Barack Obama 8 éves elnöksége alatt egyetlen olyan nap sem volt, amikor ne állt volna valakivel fegyveres konfliktusban az Egyesült Államok. Obama most Nobel-békedíjasként tengetheti 11,75 millió dolláros kúriájában nyugdíjas éveit. Ennek egyetlen oka pedig az, hogy a volt elnök nevével forrt egybe a demokráciaexport fogalma, amelynek részeként a magát mintademokráciának tekintő USA (szigorúan saját geopolitikai érdekei mentén) igyekezett “elhozni a demokráciát” a világ erre kulturálisan és szociológiailag is felkészületlen részeire. Nem sikerült, helyette azonban destabilizálta a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos kormányát, amelyeknek összeomlása nyomán csak káosz, zűrzavar és migráció maradt Európa perifériáján. Azóta kiderült, hogy az egész jóemberkedésbe csomagolt demokráciaexportra alapuló külpolitika éppen csak azoknak nem segített, akiket elvileg “felszabadítani” lett volna hivatott. Realitásérzék híján azonban a jóemberkedésnek – főleg, ha nagyhatalmi érdekek mentén valósul meg – csak káosz lesz a vége. Ez a fajta káoszteremtés pedig sokaknak idehaza sem ismeretlen.
A 2001 szeptember 11-i merénylet ma már egyértelmű, hogy nemcsak Amerikát rázta meg, hanem Európát is, benne Magyarországgal. Ezután hirdette ugyanis meg az USA a “war on terror”-t, amelynek keretei közt a terrorszervezetek bázisterületeinek számító országokba küldött fegyveres erőket Amerika. Aztán jöttek a demokraták Barack Obamával az élen, leöntötték az egészet egy adag cukormázzal és jóemberségbe csomagolták az addigra 8 éve húzódó megtorlási műveletet. A többi pedig már történelem, mondhatnánk, ha a migráció nem lenne a mai napig meghatározó része az európai mindennapoknak.
Demokráciaexport és migráció
Obama tehát jóemberségbe csomagolva belehúzott a háborúba. Cinikusan megjegyezhetnénk: a fegyvergyárak legnagyobb örömére. A cél persze émelyítően jóemberes volt: felszabadítani a diktatúrában élőket. Főleg, ha azok a szerencsétlen elnyomottak amerikai geopolitikai szempontból érdekes országban éltek.
Obama felkarolta az amerikai drónprogramot, méghozzá olyannyira, hogy elnöksége első évében több dróncsapást rendelt el, mint Bush a maga teljes regnálása alatt. Obama két ciklusa alatt összesen 563, főként drónok által végrehajtott csapás érte Pakisztánt, Szomáliát és Jement, szemben Bush 57 ilyen akciójával. Az Elnökség által naplózott jelentések szerint legalább 384…807 civil halt meg ezekben az országokban. A mostani események tükrében különösen pikáns, hogy a Bureau of Investigate Journalism adatai szerint éppen Afganisztánban volt a legtöbb civil áldozata a támadásoknak, szám szerint csak 2016-ban 65…101 fő.
Persze nemcsak Afganisztánban osztotta a “demokráciát” aktívan az Obama-adminisztráció. Jemen, Pakisztán, Szomália, Dzsibuti, Líbia, Egyiptom és Szíria is kapott a demokráciaexportból kisebb-nagyobb mértékben. Vélhetően a demokratikus átalakulás támogatói ezekben az országokban nem arra gondoltak az amerikai beavatkozás kezdetén, hogy azért kapnak demokráciát, mert kénytelenek lesznek elmenekülni hazájukból a “felszabadulást” követő polgárháború elől. Aztán tessék megnézni, hova szólnak a mára a Földközi-tenger mélyén pihenő, eldobált útlevelek.
A fegyveres erők dilettáns felhasználása mellett az Obama-adminisztráció legnagyobb bűne azonban mégis az volt, hogy a beavatkozások során egyáltalán nem volt tekintettel az egyes országok társadalmi és politikai beidegződésére. Az amerikai demokráciaexport útján Szíriában, Líbiában és Egyiptomban is egyaránt nem demokratikus, de kiszámítható pályájú rezsimeket döntöttek meg egyik napról a másikra. Ezután a demokratikus államberendezkedés terén teljesen járatlan országok káoszba és polgárháborúba süllyedtek, amelyek Szíriában és Líbiában 10, Afganisztánban pedig már 20 éve tart. A civil áldozatok száma pedig csak ezrekben mérhető, Európa pedig 6 éve nyög az emiatt menekülő milliók nyomása alatt. A Nobel-békedíjas Obama, valamint a liberális jóemberkedés(be csomagolt geopolitikai hazardírozás) így tehát emberek ezreinek haláláért felelősek. Ezen szocializálódott alelnökként Joe Biden, aki az afganisztáni kivonulás kapcsán igyekezett mindent ugyanúgy elbaltázni, ahogy azt Obamától tanulta.
Saigon szteroidokon
Így jellemezte a kabuli helyzetet Kimberley Motley, aki emberjogi jogászként 13 évig dolgozott különböző afganisztáni ügyeken. Persze a Fehér Ház hevesen tagadja az ilyesfajta kijelentéseket – azaz a valóságot. Teszik ezt annak ellenére, hogy éppen a valóság magas fokú tagadása okozta magát a katasztrófát is.
Tény ugyanis, hogy a NATO már 2019-ben tudott arról, hogy a Talibán egyre komolyabb forrásokból gazdálkodhatott, a felhasznált pénzeket pedig sokszorosan hatékonyabban költötték el, mint az amerikai–afgán kormánypárti erők. 2016-ban a Forbes a tálibokat a globálisan aktív tíz terrorista szervezet közül az ötödik leggazdagabbnak minősítette. Az ISIS “éves bevétele” akkor 2 milliárd dollár volt, az ötödik helyezett tálibok (akkor még) szerény éves “bevétele” 400 millió dollár volt. A Szabad Európa Rádió birtokába került bizalmas NATO-jelentés szerint azonban a tálibok éves költségvetése a 2019–20-as pénzügyi évben már 1,6 milliárd dollár volt, ami négy év alatt 400 százalékos növekedést jelent a Forbes 2016-os adataihoz képest. Összehasonlításképpen: a pár ezer milicistát tömörítő terrorszervezet “GDP-je” megegyezett a szegény országnak nem nevezhető San Marinóéval. Ez pedig a tálib katonák felszerelésén is meglátszik. A Szabad Európa Rádió egyébként csoportosította is a szervezet bevételeit, amelyből kiderül:
- 464 millió dollárt szereztek bányászatból (amelynek kapcsán Kína már fel is vette a kapcsolatot a tálibokkal);
- 416 millió dollárt hozott a drogkereskedelem a világ legnagyobb ópiumtermelő országában tevékenykedő terroristáknak;
- 240 millió dollárt (!!!) gyűjtöttek patrónusoktól és mikroadományokból;
- 240 millió dolláros bevételt hozott továbbá az exporttevékenységük;
- 160 millió dollár a védelmi pénzekből, váltságdíjakból jött össze;
- végül pedig a legérdekesebb tétel: 80 millió dollár ingatlanügyletekből.
A tálibok tehát igen szerteágazó és erős gazdasági hátországgal rendelkeznek jelenleg, a tételekből pedig kiderül, hogy Afganisztán határain kívül is vannak partnerei a szervezetnek. A jelentős források pedig komoly előnyt jelentenek egy immáron magárahagyott, polgárháborús országban. Ez az, amit Bidenék figyelmen kívül hagytak.
A helyszíni beszámolók szerint ugyanis az afgán hadsereg ellenállás nélkül adja fel területeit, a tisztek pedig sok helyütt a nyílt utcán tépik le jelvényeiket. Egyes hírek szerint a fegyveres erők vezérkarának jelentős része maga is szimpatizál a Talibánnal. Ez vélhetően több, mint pletyka, tekintve a kabuli folyamatokat, meg persze azt, hogy a húsz évnyi amerikai megszállás alatt csak polgárháborút hoztak a jóemberkedők, akik realitásérzék nélkül próbálnak rendet rakni a világban.
Bidenek a nagyvilágban
Ha Biden – és általában a demokraták – elvesztették a realitásérzéküket, miközben demokráciaexportosdit játszottak, akkor nem szabad elfelejtkeznünk a liberális demokraták európai szárnyáról, akik az amerikai elnökéhez hasonlatos éleslátásról tettek tanúbizonyságot a témában. Közülük is kiemelkedik Cseh Katalin, aki éleslátó írásában megfenyegette (!) a tálibokat. Méghozzá azzal, hogy tárgyalni fognak róluk. A genderlobbiba nyakig merült szivárványosok. Talán. Szankciókról. Most aztán rettegnek az évi közel kétmilliárd dollárból gazdálkodó tálibok.
Hiszen vajon milyen szankciókat irányozhatna elő Cseh Katalin? Esetleg majd az unió nem kereskedik a tálibokkal. Azokkal a tálibokkal, akiknek a két fő exportcikke az ópiátokból és az emberkereskedelemből áll. Na meg a ritkaföldfémekből, de arra az élelmes kínaiak már meg is kötötték a koncessziókat.
És hogy hol van ilyenkor “Kabul Rózsája”, az afgán humanizmus megteremtője? Tordai Bencével strandol (az egyik nem is létező, mégis ellopott szabadstrandon), miközben Orbán Viktortól és az általa hőn szeretett afgánok ügyében teljesen impotens EU elhagyásától retteg a Facebookon. Ők azok a Bidenek, akik a válsághelyzetben is képesek teljesen jelentéktelen, mondvacsinált problémákkal foglalkozni, a másik oldalon pedig a katasztrofális helyzeten is rontani. Ahogy az amerikai elnök tette azt a húsz éve polgárháborútól nyögő Afganisztánban, miközben odahaza annak örvendhet, hogy eljött a világbéke, mert még befogadóbb lett az LMBTQ-zászló.
Fotó: Carolyn Kaster/Associated Press
Torockó
2021-08-26 at 21:31
A “nyugati demokrácia export”. Olyan, mint a magyar tűzföldi tojásexport. Ami nincs, azt nem lehet exportálni. Azaz csupán tudatdeformáló szemantika.
Ulpianus
2021-08-23 at 10:32
Akkor csak az Engdahl – könyv linkjét olvasd el, az első sorban, kedves Peti.
Ne mérgelődj, mert megárt az egészségednek.
Kovács Péter
2021-08-22 at 13:46
Ulpianus: nem túl “rövid” az “egyetemi székfoglalód”?
AZONKÍVÜL: KI a faszt érdekel ennyi szarság ? ? ?
Rézmüves Gusztáv
2021-08-19 at 20:49
Az Obama-adminisztráció. Jemen, Pakisztán, Szomália, Dzsibuti, Líbia, Egyiptom és Szíria is kapott a demokráciaexportból kisebb-nagyobb mértékben.
Hát ennek olyan ize van mimnt Görögországi hatalom átvételnek a 80 években.
Bakonyi Gábor.
2021-08-19 at 05:37
A nyugati “demokrácia” valójában liberalizmus, a liberalizmus viszont a plutokrácia, kakokrácia és az anarchizmus keverékének a megtévesztő álneve. Valójában ennek a keveréknek az exportja kezd befulladni világszerte. Sajnos 2001 után Magyarországra is exportálták ezt a förtelmet, és még mindig vannak durva próbálkozások…
benzoli
2021-08-19 at 05:00
Kiapadtak az Uranium banyak. De majd a Kinaiak …
Kása mása
2021-08-18 at 18:44
Azért, valami haszna csak van Bidének. Zárolt 10 milliárd dolcsit
az afgán pénzekből, aranyat, meg tömjént. A lyukas amcsi költségvetésnek ez épp jól jött. Kiadás meg nuku.
Orientál
2021-08-18 at 16:01
futóbolond Mutasd és soróld hogy kiket és hová.?
Orientál
2021-08-18 at 14:32
Merkel a németekhez és ezzel együtt az EU-ba is meghívta az ismeretlen többségükben dolgozni sem akaró tehát a gazdasági migránsait ,az aki németeknél Merkel az nálunk pontosan Gyurcsány Ferenc a balliberális dk-s vezér ,mert nyíltan meghívta tehát ő is mint Merkel csődítik ide a gazdasági migránsaikat.
Orientál
2021-08-18 at 14:23
futóbolond Azért mert erre is te Gyurcsányodékkal együtt az mondjátok hogy kellenek a migránsok ,ja nektek.
Lajos Kovacs
2021-08-18 at 13:21
https://www.youtube.com/watch?v=A9RCFZnWGE0
..
Zbigniew Brzezinski to the Mujahideen: “Your cause is right and God is on your side!
Cser Borbála
2021-08-18 at 13:21
Vajon ó -Bambi Nobel díját miért nem kezdeményezik a világ demokráciáért és jogállamiságáért aggódó akadémikusok?
Vajon eljön e az az idő, amikor a Nürnbergi per mintájára világ “demokrácia exporttal” sújtott nemzetei megrendezik, a Washingtoni pert?
Vajon amerikai választók millióinak mikor válik világossá, és tesznek is ellene, hogy a népünnepéllyel tarkított elnökválasztás, szenátor választás nem más, mint legitimálása a színfalak mögött megegyező hatalmi klikkek döntésének.( fegyverlobbi, IT lobbi, pénztőke stb.
Na ezt majmolják most a mi “moslékjaink”
Leopard
2021-08-18 at 13:14
Ez a CSEH oly jelentéktelen és kretén hogy bele sem rúgok. JÁRASSA MÁR LE A FIDESZ. A SAJÁT IROMÁNYÁVAL.
Leopard
2021-08-18 at 13:12
Kína megint profitál abból hogy a nyugatot idióták képviselik.Mint pl. Ez a félkegyelmű Momentumos. DE A TELJES ELLENZÉK IDIOTIKUS ” kulturális” minta szerint politizál: másolja a külső mintát. Ez családi idiotizálódás következménye is. Szülői minta reflexió nélküli követése is. DE NE ESSÜNK TULZÁSBA- NEKŪNK MOST NEM KELL SZIDNUNK AZ EGYSZERŰ TÁLIBOKAT- AZ A fontos hogy ide ne jöjjenek- de ne szidogassuk őket. Kína az okos megint.
HotelBravo
2021-08-18 at 12:43
Ez a Cseh Katalin nyilvánvalóan egy hatalmi tébolyban őrjöngő zsebdiktátorjelölt.
Egészen döbbenetes, ahogy az EP bizottság ‘hatalmával’ fenyegetőzik. Eltekintve attól, hogy:
* milyen aránytévesztés (ami azt jelenti Cseh irgalmatlanul buta) azt hinni egy ilyen EP gittegyletnek ebben a menetben osztottak lapot, egyáltalán bárki kíváncsi a véleményükre
* és attól, hogy (ami inkább reális) mennyire pökhendi és arrogáns a nő, hogy megpróbálja elhitetni – egyébként a saját híveivel is(!), hogy a nagyságos bizottság (és persze ő itt minimálisan is tényező)
csak gondoljuk végig mi lenne, ha ennek a nyilvánvalóan önértékelési és pszichés problémákkal küszködő szellemi törpének bármilyen hatása is lenne a valós hatalmat gyakorló vagy erőszakszervezetet irányító társulatra.
Érdemes jól megnézni a nőt, megérthető miféle emberek is építették fel a 20. század gyilkos ideológiákat szolgáló elnyomószervezeteit a legdurvább, hogy mindezt 30-as évei körül. El sem tudom képzelni, hogy nálam valaki alig fiatalabb ilyen legyen.
Valószínűleg a hivei, a momentum talpasai sem akik inkább pár évvel fiatalabbak nála pedig ők lennének az elsők akikkel leszámol, ahogy a nácik első kanyarban kicsinálták az SA-t.
Torockó
2021-08-18 at 12:28
A nyugat liberális-kommunistái soha nem változnak. Már most, Afganisztán felszabadítása utáni napokban elkezdték követelni, hogy a tálibok mit csináljanak, mit ne csináljanak. Kicsit kevesebb fenyegetéssel teszik, mint korábban, de a felsőbbrendűség “demokratáiként”. Afganisztán geopolitikai súlya (v.ö. Ukrajna), a nyersanyagok elrablása és a piac megszerzése miatt évekig háborúztak és csúfosan kiverték őket.
Vannak pragmatikusabb országok és vezetők. Őket szélsőséges kommunistázzák, pedig nem visznek külpolitikájukba ideologikus elemeket, diktátumokat, ahogyan a nyugatiak, akik a háborúikat ezzel is megspékelik. Kína, meg Oroszország nem háborúzik, nem bojkottál, nem tilt le exportot, importot, stb. Most ajándékba kapták érdekszféraként Afganisztánt. Ismét bizonyították a nyugatiak, amerikaiak, hogy társadalmuk hanyatló, idióta…
Leopard
2021-08-18 at 11:10
Anyagilag kell érdekeltté tenni milliókat abban hogy ne a kretén nyugathoz tartozzunk. A nyugatnak nincs realitásérzéke. Ostoba és önző. Vége van. ÉLETFORMA NEM exportálható — mert az a természeti – szociológiai adottságok függvénye. Az ideológia exportja idiotikus. Sem a marxista sem az un. Liberális életfelfogás nem exportálhato. A jövő: Kína.
Ujházi László
2021-08-18 at 11:01
Érdekes módon Államok nagyhatalmak bevonulnak egyes országok térségeikbe és akár az ENSZ is és átakarják formálni változtatni azok népeinek kultúráját viselkedési szokásaikat iparukat gazdasági életeiket.Esetleg gyarmati területként kevés bérekért dolgoztatni őket egyes nyersanyagi és kincseiket onnan elvinni vagy kevés összegért elszállítani ami annak a térségnek vagy országoknak bizonyos fejlődését szolgálnák. Aztán elemzik hogy tönkre ment az a térség ország és háborús vagy annak befejeztével milyenné vált az az ország. Egyáltalán miért is mentek be oda. Miért nem hagytak egy népet sajátos életfolyamataiban fejlődni.
kis hazánkban is volt török Osztrák meg Szovjet megszállással , Még a bizonyos levéltárainkat is történelmi tudásainkat OKTATÁSAIT IS RÁHATVA VÁLTOZTATTÁK. Csak egy példa— Miért nem tanítják a történelmi óránál első Árpád vezér és fiai miért is haltak meg és mikor miben ?? A két fia Árpádnak a Pozsonyi csatában vesztették életüket Árpád meg annak győzelme után két hétre sebesülten és betegségben fertőződve halt meg. Jó volna úgy tekinteni erre a Pozsonyi Csatára mint Árpád elődeink első honvédő háborújára ami gyözelmünkkel nem vereséggel végződött. Arra tekintve hogy igy mint nemzet itt vagyunk első nagy és olyan csata volt ami többszörös túlerővel Őseink itt győzedelmet arattak Igen nagy veszteséggel . Augusztus 20 . Erre is emlékezhetünk itt létünknél jogosan és büszkén.
gejza
2021-08-18 at 10:57
Németek példát mutattak az emberi jogok védelméből! Ismét!
Bild:
Csak hét embert evakuált a Bundeswehr?
A Kabulba érkező Bundeswehr katonai szállító repülőgép csak hét afgánt evakuált, de 22 000 liter sört és bort sikerült kivinnie.
A Berliner Zeitung:
Amit a védelmi miniszter, a külügyminiszter és a belügyminiszter itt művel, az teljes kudarc.
Az illetékeseknek sikerült 22 500 liter sört és bort elszállítaniuk.
Ulpianus
2021-08-18 at 10:52
https://www.magyarmenedek.com/products/13987/Amerika_alszent_haborui_-_F__William_Engdahl.htm?gclid=CjwKCAjw3_KIBhA2EiwAaAAliuv5zDeIVMTxpan9vpTKFTA07gZnOgkrkO0BVSArupeSTUElKI9bEhoCKm0QAvD_BwE
Történelmi lehetetlenség, hogy a vasfüggöny mögött, a szovjetek által megszállt és „konszolidált” kádári Magyarországon „nyugodtabb volt az élet”, de tény, hogy az akadály létezése alatt a Nyugat – Európát már uraló globalizmus nem fért hozzá olyan könnyen köztes Európa országaihoz, mint 1920-ig. 2015. őszén az 1990-től tartó „boldog békeidők”nek vége szakadt, Orbán Viktor szemléletes hasonlatában a „történelem berúgta az ajtót”. A magyar lakosság túlnyomó többsége életében először tapasztalta meg, hogy biztonságát közvetlen fenyegetés éri, és a rendszerváltó magyar állam vezetői számára is ez az időpont, amikor Nyugat – Európa felerősödő politikai támadásaival 1990. óta első alkalommal vonja kétségbe nyíltan a magyar állam szuverenitását, önálló politikához való jogát. A győzedelmeskedő, szabadságot hirdető „angolszász liberális hegemóniáról” az első szabad választások után mindent el tudtunk volna képzelni, csak azt nem, hogy a magyar és más európai nemzetek létezésére tör, elpusztításukkal fenyeget, hiszen legutóbb csak 1920-ban és közvetlen előtte érkezhetett nyugat felől destrukció; elég régen ahhoz, hogy a történelemkönyvekből a szakértők számára legyen ismerős. A kommunista internacionalizmus kezében nem volt meg az a módszer, amellyel egész népeket tudott volna eltüntetni az általa megszállt térségben, úgy hogy közben teljesen más és igényeinek megfelelő népesség is keletkezzék egyidejűleg. Ezért az egyének életét és nemzetek létét nagyobb részben meghagyva csak gondolkodásukat próbálta ellenőrizni – inkább kevesebb, mint több sikerrel –, lehetővé téve, hogy túléljék a szovjet birodalmat és rendszert váltsanak. Liberális párja semmit nem akart a véletlenre bízni: a nagy földrajzi felfedezések, a közel 400 évig tartó rabszolga kereskedelem, a kor szuperhatalmának számító oszmán birodalom európai jelenléte, a 30 éves „első világ”háború, a francia forradalom, majd Napóleon ellen viselt világháborúszerű konfliktus, a gyarmatosítások, az amerikai polgárháború, a XIX. és a XX. századi nagy háborúk konzekvenciáit szintetizálóan, ellentmondást nem tűrve az Atlanti – óceán túlsó partjáról hozzálátott a homogén lakosságú, két – Washington és Brüsszel – központú transzatlanti birodalom létrehozásához az azt előkészítő politikai rendszeren keresztül az őslakosok biológiai létezését fizikailag a „határvidéken” felszaporodott/felszaporított biomasszával leküzdeni akarva. A második világháború közvetlen következményeként az első világháborút lezáró határrendszereket nagy részben hatályban tartó, jelenünket így csak szekunder módon befolyásoló békekötés és a vasfüggöny leereszkedése a Szovjetunió összeomlásával, a szovjet befolyási övezet megszűnésével az 1990. után kezdődő történelmi folyamatban immár az emlékkönyvekbe kívánkozik. De nem úgy az 1944. június 6. napjától Nyugat – Európa katonai megszállásával a világpolitika színpadára kilépő, és sokat fejlődő transzatlanti gondolat. Mivel azonban utóbbi sem kíván a céljairól nyíltan beszélni, ellenben lopakodva, magát tökéletesen álcázva annál hatékonyabban cselekszik, a szovjetek európai felszívódásával 66 millió áldozata ellenére látszólag a második világháború volt a magyarság jelenlegi állapota szempontjából a kevéssé jelentős. A nagy háború ránk nézve három legsúlyosabb csapása – országcsonkítás; magyarsággal szembeni negatív előítéletek Európa – szerte; állami és társadalmi fejlődést súlyosan akadályozó, kollektív identitászavart okozó, megnyomorított közösségi érzület – viszont átmenetinek remélt periódus és a második világháború következményeinek elhalványulásával, illetve leplezésével közvetlenül kelti az egyszerű földi halandóban napjaink állandóságának és a jelen megváltoztathatatlanságának csalfa benyomását. A földrajzi elhelyezkedése és történelmi hagyományai miatt is a keresztény régi Európa egyik kapuőrének szerepét már régóta betöltő magyarságot nyugatról érő támadások indítéka sokban hasonlít a magyarok országát az első világháború előtt gyengíteni akaró politikai és háborús mesterkedésekre, jellege, gőgje és arcátlansága az első világháború kirobbantása felelősségét az Osztrák – Magyar Monarchia magyar felének, annak vezetőjeként Tisza István miniszterelnöknek és a magyaroknak a nyakába varrni akaró antantpropagandára. Az államhatárok, az eddig kialakult lokalitások és lakóik fizikai létezésével kapcsolatban az Atlanti – óceán felől kezdeményezett „vita” a történelmi előzmények alapján egyszerre ébresztette fel a magyar patrióták erkölcsi és fizikai megtámadottság okozta veszélyérzetét, tudatosította, hogy elődeik a nagy háború előkészítése során, a háború alatt és után hasonló agressziónak, támadássorozatnak voltak kitéve. A világháborúk következményeinek érzékelhetősége közötti különbözőség és az első világháború bokrában fellelhetőkhöz hasonló, de aktuálisan Európa Amerikából történő elfoglalásának szándékában gyökerező nyugati támadások együtt magyarázzák, hogy miért az első világháború ügyén és most jött létre a magasföldön új típusú történettudomány iránti igény. Azt tehát a második világháború végső szakaszában a kontinens területén fegyveresen megjelenő és a Szovjetunió megsemmisülésével egész Európában szabad kezet kapó modernizált globalizmus a maga helyéhez ragaszkodó magyar gondolat létjogosultságát kétségbe vonó, az első világégést megelőző nyugati mozgalmakra emlékeztető kritikái váltották ki belőlünk. Az első világháború és előzményei, majd a második világháború történelmet a maga szempontjai szerint alakítani kívánó terméke olyan módon támadja a maradék Magyarországot, amellyel felmenői egyszer már elbántak vele.
Ha az első világháborút az Európa “egységesítésére” irányuló 100 éves folyamat nyitányaként a nemzeteket átmeneti, kisebb, meghaladni kívánt egységeknek tekintő, nagyobb érdekében identitással és sajátos hagyományokkal rendelkező, a civilizáció alakítására képes közösség mint érdekszövetség által ellentétekre hivatkozva szervezett és végrehajtott, Európa addigi államainak kimerülésével, és az USA felemelkedésével véget érő fegyveres konfliktusként fogjuk fel, globalizmus értelmezésünk kizárólag az első világháborúból leszűrhető tanulságok második világháború, hidegháború és az 1990. óta eltelt időszak eseményeiből leszűrhető tanulságokkal történő kiegészítése – a teljes és kibővített XX. század történelme – révén válik lehetővé. Ennek szerint a Párizsból Franciaországot, Londonból Angliát, Amszterdamból Németalföldet, előtte Spanyolországot, Portugáliát a céljaira használó pénzhatalom XIX. századi fejlődésében eljutott arra a szintre, hogy világhatalmi vállalkozásába kezdjen, a világ számára elérhető felét „.megfelelően” „modernizálja”. A katalizátorként használt háború kirobbantása előtt azonban biztonságba helyezte magát a polgárháborúval a belső erőviszonyokat tisztázó, és a világbirodalmi szerepre előkészített Amerikai Egyesület Államokban. Vállalkozása során kompromisszumra, békét kötni nem volt hajlandó, 1918-ra legfontosabb célját elérte, a XX. század nagyhatalmi viszonyait meghatározó módon azonban Oroszország Szovjetunióként a hatókörén kívülre csúszott. Miután a feladatot az antanttal elvégeztette, maga arculati okokból a trianoni békeszerződésen kívül maradt, Európa közepén pedig stratégiai számítással létrehozta politikailag Lengyelországot, az elért eredményeket számbavette és újratervezett. Mindez csak Európa nyugati felének elfoglalását tette lehetővé számára, amikor az Ázsiába délkeleti irányból történt behatolást követően az európai hadszíntéren ismét egy harmincéves háborúból származó általános stratégiai elvet követve a tűzként felszított káosz és a második világméretű fegyveres konfliktus végén nagy katonai erővel beavatkozott. A XX. század elején kezdődő folyamat 1914-től 1945-ig tartó szakasza ugyanúgy nevezhető második harmincéves háborúnak, ahogy az 1618-tól 1648-ig tartó harmincéves háború a XVII. század világháborújának. Alapvető mozgatórúgójának bemutatására a témát jobban kezelő kendőzetlen nemzetközi irodalom átfordítását mellőző, összefüggések elemzése helyett formákban leírni akaró magyar történettudomány kialakult szemlélete, fogalomrendszere és kategóriái nem alkalmasak. A meghatározó erőközpont fantomként egy gigantikus tőkestruktúra, amely attól függően, hol ítéli kedvezőbbnek a stratégiai helyzetet, államhatároktól függetlenül befektetőként változtatja székhelyét, és veszi igénybe annak nemzeti rendszerét, erőforrásait, valamilyen mértékben a hátrahagyottak elitjével is ápolva a globalista hagyományt, a jövőbeli lehetséges együttműködés reményében gondoskodva róluk. Utóbbiak mindennapi élete közepette jelenléte csak bizonyos időközönként, felülről és kellő távolságból érzékelhető, mint amikor a vasreszelék formát vesz fel a közel tartott mágnes hatására. A kollaboráns nemzetek felelősségét és morálját az őslakosokhoz való viszonyulásuk szemlélteti, és ez a kelet – európaiaknak is intő jel az 1990. után tapasztaltak alapján. Szemléletes epizód, amikor a gyarmatosító britek whiskyzés után, puskát ragadva, vendégségbe hívott szomszédaikkal a bennszülöttek emberi mivoltáról tudomást nem véve szórakozásból mentek ki a közeli bozótosba vadászgatni rájuk; előzőleg a pápa legitimálta a „pogányokkal” szemben megengedett rabszolga kereskedelemhez fűződő gazdasági érdeket. Minden olyan kompetenciával rendelkezik, amely a történelem eddigi folyásában a világ egyre nagyobb részének formálásához elegendő volt, hamis tehát a felfogás, hogy a történelem sok hasonló gyengébb erő kölcsönhatásában megjósolhatatlan irányba fejlődik: a mindent elsöprő dominancia a gyengébbekkel szemben megvalósítható volt; a jelen terve is ez. A történelmet pontosan ismeri, és a példák nyomán tudja, hogyan nyelte el a nagyobb egység a kisebbet. Létfelfogása egyetemes, természettudományos alapon kétpólusú mi és ők szemléletében az emberiség általános érdekeire hivatkozó, ezért könnyen téveszt meg idealistákat, de kollaboránsai segítségével fotelből követ el aktuális jelenkorában szörnyűségeket, hamis látszatot keltve, a felelősséget másra hárítva. Céljai kapzsiak és önzők, nem véletlen, hogy a nyugati gengsztermítosz kiválóan használható mottóként történelmi folyamatok elemzéséhez. Nem állt meg sem 1920-ban, sem 1945. mint 0. évben, sem 1990-ben, hanem folyamatosan növekedésre törekszik, nyugatról kiindulva korábbi ellenségeit bekebelezi és átformálva szándékai szolgálatába állítja: tűz és víz, fekete és fehér szintű ellentéteket elképzelhetetlen módon egymáshoz rendelve, és rendkívül hatékonyan asszimilálva újabb célpontok után kutat. Mindig gondoskodik eszméi megvalósításának folytatásáról az absztrakció magas fokaként a személyektől független konstans korszellemet megtestesítő stafétabot beavatottak újabb generációjának átadásával. Az aktuális események során konkrét személyek megnevezésére a hálózatkutatás gyerekcipőben járó diszciplínája ígéri a legtöbbet. A korábban felhasznált nemzetállamok kifakulásával, és az újabb amerikai csillagának felemelkedésével a neve továbbra is atlantizmus, de a modern időkben Európa középső része és Kelet felé húzódva már ez sem adja vissza teljesen a lényegét, ismételten változóban van. Hivatalos és informális nyelve egyaránt az interneté, a velejét kifejező és harci eszközének tekintett könnyűkultúra, szórakoztatóipar felületén keresztül észrevétlenül módosítja a maga számára megfelelő irányba a vele tömegesen kapcsolatba kerülők tudatát. Célkitűzései érdekében uralmi repertoárjának széles eszköztárán taktikáját rendkívül rugalmasan variálja. Jól felfogott érdekünkből szerkezetének, működési elvének és újabb céljainak a feltérképezése történészek, politológusok, pszichológusok, társadalom -, sőt természettudósok feladata.
Ha a mai Magyarország fizikai megjelenését eredményező első világháborúra, és az abban való részvételünk minőségét meghatározó Kiegyezésre és Dualizmusra vonatkozó nézetet koherens eszmei egésszé rendezzük, majd a narratívát is kiválasztjuk, kézenfekvő a gondolatkísérletet a Rendszerváltás által lehetővé tett, újraszerveződő cselekvő magyar akarat és a nyugati támadás további evolúciójára, azok kölcsönhatására felfűzni. Mivel azonban az első világháború ránk eső következményeinek tükrében megállapíthatjuk, hogy előbbi könnyen vált utóbbi játékszerévé, fel kell dolgozni egy nagyon fontos közlést a háború és a politika összefüggéseiről, megvilágítandó az azzal kapcsolatos tevékenység eredményes és célszerű formáját. https://www.youtube.com/watch?v=P5f-n0nGA7g A séma szerint egy ellenséges állam a legtitkosabb és legértékesebb munkatársainak minősülő megbízottain, illetve az általuk már felhasznált “hasznos idióták” tevékenysége révén; egy másik államot vallásának, oktatási rendszerének, társadalmi életének, hatalmi struktúrájának, jogrendjének és munkamegosztási viszonyainak kialakult harmóniája megbontásával és összezavarásával; belülről, ezért észrevétlennek tűnve; olyan mértékben demoralizál, majd a dinamika fokozásával destabilizál és taszít krízisbe; hogy lehetővé váljék telepített, a politikai hatalom megszerzésére és átmeneti gyakorlására alkalmas ügynökeinek a mesterségesen előidézett állapotból látszólag kiutat kínáló, ezért a megtámadott állam politikai főhatalmának eddigi gyakorlóival szemben polgárháborúban történő hatalomszerzése; utóbbiak sikeres ellenállása esetén pedig meggyengült ellenfele fegyveresen, de a nyílt háború intenzitását el nem érő módon történő birtokbavétele, hogy aztán előtérbe kerülő ügynökeit is félreállítva, eliminálva, és a káoszt felszámolva a zűrzavart felváltó normalizációnak tüntesse fel a másik állam elfoglalását. A felforgatás gyakorlati példáit doktríner egészként ábrázolt elméletével összevetve kérdés, hogy a csellel támadás teljes haditervként ebben a formájában valaha is megvalósult-e. Erősen kétséges, hogy az ókorban léteztek volna azok a kifinomult állami és társadalmi struktúrák, amelyeket így meg lehetett volna támadni, bármelyik uralkodó a belső ellentétek kor színvonalán való szítására 20 évet szánt volna, és a külpolitikai gondolkodásának homlokterében álló lokális probléma megoldásaként késlekedett szomszédja elfoglalásával. Hasonlóan, hogy a globális kor egyes lépéseket pontosan betartó csellel támadója bármikor tovább jutott-e a destabilizáson, 20 év elteltével katonailag is elfoglalhatta, majd normalizálhatta volna a világ túlsó felén lévő, meghódítandó lokalitást, és egy gyorsan szervezett puccs helyett ennyi idő után próbálkozott csak meg jelöltje politikai pozicionálásával. Mivel a mesterterv lényege a kialakítandó status quót véglegesen biztosítandó az ellenfél lehető legkevesebb energia befektetésével és észrevétlenül történő kiszolgáltatottá tétele, amelynek gyakorlati megvalósítása azonban eddig még mindig torzóban maradt, ezért inkább a tökéletes katonai győzelem ideális, elvont, eddig soha meg nem valósult szimbólumának tűnik, a maguk korában alkalmazott első, vagy következő lépései pedig a jelenből visszanézve az ellenfelet gyengítendő taktikai jellegűek a jövőbe vesző győzelem el nem érhetősége miatt. A kitűzött cél beteljesülésének elmaradása nyomán születtek azon további téves értelmezések, amelyek Saul Alinsky által javasolt magatartásmintákat, vagy például a homoszexuálisok törekvéseit végcélnak tekintik, holott azok a megváltoztatni kívánt állapotok konzerválódása esetén perifériára szoruló öncélú normáltalanságok. Ebből az is következik, hogy megjelenésük egyben bizonyíték rejtettebb szándékokra. Nyomasztó arra gondolni, hogy az Osztrák – Magyar Monarchia magyar fele jelentős részének magyarság lába alóli kiszervezését megelőző majd 20 éves folyamat számos ponton mutat hasonlóságot, ugyanakkor az amerikai példákkal az etnikai állapot mint készen kapott, kiszélesítendő törésvonalra és a szeparatizmusra a részleges elfoglalás érdekében markánsan fordított figyelem a klasszikus megközelítéshez képest innováció. Egy másik lehetséges tévhit, amely az eljárást és a benne tükröződő mentalitást kizárólag a Szovjetunió rettegett titkosszolgálatának tulajdonítja, így mutatja be; a jelenlétét megerősítendő, már megszállt területen előidézett krízist követő normalizáció a magyar 56-os irodalomból mindenesetre fontos hozadék. Miután azonban a magát Overlordnak elnevező hűbérúr az általa birtokba vett Nyugat – Európa lakóinak identitását a liberális internacionalizmus jegyében tudatiparán keresztül a maga szempontjai szerint már megfelelően befolyásolta, majd az angolszász kultúra és az angol nyelv égisze alatt a történelmet összegzendő az EU bürokráciája segítségével nekifogott az emberiség fejlődésének csúcsaként aposztrofált világ megteremtésének, érdemes az 1990. utáni éveket is egy kicsit kritikusabban és kevésbé naivan szemlélni. Ennek során kereshetünk példákat a bennünket ért ingerek között az eredeti receptre a felforgatás szellemében, és a Nyugat – Európában már sikeresen alkalmazott tudatformáló „amerikanizálásra” is, de 2015. ősze óta nyugodtan fókuszálhatunk a területfoglalásra mint a betelepítések erőltetésével nyíltan megjelölt végcélra. A stratégia és a hadászat technológiájában a legjelentősebb fejlesztés ennek révén mutatkozik, hiszen ösztönzői retorikájában semmilyen módon nem kapcsolódik össze az erőszakkal, hanem a jogra hivatkozó, és a háború látszólagos elutasításával a tökéletes győzelme sem katonai, hanem „békés”, miután a megtámadott és létezésében meghaladni kívánt embercsoport pszichéjében támadója démonaitól megszállva maga adja fel fizikai létezésének alapvető biztonsági feltételeit. A szemfényvesztés itt is a végén válik nyilvánvalóvá: a nyelvi és politikai bűvészkedés ugyan erőszakmentességet hirdet, és az eljárás a célig vezető úton a háború saját maga általi tiltásával végig a háborús ingerküszöb alatt marad, azonban a célzott állapot megvalósítása esetén az esetleg feleszmélő ellenállókkal szemben már magától értetődő módon és brutalitással, presztízsveszteség nélkül alkalmaznának erőszakot a rend nevében. A már logikailag előre látható lelepleződés annak belátása, hogy nézetkülönbözőségek erőszakos megoldása eleve nem történhet békésen, és jóllehet a támadó a végsőkig kivár az okkupációval, a helyzet állandósítása mint hadászati cél puskával felszerelt akár egyetlen lövész katona közreműködése nélkül mégsem valósítható meg. Érdekes párba állítást végezhetünk tehát, amikor a klasszikusnak ábrázolt tökéletes, katonai győzelmet jelentő, csellel történő, teljes területfoglaláshoz képest Magyarország jelenlegi méretűre zsugorodását eredményező 20 évig tartó cselekvést tökéletes, katonai győzelmet jelentő, csellel történő, részleges területfoglalásnak, a Közép – Európát, benne Magyarországot bekebelezni kívánó modern törekvéseket pedig tökéletes, „békés” győzelmet jelentő, csellel történő, teljes területfoglalásnak tekintjük; utóbbi esetben propagandaeszközökkel eltagadva a rablás erőszakos jellegét. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a korszerű általános műveltség kereteiben azért kell ismernünk, mert a nyugati korszellem napjainkban próbálkozik megvalósítani, ami eddig még soha senkinek nem sikerült: az orosz levezetését tökéletesítve úgy elfoglalni a világ egy részét, hogy lakói azt észre sem vegyék, majd az erőviszonyok közötti differencia miatt – ők meggyengültek, ellenfelük pedig tudatosan erőfölényre törekedett – már semmit ne tehessenek. Ha a hont foglaló, Európába beilleszkedni akaró, létezésében veszélyeztetett magyarság és a rá törő európai nyugat konfliktusát a pozsonyi csata, a honvédelem 1918-as elmaradása nyomán a Kárpát – medence magyarságtól nyugati érdekek szerint történt elfoglalása, végül napjaink küzdelmeinek tükrében szemléljük, a magyar és a filozófiai értelemben vett történelem lebilincselően izgalmas, de rémisztő dimenziójába jutunk. A nácik által a kifejezéssel a kontinens megtámadásától az USÁ – t a második világháborúban elrettenteni akaró Európa Erőd így zsugorodik és nemesedik a XX. századi vállalkozás szolgálatában elaggott Soros György képében elfoglalni kívánt maradék Európát védelmező, megelőzőleg már sikeresen kisebb határok közé szorított Fortress Hungary szimbólumává.
Az Amerikai Egyesült Államok a megfelelő látszat érdekében saját életeket feláldozva elsősorban a globális céljai miatt manipulált. Tervei megvalósításában tehát birodalomként folymaodott hozzá: esetleg a kiváltó okot homályban hagyva, mint 1899-ban Havannában a kirobbantott háborúval a spanyol gyarmatbirodalom maradékát eltüntetendő tengeri szándékai útjából; vagy az ellenséget rávéve a cselekvésre, mint a németeket a Lusitania elsüllyesztésekor az első, a japánokat Pearl Harbornál a második világháborúba belépéshez szükségesnek tartott támadást, annak nyomán a politikai támogatást kiprovokálandó; végül Matuska Szilveszterhez hasonló őrülteket megvezetve, mint 2001. szeptember 11 – én; mindegyik esetben a megteremtett látszattal becsapva az amerikai közvéleményt és a világot a Amerikai Egyesült Államok nevű hatalmi komplexum jellegét illetően. A négy világtörténelmi esemény a XX. századi birodalmat használó uralmi struktúra ambíciójának egyes szakaszai, és a polgárháború utáni USA 100 éves útja a spanyol – amerikai, a XIX. századi Európát átalakító első, majd Európa elfoglalásának kezdetét jelentő második világháborún, a Szovjetuniót Európa maradék feléből kiűző Stratégiai Védelmi Kezdeményezésen, végül a 2001. szeptember 11-én elindított „Új Amerikai Évszázadért Projekten” keresztül a globális szuperbirodalommá válni akarás jelenlegi állapotához; közte világtörténelmi nagymanipuláció a jól előkészített első világháború kirobbantása, majd következményeinek másra hárítása. A kiváltani kívánt reakció közötti különbözőség magyarázhatja, hogy groteszk módon félúton a nácik beérték saját polgáraik feláldozása helyett dolog elleni erőszakkal, és a Reichstag éjszakai felgyújtásával.
Míg a korábbi kiterjedt konfliktus során szemben álló nagyhatalmak szövetségi rendszerekbe tömörült aktivitása eredményezett háború formájában pusztító inváziót, addig a XX. század összegzéseként “egyetlen” támadóé az európai kontinens történelmileg kialakult, két világháborúval meggyengített államainak békés közösségével szemben. A XXI. század szarajevói startpisztolya a korábbi revolvernél jóval „hangosabban” 2001. szeptember 11-én dördült el, az erőszak szintjét illetően William W. Bush szavai juthatnak eszünkbe. (President Bush’s ultimatum to the people of the world – “If you’re not
with us, you’re against us” – is a piece of presumptuous arrogance.
It’s not a choice that people want to, need to, or should have to
make. [Arundhati Roy, Guardian, September 29, 2001] ). Megvalósítását később felgyorsították, és a jövő egyik alternatívájaként még Trianonhoz képest sem ígéri a folytatást alanyai számára. Megállításának fordítottja Európa nyugati felének szellemi után most már egészének fizikai elfoglalásával, eddigi hagyományainak és népességének eltüntetésével egy univerzalizált transzatlanti politikai rendszer és azt kiszolgáló európai lakosság létrehozása; “humanitáriusnak” és “haladónak” feltüntetett körülmények között. Az Európai Unió eszköz, amellyel az “USA” Nyugat – Európán kívül Közép – Európa lokalitásait is és igénybe akarja venni birodalmának megteremtéséhez, az észak – amerikai indián törzsek mintájára bevándoroltatással eliminálva a nyugat – európaiakkal ellentétben magukat nemzetként megőrző maradék populációkat. Ezt szándékozik finomítani olyan, látszólag ártalmatlan közegen, mint a például a közérdeklődésre számot tartó egyetemes sporton és a szervezett csapatjátékokon, azok közül is elsősorban a labdarúgáson keresztül, közel hozva az elméket, lebontva bennük az egymástól nációjuk különbözősége miatt tartott távolságot; a folyamat másik végén ennek kíván nyomatékot adni a közös hadsereg gondolatával. Hasonlóan a híradások napi szereplőjeként a korábbi pénzügyi bűnöző Soros György sem filantróp, hanem régi antant trükk mintájára másokat képviselő megbízott, akinek feladata a Szovjetunióról sikeresen leválasztott Kelet – Európa atlantizálása, liberális internacionalizálása, Nyugat – Európa módjára beolvasztásra előkészítése, amelyben megbízói Magyarországot és Lengyelországot ismételten kulcsnak tekintik. Az interpretáció nem áll szemben azzal, hogy washingtoni központjuk elvesztése után akcionizmusukat a magyar miniszterelnök az aktualitásokhoz igazítva és a közérthetőség kedvéért a patrióta keresztény erők védekező jellegű ellentámadását elismerve a nemzetközi baloldalnak tulajdonította. A Transzatlanti Birodalom részeként szolgáló Európai Egyesült Államok megteremtéséhez sokak szerint geopolitikai feltételként szükségesnek tartott észak – afrikai protektorátusok és bábállamok létrehozását célzó „arab tavaszt” a nyugati mesterkedéseket szemmel tartó keleti hatalmi tömb Asszad szír elnök oroszok általi hatalomban tartásával fogta meg. A jogos védelmi helyzetben cselekvő vezető azóta célpontja az újságírásnak álcázott propagandának, a fellázított és fegyverként használt, de elnökük által féken tartott lakosság pedig kiemelten védelmezett a 2015. óra elindított betelepítés folyamatában. A tagok szuverenitását semminek tekintő erőszakos integráció az Észak – Afrika nyugati szélétől Szírián és Törökországon keresztül Ukrajnáig felfuttatott sávval a magáénak tekintett területet kellő mértékben szigetelte volna el, hogy Kínát és Oroszországot kizáró retorikájával a befolyási övezetet földrajzilag is egyértelművé tegye. Csak a fékező erőknek köszönhetjük, hogy az agresszió eddig nem ért célt, eredményezte az európai nemzetállamok, köztük a magyar államiság és élettér felszámolását. A gyarmatosítók és az antant egykori áldozatai – Törökország, Magyarország, Oroszország, Kína – tanultak a súlyos XIX. és XX. századi leckékből, és összehangoltan tartanak ellen. A PNAC = Projekt for New American Century – Új Amerikai Évszázadért Projekt nevű neokon szervezet bábáskodásával beindított folyamat a valaha volt „legglobálisabb” a világtörténelemben, amelyet az oroszok gátolnak a leginkább hatékonyan, tudva, hogy a világkormányzáshoz vezető úton ők lennének a következő célpont Amerika és Európa politikai, gazdaság, katonai és társadalmi egyesítése után. Hogyan, milyen készségeken és mechanizmusokon keresztül, valószínűleg sokáig titok marad, de a szovjet konspirációs teljesítményeket jól ismerők számára nem nehéz felismerni a spanyol/katalán, brit, francia kül – és belpolitikai történésekben, de talán még az amerikai elnökválasztásban is az orosz befolyásolás szerepét, tevékenységét, minden eszközzel megakadályozandó egy több száz milliós, Oroszország természeti kincseire ácsingózó szuperbirodalom létrehozását a közvetlen szomszédságban. Az első világháború kirobbantásában komoly szerepet játszó és súlyosan felelős brit birodalom a világ urából esetlegesen kesztyűbábbá szelídülése pedig a mások leigázására soha nem törekvő hazafiakat némi elégtétellel akár el is töltheti.
A helyzet az első világháború előtt tapasztaltakhoz képest 2010-re abban is megváltozott, hogy a környező népek irántunk táplált gyűlölete párolgóban van, a kizsákmányolásból származó anyagiakat féltő kollaboráns nemzetek részéről Nyugat – Európából direkten érkezve azonban elképesztő méreteket öltött. Emiatt gyanítható, hogy a projekt megvalósítása nem eredményezné minden őslakos pusztulását, hanem a hatalmi centrummal együttműködő nyugat – európai eliteket fáradozásukért cserébe az „arany egymilliárd” részeként haszonélvezőkként kímélnék meg, és csak a rasszizmusból mélyen megvetett kelet – európaiakat áldoznák fel teljesen. A professzionális agymosó és tudatformáló propaganda viszont a régi, és minden fenyegetésüket komolyan is kell venni, mert amennyiben a céljaik szerint sikerül nemzetközi szinten közvélekedéssé tenni, hogy az útjukban álló országok „latorállamként” nem hajlandók elfogadni az értékként feltüntetett politikai szempontokat, akkor azok vezetői és az őket megválasztó polgárok elveszítik a tisztességes bánásmódhoz való jogot, esetleg már „idő előtt” szabadon leigázhatók a civilizáció üdvére, és azzal elszámolni sem kell a „fejlett körökben”. A veszélyeztetettség fokát illető polémia alapján a hisztériát nyilván célszerű elkerülni, de globalista zsoldban álló német politikusok szájából elhangzó „vírus”, „jogi atombomba”, „pénzügyi kiéheztetés” szimbólumok nyomán mégis könnyen asszociálhatunk a teljesség igénye nélkül a szovjet film plakátján az orosz fiú fejéhez fegyvert fogó Sondernkommandósra, a második világháború során 200.000 görög, vagy 20.000 holland németek által történt halálra éheztetésére, és a lengyelekkel szemben elkövetett kegyetlenkedésekre. Akkor, amikor az ismeretterjesztő csatornák fehéroroszországi, ukrajnai, baltikumi német tömeggyilkosságokkal, és újabban a máig ható közel – keleti arab zsidógyűlölet kialakulásában szerepet játszó, felelősségre vonás elől tömegesen Egyiptomba menekült, ott arab álnéven bújkáló SS–ek tevékenységével is tele vannak. Úgy látszik, napjainkban az a modern, ha hölgyek állnak elő hasonló, a rejtetten továbbélő náci eszme felszínre bukkanására utaló verbális megnyilatkozásokkal, és tényleg nehéz elhinni, hogy a más véleményeket egyébként elhallgattatni kívánók megszólalása esetén ilyenek sikerednek. Mivel azonban a történelmi tapasztalatok szerint az ostobaság és a gonoszság ellen nincs orvosság, ezért csak a történelem térítheti észhez őket.
A folyamat fejlődésével égetővé váló kérdés, hogy az első világháború antantjához képest minek a képében jelenik meg, amellyel szemben ki kell vívni a megmaradást. Amennyiben a XX. századi háborúból kezdetben kimaradó, és a porosz militarizmussal szemben béketeremtőként, a német nácizmussal szemben felszabadítóként Európában csak később szerepet vállaló, a szovjet kommunizmus ellen a „demokrácia” iránt elköteleződésből a hidegháborúban, majd a „terrorizmus” ellen rendcsinálóként a világban küzdő USA egy mesterien felépített sikeres hatalmi koncepció, és a globális média közreműködése révén propaganda eszközökkel létrehozott olyan mítosz, amellyel kapcsolatban igazságnak álcázott tündérmesékkel szédítették a háborúkkal meggyötört világot, akkor igazi jellemvonásai és szándékai az „ürügyek” elfogytával az erőteljes fellépéshez szolgáló aktuális ellenségképet a világháborúk okának kinevezett európai „nacionalizmusokban” mint szerves fejlődés során kialakult nemzetekben, emberi közösségekben találva, azokat elpusztítani akarva jelennek meg. Minél mesterkéltebb tehát a hivatkozás, annál irreálisabb és természet ellen való a cél az érdekében történt beavatkozással, és lóg ki a lóláb. Míg a militarizmus, a nácizmus és a kommunizmus legális, elfogadott és tudományos történelmi terminológiák, addig a terrorizmus 2001. szeptember 11-e körülményei és az utána történt gyanús amerikai aktivitás miatt már kétes, a legújabbal szemben pedig mindenki jogosan fordulhat egyenesen az önvédelem eszközéhez, és hangozhat el 30 évvel a szovjet csapatok kivonulása után, akkori szellemben az 50 –es évek Dél – Kelet Ázsiájához hasonlóan Magyarországon is a „go home”. Megjelölésére a tartalmat tekintve a folyamatszerű globalizmus helyett sokkal megfelelőbb a propagandisztikus, ezért a kommunista tábor összeomlásával elavultan hangzó, nyugati jelzővel ellátott imperializmus fogalom. Mint ha az amerikai kontinens északi fele kizárólag támaszpontként akarna szolgálni, ahonnan az Európából átmenetileg kivonuló a bonyodalmak végét kivárva visszatérhet, és célja felé közelítve újult erővel hajrázhat, az eddig olajozottan és mérnöki precizitással működő gépezet csikorgását hallva azonban egyre ingerültebben és türelmetlenebbül. A magáról hamisan kialakított erkölcsi birtokában az általa megszerezni kívánt technológiai fölény nyomán még egy olyan rémisztő szituáció lehetősége is felsejlett, amikor a „jók” gombnyomással tüntetnék el az általuk „rossznak” minősítetteket, és ez joggal töltött el másokat is természettudósként, fizikusként olyan aggodalommal, hogy az atomtitkot ne bitorolhassa egyetlen nagyméretű hatalmi konglomerátum. Ha Molnár Ferenc a világirodalom egyik legjobb ifjúsági regényében váteszként látta előre, hogy a Pál utcaiaktól az általuk „vad nacionalizmussal” védelmezett „édes grundot” a nagyvárosi fejlődést szimbolizáló, oda tervezett tömbház formájában mindenképpen elfoglalják, ezért az eredményt tekintve Nemecsek áldozata is csak „értelmetlen” erkölcsi példaadás, akkor mennyi az esély a reális világban a „nagyokkal” való szembehelyezkedésre? Az analógia természetesen nem pontos: a globalisták által a megmaradni akaró nemzetekre erőszakolt küzdelem kilátásai csak előbbiek szándéka szerint azonosak a gyerekemberekével. A többi kelet – európaival együtt tehát a magyarság létét is súlyos kihívás érte, sőt újra kiemelt célpont, de a veszély ellenére a jövő egyelőre nem veszett el, még ha ismét küzdeni is kell. Lélek erősítőként lebegjen szemünk előtt, hogy Közép – Európa keletről és nyugatról történt, vasfüggönnyel szimbolizált megszállása megszűntével a nyugat ellenében, a szintén meggyalázott Ázsia figyelmétől övezett, saját erejéből való felemelkedése esetén történelmünk akaratunk szerint fog folytatódni. A legfontosabb innováció, hogy hosszú idő után nem egyedül, hanem egy közösség részeként vagyunk ezért felelősek, és az élet – halál küzdelemben nem csak Magyarországon, hanem a közép – európai térség ellenállásra képes szövetségi rendszerének akár ázsiai vagy orosz segítséggel történő politikai és gazdasági megszervezése érdekében a globális színpadon is rendkívüli erőfeszítéseket kifejtő, önvédelemre kényszerített Orbán Viktor a szovjet uralom alól felszabadult országok egyik szellemi vezetője. Teljesítménye és erőfeszítései elismerésének, a felkeltett figyelem és érdeklődés halvány lenyomatai a popular history Attila hun királyról, a hun birodalomról és a magyarok királyságáról készült alkotások. Szintén reményt adhat, hogy a védekezésben Oroszország stratégiai képességeire utalóan a tüneti kezelésen túl a több mint 100 éves nyugati fenyegetés megszüntetésének szándékára is vannak jelek. A keleti hatalmi tömb felé tájékozódás forradalmi történelmi kísérlet, nehezíti azonban, hogy az európaiak közül egyedül nekünk vannak keleti, ázsiai vegyértékeink. A küzdelmet az is kockázatossá teszi, hogy a támadók hagyományaik folytán jóval többet tudnak a történelemről, mint a közép – európaiak: a fekete – fehér erőkével modellezett globalista – szuverenista szembenállásban előbbiek hatalmas tudása lehetővé teszi számukra, hogy futurista terveket készíthessenek, majd megvalósítsák, utóbbiak sorsa pedig a szükséges tudás hiányában “csupán” elszenvedni azokat. Azt sugallják, hogy mivel a jövő elkerülhetetlen, az általuk létrehozni szándékozott jöhet csak szóba, és az övék érdekében magunkat feladva mondjunk le a sajátunkról, pedig magatartásuk összetevőit megértve egyáltalán nem indokolt így tennünk. Száz éves ügyködésüket tekintve korábbi cselekedeteik csak rombolást és pusztulást, életképtelen állami és tömeges emberi szenvedést okozó hatalmi konstrukciókat eredményeztek, ezért nem található egyetlen szempont sem, amely alapján igazat lehetne nekik adni, és a felnőttek játékszereként a háborúra, erőszakra mentségül szolgálna. A gondolat, hogy haladásról, fejlődésről gondolkodni, és azért cselekedni nem a „nyugati liberális demokrácia” kiváltsága, hasonló a középkori lelkekre kizárólagosan igényt tartó európai katolicizmust és az élén álló pápát bíráló reformációhoz, mint ahogyan Lutherhoz hasonlóan az eretnekként kiátkozást kockáztatja az a közép – európai vezető is, aki kétségbe meri vonni a nyugati elképzeléseket és törekvéseket. Annyi baj legyen …
.
Leopard
2021-08-18 at 10:44
Most már tény: Kína intellektuális fölényben is van. A nyugat hülye. Pl. Un. Nyílt társadalom- NINCS- NEM LEHET. AZ ÉLETFORMÁK EXPORTJA AGYALÁGYULT GONDOLAT.( A TERMÉSZETI ÉS TÖRTÉNELMI- PSZICHOLÓGIAI komponensek miatt.) Ezt Kína tudja. A nyugat idiotikus. LE KELL VÁLNUNK A NYUGATRÓL.
Leopard
2021-08-18 at 10:37
A tõrténelmi ” virtuális tér- idő koordinátarendszerben” – a létrejövő világnézetek – pol. rendszerek az adott tér- idő ponthoz kapcsolódnak- pl. Egy archaikus pásztor nép szükségszerűen más habitusú és más politikai intézményeket preferál mint a városi taknyok. A nőkhöz való viszonyuk is más. Etc etc. Ezt negligálni idiotikus. AZ USA EGOISTA ÉS HÜLYE IS. NYUGAT – EURÓPA SZINTÉN.
khm
2021-08-18 at 10:35
Amúgy pedig az USSA kivonulásával megnyílt az út Kína ritka fém igényeinek kielégítésére.
A “nyugat” pillanatnyilag kínos erőfeszítéseket tesz a talibánok kényszerű elismerésére,hátha cserébe azért megmaradnak az esélyeik az emlegetett ásványkincsekre.
Persze egy törzsi alapon “szerveződő” ország,bármikor tehet olyan kanyarokat,amit “nyugati” ésszel képtelenség megérteni. Jelenleg óvatosan nyalják a hátsójukat,a tálibok,meg röhögnek.
Leopard
2021-08-18 at 10:31
Egyszerű ez( már aki nem hülye).1A törzsek- népek életérzéseit- a világnézetet döntően alakītja a természeti környezetük. 2.Alakítja az adott entitás szociológiai tagoltsága- komponensei. 3.Ergo: a történelmi időben máshol keletkezett politikai rendszerek exportja aljas és idiotikus.
khm
2021-08-18 at 10:29
A képen látható (baloldali 🙂 ) majom éppen az orrából kipiszkált fikácskát készül bekapni. Azért néz sunyi szemekkel a másik debilre, nehogy lelepleződjön.
Magd@
2021-08-18 at 09:29
2001. Szeptember 11.
Sokan már akkor is kételkedve fogadták, hogy hogy tudtak ÉSZREVÉTLENÜL a légtérbe behatolni a terrorista – terrorista???- repülőgépek!
Obama volt a folytatás jól előkészítve!
Annyira senki nem lehet naiv, hogy ezt a mesét beveszi, de utána jött a több mint 1001 nappal és éjszaka!
Kik és hol csapkodják a térdüket hangos hahotázás mellett, miközben épp a bankszámláikat, a tőzsdei árfolyamot, valamint a gazdatiszteik jelentéseit olvasgatják?!
A hülyék meg neveljék utódaikat engedelmes szolgálókká, hogy legyen utánpótlás!
MARGARET ATWOOD: A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJE elevenedik meg a szemünk előtt!
Az események után vagyunk!
ÉBRESZTŐ a moslék-miután folyékony-könnyen bejut meg az ajtórések alatt is.
Rózsa Zoltán
2021-08-18 at 09:24
Nagyon sajnálom az amerikaiakat, az amerikai nemzetet mert igazán derék, jóravaló, kedves ember a legtöbbje. Amit most látunk teljes, panoráma szögben, széles vásznon az maga a DEEP STATE. Pontosan az a háttérhatalom amit Bogár László szokott felemlegetni és ami saját magát rendre “nem létező hálózat”-nak titulál. Az a hatalom ami ellen Trump végig küzdött míg elnök volt.
A gazdasági szivattyúkon keresztül – multinacionális óriáscégek, GE, Apple, MicroSoft, McDonalds stb. – világszerte kiszivattyúzott profit landolt az USA-ban éveken, évtizedeken át. Az amerikaiak most egy csinos vagyonnal stafírozták ki Afganisztánt. Rengeteg vasat, fegyvert hátrahagytak. Ez nekik azért jön kapóra mert újabb kövér megrendeléseket lehet letenni az otthoni fegyvergyártók asztalára ezzel élénkíteni a gazdaságot, munkát biztosítani a gyárakban dolgozó embereknek. Az amit hátrahagytak a táliboknak az amerikai nemzet valamint a szivattyúikon keresztül a világ minden tájáról beszedett adóból vált ajándékká vallási fundamentalisták részére. Joe bácsi most, augusztusban hozta el a karácsonyt Afganisztánban. Miért nem teszi fel senki a kérdést, hogy elnézést de a sok hátrahagyott katonai felszerelés mégis kinek a pénzéből készült? Amit egy tollvonással átadtak?
Másrészt ezzel a felszerelt sereggel az Afgánok sok fejfájást tudnak ám okozni, konfliktusokat tudnak kirobbantani, kellemetlenkednek a környéken – mi van ha nem is akart harcolni a csodálatos, felszerelt, kiképzett afgán sereg a tálibok ellen hanem csak egyszerűen jó alaposan átverték a NATO-t? Beígérték, hogy igen persze majd elverjük a tálibokat ha jönnek közben meg arra vártak, hogy mikor kotródnak el az amerikai katonák és mikor kezdhetik el használni a sok holmit végre arra amire valóban ők akarják? Szerintem terv szerint halad minden Biden és anarchista csapata számára. A közel-keleten hátrahagytak egy felfegyverzett, időzített bombát, otthon kiürültek a fegyverraktárak, lehet újabb állami megrendeléseket kiadni, win-win. Európa meg majd megkapja a migránsokat mint valami globális nyaklevest, az meg legyen az ő bajuk. Ennyi.
Solaris
2021-08-18 at 09:20
aki..
Solaris
2021-08-18 at 09:19
A kivonulás csak a jéghegy csúcsa.
Ami látszik.
Igen, talán jó a cím :A demokráciaexport kudarca
Szerintem, a többi érdek, cél, szándék teljesült.
Akinek kellett, keresett rajta.
Egy ennyire komplex kérdést, talán felesleges vizsgálni.
Az sem tudja a részleteket, ami benne volt.
Hát még mi a fotelből.
bl
2021-08-18 at 09:00
Annyira ismerik a valóságot, ahogy a tálibokat. Semennyire. Minden ténykedésük ellentétes a normalitással. A gender,a noborder, a drogliberó az abortusz és az eutanázia csak gyengébbé, kiszolgáltatottabbá teszi a nyugati világot. Egy erőtlen, a valósággal hadilábon álló nyugat áll szemben már régóta nem egy külső erővel, hanem önmagával. Közben Amerikában potenciális terroristáknak nyilvánították azokat, akik kétségbe merték vonni a választások tisztaságát és megboszorkányüldözik azt aki szerint a transzgender nő nem olyan mint a többi nő. Nekik mindegy. Nekik minden egyenlő mindennel. Az élet is a halállal.