Fellebbezne-e valaki az ellen, hogy csak az előzetesben már amúgy is letöltött büntetést varrták a nyakába, ha valóban terrorista lenne, vagy örülne, hogy ennyivel megúszta? Lehet-e nem is nálunk lévő és bizonytalan jövőjű petárdákból bombát tervezni? Összekeverhető-e bármilyen szempontból egymással Dancs Annamária és a Tankcsapda? Most a lehallgatott beszélgetés komolyságának kérdését és a székely terroristaper néven elhíresült magyarellenes román koncepciós per másodfokú jogerős ítéletét megalapozó bizonyítékok értékelésének újabb abszurditásait fogjuk megvizsgálni.
Kékesi Raymund
Ahogy azt a székely terroristaperről szóló első cikkben bemutattam, a Beke-Szőcs ügyben a román terrorizmusellenes ügyészség, a DIICOT még Hollywoodban is szinte példátlan fantáziával rakta össze a vádirat anyagát és gyártotta a bizonyítékokat. Bekééket ennek ellenére első fokon a bíróság a 2017. április 17-ei tárgyaláson éppen a bizonyítékok elégtelen volta miatt többszöri vádbesorolás-módosítás után végül is felmentette a terrorizmus vádja alól és „csupán” pirotechnikai eszközökkel elkövetett visszaélésért, illetőleg erre való felbujtás miatt ítélték őket 11 hónap és 6 nap (Beke István Attila), illetve 10 hónap és 8 nap (Szőcs Zoltán) letöltendő börtönbüntetésre, azaz napra pontosan annyi időre, amennyit előzetes letartóztatásban és házi őrizetben töltöttek. Puskás Róbert volt romániai alkotmánybíró szerint (nem győzzük ismételni):
Romániában ilyen esetben azok kapnak napra pontosan annyi büntetést, amennyit előzetesben letöltöttek, akik ártatlanok.
Beke István és Szőcs úgy gondolta, ők nem terroristák, hanem ártatlanok
Az elsőfokú ítélet után természetesen mind Beke István Attila, mind Szőcs Zoltán fellebbezett, hiszen ők európai szinten is példátlannak tartották, hogy valakiket petárdák birtoklása miatt letöltendő börtönbüntetésre ítéljenek, ráadásul szinte egy éven keresztül ártatlanul meghurcoljanak. Számomra nyilvánvaló, hogy aki valóban bűnös, azaz terrorista, az egy ilyen ítélet után nem fellebbez, hanem örül, hogy ennyivel megúszta. Úgy gondolták, ők nem terroristák, hanem ártatlanok. Annak ellenére, hogy vád kezében három év titkosszolgálatok és más nyomozó hatóságok által is megtámogatott kutatás után egyetlen „érdemi” bizonyíték volt, az állítólag 2015. október 10-én lehallgatott beszélgetés, az ügyészség is fellebbezett. Komoly kérdés, hogy az ügyész valóban túl enyhének tartotta az ítéletet, vagy inkább mindenáron szükség volt a székely terrorizmus bizonyítására? A peres iratokat átolvasva az utóbbit tartom valószínűnek. A Legfőbb Ügyészség képviselője az elsőfokú bírósági ítélet megalapozatlanságára hivatkozva javasolta a vád módosítását, azaz az eredeti alapfokú vádra, a terrorizmusra való visszatérést. Az elsőfokú ítélkezést megvizsgálva elégedetlen volt azzal, ahogy a bíró a bizonyítékokat, főleg a lehallgatott és legfőbb bizonyítékként szolgáló 2015. októberi beszélgetést kezelte. Az ügyészség szerint a bíróság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a vádlottak a pirotechnikai eszközöket a beszélgetés szerint nem a fellelt formájukban szándékoztak használni, hanem azokat „strukturálisan módosítani” akarták, így egy időben nagyobb mennyiségű pirotechnikai eszközt használva.
E ponton azonban van egy újabb komoly bökkenő, hiszen ahhoz, hogy valaki petárdából bombát akarjon készíteni, kell petárda is!
Talán elfogadhatjuk evidenciának, hogy ahhoz, hogy valaki robbantást és/vagy bombakészítést tervezzen valamiből, esetleg valaminek az átalakításából, az átalakítandó dolognak a birtokában kell lennie, vagy legalábbis tudomással kell bírnia róla, hogy az a belátható jövőben, a tervezett felhasználás időpontja előtt a birtokába kerül. Az állítólag 2015. október 10-én, de mindenképpen valamikor 2015. októberében lehallgatott beszélgetés időpontjában azonban Beke István és Szőcs Zoltán nem tudott róla, mert nem is tudhatta, hogy 2015 novemberében a Beke István által több, mint egy évvel azelőtt egy csomagküldő cégtől az interneten megrendelt és még akkor kifizetett, ám számára azóta még el nem küldött, a vádiratban „pirotechnikai eszközöknek” nevezett petárdák a közeljövőben a birtokába jutnak, és a vádlott erre vonatkozó bizonyítékait az ügyészség sem tudta cáfolni. Beke István elektronikus levelezése tanúsítja, hogy a csomagküldő cég vezetője, Baznu Marian 2015. november 16-án írt neki egy váratlan Messenger-üzenetet, hogy „küldi a tartozását.” Beke István ekkor lélekben már régen letett arról, hogy valamikor is megkapja a petárdákat, s utoljára 2015. márciusában kérdezett rá ugyanerre, szintén Messengeren. Az összes üzenetváltásukat benyújtotta a védelem a bíróságnak, és az ügyészség ezzel szemben nem is tudott benyújtani egyéb bizonyítékot, pedig – hangsúlyozom – Beke István és környezete ekkor már nagyon régen folyamatos titkosszolgálati megfigyelés alatt állt. Tényként fogadhatjuk el tehát, hogy Beke István 2015 októberében nem tudott, mert nem is tudhatott arról, hogy a petárdákat a közeljövőben, azaz 2015 novemberében megkapja, így ötletszerűen sem merülhetett fel az agyában, hogy azokból ő majd bombát készít, mellyel egy teljes katonai parádét a levegőbe repít mintegy december elsejei ünnepi fő látványosságként szülő – és lakhelye, Kézdivásárhely főterén.
Viccelődős baráti beszélgetés vagy hivatalos HVIM taggyűlés? Tankcsapda vagy Dancs Annamari?
Mindez ismételten megkérdőjelezi a röhögcsélésekkel tarkított, lehallgatott beszélgetés tartalmát és komolyságát, mely azonban kulcskérdés a vád szempontjából. Nem véletlen, hogy az ügyészség tűzzel–vassal igyekezett bizonyítani, hogy a beszélgetés október 10-én történt, a HVIM szerintük minden hónapban szokásos 10-ei taggyűlésén. Ez esetben ugyanis a vádlottak által egyszerű viccelődős baráti találkozónak beállított beszélgetése HVIM-taggyűlés jellegét öltené. Ha bebizonyosodik – érezhette az ügyészség –, hogy a beszélgetés mégsem 10-én volt, akkor kétségbe vonódik a nevetésekkel, röhögésekkel megszakított, ökörködés jellegű beszélgetésfoszlányok füzérének – hogy stílszerű legyek – véres komolysága. Bár az ítélet indoklása csak azt rögzíti, hogy Szőcs Zoltán megpróbálta több tanút befolyásolva bizonyítani, hogy ezen a napon ő Tusnádon volt az édesapjával káposztát árulni,mint évek óta minden hónap második szombatján, azaz nem lehetett ott a találkozón, a 10-i dátumnak van egy mókásabb cáfolata is: A védelem szerint a tanúk garmadájával bizonyított tizedikei káposztavásár mellett az október 10-i dátum azért sem helytálló, mert – ahogy az a felvett beszélgetésből kiderül – a kérdéses héten Tankcsapda-koncert volt Sepsiszentgyörgyön, ám a „hiteles” fordításban a Tankcsapdát Dancs Annamariként említik.
Tankcsapda és Dancs Annamari – Ön összekeverné a kettőt? A román ügyészség és a román bíróság megtette!
A másodfokú ítélet indoklása végül, feloldandó e kínos ellentmondást, elintézi annyival a kérdést, hogy „klasszikus zenei koncert”, ám e szempontból, azaz az időpont vizsgálatát illetően nyilván nem mindegy, hogy klasszikus zenei koncert vagy rockkoncert. Dancs Annamari esetében végül is mindkettő lehet(ne), ám a Tankcsapda-koncertre – ahogy azt az együttes honlapja fényképekkel igazolja – 2015. október 16-án, pénteken került sor. Dancs Annamari szervezőirodája, azaz a „Dancs Market Research” sepsiszentgyörgyi munkatársa a kérésemre készségesen utánanézett, hogy a székely énekesnőnek 2015. októberében vagy akkortájt egyáltalán nem volt sem Sepsiszentgyörgyön, sem másutt Erdély vagy Románia területén koncertje. Egyértelmű, hogy ennek a bíróság is utánanézetett volna, és nyilvánvaló, hogy a tanúvallomásokban a dátum megállapítása sem stimmel. A vád tanúi más szempontból is hiteltelenné váltak, amikor ugyancsak a beszélgetés komolyságát hangsúlyozandó azt állították, hogy a beszélgetésre senki nem vihetett magával telefont. Ezzel szemben tény, hogy a lehallgatott beszélgetést legalább négyszer telefoncsörgés és az ennek következtében létrejövő telefonos beszélgetés szakítja meg, kétszer például Beke Csilla, azaz Beke István felesége kereste az urát, aki az egyik ilyen hívás miatt rövid időre haza kellett menjen. A másodfokú bíróság azonban a telefoncsörgéseket és telefonos beszélgetéseket utcai zajnak, utcáról beszűrődő hangzavarnak, háttérzajoknak minősítve kivágatta az elfogadott fordításból, és elfogadta Bandi Szabolcs és a védett tanú telefonmentességre vonatkozó állításait.
A teljes peranyagot és a bizonyítékokat áttekintve egyértelmű, hogy a röhögésekkel és telefoncsörgésekkel megszakított, vidámnak tűnő baráti beszélgetés résztvevői legfeljebb viccelődtek a vitathatatlanul provokatív, demonstratív és ijesztő, ráadásul évről évre ismétlődő december elsejei román katonai és polgári felvonulás kapcsán, mellyel évről évre megalázzák az erdélyi magyar és székely közösséget. Tegyük szívünkre a kezünket, és válaszoljunk őszintén a kérdésre: elkötelezett magyarként és napi megaláztatásokat átélve melyikünknek nem fordulna meg a fejében, hogy mit lehetne tenni, hogy legalább ennyire nyíltan ne tolják az arcunkba az erdélyi román dominancia tényét? A másodfokú bíróság a tényekkel egyáltalán nem törődve ilyen minőségű bizonyítékokra és bizonyítási eljárásra alapozva ítélte el jogerősen letöltendő 5-5 év börtönbüntetésre a vádlottakat terrorizmus kísérletének vádjával. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy az eljárás nem volt más, mint ez magyarellenes koncepciós per, mely a román asszimilációs törekvések és a maradék erdélyi magyar intézményrendszer joginak látszó eszközökkel való felszámolása ellen tiltakozók megfélemlítését szolgálja. Cikkem következő részében az erdélyi magyar intézményrendszer felszámolásának legkirívóbb példáit fogom bemutatni.
Vezető kép: székelyhon.ro
Facebook
Twitter
YouTube
RSS