A hit különböző csodáit nem megérteni, hanem megélni kell – Dénes Zoltán atyával beszélgettünk (PS-interjú)

Karácsonykor az emberek a szeretet és a béke megélésére vágynak családjaik körében. Az ünnepet megelőzően hazánkban járt a Fatimai Szűzanya világjáró kegyszobra, amelyet Szent László királyunk somogyvári ereklyéjével együtt többek között Debrecenben és Nagyváradon mutattak be. A szeretetért és a békéért imádkozók élményeiről portálunk Dénes Zoltán plébánost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri tanácsadóját kérdezte, aki szervező munkája révén a vallás általi békesség megtalálásában támogatja a közösségeket, hidat képezve határokon átívelően a nemzetek között.

Karácsonykor talán valamennyien a családunk körében szeretnénk átélni a meghittséget és a szeretetet. Gyakori kérdés papok, egyházi személyek irányába, hogy a mai felgyorsult világunkban mit üzen a hit, a vallás és az egyház karácsony alkalmával. Mi lehet ma az üzenet?

Karácsony a római korban is egy ünnepelt időszak volt, amelyet a keresztény világ szintén jelentős tartalommal töltött meg. Ezek a napok azonban a fényt, a világosságot hordozzák magukban. Az emberek mindennapi életében olyan pontot jelentenek, amikor tudnak egymásra figyelni, és mindezt Istennek tetsző módon, Krisztus tanításai szerint tehetik, szeretetben.

Néhány nappal karácsony előtt közös imaalkalmakon voltak jelen olyan nagy hírű kegytárgyak, mint a somogyvári Szent László-ereklye, vagy a fatimai Szűzanya világjáró kegyszobra. Milyen élményekkel gazdagodhattak az emberek?

Ez egy hatalmas lelki feltöltődés. A fatimai jelenések több, mint egy évszázada, Portugáliában történtek. A Szűzanya megjelent három helyi pásztorgyereknek. A Szűzanya üzenete a béke visszaállítása volt az első világháború pusztításaiban vergődő emberiség számára. A történtek jelentőségét mutatja, hogy a jelenések centenáriumán Ferenc pápa megáldotta a fatimai Szűzanya világjáró kegyszobrait. Ezek egyikét hozták el Magyarországra, hogy Debrecen, Biharkeresztes és Nagyvárad hívei ilyen módon közösen gyűlhessenek össze és mondhassák el imáikat. A cél nem titkoltan az volt, hogy a hit által hidat teremtsünk a határszélen magyarok és románok között, hogy a 2020-as trianoni évforduló alkalmával ne az évszázados gyűlölködés és ellenségeskedés élénküljön fel a két nép között, hanem új fejezetet nyitva a történelemben, a közös szálakat keressük egymáshoz. Ennek megélésére adott lehetőséget imaláncunk, amelyet a román-magyar országhatáron alkottunk, és kértük az Istent, illetve a Szűzanyát, hogy adjanak népeink számára megbékélést.

Nagyváradon görögkatolikus közösség várta a kegyszobor és az ereklye érkezését. Mit tapasztalt, miként élték meg a helyi románok és magyarok ezt az eseményt?

Itt mutatkozik meg, hogy bár évszázados a széthúzás a románság és a magyarság viszonyában, de évezredes hagyományaink vannak, amelyek összekötnek minket. Érdekes példa erre, hogy Szent László lovagkirály előkelő helyet foglal el a magyar történelemben, szentként tiszteljük; azt hihetnénk, hogy a személye nem feltétlen lehet kapcsolódási pont a keleti keresztény, ortodox románsághoz, de ez tévedés. Szent László királyunk lánya, Piroska ugyanis bizánci császárnéként az ortodoxok egyik, Szent Lászlóval összemérhető jelentőségű alakjává emelkedett. A lovagkirály személyében tehát egy olyan közös pontra találunk, amely önmagán túlmutató jelentőséggel rendelkezik. Nagy öröm volt látni, hogy bármerre jártunk, a templomok megteltek emberekkel, ott pedig leomlottak a nemzetiségeket és országokat elválasztó határok. A hitben, a hitbéli békében és szeretetben, Isten házában minden jelenlévő egyesült. Amikor pedig nem ellenségesen, nem etnikai alapon tekintünk egymásra, hanem egyszerűen halandó emberként, akivel közösen élhetünk át egy ilyen feltöltődést, az úgy gondolom, hogy jövőbemutató pillanat.

Biztosítottnak látja ezek fényében a Kásler Miklós miniszter úr által bemutatott, a Szent László-zarándokút felélénkítését, és gyakorlatilag a zarándoklat hagyományának felélesztését célzó intézkedést?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindaz, amiben a kezdetektől fogva hittünk, bíztunk és reménykedtünk, az a gyakorlatban is valósággá válik, az embereknek pedig igénye van rá. Ez a zarándokút a középkorban a legjelentősebb útvonalak közé tartozott, és a múlt században is számos példát láthatunk Európában, hogy miként élénkült fel egy-egy zarándokhely iránti érdeklődés. Azon vagyunk, hogy Szent László szellemisége által vezérelten a zarándoklatok egyszerre szolgálják a lelki, szakrális és spirituális feltöltődést, ugyanakkor román-magyar összefüggésben a szomszédi viszony rendeződését is.

A csodák és jelenések kapcsán azonban felmerül az emberek többségében egyfajta kétely, szkepszis. Mit mond egy katolikus plébános mindezekről egy kétkedőnek?

Halandó emberként természetes, hogy kétkedünk a csodákat illetően, ebben semmi meglepő nincs. Csak annyit mondhatok, hogy ezek befogadásához nyitottságra van szükség. A nyitottság pedig nem a csodák megértésének szándékát foglalja magában. Személy szerint úgy gondolom ugyanis, hogy a hit különböző csodáit nem megérteni, hanem megélni kell.

Vezető kép: Bonum TV