A nemrég hivatalba lépő elnökkel körbejártuk a hazai szállodaipar helyzetét – a közelmúlttal kezdve, a jelennel folytatva és természetesen kitekintéssel a várhatóan sok bizonytalanságot tartalmazó jövőre. Elemeztük a pandémiás időszak megannyi negatív hozadékát, de ami biztató, hogy egy-két pozitív elemet is megemlíthettünk már.
Unger Zsolt Géza
Először arra kérem, pár szóban mutassa be a szövetséget, annak tagjait, szerepét, hatáskörét!
A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége az egyik legnagyobb és legrégebbi érdekvédelmi szervezet. A magyar szállodai kapacitás mintegy 80%-át lefedi, ide tartozik 455 szálloda, 40 ezer szállodai szobával, 9 szállodalánc, emellett oktatási intézmények és önálló éttermek is a tagjai. Önszerveződő és demokratikus rendszerben épül fel; egyrészt vannak régiós felbontások, nagy területi egységek és Budapest egésze alkotják ezeket. Minden régiónak van egy vezetője és két helyettese, a tisztújításra pedig kétévente kerül sor. Ez az időintervallum jellemzi a nagyválasztmányt és az elnöki pozíciót is. A választmányban képviseltetik magukat a régióvezetők, a szállodák vezetői, felügyelőbizottsági tagok, és van egy szűkebb ügyvezetés, amelynek tagja a mindenkori elnök, az alelnök, a tiszteletbeli elnök, és még elnöki tanácsadók is. Kétszer van egy évben régióülés és közgyűlés is hasonlóan, egy tavasszal, egy ősszel.
Nemrég vette át a stafétát Flesch Tamás leköszönő elnöktől. Volt alelnökként nyilván nem új az ügyvezetői feladatkör Önnek, de van-e saját koncepciója, vagy az elődjével megkezdett munkát folytatják?
Flesch Tamás a legnehezebb időben vette át az irányítást, embert próbáló feladatok vártak rá, és helyt tudott állni, még fél évvel tovább is funkcionált, mert az elhúzódó közgyűlés miatt tovább volt pozícióban. Megterhelő volt számára a pandémiás időszak feladatainak a levezénylése, és saját vállalkozásait is közvetlenebbül kell menedzselnie már. Bő hónap elteltével a saját bőrömön tapasztalom, hogy nehéz a feladat, nagyobb az elnöki leterheltség az alelnökihez képest. A szervezet összetett, ez a munka nem one-man show, visszük tovább a megkezdett dolgokat és közösen lépünk fel fórumokon. Ez a kormányzat felé is igaz, az érdekérvényesítésünket fejleszteni kell, hogy a jogalkotás fázisában is részt vegyünk, javaslatainkat befogadják az illetékesek. Szoros együttműködés szükséges, már csak azért is, mert hiszem, hogy a kormánynak és nekünk közös az érdekünk. Az országnak előre kell mennie, prosperálnia kell a gazdaságnak, meg kell tudjuk fizetni a dolgozóinkat – ezek mind fontos elemek. Akut problémák is vannak, amelyek az elmúlt másfél évben jelentek meg. Kiemelném, hogy ebben az időben a munkavállalók 30%-a elhagyta a pályát, és a bizonytalanság nem tesz jót arra nézve, hogy a visszatérni szándékozókat vagy a fiatalokat biztatni tudjuk. Vannak pozitív jelek, most nyáron a vidék felpörgött, nagy is az örömködés, de ne feledjük: ha év végén újabb korlátozások jönnek, az ágazat már nemigen lesz képes majd azt elviselni.
Van állandó egyeztető fórumuk, vagy az MTÜ-n keresztül folynak az egyeztetések?
A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) közreműködésével történnek ezek az eszmecserék. Már ki is tűztünk egy augusztusi tanácskozó napot; ahogy alelnök úr megjön a szabadságáról, nyomban tárgyalóasztalhoz ülünk. A miniszterelnök úr kinevezett két, az ország újraindításáért felelős kormánybiztost; logikusan mi is szeretnénk Novák Katalinhoz és Szijjártó Péterhez a javaslatainkat közvetlenül eljuttatni. Közösen kell leülni és az ágazat problémáit feltárni, hogy mindenki előtt 100%-osan tiszta legyen a kép. A pandémia alatt támogatások érkeztek, de új ígéretek is hangoztak el, ezeket kell majd újfent elővenni és precízen átbeszélni.
Lehetséges röviden összefoglalni a Covid-időszak negatív vagy esetlegesen pozitív hozadékait? Kiemelten gondolok itt a munkaerőmegtartásra és az össztámogatások volumenére.
Külön kell választanunk a behatások szempontjából a fővárost és a vidéket. Budapesten a szállodák nyári kihasználtsága most 30% körülire tehető, ez általában nem fedezi a fenntartási költségeket sem minden esetben. A fővárosnak lenne így most szüksége a nagyobb segítségre. De a május eleji nyitás után megszűntek a bértámogatások, és míg vidéken a beinduló élet ezt kompenzálta, addig Budapesten még nemigen, a külföldiek nem jelentek még meg kellő számban és a hazai turisták nem ezt a desztinációt választják. Ez a tendencia korábban is így volt, de a külföldi turisták a magyar utazókat jócskán helyettesítették. A vidék nagyon beindult, de ez örömteli problémákat hozott magával, nem képesek a vállalkozásokat munkaerővel kiszolgálni. A legnagyobb fejtörést most az okozza, hogy legyen elég munkaerő-kapacitás és a vendégkört megfelelő minőségben lehessen kiszolgálni. A kereslet jócskán megvan, köszönhető ez a megtakarításoknak, és a SZÉP-kártyákon is jelentős összegek halmozódtak fel. Ha augusztus 20-a után is sikerül fenntartani az érdeklődést, akkor év végéig számolva legalább a veszteségek nem nőnek és bizonyos stabilizálás mehet végbe. A teljes veszteséget még nem lehet azért ilyen rövid idő alatt behozni. Látom én is a vidéki szállodáinkon, hogy volt, ahol 300 milliós mínusszal mentünk neki az idei évnek.
Ha a 4. hullám nagyobb korlátozásokat hoz, akkor a külföldiek ugyanúgy kevésbé érkeznek és a belföldi turisták egy része is ki fog esni, amivel újabb nehéz szakasz veszi kezdetét.
Nagyon sok múlik az oltáson. Az átoltottságot növelni kell, és a külföldiek is, ha védettséggel rendelkeznek, akkor minden korlátozás nélkül vehetik igénybe a keresett szolgáltatásokat. Véleményem szerint a lakosságnak rá kell döbbennie, hogy az oltás felvétele egyrészt megvéd a betegségtől, másrészt egyúttal számos lehetőséget nyit meg. Ha például a nyájimmunitás megvalósul, akkor sokkal kisebb gondokkal fogunk mi is küzdeni.
Baldauf Csaba, a Szállodaszövetség elnöke 2021.09.01. Fotó: Horváth Péter Gyula
Számokban ki lehet fejezni azt, hogy mit okozott a pandémia? Hány egységet és ezáltal embert érintett, mekkora veszteségek voltak? Hányan hagyták el a szektort, illetve hány munkavállalót sikerült visszacsábítani, emellett miket tudott kompenzálni a felfutás alatti bevétel?
Még 2019-ben hangzott el az ígéretes szám, miszerint a turizmus aránya a GDP-hez viszonyítva 10%-ot tesz ki. Ezt szerettük volna még tovább fejleszteni, például a Kisfaludy-program adta lehetőségek által. Az ismert okok miatt ez nem valósult meg, sőt, akadt olyan kisebb szálloda, amelyik a problémák sora miatt ki sem tudott nyitni már az idén. Egy belső közvélemény-kutatást végeztünk 100 szálloda vezetőit megkérdezve, hogy a most még élő hitelmoratórium lejárta után mihez tud kezdeni, és mintegy 30%-a a válaszadóknak azt felelte, hogy még nem látja tisztán, miként lesz képes a törlesztőrészleteit a későbbiekben kifizetni. Ez nem csoda sajnos, mert ha az elmúlt 16 hónapot vesszük, akkor az jön ki, hogy összesítve 8 hónapig, azaz a fele időben nem működhettek a szállodák, vagyis nulla árbevételhez jutottak. Volt ugyan bértámogatás, majd járulék és adókedvezmény, de a fenntartási költségek végig ketyegtek tovább. Azok pedig, akik elhagyták a szektort, nagy részben nem kívánnak visszatérni, mert találtak új munkahelyet maguknak – ez a foglalkoztatási adatokból is kiolvasható.
Nagy részük akkor nem is a külföldet választotta, hanem itthon keresett egyéb munkakört?
Igen, az élelmiszeriparban vagy ételfutárként helyezkedtek el, sokan a logisztikai területre nyergeltek át, de extrém példaként tudok olyan szállodai étteremigazgatót említeni, aki most BKV-ellenőrként keresi a kenyerét. A vidékre kitérve említhetjük, hogy ott most nagy a pezsgés, a nyár számadatai biztosan kiemelkedőek lesznek. A hogyan továbbon van a hangsúly, sok függ attól, hogy milyen őszünk lesz. Akkor majd sok minden ki fog derülni.
Viszont ha megfelelő lesz az átoltottság és a külföldieket beengedik az országba, akkor nincs olyan nagy vész.
Ez igaz, de én most szkeptikus vagyok. Leállt az oltakozási kedv szerintem, körülbelül 5,6 millió főnél, és 7 millió fölötti arányt kellene elérnünk. A politika, a híradások kicsit összekuszálták az emberek gondolkodását és ez egyfajta bizonytalanságot eredményezett. Általam is nagyra becsült emberek ódzkodnak az oltástól, pedig nem kellene, ez az egyetlen ellenszerünk. Mindenki láthatja, hogy mit okozott a járvány a mi, a munkavállalók és mindenki egzisztenciájában. A turisztikai fejlesztési hozzájárulást most év végéig nem kell megfizetni, és mivel számolhatunk nyári forgalommal, így nagy segítség lesz, mert ez egy 4%-os adókönnyítéssel egyenértékű támogatás. Egy komplett kedvezménykosarat kellene összeállítani, Varga miniszter úrral közösen kialakítani, mert hangsúlyozom: mi nem alamizsnát kérünk, hanem mindez a továbblépéshez szükséges, és nyilvánvalóan közös érdeke az országnak is. Kompenzálnunk kell a veszteségeket, illetve új kollégákat kell felvennünk. Vehessünk végre egy kis levegőt és találjunk vissza a normális kerékvágásba.
Volt némi pozitív hozadéka is az elmúlt időszaknak? Például karbantartások, bővítések megvalósulhattak a holtidőben?
Ahol volt tartalék tőke, esetleg nyertek pályázati forrást, ott lehetett bővíteni, felújítani; máshol a tartalékok elmentek a munkaerőmegtartásra és a fenntartás költségeire. Aki tudta, igyekezett a munkatársait bevonni ezekbe a belső folyamatokba. Emellett a szállodai marketing is akarva-akaratlanul módosult, az üzemeltetők igyekeztek az online térben tartani a kapcsolatot a vendégkörrel, fokozottan a törzsvendégekkel, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg. Információkat adni, bemutatni, milyen munkák folynak a kulisszák mögött – ez volt a fő cél, de a civil életükbe is bepillantást engedtek sokan, emberi arcát mutatta be számos cég. Sok pozitív visszacsatolás volt szerencsére, támogató levelek sora érkezett és nem mondták le a foglalást a vendégek, néha előre is fizettek, mondván, maradjon nálatok meg x és y továbbra is, ne kelljen elküldeni. Sok kedves gesztus, oda-vissza jót tett. Többek között ezekre a dolgokra fókuszálok a mindennapok küzdelmei közepette, és máris derűsebben várom az év végét.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS