A politizáló egyetem és az LMBTQ+

Mint emlékezetes, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkara hivatalos Instagram-profilján tett közzé egy olyan bejegyzést, amelyben nyílt LMBTQ+ propaganda “elkövetését kísérelte meg”, igen szerény szellemi képességeket felmutatva művelve azt. A szöveges képek mellőzték a tudományos gondolkodás luxusát, inkább bizonyos zenés-táncos felvonulások feliratainak “intellektualitását idézték”. De nem úgy van, hogy az egyetemeken nem lehet politizálni? De az szinte biztos, hogy az egyetem nem politizálhat. De sajnos Magyarországon, tisztelet a kivételnek, egyre több egyetemi karon tombol a szélsőliberális ideológia, a tanszabadság örve alatt. 

Nyugaton az egyetemek általában már annyira haladóak, hogy azt mi az elmaradott keleten el sem tudjuk képzelni. Lassan több esélyegyenlőségi szakembert foglalkoztatnak és képeznek, mint bármi mást. Gőzerővel folyik a tudásszint egyenlősítés, vagyis annak a liberális kívánalomnak a kielégítése, hogy mindenki legyen egyformán tudatlan. Csak az a lényeg, hogy az összes “társadalmi nemet” fel tudja sorolni és máris bármilyen társadalomtudományos szakma művelésére képesítve van. Érdemes megtekinteni eme propagandaanyagot, hogy lássuk, mivel hülyítik a magyar fiatalságot némelyek. Minden mondatra egy-két sort elég reflektálni, hogy egyértelmű legyen mekkora marhaság.

Az első mondatnak nincs jelentése. Társadalmi nem ugyanis objektíve nem is létezik. Biológiai nem létezik és a szükségszerűen nőnemű és hímnemű egyedekből álló embercsoportok a biológiai képességek és ösztönök alapján osztoznak meg a túléléshez szükséges feladatokon. Hiszen a társadalmi nem fogalma is a biológiai nem fogalmán alapszik, biológiai kétneműség letagadhatatlan tényén.

Ha valaki a biológiai nemétől eltérő neműnek gondolja magát, akkor a valóságot tagadja. Ezt ő megélheti óriási problémaként, az is, de a valódi neme ettől nem lesz az, amit hisz, hanem marad az, amit a génjei mondanak.

Igen, mindenki olyan előnytelenül és furcsán öltözködik és sminkeli magát, olyan különösen beszél, ahogy csak akar.

Igen, mi is észrevettük, hogy korlátlan számú, gyakorlatilag végtelen mennyiségű új nemi identitást lehet kitalálni. És? Mindre lesz törvény?

Igen, bárki azt gondol magáról amit akar. De milyen alapon határozza meg ez azt, hogy bárki más mit gondol róla? A második mondatnak semmi értelme nincs, mert az végképp nem szokott előfordulni, hogy az emberek azzal üldöznek más embereket, hogy kétségbe vonják a biológiai nemüket.

Udvarias ember nem szokta kétségbe vonni mások olyan állításait, amelyek az illető saját belső állapotaira vonatkoznak. Mindenki azt gondol magáról, amit akar. Ha valaki arra kér bennünket személyesen, hogy hívjuk Lorettának, megtesszük. De rendkívül erős genetikai programozásunk van arra, hogy a biológiai jellemzők alapján nőként, illetve férfiként azonosítsunk embereket teljes bizonyossággal. Egész biológiai valónkat kell megtagadnunk ahhoz, hogy egy nővel férfiként, egy férfival pedig nőként viselkedjünk. A többi végtelen számú identitásról nem is szólva. Arról nem is beszélve, hogy mások gondolatait és érzéseit nem tudjuk kiolvasni ilyen könnyedén. Miközben azt várják el tőlünk, hogy ezen érzéseik alapján alkalmazkodjunk más emberekhez.

A nemi identitás a valóságból következik, nem a társadalmi nyomásból, amit ez a propagandaanyag is kifejt. Miről beszélgetnek a liberálisok egymás között? Biztosíthatom az anyag készítőit, a normális emberek nem ilyesmikről beszélgetnek.

Mint már említettem, nem tűnik sem tudományosnak, sem logikusnak az az állítás, hogy végtelen számú nemi identitás létezik. A fentiekből ugyanis az következik. De tudjuk, a logika és a természettudomány csupán a rendszerszintű patriarchátus eszközei a nem ciszheterók elnyomására.

És ilyen tünetek esetén a pszichiátriai ellátás is.

És a végén persze megtudhatjuk azt is, hogy kiknek a biznisze is ez az egész.

A kilencvenes évek első felének kegyelmi időszaka óta, amikor a felelősségre vonástól félve még a szélsőbalos és szélsőliberális oktatók politizáló része is ideológia semlegesen oktatott általában, a magyar egyetemeken eluralkodott a tantermi politizálás. Beteg ideológiai szélsőségesek tömik a magyar egyetemisták fejét az “egyedül üdvözítő igazsággal” a tanszabadságra hivatkozva. Folyamatosan és törvényellenesen ezt teszik és mi jófejségből és lustaságból eddig eltűrtük ezt. Itt az ideje észrevennünk, hogy hány bizonytalan fiatal talált, jobb híján, “elfogadó és támogató” közösségre az ideológiai és szexuális szélsőségesek között.