Pesti Srácok

A liberális elmebaj is közrejátszhatott az olaszországi koronavírus-katasztrófa kialakulásában

A liberális elmebaj is közrejátszhatott az olaszországi koronavírus-katasztrófa kialakulásában

Lehetséges, hogy a liberális elmebaj nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Olaszországban elszabadult a pokol a koronavírus megjelenése után. Az antirasszista, mindenkivel (is) mindig toleráns haladók ugyanis a kínai koronavírus megjelenése után elkezdtek egy “mozgalmat”, aminek a következő volt a szlogenje: “Nem vagyok vírus. Ember vagyok. Töröld el az előítéleteket”. Az akkor közzé tett videók üzenete az volt, hogy minden olasz öleljen meg egy kínait a szeret jegyében és ne féljen a fertőzéstől, mert aki fél, hogy beteg lesz az tulajdonképpen rasszista.

Észak-Olaszország jelenleg a vírus hivatalos gócpontja miután Kínában mérséklődni kezdett a helyzet, már közel 2000 halott van és az egész ország le van zárva. Ez mind sajnálatos, azonban azokat az embreket kell a legjobban sajnálni, akik februárban megfertőződtek a liberális agybajjal, amelynek következtében elkezdtek védőmaszk nélküli kínai embereket ölelgetni az utcákon annak jegyében, hogy a rasszizmus rossz dolog, és különben is, a koronavírusos kínai is ember és megérdemli, hogy szeressük. Az eredeti videót egyébként a “Associazione Unione Giovani Italo Cinesi” szervezet találta ki, amelyet a kínai kormány finanszíroz.

https://www.youtube.com/watch?v=8o_uXF9B4KI&feature=youtu.be

A helyzet azóta sokat változott, ha bárki ilyen proagandával állna elő, azt nagy valószínűséggel meglincselnék bárhol a világon ölelgetés helyett, és mára már a legantirasszistább olaszok is rájöttek arra, hogy néha nagyon hasznos tud lenni, ha az ember körültekintő azzal kapcsolatban, hogy kivel érintkezik, kit babusgat és úgy általában kit fogad be az országába.

PestiSracok facebook image

A Kínai Kommunista Párt egyébként rendkívül ügyesen használja ki a nyugat hasznos hülyéit (liberálisok), hiszen ahelyett, hogy segített volna a vírus megfékezésében, azzal ámította a nyugati médiát, hogy a kínaiak annyira csodálatosak, hogy néhány nap alatt fel tudnak húzni egy szuperkórházat. A téma kapóra is jött, mert így nem arra kellett figyelni, hogy vajon az ország miért titkolta el a koronavírussal kapcsolatos tényeket oly' sokáig.

Ami szomorú, hogy annak idején Firenze polgármestere Dario Nardella szintén beszállt az “ölelj meg egy kínait” játékba.

A történtek ellenére a liberális elmebaj nem látszik szünetelni még egy világjárvány esetében sem. Az erősen kommunista Alexandria Ocasio Cortez, Amerikában hőbörgött nemrég amiatt, hogy kirekesztő, neonáci és rasszista mindenki, aki nem megy kínai éttermekbe a járványtól való félelem következtében és, hogy a rasszizmus tönkre fogja tenni a kínai étteremeket az Egyesült Államokban. Valaki szólhatott New York 14. körzetének kongresszusi képviselőjének, hogy hülyeségeket beszél, mert Cortez most már mindenkit arra buzdít, hogy maradjon otthon.

Breitbart; Fotó: Zero Hedge

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.