A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár történészei nemcsak a rendszerváltás történetét térképezik fel, hanem az előzményeket is, egészen a negyvenes évekig visszamenve az időben. Az Öregnél ezúttal Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója járt.
Nyári Gábor munkássága kiemelkedő fontossággal bír, bemutatja a magyar politikai emigráció okait, természetét, ugyanis a több hullámban lezajlott emigráció nélkül nem értelmezhető a 20. század második fele Magyarországon.
A magyarok százezrei két nagy hullámban menekültek el a nyilas, majd kommunista rémuralom elől. Először 1944. március 19-től 1948-ig, ekkor több mint 250 ezren hagyták el az országot, főként politikusok, az értelmiség, tanárok, tudósok, orvosok, katonatisztek, tulajdonképpen a középosztály és az arisztokrácia tagjai. Ennek az üldöztetésnek a célja az volt, hogy a régi államhatalom képviselőit lecseréljék a bolsevista, megbízható, sokszor képzetlen-káderekkel, akikkel ki tudták építeni Rákosi és társai a kommunista diktatúrát.
A Szovjetunióból hazatértek a ‘19-es kommün vérgőzös tagjai és kommunistává átvedlett spanyolosokkal és nyilasokkal kiegészülve valódi rémuralmat vezetett be az ÁVÓ és a Katonapolitikai Osztály révén. A magyarság színe-javának menekülése folytatódott az 1956-os kádári megtorlás után is, ekkor több mint 200 ezer magyar lépte át a határt Ausztria felé.
A szovjet megszállásnak köszönhetően összességében több mint félmillió ember volt kénytelen elhagyni hazáját.
A politikai emigráció olyan erős szervezeteket hozott létre, mint Vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes és Zákó András vezérőrnagy alapította Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. Céljuk volt, hogy a kommunista uralmat Magyarországon megszüntessék. Közben Nagy Ferencék, Varga Béláék, Eckhard Tiborék, Sulyok Dezsőék, Kovács Imréék, Barankovics Istvánék (Kisgazdapárt, Demokrata Néppárt, Magyar Szociáldemokrata Párt, Magyar Élet Pártja) az 1939-es utolsó szabad választások alapján létrehozták az emigráns kormányt. Az ötvenhatosok újabb menekülthulláma Kéthly Annáékkal, Király Béláékkal és Kővágó Józsefékkel az élen csaknem egy évtizedig küzdöttek az 1956-os forradalom és szabadságharc igazságáért.
Sajnos a két emigrációs szerveződés egymás ellen is harcolt, az USA elsősorban az ‘45-ösöket támogatta.
Nyári Gábor kutatásai szerint a Nyugat mindvégig áltatta a magyar emigránsokat és Magyarország népét, eszük ágában sem volt valódi segítséget nyújtani ahhoz, hogy Magyarország megszabaduljon a bolsevizmustól. Ugyanúgy kettős játszmát játszottak, kettős mércét alkalmaztak, mint manapság. Az USA által támogatott Szabad Európa Rádió (Borbándi Gyula, Cs. Szabó, Márai Sándor, Gallicus…), az Amerika Hangja, a BBC magyar adása jeles képviselőit eszközként használták nagyhatalmi érdekeik érvényesítéséhez.
bl
2023-03-09 at 18:26
A kommunisták kiválóan el tudták hitetni a nemkommunistáról, hogy kommunista, vagy ha ezt nem, akkor valami más “vérlázító” dolgot. Tetszőleges kapcsolatot fel tudtak lazítani, szét tudtak bomlasztani, még ma is látom ezer jelét ennek. A módszer, a bomlasztás, ma is él és virul. Még ma is életek mennek tönkre az intrikus semmirekellők “munkájaként”.
Győző
2023-03-09 at 03:18
“A magyar emigráció inkább egymással harcolt, nem a kommunisták ellen”
/
Dehogynem.
Elsőként a szutyok kommunisták, ávósok léptek le 56-ban.
Aztán ott is “bedolgoztak”, bomlasztottak.
Egymás ellen uszították az emigrált magyarokat. Wass Albert lekommunistázta Püski Sándort Medvigynek írt levelében.
Felfoghatatlan.
moliere
2023-03-08 at 23:15
Ennek egy apró pici de nem jelentéktelen oka van, ami nagyon ugyanaz, mint a komplett hazai folyamatnak, amit divatos “kultúrharcnak” hívni, vagy ahogy régen mondták, urbánus-népi vitának.
Valójában ugyebár a magyar magyarok körében a liberalizmus, szocializmus, és egyéb dolgok nem igazán voltak menők, mert aki ebbe a hibába esett külföldön, az secperc alatt asszimilálódott.
Akik meg mégis állandóan kérkednek magyarságukkal, legyenek szar századrangú firkászok, mint valamiféle amerikai népszava pöce összehordói, vagy akár hollywoodoo fejesek, vagy éppen fenenagyszavú szenátorok, vagy éppen Nobel-díjas tudósok, azok meg nem magyarok, de jól meg lehet bontani vele a magyarok fejét. Nem kell más tollával ékeskedni, nem kell hagyni, hogy erre rávegyenek, aztán akkor tudjuk, kik vagyunk. (De azt is, hogy ki a barát, ki az ellenség. Lám, a legnagyobb barátaink még lehetnek az atlantista megszállóink is, akkora haderőt engednek nekik. Pedig buziverők és a niggereket is utálják. De mivel az oroszokat vakon, a németeket meg tágra nyílt szemekkel utálják, minden mehet.)
ERZSI
2023-03-08 at 22:08
Aki ezeket az Apró Antalokat nem ismerte, bocsátkozzék Fletóra és Dobrevára, dettó ugyan azt csinálnák, ha helyzetbe kerülnének, igy is borzasztóan károsak.
Antónia
2023-03-08 at 21:55
Véleményem szerint a magyar emigráció nem egymással harcolt, hanem a kitelepített szocialista ügynökökkel vívta a csatáit.
Százával telepítettek ki Kádárék ál-disszidenseket, akiknek éppen az volt a megbízatásuk, hogy bomlasszák az esetleg szerveződő ellenállást, és lejárató rágalmakkal hiteltelenítsék a vezetőket.
Az Apró Antal, Aczél György, Ipper Pál stb. féle sötét gazemberek elképesztő aljasságokat követtek el.