A sztálinista hagyományok nehezen vesznek ki a köztudatból, a régi motorosok igyekeznek az évtizedeken át használt fordulatokat és kommunikációs kliséket életben tartani, hátha sikerül még egy-két agyat átmosni. A Népszava jó úttörőként vállalta a feladatot, hogy a pánikban lévő baloldal teljesen életképtelen mantráit közvetítse munkásőrtempóban a hazai befogadó közönségnek. Az, hogy a tökéletesen inkompetens Olaf Scholz és hasonlóan tehetetlen szövetségesei lassan polgárháború szélére sodorják Németországot, az nem hír, de a demokrácia védelmében az egyes helyeken 40 százalék fölött álló AfD betiltásának gondolata sokkal fontosabb a nemzetközi és magyarországi baloldal számára. A Népszava pedig a cselédsajtó minden rossz tulajdonságát beveti az ügy érdekében.
Hetek óta tele az európai sajtó a németországi eseményekkel, ahol már nemcsak a gazdák türelme fogyott el, hanem a társadalom szinte teljes szövetét átjárta az elégedetlenség és a kiábrándultság. A felmérések azt mutatták, hogy a gazdák tüntetésével a németek túlnyomó többsége egyetért, ahogyan azzal is, hogy a német kormány már nem uralja a saját országát. A folyamatos megszorítások, az értelmetlen állami öngyilkossági kísérlet közepette viszont egyetlen dologra mindig jutott pénz: az Ukrajnának szánt tőkeinjekciók nem maradhattak el, még úgy sem, hogy szinte mindenki látja: egyrészt a borzasztóan erős korrupció miatt a segítségek nagy hányada el sem jut a rendeltetési helyére, másrészt egy értelmetlen és megnyerhetetlen háborút finanszíroznak.
A német társadalomnak pedig elege van ebből és láthatóan véglegesen. A németek általában vért izzadva teljesítik a parancsokat, keveset kérdezősködnek, a hátukból szíjat lehet hasítani, és ha kell, még meg is köszönik, ám a mostani helyzet már nekik is a vörös vonal átlépését jelentette. A kiábrándultság és elégedetlenség kétségkívül a sokszor szélsőségesnek, sőt, neonácinak nevezettt AfD-t erősíti, akik egészen más üzeneteket közvetítenek a németeknek, mint a közös turmixban poshadttá erjedő szociáldemokraták, zöldek, liberálisok, sőt, az egyre kevesebb karakterrel rendelkező CDU/CSU. A baloldal pedig ilyenkor sem képes magába nézni, hanem pánikszerűen az AfD ellen hergel, a hibákat nem képes javítani, de akarata sincsen hozzá.
Az AfD szerepéről, üzenetéről sokat lehetne vitatkozni, ahogy arról is, hogy mennyire demagógok, vagy milyen valóban értelmes megoldási terveik vannak, de a lényeg most nem ez. Demokráciában az emberek döntenek, akkor is, ha Gyurcsányokat választanak meg, akkor is, ha bölcsen döntenek. Nem ez lenne elvileg a lényeg? Vagy csak akkor van demokrácia, amikor a baloldal gyűjti be a szavazatokat? Az eddigi pártok és pártszövetségek csak mélyítették a válságot, sok német ezért azt mondja, hogy az AfD még nem kapott lehetőséget, miért ne próbálják ki, rosszabb nem lehet. Ezek az emberek nem nácik, csak elegük van a semmihez sem értő, lelketlen és rosszindulatú elitből. A baloldali pánikot pedig mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ebben a teljes szétesést mutató helyzetben nincs más ötletük, mint „tömegtüntetéseket” szervezni az AfD ellen, amin néhány tízezren vesznek részt. Ez lenne a megoldás? A Népszava szerint pedig ez a csendes többség. Annyira többség ez, mint a törpe kisebbségben lévő bolsevikok, akik a társadalom többségére hivatkoztak mindig.
Az AfD-ről sokan mondják, hogy tele van beépített ügynökökkel, akik megfelelő időben leadják a drótot bizonyos belső eseményekről. Lehet, hogy most is így történt? A Népszava így ír erről:
az AfD elnökének a tanácsadója két párttársával együtt részt vett a szélsőjobb találkozón, ahol egy „remigrációs” tervről tárgyaltak. Jelen volt a CDU jobbszárnyához tartozó Értékek Uniója elnevezésű egyesület két tagja is. Arra keresték a válaszokat, hogyan utasíthatnának ki több millió bevándorlót az országból, köztük olyanokat, akik már német állampolgársággal rendelkeznek.
Ennek a remigrációs tervnek az apropóján indult be a boszorkányüldözés, és várhatóan lesz még itt több, ehhez hasonló gyöngyszem. De bármilyen kiábrándító, az AfD szavazók túlnyomó többsége ezen nem fog megbotránkozni, mert nemcsak Scholzékból van elege, hanem a nyakló nélküli bevándorlásból is, amikor már a belső béke teljes felborulása fenyeget. Hiába él alternatív valóságban a Népszava, a következő gondolatuk sem a német társadalom többségének álláspontját képviseli:
A náci ideológiát idéző terv igen rossz emlékeket ébresztett a demokratikus érzelmű németekben, kormánypárti és konzervatív ellenzéki politikusok sora jelent meg a tüntetéseken. Múlt vasárnap Olaf Scholz kancellár is részt vett egy potsdami demonstráción, az e hét végi tiltakozásokat pedig egy videoüzenetben üdvözölte.
Talán azon kéne inkább morfondíroznia a német baloldalnak, hogy mit rontottak el, nem? Hogy miért gondolja a társadalmuk egyre nagyobb hányada, hogy ebből elég volt. Mert lehet itt nácizni, lehet örömködni, hogy sikerült a híres tömegtüntetéseikre néhány tízezer embert kirángatni, belül tudják, hogy ez csak terelés és kenegetés. A probléma annyira belőlük fakad, hogy megoldani nem tudják, csak a katasztrófát elodázni valamennyivel. Addig viszont marad a mindent behálózó baloldali sajtó, amely szolgalelkűen gyártja futószalagon a megrendelt demagóg és hamis szavakat. Hiába álltak oda a magukat már régen lejárató, a katolikus tanítás valódiságát már régen nem tartó német püspökök, sőt, hiába rakták csatasorba a Bundesliga focicsapatainak vezetőit is, nem jó helyen tapogatóznak. Mert a mostani elit juttatta el oda Németországot, hogy az AfD tényező lehet, miattuk áll ismét a szétesés közelében az állam, és ők azok, akik nem veszik észre, hogy a legnagyobb fenyegetés a németek felé a saját ostoba struccpolitikájuk. Amíg ez nem változik, addig béke és nyugalom sem lesz.
Fotó: MTI/AP/DPA/Kay Nietfeld
Facebook
Twitter
YouTube
RSS