A drasztikusan megemelt rezsiárakkal éppen most rabolják ki az európai háztartásokat a pénzügyi spekulánsok

Szeretnék mindenkit újból is értesíteni, hogy sem Európában, sem a világon általában sehol nem emelkedtek érdemben a különböző megújuló energiafajták termelési, a bányászott energiahordozók kitermelési és szállítási költségei. A most Európában is tapasztalható (Magyarországon kívül) hatalmas áremelkedés teljes egészében pénzügyi spekuláció következménye. Nehogy már elfelejtsük!

Ez a tény viszonylag könnyen belátható, ha megfontoljuk azt, miszerint az atomerőművek, vízi erőművek – amelyek az áramtermelés jelentős részét adják például – semmiféle áremelkedéssel vagy költségnövekedéssel, extra költséggel nem szembesültek. Az olajat és a gázt is pontosan annyiba kerül a felszínre hozni, mint eddig, a szállításnak sem nőtt az ára és a kockázata sem. És természetesen a kereslet és a kínálat egyensúlya sem billent el olyan mértékben, ami ezt az áremelkedést indokolta volna. Zavart csak olyan politikai tényezők okoznak – de azok is csak a felszínen –, mint az amúgy is hülye ukrán vezetés nyugat általi hergelése, vagy a kész gázvezetékek használatba vételének jogi akadályozása az oroszok vegzálása céljából. Persze a katasztrofális német energiapolitika és az EU áll a háttérben végül, de nem áldozatként, hanem tettesként, tettestársként.

A buta németek atomerőmű-bezárásai is csak a közvetlen ellátásbiztonságot veszélyeztetik, alapvetően azért, mert sem Németország, sem az európai országok közös áramhálózatát nem úgy tervezték meg, hogy a német “zöldítési” programot kibírja. Európában van elegendő áram, csak nem mindig ott, ahol éppen kellene, és gáz is van, csak az sem pont ott, ahol kellene, hanem például az orosz vezetékekben és tárolókban. A németek ugyanis akkora szél- és napelem-kapacitást építettek be ezidáig, ami ideális esetben képes Németország teljes elektromos ellátására. A baj csak az, hogy ez az ideális eset két-három évente pár percre jön csak össze. Egyébként az alap-atomerőműveiket meg leállították és szénerőművekkel helyettesítették. Akkor is, amikor még volt olcsó gáz. Európában ma nem energiaválság van, hanem bűnügyi és pszichiátriai. Elmebeteg bűnözők kezébe került az európai energiapolitika, akik a kontinens teljes gazdasági bedöntését is megkockáztatják, hogy néhány százmilliárd eurót keressenek. A zöld duma természetesen csak fedősztori.

És ez még csak nem is egy összeesküvés, hanem az ostobaság és a kapzsiság párhuzamossága; a politikusok, akik ma a legbutább emberek közül kerülnek ki nyugaton, tényleg meg akarják menteni a világot saját magától, azzal az egyszerű módszerrel, hogy már a spontán összeomlás előtt saját maguk gyorsan bedöntik a rendszert. A bűnözők meg már csak olyanok – főleg, ha egy társaságba járnak a baloldali és liberális politikusokkal –, hogy fel tudják csipegetni az információmorzsákat és a nyugati politikusoknál sokkal jobban tudják azt, hogy mi is az a “piaci”, “világpiaci” ár. A bűnözői csoportok évezredek óta tudják és fejlesztik ezt a tudásukat, vagyis hogy miként kell befolyásolni az állítólag a kereslet és a kínálat által alakított “piaci” árakat. A szervezett rablások egyik alaptörvénye, hogy minél több az áldozat, annál kisebb a bűnözők kockázata. Ha egy embertől valami trükkel kicsalsz pár ezer eurót, még bajod is lehet belőle, de ha pár ezer embertől csalsz ki fejenként néhány eurót, senki nem fogja venni a fáradságot, hogy megkeressen és fenéken billentsen. A brüsszeli bürokratákat befolyásoló bűnözői csoportok – akik egyébként alapesetben bankárként, nagykereskedőként, közgazdasági zseniként tekintenek önmagukra – rájöttek, hogy akár az EU összes polgárát ki lehet fosztani, évente több ezer eurót le lehet húzni róluk úgy, ha egy ezt lehetővé tévő törvényi és szerződési környezetet alakít ki az unió.

A brüsszeli elit pedig vevő volt a dologra, mert ezeknek a barmoknak tényleg annyi esze sincs, hogy felfogják: a piaci árak felfelé is szoktak mozogni. A pandémia levitte az energiaárakat, hiszen leállt a gazdaság, amiből a brüsszeliták szerint semmilyen esetben sem következhet az, hogy egyszer majd felmennek az árak. Akkora marhák, hogy eszükbe sem jutott olcsón betárazni, előre szerződést kötni, hanem gyakorlatilag arra vártak, hogy majd még lejjebb mennek az árak. Persze önmagában már a kereslet növekedéséből is nőttek volna az árak, ha a valódi piaci folyamatok valaha valahol tisztán működtek is volna a történelemben. De egyébként is, hol vannak és hol voltak valaha is itt tiszta piaci folyamatok?

Amikor az olcsó olaj korszaka a hetvenes évek elején véget ért, a Nyugat megtanulta – pontosabban: az akkori elitje –, hogy az energiaárak stabilitása és tervezhetősége mennyire fontos. Akkoriban az amerikaiak katonai és gazdasági eszközökkel végül stabilizálták az olaj ellátási láncait, de nyilvánvaló volt, hogy az “olajfegyver” (egy régen elfelejtett kifejezés) bármikor újra bevethető, ha a Pax Americana gyengülni kezd. Európa akkor és persze most sem, maga képtelen lenne egyenlő félként tárgyalni az olajkitermelő országokkal. Ahogy Putyin volt szíves ezt egyértelműen az EU vezetőinek tudomására hozni: Európa csak a brüsszeli elit vágyálmaiban “prémium piac”, valójában már rég nem az. Oroszország “kibírná”, ha a jelenleginél sokkal kevesebb gázt venne tőle Európa, Európa azonban nem nagyon bírná ki, ha az oroszok kevesebb gázt lennének hajlandók eladni Európának.

Aztán valahogy persze majd a tényleg rettenetesen környezetromboló kitermelési móddal bányászható palagáz lesz a végső megoldás, aminek a kitermelése tényleg nagyon drága, viszont az amerikaiaknak sok van belőle. Véletlen. Nyilván. Európa lakossága és ipara berendezkedett egy elviselhető határok között ingadozó gázárra, vagyis olyanra, amelyet a fogyasztók és az eladók is tolerálni tudtak még. Ezt az egyensúlyt bolygatta meg a pandémia és ezt rombolta le az EU jelenlegi kretén vezetése. Mert még nem volt elég bajunk. A rendszer nem fizikai vagy gazdasági okokból inog, hanem csakis pénzügyi és politikai machinációk miatt. Európa – legalábbis annak az oroszokkal packázó fele – most tudja meg, hogy az olcsó gáz elfogyott, nekik már csak drága van. És ez egy igazi összeesküvés végre, hogy a hívőknek is legyen valami öröme. Ha “tudnánk”, hogy hová megy az a rengeteg plusz pénz, azt is tudnánk, ki volt.

A magyar ellenzék pedig ezeknek az üzleti és politikai köröknek a leghűségesebb lakája. Sőt, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét is ők választották. Ne felejtsük ezt el.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu