Felháborodott, már-már hisztérikus írások jelennek meg egyre-másra a szélsőliberális orgánumokban, hogy a magyar jobboldal nemhogy védekezni merészel a liberális hegemónia-törekvésekkel szemben, hanem ezt még sikerrel is teszi. A liberálisok szélsőséges gondolkodásmódja szerint a fogalomhasználat meghatározása is az ő privilégiumuk, tehát teljes egészében ők mondják meg azt is, hogy a köznyelvben, a politikai közbeszédben milyen szavak és kontextusok használata lehetséges. Elképzelésük szerint nekik nem valóságértelmezésük van, hanem ők a valóság egyetlen hiteles interpretálói; minden más kontextus, értelmezési keret csupán ideológia, és így populizmus, hazugság, gyűlölet szavakkal címkézendő a sajtóhisztéria keretében. Legutoljára a 444-en olvashattunk arról, hogy micsoda diktatórikus dolog az, hogy a jobboldal saját értelmezési kerettel merészel rendelkezni.
Akik megmondják, te milyen nemű vagy
Amióta például a genderelmélet kitört az egyetemeken élősködő áltudományos körökből, és az emberek rádöbbentek, hogy milyen veszélyes elmebetegekkel van dolguk ennek a szélsőséges ideológia képviselőinek esetében, a feminista genderultrák fel vannak háborodva azon, hogy a társadalom, társadalmi csoportok, a konzervatívok saját, kritikus álláspontot mernek megfogalmazni. Például különösen fel vannak háborodva azon a genderultrák, hogy rajtuk kívül bárki meg merje mondani azt, hogy mi is az a „normalitás”.
Akik megmondják, hogy tőled melegszik a föld
Amióta Magyarországon a jobboldal határozottan „beszállt” a klímadiskurzusba, ennek kapcsán is riadalom tapasztalható az ideológiai környezetvédőknél, primitív jelszavaik ugyanis nagyon gyorsan nevetségessé válnak egy értelmes beszélgetés során. Az ő elképzelésük szerint ugyanis a jobboldal és persze a kormány teljesen alkalmatlan a környezetvédelem ügyének képviseletére, mert született környezetromboló, sőt, örömét leli az erdőirtásban. Amikor kiderül, hogy éppen a liberálisok fő szövetségesei a fő környezetrombolók (a német zöldektől a Coca-Coláig) – és ezek a tények bekerülnek a köztudatba és világossá válik, hogy a jobboldal környezetvédelmi koncepciója legalább reális politikailag is –, azonnal hisztériázni kezdenek. A vereséget úgy interpretálják, hogy az a „populizmus” következménye – bármit is jelentsen az, hacsak azt nem, hogy valami tetszik az embereknek. Jellemző egyébként is erre a végtelen nagyképűségre, hogy a politikai népszerűséget egy nézetnek, egy irányvonalnak – populizmusnak – hívják elítélően és hisztérikusan.
Akik szerint az a demokrata, aki rájuk szavaz
Az előzőekhez hasonlóan tekinthetünk arra a háborúra is, amit a liberálisok a nyugati demokrácia ellen viselnek, célul tűzve ki annak teljes liberalizálását. Szerintük az a demokrácia elleni támadás, ha valaki kétségbe vonja azt, hogy a demokrácia csak liberális lehet. Ez első közelítésben is nevetséges ostobaság, különösen egy olyan országban, ahol 35 évvel ezelőtt a pulpituson – nemegyszer ugyanazok a jogászok – még a szocialista demokrácia egyedülvalóságáról adtak elő, természetesen teljesen komoly arccal. Ha a kedves olvasó nem emlékszik az átmenetekre, ne csodálkozzon. Amikor egy álmos hétfőn bevezették a „liberális demokráciát” – természetesen mindenféle demokratikus formaság mellőzésével –, azonnal bevezették hozzá a hisztériát, a kiátkozást és a fasisztázást is. Ugyanis voltak olyan okvetetlenkedők, akik megkérdezték, hogy mit keres ez a jelző a demokrácia előtt. A válasz az a hisztérikus reakció volt, hogy miután a liberális ultráknak mindig igaza van, már a kérdés is fasizmus. Ismerős, nem?
Akik eldöntik, hogy te jó ember vagy-e
De a liberálisok legbrutálisabb tematizálási kísérlete az európai népességcsere, az európai fehér ember eltüntetésére és az európai országok megszüntetésére irányuló akcióra irányult, amit teljes egészében humanitárius kötelességként próbáltak meg beállítani. A szélsőséges liberális értelmezési keret egy mondattal leírható: csak akkor vagy jó ember, ha a következményekre való tekintet nélkül támogatod a liberálisok javaslatát a migránsok európai befogadására. Négy éven keresztül utasították el a liberálisok a diskurzus lehetőségét is, hogy az EU, Európa a válságok kialakulásának helyén segítsen.
Akik szerint az igazság, a szabadság is liberális
Könnyen belátható, hogy a négy példában a liberálisok által preferált technika nem a vita, az érvek és tények ütköztetését szolgálta volt, mert érveik és tényeik sincsenek. Az egész csak az ideologikus kijelentéseikről szól, amelyek dogmatikusak, hittétel jellegűek, és csupán minden más gondolkodásmód, érvrendszer kiszorítását erőltetik a közbeszédből.
Most is tudományosság látszata mögé bújva keseregnek azon, hogy ez a kísérlet kudarcot vallott. A nácik, a kommunisták és a liberálisok abban is nagyon hasonlítanak egymásra, hogy kizárólagosságot akarnak mindenben. Mi, konzervatívok természetesnek vesszük a nézetek sokféleségét, és úgy látszik, minden totalitásra törekvő elmebaj megjelenése esetén újra meg kell tanulnunk, hogy ezt csak mi gondoljuk komolyan. A liberalizmus – különösen az a szélsőséges formája, amely az elmúlt harminc évben létrejött – már nem része a normalitásnak. Miután a hatalomátvételi kísérletük a részsikereik ellenére kudarcot vallott, a legostobábban fognak reagálni: fokozni fogják azoknak a technikáknak az erősségét, amelyekkel kudarcot vallottak. Még agresszívebbek lesznek és még nagyobb lesz a hisztéria. Nem szabad elbizonytalanodnunk; nekünk a normalitáson belül kell maradnunk, és meg kell őriznünk a viták szabadságát, amelyet már majdnem elvettek tőlünk.
Vegyük észre, hogy a világ, a valóság liberális értelmezése teljesen lényegtelen; a valódi problémákra nem lehet megoldást találni a liberális keretek között, sőt, a végtelen agresszivitásuk miatt még értelmes vita sem folytatható velük.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS