A senkiföldjén kóborló pancser konzervatívok felé tart a Jobbik

Vajon ki mondta a következőket? „Orbán azért szurkol az oroszoknak, hogy az ő segítségükkel élete végéig uralkodhasson Magyarországon. Ezt mi nem fogjuk hagyni! Mi Európát, a szabadságot és a békét választjuk, mert Európa a biztonságunk!” Segítek: nem Gyurcsány Ferenc… habár ő is mondhatta volna. Valójában Gyöngyösi Márton volt a tettes, aki állítólag konzervatív fordulatban forgolódik, és aki szerint a Jobbik jobboldali párt, a Fidesz pedig nem. De hogy is lehetne az, ha ugyanazt mondják, mint Gyurcsány Ferenc? Ismét segítek, mert akad rá példa idehaza. Ha a Jobbik „jól” csinálja, akkor elképzelhető, hogy nem csupán megérkezik, hanem egy akolba tereli a sértett jobboldaliakat, a Fidesz-árvákat, illetve azokat a pancser konzervatívokat, akiknek sosem volt súlyosabb megfelelési kényszerük, mint a múlt esztendőben. Csak szólok: ez régóta a politikai senkiföldje.

Gyöngyösi Márton az elődjeihez hűen ápolja a Jobbik hagyományait. Egyrészről tovább bonyolítja az egyébként is zavarba ejtő identitászavart, másrészről folytatja az uniós bürokraták talpnyalását, harmadrészt pedig olyan abszurditásba hajló morális alapon kéri számon Orbán Viktort, amely mögötti bűnöket éppen ő maga követte el. Végül: szégyent hoz az egykori alapítókra – ahogy az előtte járók is tették.

Utóbbiról inkább nem szólnék hosszan… van rá okom, elmondtam már ezerszer.

A többiről viszont beszéljünk bátran, hisz várhatóan a Jobbik lesz a pancser konzervatívok gyűjtőpártja a következő időszakban – ez pedig mindig is különös izgalmat tartogatott a baloldali sajtónak.

Kunhalmi Ágnes (b), az MSZP és Mellár Tamás, a Párbeszéd parlamenti képviselője (b2), előtte Tordai Bence (b) és Kocsis-Cake Olivio (j), a Párbeszéd-frakció tagjai az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. október 1-jén. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Ahogy örvendtek egykoron Mellár Tamás nadrágcseréjének, aki beült a Párbeszéd frakciójába és azt mondta, hogy a Fidesz nem jobboldali párt. Ebben a mezőnyben említhetjük Bod Péter Ákost, Gémesi Györgyöt, valamint Lattmann Tamást is. Aztán érkezett Pálinkás József, aki 2020 októberében Új Világ Néppárt néven alapított pártot, mert szerinte kell egy „igazi, európai konzervatív párt”, majd bejelentkezett a baloldali előválasztási showműsorra. Folytatva a sort, megemlíthetjük Csaba László közgazdászt, Jakab András alkotmányjogászt, valamint az egykor külügyminiszterként, majd az első és második Orbán-kormány alatt nagykövetként tevékenykedő Jeszenszky Gézát is. Tavaly nyáron pedig Körösényi András mondta el, hogy a Fidesz nem konzervatív, ő viszont az… vagy legalábbis tudja, hogy milyen az „igazi konzervatív”.

Bod Péter Ákos a DK TV-ben 2023. január 16-án

Erre adott frappáns választ egy interjúban Békés Márton a XXI. Század Intézet igazgatója:

A konzervatív jelző nem a maroknyi nyünnyögő „csalódottfideszes” monopóliuma.

Hát nem!

Szóval azokról az igazi konzervatívokról beszélünk, akiket az elmúlt években a baloldal – saját haszna szerint – pajzsra emelt, majd mikor már nem volt rájuk szüksége, gyorsan a partvonalra lökött. Azokról az úgynevezett kritikus konzervatívokról van szó, akiknek nem a kritikájuk volt az érdekes, és az sem, hogy a Fidesz ellen fordultak (mert ez bőven beleférne a jobboldaliság széleskörű krédójába), hanem az – és ezért is kerültek pár percre a baloldali nyilvánosság által ácsolt színpadra –, hogy meg akartak felelni a balliberális oldalnak, az európai progresszív csoportoknak. Úgy énekeltek, ahogy amazok zenéltek. És kimondták az ítéletet: a Fidesz nem jobboldali, Orbán nem keresztény, az összes többinek meg semmi köze nincs a nagybetűs konzervatívizmushoz.

Ennek az igazi konzervatív típusnak volt koronázatlan királya Márki-Zay Péter. Önmagát jobboldalinak tartotta, a Fideszt nem, miközben a baloldali összefogás közös miniszterelnöke volt.

Ugyan nem teljes a felsorolás, de jól látszik, hogy az igazi konzervatívok rendre a baloldalon, majd a politikai senkiföldjén találták magukat.

Nincs is ezen mit csodálkozni. Aki meg akar felelni a progresszív korszellemnek, aki dörgölőzik a globalista neoliberális csoportokhoz, az nevezheti magát igazi konzervatívnak, de a múlt passzív szemlélésénél és a régi szép idők feletti siránkozásnál nem jut előrébb. Akadémiai vitákat folytathat majd önmagával, meg nyünnyöghet is… de valljuk meg őszintén, végül úgyis a közröhej tárgya lesz. Mert vesztes.

Balliberális keretek közt vitatkozni arról, hogy ki az igazibb konzervatív, feleslegesebb időtöltés, mint az esti köldöknézegetés. A jobboldalnak saját szabályokat kell teremtenie, nem mások játékterén bukdácsolni – ilyen egyszerű!

A Jobbik is így fog járni. Igazi konzervatív lesz, igazi vesztes.

Az egykori nemzeti radikális párt 2015-től kezdve szép lassan elvesztette az eredeti, jobboldali identitását, így 2018-ra már egészen eltérő ideológiai karaktere lett a pártnak. Majd jött az ősbűn: összefogtak azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki ellenében valaha megalakultak.

De az identitászavar nem csupán a szövetségi politikában, hanem a mondanivalóban is visszatükröződött. 2022-ben – a szivárványkoalíció halálos ölelésében – már azt a fáradságot sem vették, hogy saját ötleteket szüljenek meg, hogy megkülönböztessék magukat. Ugyanazt mondták az Európai Ügyészségről, az euró bevezetéséről, majd a fegyverszállításról és az uniós szankciós politikáról is, mint a többi baloldali párt.

Végül megérkeztünk a legizgalmasabb részhez. Gyöngyösi Márton ma ugyanazt mondja, mint Gyurcsány Ferenc, miközben konzervatív fordulatról beszél, egykori uniós zászlóégető párt vezetőjeként dörgölőzik a brüsszeli bürokratákhoz, illetve azzal vádolja Orbán Viktort, hogy ki akarja vezetni az országot az euroatlanti szövetségből. Nem mellékesen itt is ugyanazt az ostoba vádat hangoztatja, mint Gyurcsány. Legújabban pedig percenként putyinozza Orbánt, miközben éppen ő volt az, aki 2014-ben nemzetközi megfigyelőként vett részt a Krím Ukrajnától történő elszakadásáról és Oroszországhoz csatolásáról szóló népszavazáson. Gyakorlatilag legitimálta Putyin ukránokkal szembeni fellépését.

Gyöngyösi Márton, a Jobbik és Cseh Katalin, a Momentum EP-listavezetője sajtótájékoztatót tart EP-választás az Európai Unió jövőjéről címmel az Országgyűlés Irodaháza előtt. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Mi jöhet még ezután? Gyöngyösi Márton antiszemitizmussal fogja vádolni a Fideszt? Vagy kitalálja, hogy a cigánybűnözés fogalmát a Fidesz vezette be egy évtizeddel ezelőtt? Esetleg Orbán alapította meg a Magyar Gárdát?

Fantázia és gerinctelenség kérdése mindez csupán.

De hová vezet ez az út?

Jönnek majd a sértett jobboldaliak, az igazi konzervatívok (akik valójában pancserek), az európai konzervatívok (akik valójában az uniós bürokrácia csicskásai), a Fidesz-árvák (akiket inkább sajnálunk), no meg a többi megfelelési kényszerben szenvedő hasznos hülye. De ez az út így, együtt a politikai senkiföldjére vezet.

Két évvel ezelőtt publikáltunk a XXI. Század Intézetben egy ma is aktuális tanulmányt, amelynek a címe Politikai senkiföldjén a „csalódott fideszesek” volt. Így fogalmaztunk:

Az önmagukat „kritikus konzervatívnak” nevező értelmiségi csoportoknak, valamint az úgynevezett centrumpártoknak sincs valódi társadalmi bázisa, ahogy a Jobbik is kudarcot vallott az „Orbán-ellenes jobboldaliak” megszervezésében. Ebből kifolyólag az eddig megalakult párt- és csoportképződések rendre sikertelenek voltak. Az elmúlt évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy az úgynevezett „csalódott fideszes” közszereplők rendre a politikai senkiföldjén találják magukat, az általuk alapított pártok pedig a baloldali–liberális dominanciájú szivárványkoalíció „jobboldali” segédcsapatávaivá válnak.

És ez az elemzés – természetéből adódóan – nem morális alapon fogalmazódott meg. Pedig, ha az erkölcs dimenziójába lépünk (és ott minden leegyszerűsödik jóra-rosszra és helyesre-helytelenre – ami rendjén is van), akkor azt is mondhatnánk, hogy ÁRULÓKRÓL van szó.

A Jobbik is áruló lett. Hatványozottan áruló. Elárulta az alapítókat, a szavazóikat, a jobboldalt, a nemzeti érzelmű támogatóit és a határon túli magyarokat is. Most meg az úgynevezett igazi konzervatív értékeket árulja… egy gyékényen Gyurcsány Ferenccel.

Ameddig pénz lesz, addig a Jobbik helyén is lesz valamilyen formáció, de hogy az milyen lesz, azt még nem tudjuk. Ami viszont biztos, hogy Gyurcsánynak is egyre kevesebb szüksége lesz erre a levitézlett társaságra. Ez még akkor is így van, ha tényleg maguk mellé tudják majd állítani a teljes pancser konzervatív értelmiséget, akik azt gondolják, hogy a politikát nekik kell csinálniuk.

A senkik földje ez, ahol lassú agónia vár mindenkire. A Jobbikra is. Azért lesz majd egy-két izgalmi napja a baloldali sajtónak. Meg a Magyar Hangnak – csak nehogy megfeledkezzünk róluk!

Vezető kép: MTI/Máthé Zoltán