Két mediterrán országot is elővettek újabban a pénzügyi spekulánsok, Törökországot és Olaszországot. A török lírát hónapok óta támadják, az árfolyamát sikerült alaposan lenyomni, míg az olaszoknál ezt nem tudják megtenni, mivel az euró a fizetőeszközük. Ehelyett találtak valami mást: az olasz államkötvények hozamát igyekeznek felverni. A két, látszólag egymástól független pénzügyi válságban van egy közös pont: az amerikai Lockheed Martin által gyártott F-35-ös vadászrepülők sorsa.
Törökország esetében, ha nagyon akarjuk, akkor találunk okot a negatív piaci reakciókra. A külkereskedelmi mérlegük valójában súlyosan mínuszos, és a költségvetési hiányuk a kelleténél magasabb. De az embernek az az érzése, hogy a pénzpiacok túl keményen bánnak a lírával, jobban büntetik, mint amennyire indokolt lenne. A gazdasági növekedés viszonylag stabil, az ország továbbra is hitelképes.
Hitel, azaz befektetés, de mégis hitel
Nemrégiben kaptak Katartól 15 milliárd dolláros kölcsönt. Pontosabban ekkora értékű befektetést ígért a dúsgazdag olaj sejkség, mivel az iszlám jog nem ismeri el a kamat fogalmát. Így az Allah tanításait követő országok nem hitelt nyújtanak egymásnak, hanem befektetnek. De ezt addig csűrik-csavarják, míg lényegében államközi hitel lesz belőle.
De ezt sohasem mondják ki, és így a Korán tanításai sem csorbulnak.
Azóta egyébként Erdogan török elnök már leértékelte a valutát és elkezdte visszaállítani az egyensúlyt.
Az olaszok és az európai hiszti
Matteo Salvini. Fotó: Ronald Zak/MTI/AP/
De az olaszok esetében teljesen érthetetlen minden. Az olasz makroadatok stabilak, nincs komolyabb egyensúlytalanság, azonban tény, hogy a gazdasági növekedés kissé lassú. Mikor pár héttel ezelőtt az új római koalíciós kormány bejelentette, hogy az államháztartási hiányt a tervezett 1,6 százalékról 2,4 százalékra növeli, akkor kitört az európai hiszti.
Ugyebár a maastrichti kritériumok szerint egy ország éves költségvetési deficitje a GDP 3 százaléka lehet, és az olaszok a megemelt hiánnyal is messze alatta vannak az előírásnak. Csupáncsak 10 milliárd euróról van szó, ami olasz méretekben nem sok, főleg, ha hozzátesszük, hogy az olasz államadósság mintegy 2300 milliárd euró.
Pár napra az egekbe emelkedett az olasz csődkockázat, ami azért elég nevetséges gondolat. Olaszország gazdag ország, és az adósságának 80 százalékát hazai befektetők jegyzik. Így az adósság kamatai se okoznak olyan nagy gondot, hiszen az is belföldi személyek zsebébe vándorol, és a pénz nem tűnik el külföldi bankokban.
Egyébként Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes úgy reméli, hogy ez a pénz, amit jobbára a szegényebb déli területeken élők segélyezésére fordítanának, pótlólagos keresletet indukál, ami segít gyorsítani a gazdaságot, amiben akár igaza is lehet. Erre a brüsszeli közgazdászok azt találták mondani, hogy „vulgár keynesianizmus”, ami csak félig igaz. Ez ugyanis színtiszta keynesianizmus, egy hétköznapi keresletösztönző politika.
Pofonegyszerű az egész: embereknek pénzt adnak, amiből ők elkezdenek vásárolni, és ami fellendíti a gazdaságot.
Mi lehet a piaci álpánik hátterében?
Szóval se a török, se az olasz válságot nem lehet magyarázni piaci okokkal. Akkor mégis mi ez a pánik, és mi lehet a háttérben? Ha az ember az elmúlt hónapok híreit végignyálazza, akkor feltűnik egy szó mindkét ország esetében: az F-35. Ez, mint ismeretes, nem más, mint az amerikaiak által gyártott, új típusú vadászgép elnevezése.
Egy brutális fegyver, szuper lopakodó képességgel, és hatalmas csapásmérő lehetőségekkel. Kicsit drága, darabja cirka 100 millió dollár.
Ám a gyártója, a Lockheed Martin szerint ez bagatell összeg azért, amit tud. Szerintük képes legyőzni az orosz S-400-as légvédelmi rendszert, amire természetesen Moszkvában azt mondják, hogy ez csak hiú ábránd. Abba most ne menjünk bele, hogy kinek van igaza, és ez a mi szempontunkból lényegtelen is. Az amcsik és a ruszkik úgyis a saját portékájukat fogják dicsérni.
Erdogan az oroszokkal üzletel – az amerikaiak durcásak lettek
Recep Tayyip Erdogan. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Erdogán elnöknek nemrégiben az jutott az eszébe, hogy rendel magának az oroszoktól néhány milliárdért az említett S-400-as rakétákból, mondván, az ilyesmi jó a háznál. Itt csak az a bibi, hogy Törökország NATO-tag, és mint ilyen, katonai szövetségese az Egyesült Államoknak. És mellesleg érvényben van egy szerződése, hogy az USA szállít nekik 30 darab F-35-öst. Azaz szállítana, mert Washingtonban kissé durcásak lettek az orosz rakéták miatt és most nagyon nem akarják a vadászgépeket átadni. Mondván, hogy az nem lenne szerencsés, hogy az orosz S-400-asokkal védett török repterekről amerikai szupergépek szálljanak fel. Szerintük az ellenség így ki tudná lesni az amerikai titkokat.
Mióta tart ez a huzavona, azóta erősen megromlottak a török-amerikai kapcsolatok és valami oknál fogva spekulációs támadások sorát szenvedi el az isztambuli pénzpiac.
Az olaszoknak nem kellenek már a csudigépek – az amerikaiak ezen is kiakadtak
Az olaszoknál pont fordított a helyzet: míg a törökök vennének, de nem kapnak, addig az olaszok kapnának, de nem kell nekik. Az új olasz kormány ugyanis átnézte a költségvetést, és arra következtetésre jutott, hogy úgy tudna legjobban spórolni, ha nem venne F-35-ösöket.
Van egy szerződésük, amiket anno a Prodi-kormány kötött az akkor még fejlesztés alatt álló amerikai gépekre. Ennek értelmében kapnának 130 darab csudijó vadászgépet 2023-ig, potom 15 milliárd dollárért.
Salvini ebből kihátrált, és nem lemondta a rendelést, hanem úgymond elhalasztotta.
Ez így sokkal udvariasabb, de az amerikaiak ezt a gesztust nem értékelték. Kiakadtak rendesen, és azóta nehéz napokat él át a milánói tőzsde. Pedig Itália csak takarékoskodni akar, és úgyis mindenki ezt követeli tőle.
Úgy látszik, ha szegény déli tartományokra akar pénzt költeni, akkor ez súlyosan veszélyezteti a költségvetési egyensúlyt. Ha azonban F-35-ös vadászgépeket venne ebből a pénzből, akkor már nem lenne akkora probléma.
A Liga és az Öt Csillag mozgalom alkotta kormány tervei kapcsán Salvini a következőket mondta:
A kormányt a mandátuma lejártakor nem a GDP és az államadósság alapján ítélik meg, hanem az újszülöttek számán. Olaszország jövője ezen fog múlni.
Kiemelt fotó: Daily Mail
Facebook
Twitter
YouTube
RSS