Ferrari Violetta az ötvenes évek filmsztárja volt. A gyönyörű és tehetséges színésznő ’56-ban emigrált: komoly oka volt rá, a forradalomban géppisztolyos férjével együtt mentek el a káderlapokért a minisztériumba. A nagyhatalmú színészdiktátor, Major Tamás amúgy sem kedvelte a színésznőt és szinte biztosan tönkretette volna a pályáját. A kommunista diktatúra nem elégedett meg az elüldözésével, kegyetlen eszközökkel lejáratták és ez a gyűlölet a rendszerváltás után is megfigyelhető a balliberális sajtóban.
Az 1950-es évek feledhetetlen filmsztárja volt Ferrari Violetta színésznő, aki az 1956-os forradalom alatt “disszidált”. Addig többek között a Gázolásban és a 2×2 néha 5-ben nyújtott alakítása miatt megszerette az ország.
Ferrari Violetta második férjével, Földeák Jánossal, Szabó Sándorral és Székely Andrással együtt hagyta el az országot. Az 1956-os forradalomban férjének géppisztolya volt és együtt mentek el a káderlapokért a minisztériumba.
Ferrari Violetta 2005-ben a disszidálás körülményeivel kapcsolatban azt emelte ki: ha itthon marad, Major Tamás tönkretette volna színészi pályáját. Számos ilyen esetről tudunk, úgyhogy félelme nem volt alaptalan.
Major eltitkolt, sötét karakteréről és tetteiről itt írtunk.
Elég volt a közös fotó a szovjet kultuszminiszterrel
Székely András így idézte fel a Vasárnapi Napló 2006. június 16-i számában a menekülés történetét: „A soproni színházba küldtek bennünket rendet rakni, de mivel a határzónában csak orosz engedéllyel tartózkodhattunk, elmentünk egy orosz tábornokhoz, akinek [Ferrari] Violetta megmutatta a róla készült fényképet, amelyen a Lenin Mauzóleum előtt Furceával, a szovjet kultuszminiszterrel együtt látható. Azonnal megkaptuk az igazolványt, és Bécsig mentünk.”
Lejáratókampány a kádári sajtóban
Ferrari Violetta ellen óriási lejáratókampány indult a sajtóban, miután elhagyta az országot. Már a Magyar Ifjúság 1957. január 19-i száma sem bánt kesztyűs kézzel a színésznővel [a cikk szerzője Szántó Dénes]: „A Nemzeti Színház évekig olyan Ferrari-kultuszt űzött, amely fejébe szállt a fiatal színésznőnek. Ferrari Violetta nagyon tehetséges, de talán mégsem annyira, mint amekkora művészi feladatokkal halmozták el.
S hiányzott belőle a színpad mélységes tisztelete. Számtalanszor »dobta« szerepeit. És most dobta az egész színházat, amely pedig mindent megadott neki.”
Színészi karrierjét külföldön is folytatni tudta, tehát a vádaskodás alaptalan volt. Mégis elképesztő hatása volt.
A Népszava 1958. október 16-i számában, a disszidenseket leleplező sorozatban Ferrari Violettáról így írt: „A szürke nadrágba bújt, sápadt nőben legtöbben bizonyára nem ismerték volna fel a magyar film nemrég még ünnepelt sztárját. A rosszul fűtött étteremben fázósan húzta magára rövid bundáját és mohón ette az ízetlen osztrák zónapörköltet. (…) Ferrari elhagyta a színházat, amelynek színpadán annyi sikert aratott. Elhagyta otthonát, amelyet fényűzőbben rendezhetett be, mint az átlagemberek.
Elhagyta hazáját, amely kiemelte a névtelenek sorából és annyi megbecsülést adott neki, amennyit azóta sem kapott és amennyit sohasem fog kapni másutt. Hitt abban, hogy az álmodozók vélt »Eldorádója«: Nyugat az ő számára is »korlátlan lehetőségeket« nyújt. (…) A kegyelemkenyér nagyon, de nagyon keserű tud lenni.”
[A cikk szerzője Szabó Miklós. Nyilvánvalóan az a kisgazda emigráns, aki ’56-ban emigrált, de hazajött és elkapták, majd beszervezték. A Kádár-diktatúra hősként ünnepelte, de ügyködései nyomán több embert kivégeztek. Cikkünk itt.]
Rágalmazással felérő cikk a megyei napilapban
A Csongrád Megyei Hírlap 1957. január 8-i számában még tovább próbált menni a lejáratásban: Lehet-e meztelen girl Ferrari Violetta Bécsben? címmel közölt írást, amely szerint: „Megdöbbenve értesültünk arról, hogy a bécsi Moulin Rouge igazgatója olyan szerződést ajánlott fel Ferrarinak, ami méltatlan lenne a tehetséges színésznőhöz. Ferrarinak a tánckar élén igen lenge öltözetben jutott volna szerep az orfeum színpadán; azaz: meztelen görlként hajlandók lettek volna szerződtetni. Ferrari visszautasította a szerződést.” [Ez az aljas cikk már névtelenül jelent meg. De ez a lap volt az, ami átvette Szabó cikkét is. Szintén névtelenül.]
Persze magából a cikkből is kiderül: ha fel is kérték ilyesmire a színésznőt, ő nemet mondott e méltatlan munkára.
A lejáratás a rendszerváltoztatás után sem maradt abba
És akárcsak Krencsey Marianne esetében, ennek a rágalomhadjáratnak máig is hatása van. Előfordult, hogy a balliberális sajtó még a rendszerváltoztatás után is szemére vetette a színésznőnek döntését. Barna Imre 1993-ban a Mozgó Világ 1993-as év 6. számában a Dalolva szép az élet című filmről írva engedte meg magának azt a kijelentést, hogy „Ferrari Violetta ész nélkül disszidált”.
Törőcsik elismerte, hogy Ferrari után nehéz volt játszani
Hogy ész nélkül tette volna mindezt, elég nehéz elhinni. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején 200 ezer magyar honfitársunk hagyta el az országot, egy volt közülük a színésznő. A szabad világba vágyott, nem a formálódó kádári diktatúrában szerette volna leélni életét. És döntésével leginkább a magyar film- és színházművészet lett szegényebb. Egészen konkrétan maga Törőcsik Mari is azt mondta, hogy azt a szerepet, amelyet Violettától vett át, nem tudta úgy eljátszani, mint ő: „Mivel Ferrari Violetta disszidált, én kaptam meg Marianne szerepét [a Tartuffeban]. Harmatos, gyenge voltam benne, de mivel ez már legalább egy évtizede nagy sikerrel menő előadás volt, valahogy ellavíroztam, és időnként belesültem a szerepembe” – mondta 1983-ban a Film Színház Muzsika újságírójának.
Pünkösti még utólag sem érti meg a disszidálást
Ugyanez a gondolat köszön vissza Pünkösti Árpád 2001. március 3-i, a Népszabadságban megjelent írásában is: „komoly okuk nem lehetett a disszidálásra”. Pünkösti szerint az sem lehetett komoly ok, hogy Major Tamás „kiabált valamit” Ferrari Violetta ellen. Tehát próbálta lekicsinyíteni az ördögi Major Tamás szerepét. Pünkösti még mindent sejtetően hozzáteszi azt is: „S hogy a csúcsokért mivel fizetsz, fizettek neked és fizettettél másokkal, azt csak ti tudjátok, ti tartjátok számon.” Nem derül ki, kik azok a „ti” és kik a „mi”.
Ferrari ’50-es évekbeli sikereire gondolt, vagy a német nyelvterületen felépített színészi karrierjére?
1997-ben, 67 évesen Ferrari Violetta végleg hazatelepült, a színpadra már nem tért, térhetett vissza. Szeretett hazájában hunyt el 2014-ben. Élete végéig nem tudott szabadulni attól, hogy a kádári propaganda disszidálása miatt pellengérre állította. Mint láthattuk, még a 2000-es évek elején is született olyan cikk, amely rossz lépésnek tüntette fel a külföldre távozását, pedig „csak” előremenekült Major Tamás bosszúja elől 1956-os forradalmi szerepvállalása miatt. Abban bízhatunk, hogy filmjei az örökkévalóságig megőrzik mindenki „Vilcsijét”, a csodálatos színésznő alakját.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS