Az Országgyűlés tíz éve, 2012. március 26-án nyilvánította a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává június 29-ét, Péter-Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, a parasztság ünnepe volt. Az Országgyűlés javasolta – a kommunista diktatúra idején a magyar középparasztság kegyetlen üldöztetését és megkülönböztetését elítélő határozatban – a kuláküldözés történetéről és körülményeiről méltó módon, rendszeresen emlékezzenek meg, hogy a fiatal nemzedékek megismerhessék a magyar középparaszti réteg szenvedését.
A kuláküldözés 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg. A sztálinista rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen, minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát. A támadások célkeresztjébe – a szovjet mintának megfelelően – a kuláknak bélyegzett nagygazdák kerültek, akiket a felvilágosultan gondolkodó politikusok már a két világháború között parasztpolgárnak neveztek. Rákosi Mátyás, az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára 1948. augusztus 20-án kecskeméti beszédében hirdette meg a kuláküldözést mint a szocializmus építésének, a mezőgazdaság kollektivizálásának fontos eszközét. A kulákokat a kapitalista rendszer utolsó maradványainak, a mezőgazdaság szocialista átszervezése fő akadályozóinak minősítették, a dolgozó nép ellenségének kiáltották ki. Országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván; kuláknak az minősült, akinek 25 hold vagy annál több szántója, öt hold vagy annál több szőlője volt, és ide sorolták a cséplőgép-tulajdonosokat és a malmot üzemeltetőket. A kulákká nyilvánításnak elvileg jogszabályi keretei voltak, de mondvacsinált ürüggyel bárkiből kulák válhatott, a gyakorlatban a helyi pártvezetőség döntött arról, hogy ki kerüljön fel a listára.
A nagy K betű
Megindult a módosabb parasztok módszeres üldözése, a kuláknak minősítetteket az egyre növekvő mértékű beszolgáltatás, a valószerűtlenül magas adóteher teljesen ellehetetlenítette. Sokukat melléképületbe költöztettek ki vagy kitelepítettek, helyükre pártfunkcionáriusok telepedtek be. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett testi bántalmazások következtében vesztették életüket. Nem csoda, hogy a gazdák tömegesen ajánlották fel “önként” földjüket az államnak. A kulákokat megbélyegezték, igazolványukban ott virított a nagy K betű, amely iskolás gyermekeik neve mellett is szerepelt az osztálynaplóban. Gyerekeiket középiskolába nem vagy csak lakóhelyüktől távoli intézménybe vették fel, felsőoktatási intézménybe pedig még a legjobbak sem kerülhettek. Nagykorúságuk elérése után ezért sokan költöztek a városokba, mert ha munkásként dolgoztak, néhány év múlva már bejuthattak az egyetemre, főiskolára.
Kádár-rendszer
Az 1953 júniusában, Sztálin halála után megalakult Nagy Imre-kormány több korrekciós intézkedést hozott, a kuláknak minősítettek számára az amnesztiarendelet és a kuláklista eltörlése bizonyult a legfontosabbnak. A kulákkérdés azonban nem került le a napirendről, a pártvezetés Rákosi vezette sztálinista szárnya mindent megtett azért, hogy tovább szítsa a gyűlöletet velük szemben. A kulákokat tették felelőssé a kényszerrel létrehozott termelőszövetkezetek felbomlásáért, de azért is, ha a téeszek gyenge eredményt értek el. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Kádár-rendszer már inkább a kiegyezésre törekedett a parasztsággal. 1959 tavaszán törvényerejű rendelet szabályozta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, csoportok alakításának feltételeit és működési módját, lehetővé téve nemcsak a volt kizsákmányolók belépését, hanem azt is, hogy két év után a vezetőségbe is bekerülhessenek. Ezzel a kádári rendszer elismerte, hogy szükség van szaktudásukra, szorgalmukra, lehetőséget adott arra, hogy visszaszerezzék elvesztett helyüket a helyi társadalomban. Az első emléknapon, 2012. június 29-én Kecskemét főterén emlékművet állítottak a kuláküldözést elszenvedett embereknek, 2014. június 22-én pedig emléktáblát avattak az üldözött, megalázott és kifosztott hazai kulákoknak Csömörön, a kommunizmus áldozatainak tiszteletére létrehozott emlékhelyen.
Forrás: MTI; Fotó: MTI Fotó/MAFIRT
mn50231
2022-06-28 at 17:38
Irkáltok itt oszlopos baromságokat anélkül, hogy az akkori falubeli viszonyokról halovány fogalmatok volna. A földet kapott, régebben napszámoskén, zsellérként dolgozóknak fogalmuk sem volt a valódi értéket előállító paraszti munkáról. A gazdák pedig lenézték ezeket a szerencsétleneket ahelyett, hogy segítettek volna rajtuk. Az “újgazdák” pedig mérhetetlen irigységgel, gyűlölettel fordultak a módosabbak felé. Az áldatlan helyzetben Rákosiék elővették a sztálini módszer, egymásra uszították a szegényparasztot a valódi parasztgazdákkal, akikből a kommunisták kulákot csináltak. Végül aztán elérték, hogy mindegyik paraszt egyformán szegény legyen. Viszont az ellenségeskedés örökre fennmaradt. Kovács Imre a Parasztpárt egyik vezetője igyekezett tenni ezek ellen, végül menekülnie kellet az ávó elől.
olvso
2022-06-28 at 09:06
Unokáinknak ezt már tanítani kellene, de lassan nincs már tanár/hiteles/ , aki tanítsa.
olvaso
2022-06-28 at 08:56
És mi van a név melletti X betűről? Apámnak is volt ilyen jelzése .Emlékszik még valaki, rajtam kívül erre?…………….?
Schenkhyalfonz
2022-06-27 at 21:26
Anno, általános iskolás koromban némi megdöbbenéssel láttuk néhány osztálytársammal, hogy az ügyesen, de időlegesen megszerzett osztálynaplóban 27-ünk közül 26-unk neve mellett egy nagy A betű van, míg egy leányzó neve mellett B betű található. Az ofi később elmesélte, hogy az értelmiségi gyerekek neve mellé kellett az A-t írni, míg a B az alkalmazotti réteget jelölte (a hölgy édesapja párttitkár volt).
Tények
2022-06-27 at 16:40
56 előtt alig lehetett friss húst kapni Magyarországon.
Mindent ki kellet szállítani az oroszoknak…
Tények
2022-06-27 at 15:49
a mocskos kommunizmus történelme.
de még közőttünk élősködnek akiknek a bitófán kéne lógni. Kurcsány és hordája.
bl
2022-06-27 at 14:00
Piszkos kulák! A rendőrök szétszórtak egy kis búzát az udvaron, majd arra való hivatkozással, hogy búzát etet a piszkos kulák a tyúkokkal elverték az egész családot, a családfőnek meg adtak 1 év börtönt. Mehetett építeni a szocialista iparvárosokat. A gyerekeit meg kulákkatonának sorozták be, akik szintén építhették az újvárosokat. Ha leesett egy állványról, akkor a pribékek csak annyit mondtak: na egy piszkos kulákkal kevesebb!! (A fejletthaladók ugyanezt a boszorkányüldözést másolják, csak egyelőre lájtosabb változatban.)
Ez az igazsàg
2022-06-27 at 13:14
Na ellenzèk,ez volt a diktatùra. Ahol az ember nem mondhatta el a vèlemènyèt,mert mèg az nap elvittèk,mondvàn elszòlta magàt. Ez a ti tàrsadalmatok,a kommunizmus,a pofa be tàrsadalma. Soha többè kommunuzmust,Lenin atyàtokkal,a ballibekkel egyūtt. Àtkozott tàrsadalom,de a maradt ivadèka is.
Orientál
2022-06-27 at 13:03
Sajnos az ellenzékieknek ezek a kommunista elődeik a példaképeik nem meglepő hogy a nyugati balliberálisok zöldek is kommunista Marx gyilkosságokra uszító elvtársukat éltetik.
Krisz
2022-06-27 at 12:58
“… a volt kizsákmányolók…”. A cikkben nincs idézőjelbe téve ez a megállapítás. Vajon melyik komcsi maradvány MTI-s rittyentette ezt a förmedvényt?