A jobboldaliság ma egy nagyon tág fogalom, a konzervatívokat pedig a világ ma úgy képzeli el, mint az amishokat – Interjú Ábrahám Róberttel

Puzsér Róbert tette fideszessé, bár ő inkább orbánistának vallja magát, miközben Vágó István az, aki felfedezettjeként beszél Ábrahám Róbertről, akit annak ellenére tart tehetségesnek, hogy jobboldali. A PS TV Különvélemény című műsorának házigazdáját és a Parkoló Hobbista hiányozhatatlan tagjának tehetségét 2017-ben még a jobboldalisággal véletlenül sem vádolható 24.hu is elismerte, hiszen az év vloggerének kiáltották ki. Első körben mégsem a videós tartalmaival, hanem a verseivel hívta fel magára a figyelmet, amiket a többi között a fiatalkori, Franciaországba való szökése alatt megélt nehéz napok ihlettek. A karrierje kezdetéről, jobboldaliságról, vallásról és Majka kormánykritikus daláról is beszélgettünk Ábrahám Róberttel, aki szerint Ambrózy Áron kollégánk a legliberálisabb ember, akivel valaha találkozott.

Két nap alatt harmincezren nézték meg a PS TV YouTube-csatornánkon a Különvélemény című műsorod legutóbbi részét, amelyben Lukács Adorjánnal a lengyelországi rakétacsapásról beszélgettek. Ehhez jön még a PestiSrácok.hu-s elérése. Egyre többször foglalkozol világpolitikával, mi ennek az oka?

Mindig foglalkoztatott a világpolitika, csak nem mindig beszéltem róla. Most viszont nagyon kevés olyan aktualitás van, ami felülírja a háborút. A Különvélemény pedig az aktualitásokkal foglalkozik.

Ugyanakkor mindenki tudja rólad, hogy autonóm ember vagy. Most Trombitás Kristóffal és Dopemannel álltál össze, hogy a saját YouTube-csatornádon valami újjal rukkolj elő. Kötetlenséget, elvont témákat ígértek. Pesti TV-s nosztalgia, vagy valami egészen más kísérlet?

A podcast ötlete tőlem származik, ezzel kerestem meg Trombit, aki mondta – mielőtt megkerestem volna Dopemant –, hogy ővele nagyon szívesen csinálna egy ilyen műsort. Mi hárman olyan karakterek vagyunk, akik nem kerüljük a vitát, de mi magunk sem vagyunk teljesen egységesek, hiszen a jobboldaliság egy tág fogalom ma már. Az egyetlen dolog, amiben más lesz ez a többi podcasttól, hogy nincsenek szabályai. Egy nagyon random dologra gondoltunk, nincs benne tulajdonképpen nosztalgia, hiszen mindannyian el tudtuk mondani a véleményünket eddig is különböző felületeken. Most viszont azt történt, hogy három olyan ember ült össze, akik jobboldaliak és megvan az alapvető közönségük.

Ki és mi számít szerinted ma jobboldalinak?

Manapság már jobboldalinak hívunk mindent, ami kicsit is régimódi vagy egy picit normális. Ugyanakkor a klasszikus értelmében vett liberalizmus is ezen az oldalon jelentik meg. A legliberálisabb fazont, akivel én eddigi életemben találkoztam, Ambrózy Áronnak hívják. Ő az az ember, akitől te bármit csinálhatsz, egy bizonyos határig nem fogja zavarni. A konzervatívokat egyébként a világ most úgy képzeli el, mint az amishokat. Tíz évvel ezelőtt a mai konzervatívot úgy hívták volna, hogy normális.

Tudjuk rólad, hogy mindenevő vagy, a legkeményebb bulvártól (emlékezzünk csak a Pesti TV-s Late Night Latte című műsorra) az emberek mindennapi problémáin át a világpolitikáig. Korábban próbáltak téged egyfajta roma szószólói szerepbe is tolni. Végül is hogyan tekintesz magadra, egyáltalán milyen szakma, amit űzöl?

Először is nem vagyok roma szószóló, semmilyen formában, ráadásul az ilyen jellegű beskatulyázást mindig elutasítottam. Nyilván a tartalomgyártó a megfelelő szó, de egy olyan világban élünk, ahol ezt nem lehet így definiálni. A világ megváltozott, ma már mindenki a maga módján egy influenszer a saját közösségében. Én ugyanezt csinálom, annyi különbséggel, hogy én ebből is élek.

Ábrahám Róbert. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu

Az újabb követőid talán nem ismernek olyan jól, mint a PestiSrácok.hu törzsolvasói, ezért kérlek, mondd el, hogyan kerültél a közönség színe elé, hogyan lett belőled véleményformáló és műsorvezető?

Egy egyszerű srác voltam mindig, aki beszél, akinek vannak gondolatai, és egyszer Vágó István kiszúrt egy rövid beszélgetés alkalmával, és ő volt az, aki erre az útra terelt. Az ő politikai nézetükkel viszont én nem tudtam azonosulni, de ez nekik nem volt probléma. Én akkor Vágóra mint médiaszakemberre és nem mint politikusra tekintettem, engem ilyen formában nem is érdekel a politika. Később viszont rájöttem, hogy én nem vagyok otthon ezen az oldalon, de akkor már benne voltam egy olyan közegben, hogy láttam azt, hogy ez az egész hogyan működik, és akkor elhatároztam, hogy újságíró akarok lenni, mint Ady, és alapítottam egy saját online újságot. Megcsináltam két hónap alatt, majd továbbadtam egy cégnek. Amit ebből kerestem, abból pedig már tudtam azt csinálni, ami tényleg érdekel. Így kerültem kapcsolatba Katz Dáviddal, mert az a fajta „pimasz újságírás”, amit ő képvisel, engem is érdekelt. Később pedig egyre több híres embert ismertem meg, és a kapcsolati tőke, amivel rendelkeztem, ekkor már arra sarkallt, hogy miért ne csináljak egy saját YouTube-csatornát.

Milyen visszajelzések érkeztek akkor?

A várakozásaimat felülmúlta, hogy már az első videóm felkapott volt. Később 2017-ben a 24.hu írt arról, hogy ki az év legjobb vloggere, zenei előadója az internetes jelenlétből, és engem választott a portál. Majd ez alapján készített egy műsort a Kossuth Rádió is, és ott arról kellett beszélnem, hogy ez az egész hogy alakult. Ebben nem volt semmilyen tudatosság, megszólaltam és működött.

Még 2020 környéként szerepeltél először a PestiSrácok.hu közönsége előtt, később pedig a Pesti TV műsorvezetője lettél. Mit szóltak ehhez a követők?

Ahogy én megérkeztem a Pesti TV-hez, a fele közönségem elmenekült, mert túlpolitizáltnak gondolták ezt az egészet. Megkaptam azokat a vádakat, hogy „eladtad magad”, pedig mielőtt ide igazoltam volna, én folyamatosan ugyanezt az értékrendet képviseltem, csak meg kell nézni a korábbi videóimat. Beszéltem például József Attiláról és megjegyeztem, hogy mennyire gáz volt az, amit a kommunisták csináltak vele. Egy másik alkalommal pedig kijelentettem, hogy Orbán Viktort egy korszakos zseninek gondolom.

Egyszer azt mondtad, hogy téged Puzsér Róbert tett fideszessé, amikor azért támadott, mert a Pesti TV-hez szerződtél.

Amikor Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője megkeresett azzal, hogy legyek a Pesti TV műsorvezetője, ráadásul egy beszélgetős műsorban, ami nem volt átitatva politikával, nagyon megörültem. Ám még mielőtt az első adás megjelent volna, Puzsér Róbert – akivel korábban még közös fellépésünk is volt – úgy támadott meg, hogy semmi okot nem adtam rá. Akkor döntöttem el, hogy nem akarok ez a nagyon középen maradós lenni, hanem akkor álljunk bele nyíltan. A pártpolitikát mindig is kerültem, de nem szeretem most sem azt mondani magamról, hogy én fideszes vagyok. Én orbánista vagyok. Nem mindenkivel értek egyet ezen az oldalon, de amit a miniszterelnök képvisel, az nekem nagyon tetszik. Majka például az új dala kapcsán hatalmas forradalmárnak számít, mert belökött most néhány közhelyet, de tulajdonképpen lefeküdt a mainstreamnek, hiszen ebben a narratívában él a világ kétharmada. Magyarországnak egy olyan vezetője van, aki lázad a világ ellen, de amikor te ellene lázadsz, akkor tulajdonképpen te fekszel le a globális mainstreamnek. Ma az a lázadás, ha valaki a világgal szembefordul, ezért a legnagyobb lázadás konzervatívnak lenni.

Az elmondottak alapján téged sokat kritizáltak a politikai beállítottságod miatt. Mit gondolsz, többen vannak, aki ide húznak, csak nem merik vállalni a nézeteiket?

Biztos vagyok benne, hogy többen gondolkodnak úgy, ahogyan mi, csak nekik nincs idejük arra, hogy állandóan erről nyilvánuljanak meg különböző platformokon. Általában azok az emberek hangosak az interneten, akiknek nagyon-nagyon sok idejük van. Ezek az emberek a való életben viszont legtöbbször csendesek, az interneten hangoskodó férfi kommentelőknél pedig általában az asszony viseli otthon a nadrágot. Ezt már megfigyeltem. Az igazi férfiak dolgoznak, nincs idejük ilyenre. Ezért hiszik a hangoskodók, hogy ők olyan sokan vannak, de a csendes többség viszont négyévente elmegy szavazni. A HVG vagy a Telex pedig alkalmas arra, hogy ezeknek a hangoskodóknak a gondolatait felerősítse, és ezért van az, hogy az olyan sokat látott szélhámosokat is becsapják vele, mint a Majka, aki most azt hiszi, hogy gyorsan váltani kell oldalt, mert ezek még számonkérik rajta az elmúlt éveket, amikor még az Andy Vajna féle TV2-ből meggazdagodott. Rá fog majd ő is jönni, hogy a hangosaknak hitt, a sokak helyett.

Ábrahám Róbert. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu

A te orbánista beállítottságod egyébként a családból jön?

Nem, dehogy. Nálunk nem politizáltak soha a családban. Éreztem a szocialista reflexeket a nagymamámon, náluk ugyanis még az volt, amit a Kádár megtanított, de nem volt ilyen politikai családi örökségem. Most viszont ők is erősen kormánypártiak lettek, a hűtőszekrény összeroskad a sok „Előre megyünk, nem hátra” mágnestől.

Korábban egy interjúban azt mondtad, hogy ezen az oldalon nem mondják meg, hogy mit lehet mondani és mit nem, de a másik oldalon ez másképp van. Kifejtenéd ezt?

A másik oldalon azt is megmondják, hogy mi az a poén, amit elsüthetsz a barátodnak. Én a legtöbb zsidó, cigány, rasszista viccet a liberális barátaimtól hallottam fű alatt. Mindig meg voltam lepődve, hogy miért nem lehet ezen nevetni? Ezen az oldalon kevesebbet hallok, de ha hallok, akkor nyilvános. Milyen bűnösnek érzed magad, ha fű alatt kell elmondanod egy poént a másikról? A legsunyibb dolog ráadásul. A képmutatással nem lehet vitatkozni, hiszen esélyt sem kapsz arra, hogy megtudd, hogy a másikban mi lakozik. Én 2004–2005 között kezdtem el internetet használni, és az első dolog, ami szemet szúrt, hogy a fórumokon mindenki orkozott (a romákat orkozták egy időben az interneten – a szerk.). Majd ha felmegyek most a Telexre vagy a HVG-re, akkor az oroszokkal kapcsolatban azt olvasom, hogy így az orkok, úgy az orkok. Ilyenkor az az érzésem, hogy valójában azok az emberek voltak a rasszista fórumokon, akik most liberálisnak hazudják magukat. Egy neonáci vagy egy szkinhed nem kertel.

A PestiSrácok.hu 10 éves születésnapján Kozma atya is tiszteletét tette, és nem titok, hogy ez a buli akkor a Pesti TV búcsúbulija is volt. Akkor az atya azt mondta: ne engedjék el ezt a fiút. Minek köszönthető, hogy ilyen hatást váltottál ki Kozma atyából, és egyébként hogy állsz a vallással?

Nem ismerem Kozma atyát túlzottan, de ennek ellenére az első perctől ilyen szeretetteljesen viszonyul hozzám és ez nagyon jól esett. Egy pár alkalommal beszélgettünk, és az a furcsa, hogy ő katolikus, de én nem, és egy felekezethez sem tartozom, de feltétel nélküli hívő vagyok. Ettől függetlenül egyszer beszélgettünk teológiai dolgokról és meséltem neki, hogy korábban úgy gondoltam, hogy a francia forradalom egy hősies mozzanat volt, és fel kellett nőnöm ahhoz, hogy rájöjjek, hogy nem volt abban semmi hősies. Amikor Kozma atyának meséltem, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasa nem a francia forradalom idején született meg, hanem arra a következtetésre jutottam, hogy ez az Édenkertben hangzott el először, akkor ő azt mondta, hogy ő ugyanezen a gondolatmeneten végigment, ezt le is írta és ugyanerre jutott. A többi között ennek köszönhető, hogy nagyon egymásra találtunk. Ha meg kellene neveznem egy kedvenc egyházi személyt, akkor Kozma atya lenne az.

Versírással is foglalkozol. Van-e tervben, hogy Ábrahám Róbert-kötetekkel fogunk a jövőben találkozni?

Van, igen. Annak idején is egy versem kapcsán fedeztek fel. Amikor nevet változtattam, szándékosan azért tettem, ha majd egyszer külföldön megjelenik egy versem, akkor fogyasztható nevet válasszak hozzá. A biblikus névválasztás is tudatos.

Milyen témákkal foglalkoztál?

Mindenféle témákat, de mindig valami bús, szomorú és letargikus állapotot idézett ez az egész, de nem azért, mert depressziós ember voltam, hanem azért, mert a művészet mindig a fájdalomból táplálkozik és bennem sok fájdalom volt. Később, amikor nem írtam verset, kérdezték is, hogy miért álltam le, mire a válaszom: jóllaktam. Arra céloztam, hogy amióta nincs rossz életem, nincs miről beszélnem. Ha pedig ekkor is folytatod, akkor olyan leszel, mint a Majka. Közhelycunami.

Tehát ha nem írsz verset, akkor az azt jelenti, hogy rendben van az életed. Amikor letargikus verseket írtál, milyen problémáid voltak?

Amikor kilencedikes diák voltam, egy hamis jeggyel elszöktem Franciaországba, Nizzában egy leégett hotelben éltem utcagyerekként. Az első egy hónapom karácsony előtt, a hideg utcán egy életre nyomot hagyott bennem. Amiket ott láttam taknyos gyerekként, és a tény, hogy helyt kell állnom egy idegen országban, az belém táplált egy olyan dolgot, amitől később ki tudtak hajtani belőlem ilyen versek.

Bár szívesen olvasnék a jövőben Ábrahám Róbert-verseket, most mégis azt mondom neked: remélem, nem fogok. Köszönöm a beszélgetést!

Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu