Pesti Srácok

A XXI. századnak nem volt nagyobb tömeggyilkosa, mint az ifjabb Bush

A XXI. századnak nem volt nagyobb tömeggyilkosa, mint az ifjabb Bush

Sokan szeretnek valami mesterséges mázat vonni a nyugati világ bűntettei köré. Jaj, mondják, mi soha nem követhetünk el igazán komoly szörnyűségeket, hiszen mi vagyunk a Jó Emberek! Hogyan is lehetne elképzelhető, hogy az egyetlen valamirevaló, fejlett, mindenki által kívánt világ letéteményesei bármilyen bűnt is elkövethetnek?

És persze, sokszor körbejártuk már ezt a problémát, én magam is nem egy alkalommal – itt, ezen a felületen is –, de soha nem árt újra és újra mindenkit emlékeztetni arra, hogy semmivel sem különbek azok, akik zászlajukra a demokrácia szavakat hímezték fel, mint azok, akik talán már szavakban is elnyomást hirdetnek. Megjegyzem, szavak szintjén mindenki, mindig nagyon demokrata.

Ki tudja, talán én sem lennék ennyire finnyás erre a kérdésre, ha idejekorán nem olvasom el Lovas Istvánnak egy kiváló gyűjteményét, amely a XX. században elkövetett népirtásokról szólt.

Mert annak idején, kamaszként – igencsak rég volt már ez, bevallom –, legalábbis amennyire emlékszem, én is osztottam a szokásos beidegződéseket. Igen, mi vagyunk a jók, mindig mi hoztuk el a világ számára az egyetlen lehetséges, csodálatos, élhető világot – mi, értve ezalatt a nyugati világot, à la Fukuyama, ami egyszersmind a történelem végét is jelenti, hiszen mi lehet csodálatosabb, magasztosabb, fenségesebb és fennköltebb, mint a liberális demokrácia –, ehhez kétség sem férhet. Igen ám, de én már annak idején is egy fokkal jobban érdeklődtem az úgynevezett nagy kérdések irányába. És arra már végképp nem emlékszem, hogyan és miként, de így került kezembe az első könyv Lovas Istvántól. Még az is megvan, hogy mindezt egy nyaraláson olvastam, ahol elvileg szórakozni kell, kikapcsolódni, élvezni a gondtalan pillanatokat.

PestiSracok facebook image

Én pedig élveztem is volna, de lekötött az egyébként egyáltalán nem hosszú, viszont minden mondatában fajsúlyos könyv. Nem tudom, a kedves olvasók előtt van-e ez a kötet, de ABC-sorrendben veszi végig az országokat, illetve azt, hogy adott országok milyen bűnöket követtek el mások ellen. Nem untatnám Önöket a részletekkel, a nagyjával most már szerencsére bőven tisztában lehet a jobboldali nyilvánosság – egyrészt Lovas népszerűsége, másrészt a liberális falak leomlása okán –, de nekem akkor és ott megdöbbentő volt látni, hogy amíg az ember, ha gyerekként is, de készült bizonyos országokra, addig mennyire más országokkal döbbenten, megütközve szembesült.

Iraki gyerekek játszanak egy lerombolt épület romjai között Bagdadban 2003. május 5-én. Fotó: MTI/EPA/DPA/Valdrin Xhemaj

Mondjuk egy Belgiummal, amely állam szekértolói millió és millió embert gyilkoltak meg Afrikában. Az angolokkal, a franciákkal és így tovább. És bizony, ott volt az Egyesült Államok is. Az Egyesült Államok? Az USA? Mégis hogy lehet az? Hát amerikai elnöknek még Budapest utcáin is szobra áll! Hát úgy tanuljuk, hogy ők a jók, a mindenkor pozitívak, a lehető legjobbak, az elképzelhető legnívósabb világ zászlóvivői! Na de akkor miért gyilkoltak milliószámra Európában, Közép- és Dél-Amerikában, meg Ázsiában is? Akkor nem kellett volna őket is felelősségre vonni? Hát akkor ők nem rosszak? Vagy az, hogy jó, bocsánat, Jó, az kizárólag azon múlik, ki győztes és ki vesztes? Mert elég baljóslatú módon sokszor így tűnik. De akkor mire is vagyunk büszkék mi mint nyugati világ?

Szeretjük kialakítani a zárt rendszereinket, mert azokhoz kellemes, de legalábbis biztonságos alkalmazkodni, aztán a többi nem érdekel minket. Mert van annak bármi relevanciája, hogy a XXI. században a nyugati világban bizonnyal nem találnánk nagyobb tömeggyilkost George W. Bush-nál és kormányzatánál? Érdekel mára bárkit is, mekkora kamu volt Irak vagy Afganisztán lerohanása? Beszél bárki is arról, hogy azok a bizonyos tömegpusztító fegyverek csak a képzeletében – sem – léteztek egyes döntéshozóknak? Ugyan már! Azt így elengedjük. Hiszen Amerikának köszönhető, hogy van McDonald's, Burger King, KFC meg Coca-Cola, hát mi a faszt akarunk még? Ehhez a szövetségi rendszerhez tartozunk, aztán jó napot kívánok, ne pofázz, te kis senki!

Iraki kurdok menekülnek az iraki kormányhadsereg fennhatósága alá tartozó északi város, Kirkuk közelében fekvő falujukból 2003. március 19-én. A kurdok attól félnek, hogy a közelben állomásozó iraki erők vegyi fegyvert vetnek be ellenük, ha az Egyesült Államok megtámadja Irakot. George W. Bush amerikai elnök március 17-én ultimátumot intézett Szaddám Huszein iraki elnökhöz: 48 órát adott a diktátornak, hogy fiaival távozzon Irakból, ha el akarja kerülni a hazája elleni támadást. Fotó: MTI/EPA/AFP/Behruz Mehri

Miközben persze jó, hogy a NATO-hoz meg az EU-hoz tartozunk – azért néha mindenki felteheti magának a kérdést, hogy ettől ugye nem gondolja magát egy perce sem fensőbbségesebbnek, mint tetszőleges ázsiai vagy afrikai? Mert tekintve azt, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak Trump elnökségét kivéve gyakorlatilag egyetlen pillanatuk sem volt, hogy ne indítottak volna külföldön háborút. Aztán amikor talán tényleg szükséges lett volna, lásd 1956-ot, maradtak a picsájukon. Miért? Mert mindig az érdekek és ellenérdekek szülték meg, mikor demokraták és mikor igazán, nagyon, de nagyon-nagyon DEMOKRATÁK.

Ne imádjuk a szükségesnél jobban azokat a szövetségi rendszereket, amelyeknek tagjai vagyunk. Nem magunk miatt, hanem az általános, emberi szabály miatt: mindig mindenki aszerint cselekszik, hogy neki, nekik mi a leghasznosabb. Ehhez meg fölösleges, fennkölt eszméket gyártani, mert azokból általában csak utcákon elhullt, halott emberek lesznek.

Vezető kép: Az Állítsátok meg a háborút elnevezésű mozgalom aktivistái George W. Bush amerikai elnököt és Tony Blair brit kormányfőt (j) egymáshoz bújva, amerikai zászlóba burkolva ábrázoló plakátokkal tüntetnek az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tervezett Irak elleni háborúja ellen a brit parlament épülete előtt Londonban 2003. január 21-én. A felirat szövege: "Rossz". Fotó: MTI/EPA/Gerry Penny

Ajánljuk még

Bolcsik Zoltán: a korrupció ellen küzd az NVSZ, szó sincs az egészségügyi dolgozók lehallgatásáról

Forró drót 2021 május 5.
Ha valaki a hivatásának, esküjének megfelelve végzi a munkáját, akkor nem kell tartania a Nemzeti Védelmi Szolgálat által folytatott, úgynevezett megbízhatósági vizsgálatok megállapításaitól – hangsúlyozta a szervezet vezetője a Magyar Nemzet kérdéseire. Bolcsik Zoltán reagált azokra a híresztelésekre is, amelyek szerint a kormány lehallgattatja, megfigyelteti az egészségügyi dolgozókat, holott a szolgálat tevékenységét lehetővé tévő törvény épp az ágazatban sok évtizede meglévő korrupció visszaszorítását célozta meg.

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.