is igen magas pozícióban volt, a rossz nyelvek csak főcenzorként emlegették, de a rendszerváltozás után is magasan maradt a csillaga, a szebb napokat megélt MSZP elnöke is volt. A mai napig is jelentős megmondóember a túlsó térfélen. A másik vendég, Somogyi Zoltán – bár az SZDSZ holdudvarából érkezett – sokáig próbálta magát független elemzőként exponálni, mostanra azonban már nem ad annyira a látszatra. Egy ideig potenciális DK-s főpolgármester-jelöltként is beszéltek róla, igaz, látva Gyurcsány engedékenyebb megnyilvánulásait Karácsonnyal kapcsolatban, vélhetően ebből már nem lesz semmi. Balliberális elköteleződése ugyanakkor nem képezheti vita tárgyát.
A beszélgetésben több téma is terítékre került, de minden kétséget kizáróan az volt a leginkább figyelemre méltó, amikor a kereszténység témájára, valamint az állam és az egyház viszonyára terelődött a szó. Újra, immáron sokadjára egyértelművé vált, hogy hiába a rendszerváltozás óta eltelt több, mint harminc év, olykor elfeledkeznek arról a baloldalon, hogy ők demokratáknak nevezik magukat, ha pedig ez megtörténik, akkor nyomban előtör az eredeti énjük.
A műsorvezető és a vendégei egymást túllicitálva harsogták, hogy „minden normális nyugati demokráciában” szét van választva egymástól az állam és az egyház. Somogyi Zoltán egészen odáig ment, hogy Horn Gyula szerepét is megemlítette, számon kérve rajta azt, hogy kormányzása idején ő kötötte meg a magyar állam és a Vatikán közötti alapszerződést. Lendvai Ildikóban persze rögvest életre kelt az egykori „elvtársi ösztön”, azonnal megvédte az egykori pufajkást.
Szinte kabaréba illő volt, amikor Somogyi Zoltán az egyház szerepének növekedéséért az egykori pufajkás, Horn Gyula felelősségét firtatta. Fotó: YouTube-képernyőfotó
Érdekesség, hogy bár rendre magas lovon ül ez a társaság, abszolút szellemi fölényben érzik magukat velünk, nemzeti szavazókkal szemben. Mint látható, képtelenek megkülönböztetni az állam és az egyház valódi összeolvadását attól, ha az állam tiszteli és elismeri az egyház jelentőségét és ennek megfelelően viszonyul hozzá. Nálunk az utóbbi a helyzet, igaz, lassacskán ez is egyedinek számít a mai, „haladó” világban, ahol a történelmi egyházak csakhamar hasonló sorsra juthatnak majd, mint Rákosiék bolsevik diktatúrája idején. Megkapta a megjegyzést Erdő Péter bíboros, prímás is, aki elment Kötcsére, Orbán Viktor miniszterelnök meghívására.
Persze, jobban belegondolva, végül is megértők lehetünk Bánóval és Lendvaival szemben is. Mivel ők úgy szocializálódtak, hogy az ő rendszerük a keményebb időszakában letartóztatja, megkínozza, elítéli, de akár meg is gyilkolja a papokat, később – már az enyhülés jegyében – igyekszik békepapnak beszervezni őket, nekik ez a normális és nem tudnak mit kezdeni azzal, ha az állam megadja az egyházaknak az őket megillető megbecsülést. Ezért aztán viselkedésük nem egyéb, mint a Madách-i tézis igazolása: nem adhatnak magukból mást, mint ami lényegük.
Rákosi Mátyás pártfőtitkári idejében Krisztus Urunk születésének szent ünnepén tartóztatták le az esztergomi érseket. Orbán Viktor miniszterelnöksége idején az esztergomi érsek megbecsült vendég a kötcsei találkozón. Ha csak és kizárólag ez lenne az egyedüli különbség a két világ között, akkor sem lehetne kérdés, melyiket kell választani…
Vezető kép: Lendvai Ildikó korábbi MSZP-elnök Bánó András kérdésére válaszol a Heti Egyenleg című online műsorban. Fotó: YouTube-képernyőfotó
Facebook
Twitter
YouTube
RSS