A legnagyobb kétségek és a legtisztább felismerések öt percbe sűrítve – Nagypénteken folytatódik a tanúságtevők sorozata a Dunán

A legnagyobb kétségek és a legtisztább felismerések öt percbe sűrítve – talán így összegezhető a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti szervezői által életrehívott Ő és én című sorozat, amely nagypénteken folytatódik a Duna Televízión. Az új részek során megismerkedhetünk többek között egy missziós orvos, egy hentesfiú és egy banki ügyintéző történetével, Istennel való kapcsolatával. De mesél életéről az a tanúságtevő is, aki kétszer is a klinikai halál állapotában volt, pár éve pedig pszichológusként egy hospice-ban dolgozik, ahol a fájdalmat nem tudja levenni a betegek válláról, de a keresztjüket segíti hordozni. Tekintse át ízelítőnket a sorozat tartalmából!

Mint arról portálunk is beszámolt, karácsonykor a NEK Titkársága “Ő és én” címmel elindított egy tanúságtevő dokumentum-sorozatot, ahol hétköznapi embereket kértek meg arra, hogy meséljék el Istennel való kapcsolatukat. A sorozat nagypéntektől folytatódik a Duna Televízión.

Nincs miért félni

Nincs miért félni, mert Isten jelen van az életünkben – a készítők elmondása szerint ez a gondolat hívta életre az Ő és én sorozatot is, amelyben összesen ötvenketten tesznek tanúságot a hitükről. Mint hozzáteszik, a rövid, mindössze ötperces felvételek a legalapvetőbb emberi tulajdonságok esszenciáját közvetítik.

Egy-egy ember életútján keresztül annyi idő alatt, ameddig egy buszra várakozunk, átélhetjük a legnagyobb kétségeket és a legtisztább felismeréseket. Méghozzá kendőzetlenül

– fogalmaznak. Hangsúlyozzák:

olyan, mélyről jövő érzések, gondolatok hangzanak el, amelyeket a szereplők talán még a hozzájuk legközelebb állókkal sem osztottak meg soha. Néhány percbe sűrített drámák ezek.

A missziós orvos, a hentesfiú és a banki ügyintéző

Az újabb részekben meghallgathatjuk egy orvos történetét, aki eddig hatszor volt Afrikában missziós orvosként, de férje betegségével is szembe kellett néznie. Ma már azt tudja mondani, hogy ez volt a legnagyobb áldás az életükben. Egy egyetemista lány azonban nem volt ennyire szerencsés: három év betegeskedés után édesapja meghalt, nagy űrt és nagy kérdéseket hagyva maga után: miért pont ő halt meg? Miért ennek a családnak kellett átélni ezt a fájdalmat? Két külön történet: az egyik gyógyulással végződik, a másik veszteséggel. Egy közös pont mégiscsak akad köztük: a megbocsájtó és vezető Istenbe vetett hit és tapasztalat. Megismerhetjük egy hentesfiú történetét is, aki vakító világosságot látott, a világosságban pedig Jézust. Azóta tudja, hogy nagy dolgot bízott rá Isten: az Ő célja felé kell vezetnie minden embert. Egy hatgyermekes anyuka pedig úgy érzi, őt nem hívta nagy dolgokra Isten, csak arra, hogy a családja mellett legyen. Harminc évesen, amikor még banki ügyintézőként dolgozott, rádöbbent, hogy sosem kérdezte meg Istent, mit szeretne kezdeni az életével. Ma már mindent, még a gyerekei életét is Istenre bízza.

Egy beteg gyermek gondozása is lehet út Istenhez

Az egyik epizódban egy négygyermekes apa nyugodtan beszél arról, hogy rákos, de el tudja viselni, mert elég erős hozzá. Nem tud azonban lemondani a jóságos Isten képéről, annyi megpróbáltatás után sem. Ahogyan nem tudja nem szeretni édesapját az a nő, akit 12 évesen elhagyott, majd nem sokkal később édesanyja is, és egyedül élt egy évig 9 éves húgával. De még ebben a helyzetben is megtalálta azt a pontot, amiért hálás lehet a szüleinek: bejártak helyette egy utat, amit neki már nem kell. Elérzékenyülten mesél afrikai útjáról a missziós orvos lánya, aki bement egy kórházba, ahol az égési sérülteket tartották. Egy nő, akinek a fél teste leégett, kedvesen rámosolygott, és megkérdezte, hogy van? Azóta is megdöbben az élő hiten, amit Afrikában tapasztalt. Egy betegséggel született gyermek édesanyja pedig a saját lánya által élhette meg azt az alakítást, amit Isten végzett rajta. Arra is rájött közben, hogy a lánya vitte közelebb őt Istenhez.

A halál kapujából visszatérve vinni haldoklók terheit

Kétszer is a klinikai halál állapotában volt az egyik tanúságtevő: az első alkalommal csupán hat és fél éves volt, amikor csont- és agydaganatot diagnosztizáltak nála. Pár éve pszichológusként a hospice-ban dolgozik, ahol a fájdalmat nem tudja levenni a betegek válláról, de a keresztjüket segíti hordozni. Az irgalmas Istent tapasztalta meg egy elítélt, aki úgy érzi, hogy börtönbe kellett kerülnie ahhoz, hogy beteljesüljön az álma: harmadéves teológus-hallgatóként azt vallja, hogy nincsen lehetetlen helyzet, nem szabad feladni és Istentől soha nem szabad eltávolodni. Bizalmas kapcsolata van Jézussal annak a tanárnőnek, aki úgy döntött, a szerzetesi életformát választja. A hittantanárnő pedig, aki 21 éve férjnél van, tudja, hogy ha rendszeresen olvassa a Bibliát, közelebb kerül Isten gondolkodásához, így könnyebben megértheti őt az olyan kérdésekben is, amelyek nincsenek taglalva a Szentírásban.

Forrás/vezetőkép: iec2020.hu