Napjainkban a fiataloknak olyan problémákkal és kihívásokkal kell megküzdeniük, amilyenekkel az előző generációk még csak nem is találkozhattak. Az utóbbi két évtizedben tapasztalható hatalmas technológiai változások nem csupán megváltoztatták és állítólag megkönnyítették az életet, hanem szokás szerint új problémák tömegével is “megajándékoztak” minket. Az úgynevezett “Z-generáció” tagjai – akik 1995 és 2009 között születtek –, nem csupán más világban nőttek fel, mint a szüleik vagy a nagyszüleik, hanem másként is akarnak élni. Más célokat tűznek ki maguk elé és teljesen új az élethez való hozzáállásuk, valamint teljesen más társadalmi szerepeket is tulajdonítanak maguknak, mint elődeik. Azonban hiába a “fejlődés”, a magasabb életszínvonal, a technológiai burok, nem feltétlenül boldogabbak a szüleiknél, nagyszüleiknél.
Az elmúlt két évtizedben technológiailag és társadalmilag is többet változott a világ, mint az elmúlt kétezer évben előtte. A nagyszüleink még nem is találkoztak a digitális technológiával, a szüleink felnőttként tanulták meg, de a használata ma már a legidősebbek számára is “elkerülhetetlenné” vált: szinte alig akadnak néhányan, akik ne lennének jelen valamelyik közösségi médiafelületen vagy ne használnának valamilyen “okoseszközt”, például mobiltelefont.
Annyira “természetes” már ez a változás, hogy legtöbbször bele sem gondolunk, hogy a technika használata, a felhasználói felülethez való alkalmazkodás milyen pszichológiai, szociológiai változást eredményez a viselkedésünkben, végsősoron az életünkben. A digitális kor gyermekei, az úgynevezett “Z-generáció” számára viszont már viszonyítási alap sincs, nekik egyszerűen ilyen a világ. Minden idősebbnek viszont szinte lehetetlen megérteni mindazt, ami ezeket a fiatalokat körülveszi: azt, hogy miként formálja az életüket, és azt, hogy sajnos egyre nagyobb mértékben neveli is a fiatalokat. Már egy 2015-ös kutatásban publikált adatok azt mutatják, hogy a középiskolás és egyetemista fiatalok naponta minimum 2 órát, de jellemzően még annál is több időt töltenek az online térben.
Lehet-e igazi életet élni a közösségi oldalakon?
Azok, akik még a nagy digitális ősrobbanás előtt születtek, kevésbé kerültek kapcsolatba a virtualitással, nem az online térben élték le életük nagy részét. Az okostelefonjuk képernyőjével és kamerájával szemben élő fiatalok, hiába őshonosak az online térben, ettől önmagában nem élnek teljes igazi életet, sőt, tulajdonképpen csak hálózati végpontok, akiknek a kattintási szokásaira optimalizálták a telefon képernyőjét.
Arról egyre kevesebb szó esik, hogy milyen élet is ez, mert a robogó technikai haladás szinte minden nap új ingerekkel bombázza a legfogékonyabbakat. A kutatások csak kullognak a felfutó és eltűnő alkalmazások után; még meg sem értettük, mitől működik az egyik, miért sikeres, már itt egy másik. Mindent elmond erről, hogy bizonyos korosztályokban a gyerekek, fiatalok több, mint negyede akar “influenszer” lenni, bármit is jelentsen valójában ez a szó. Mert ezt látják maguk előtt példaként. Pedig a virtuális világban – amely nagyon nem a valóság – sokkal inkább olyan készségek birtokosává válik egy fiatal, amelyek valójában nem alapozzák meg a való életben való sikerességét. Például azért, mert mindent kattintásra és gyorsan elérhetőnek gondol egy idő után, hiszen a neten minden gyors és sok a pozitív megerősítés. Sokkal inkább az ilyen (hamis) érzéseket, pozitív visszajelzéseket nyújtó appok lesznek gazdaságilag sikeresek, nem pedig azok a fiatalok, akik ezeken szocializálódnak. A telefon végén könnyen kialakul az az érzés, hogy minden rólad szól, és az is, hogy ez a normális. Ez a virtuális valóság nélkülözi az igazi valóság önjavító mechanizmusait.
Ez a nemzedék sokkal fontosabbnak gondolja magát elődeinél
A mindenkori ifjúság mindig is saját egyedisége tudatában indult neki az életnek. De a “Z-generáció” mintha minden eddiginél tovább menne ezen az úton. M. Twenge és W. Keith Campbell A nárcizmusjárvány című könyve szerint a mai fiatalok magasabbra értékelik és jobban szeretik önmagukat, mint a korábbi generációk tagjai. A Michigan Egyetem kutatása pedig tovább árnyalja a képet azzal, hogy a Journal of Personality című személyiségpszichológiai szaklapban megjelent tanulmányuk szerint a fiatalokban minden egyéb vágyat felülmúl a pozitív visszajelzés iránti igény. A kamaszok, a fiatal férfiak és a nők elismerésre, dicséretre és szeretetre vágynak, de ezt nem kapják meg, hiába is keresik szüntelenül. Korunk liberális divatja pedig teljes erővel hajtja is ebbe az irányba őket. Pedig az internet nem egy közösség, a like pedig nem a szeretet és a tisztelet jele.
Nekik minden jár, nemcsak a fizikai javak, a korábbi korszakokhoz képest felfoghatatlan jólét, hanem a pszichológiai értelemben vett jólét is, a feltétlen szeretet, a pozitív visszajelzés, a külső szépség, a tökéletes test, a folyamatos figyelem, az, hogy ők legyenek a világ közepén. Elvárják, hogy a világ gondoskodjon a szórakoztatásukról. És ez a világ arra tanítja őket, hogy ezért nem megdolgozzanak a személyes életútjuk, fejlődésük során, hanem követeljék. Ennek az is következménye, hogy a fiatalok – sokszor felnőttek is – a kormánytól, a hatalomtól, a világtól várják életük nagy problémáira a megoldást. Az, hogy jobb irányba mozduljanak el a dolgok, az az egyén döntésein múlik, azokon, amelyeket a józan ítélőképessége birtokában a lehető legjobb tudása szerint meghoz az életéről. Nem hibáztatni kell másokat, hanem tudni, hol vannak azok a bizonyos határok. Ezt az aranyszabályt már az “Y-generáció” is kezdte elfelejteni, és mintha a “Z” már nem is hallott volna róla.
Ahogy már nem a biztos családi háttér van az első helyen az életcélok között, hanem az egyén totális, mindennél fontosabb önmegvalósítási vágya. A család már nem az első számú szocializációs terep, amely sok veszélytől képes megóvni a gyermekeket és sokat tud adni nőnek és férfinak egyaránt. Ha ez hiányzik, és már a kezdeteknél felváltják a nevelést olyan helyettesítő eszközök, mint például a közösségi média, akkor elmarad a “földhöz ragadt” élettapasztalatok megszerzése. Ezért olyan nehéz ma az igazi nővé és férfivá válni akaró fiatal felnőttek helyzete.
És azoknak is kell dolgozni valahol, akik influenszerként nem futnak be…
Egy „insta-sztárnak” az élete a munkahelye. Az a munkája, hogy bemutassa, kiposztolja, hogy felhőtlenül boldog, ahogy éppen a francia Riviérán koktélt szürcsölget a kigyúrt, kőkemény kockahasú pasija mellett. Ez egy újfajta reklám; korábban is fontos része volt a szocializációnak, hogy a fiatalok ikonokat kerestek maguknak, például popsztárokat, akikkel azonosulhattak. Aztán megvették a lemezüket és elmentek a koncertjükre, vágytak arra, hogy maguk is sztárok legyenek, de tisztában voltak ennek a realitásával. Ebben az esetben azonban nem az “influenszerrel” azonosulnak, hanem annak az életvitelével. És sokkal erősebb az a hit, hogy ez reális és általános útja a boldogulásnak. Általános a meggyőződés, hogy mindenki különleges, senki sem átlagember.
Az átlagos munkaerőpiac pedig átlagembereket keres azért, hogy átlagos munkákat végeztessen velük átlagos körülmények között, átlagos bérért, és csak átlagos karrierlehetőségeket kínál. A korábbiakhoz képest sokkal nagyobb a különbség a valóságos lehetőségek és a látszólag rendelkezésre álló lehetőségek között. Az “Y-generáció” jobbára a londoni mosogatás közben találkozott a valósággal; a “Z-generációra” lehet, hogy még kellemetlenebb kijózanodás vár.
Forrás: PS; Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán
Károly
2020-08-22 at 08:48
A Z generáció, nem értékeli és nincs affinitasa az innovativ gondolkodásra.
A Z generáció, a digitális kompetencia elsajátítására és a mesterséges intelligenciaval való kommunikalasra képessé válhat e?????
Lehet tévedünk???
Károly
2020-08-10 at 16:28
Lehet, hogy a Z generációnak a fenti kommnet lenne az életük célja?????!!!
Ha igaz, a Z generáció nagy bajban lesz és pont!
Naprózsa
2020-08-09 at 15:24
Az emberiség minden korban álomvilágba menekült, hogy kikapcsolódjon, és bírja a hétköznapok nehézségeit másnap. A mi időnkben volt erre a rádióban a Szabó család (szappanopera), az indiánfilmek a moziban, vagy a mindent megoldó sármos Angyal – aki miatt üresek voltak vasárnap este az utcák.
De sajnos a mai fiatalok nem a másnapi valós gondok elől menekülnek eme virtuális világba, hanem minden probléma elől.
S ezzel azt érik el, amit a mi időnkben a csecsemőgondozásnál: patikatisztaságú gyerekszoba, a csemete meg nem találkozik piszokkal és bacikkal, viszont gyógyító lázzal sem, ami erősítette volna az immunrendszerét amíg az tanulókorban volt (mármint az immunrendszer is ), oszt elképesztően megnőtt az allergiások száma. A mi gyerekkorunkban még alig volt olyan hogy allergia, ha elestünk és bibis lett a lábunk, a szülők csak ránk mordultak: “Megmondtuk, hogy ne mássz fel oda, mégis felmásztál, hát akkor ne nyafogj!” – ergo mi megtanultunk harcolni és túlélni reklámos “gyógypuszi+ kenőcs” nélkül is.
Amíg mi nagyszülők és mamahotelek, papabankok élünk, még talán tudunk védelmet biztosítani e friss korosztálynak – már ha nem fognak kiszavazni fene nagy önbizalmukkal a saját országunkból eladva azt az olyan jópofának látszó barna idegeneknek…
De egyszer fel fognak ébredni, mert muszáj, ha nem leszünk akik helyettük dolgozunk. Iszonyatos egy ébredés vár rájuk, egy olyan, amihez hasonló a történelemben még nem volt példa. A teljes nihil, boldog internetes álomvilágban sikerben sütkérezés helyett egy rettenetes terror fog mindegyikükre várni, amikor nekik betiltják az internetet, vagy csak pár esti órára engedélyezik, és hajnalban az első müezzin kornyikára ébredve irány, a korbáccsal fegyelmező imaszőnyeg gyárba, vagy a halal birka vágóhídra 16-18 órát melózni.
Igen, pont ők fognak a leginkább csodálkozni, hogyan is történhetett velük ez a méltánytalanság, velük, akiket pedig a közösségi hálón olyan szépen magasztaltak – amíg mások kipucolták mögöttük a lakást…?
Ők ma lenézik a “minek szavaztok, úgyse éltek sokáig” – véneket, holnap pedig sokkal rosszabb jön az ilyen öntelt életből felmentettekre, mint bármelyik vámpíros, vérfarkasos kedvenc horrorfilmjük borzalmaiban…
Na ez
2020-08-09 at 14:01
Súlyos a XXI-ik század betegsége az internettől függőség. Ez olyan az elmét tehát az egész embert lelkileg is szűk térbe taszító mint régebb óta sok tévécsatorna ontják magukból a primitív több 1 000 részes sorozataikat amelyek rengeteg embert tettek tőlük függővé és tőlük függőké.
anonymus
2020-08-09 at 13:50
Egy színvonaltalan jutyúb videó miatt léptem egyszer kapcsolatba egy ilyen hópihével. Döbbenetes. Szórakoztatni akar – egyébként haditechnikai témában – de a hozzá nem értése és nemtörődömsége átüt a videón. Tanulni nem hajlandó – értsd, az alapokkal sincs tisztában -, kritikára megsértődik és személyeskedni kezd, hiszen ő, a dilettáns kezdő akkor is jobb bárkinél, mert x százezren lájkolták.
Okoskodni tud, de a hülyeségeit megvédeni már nem. És nem érti, mert egyszerűen nem nevelték bele, hogy szar munka a szerzőt minősíti.
Reménytelen.
whoever
2020-08-09 at 13:21
Sajnos már 50-es, komoly emberek is a telefonjukat nyomkodják beszélgetés közben.
Illetve csak próbálják, mert én a magam részéről SENKITŐL nem szoktam eltűrni ezt a tiszteletlenséget, legyen bármekkora a rangja vagy a kora.
ténymegállapító
2020-08-09 at 13:16
Ha valaki káoszt és világvége-hangulatot akar kirobbantani, elég lesz kikapcsolni az adótornyokat.
Lajos
2020-08-09 at 14:22
Jó. Én benne vagyok. Tetszik. Előtte is volt élet. Kihullik a férgesse és a maradék normális viszi tovább a vérvonalat.
1984
2020-08-09 at 12:57
A Z-generáció okozza a Z-világháborút.
Lajos
2020-08-09 at 12:21
Ez a “Z” degeneráció már megy a kukába. Olyanok mint a házi kedvencek. A”pet”- ek. Kényeztetik őket de már semmiben sem hasonlítanak az öseikre. De, ha egy”pet”-et kiteszünk a természetbe, akkor önállóan már képtelen megélni. Sem a “tudása” sem pedig az agyon tenyésztett alkata miatt. Magyarán, éhen döglik, megfagy v. jobb esetben felzabálják a nem”pet”-ek. Úgy, hogy kedves szülők, nagyszülők,ez van. Körbe vagyunk véve “petjeinkel”. Jobb lesz ha már most gondoskodunk magunkról mert ezek még a saját seggüket sem tudják kitörölni ha lekapcsolják a villanyt mert még a wc papírt is az internetről töltik le.
Hajózni muszáj
2020-08-09 at 12:32
Nem mennek ők sehova. A társadalomnak kell világos elvárásokat jelezni feléjük k. Az sem megoldás ha valami különlegeset látunk beléjük amivel szemben eszköztelenek vagyunk, vagy leírjuk őket. Nevelés, keretek kijelölése mint társadalmi elvárás, felelősség.
A kulcsszó pedig a felelősség.
Mindenkinek a maga helyén, idejében és szerepében. Tegye mindenki a dolgát szülőként is. Ne gondoljuk, hogy tehetetlenek vagyunk. Türelem, meglesz az eredménye ha jól csináljuk. De csináljuk, mert helyettünk nem teszi mégse ki!
Hajózni muszáj
2020-08-09 at 12:34
Helyettünk nem teszi meg senki.
Hajózni muszáj
2020-08-09 at 12:12
Ezek minden minden generációra igazak, csak éppen minden generációnál mással kellett megküzdeni. Volt akinek világháború jutott, ötvenes évek vagy rendszerváltás. Azokben az években változott csak igazán a világ.
Ez a generáció sem különlegesebb az előzőeknél. Türelem.
Virtuális Fidesz Stand
2020-08-09 at 12:19
MÉG MIELŐTT AGYONLÖVÖD A BAJTÁRSASADAT KÉRLEK EZT AZÉRT VEDD FIGYELEMBE.
Kritikát megfogalmazni a Fidesz szavazóknak és bárkinek lehet. Nem hiszem, hogy az rendben levő lenne, ha tudjuk, hogy van egy probléma de nem közöljük senkivel. A megfelelő eszközök pedig a legjobban olvasott helyeken, és nem a privát e-mail-ek és a magánbeszélgetésekben. A politikában midig is a kritikák és javító akarat és nem a füledbe súgom – ez van, ezt edd- irány szokott leginkább érvényesülni, Persze vannak kivételek is, csak erre vevő és minden más szándékot és utat büntető helyezetek.
Te most ezt akarod erőltetni nekem.
Megéltem ilyen korszakot és van tapasztalatom, hogy a erővel lenyomott vélemények és tömény diktatórikus véleményterror mihez vezet. Kit céloz meg és mit eredményez.
Lehet itt bármit és bárkit lenézni átnézni és elnézni és megszólni. ez a kommenetelés szabadsága.
Neked ha, tetszi, a nem, ha a Fidesznek és a nemzetnek sem mindegy, hogy ellenzékben lesz kormányon vagy a Fidesz. Tapasztatból tudom, hogy mikor ez volt, az ilyen emberek mind sunnyogtak vagy verték a mellüket, hogy igen megmondtam. És ebből az volt az igazság, hogy igen volt bátorsága beolvasni egy-két Fideszesnek.
Valami kezd abból látszani, hogy kezd kibontakozni egy probléma a választások előtt másfél évvel, és ezt a problémát szerinted söpörjük le és ne törődjünk vele.,Sőt koppintsunk annak a fejére aki ezt megemlíti bárhol a kommentekben.
Tudjuk, hogy a bolsi-komcsik már folyamatosan kampányolnak mindenhol, erre neked a legfontosabb, hogy kiszúrsz egy Fideszes szavazót aki mer írni a problémáról és odabiggyeszted bunkó megjegyzésedet. Rendben van de legalább valamilyen szinten elvárná a tanultabb ember, hogy magyarázd is meg.
– Most szögezem le a ne gondolkodj, csak szavazza a Fideszre az nem fog bejönni, sok embernek.
A kampány valahogy nincs napirenden a választások előtt a mi körünkben. Mint ahogy többen észrevették, hogy Fidesz stand kivételével minden szarházi párt ott van a fontosabb helyeken és odamennek az emberek és érdeklődnek Kérdezem és kérdezzük többen, ha jót csinálunk és jól politizálunk akkor mi nem engedhetjük meg, hogy hozzánk odajöjjenek az emberek? Vagy a második eset, mindenben biztosak vagyunk és nem kell.
– TE EZT TÁMOGATOD. HOZZÁTESZEM SEMMI KÖZÖM HOZZÁ, DE AZT IS, HOGY EZ LEGBUTÁBB ESZKÖZÖK EGYIKE.
Mit tehetünk: Legalább egymást véleményét nem ütjük mert ennek olyan üzenete van, hogy van aki nálam jobban tudja. Nagyon hadilábon állsz azzal, hogy felismerd ki a Fideszes és ki a kakukktojás a kommentekben. Te zsigerből döntesz nem mondjuk pár-száz beírás elolvasása után döntesz. Én ezt így teszem és tudom pontosan ki az aki nem Fideszes itt a kommentekben.
Soha nem reagáltam hosszas elemzésekkel buta beírásaidra, de nekem ez egy kicsit megdöbbentett, hogy van aki vaktában írogat ide olyanoknak aki a Fidesz szavazója a 90-es évek óta.
Nem vagyok sértődős típus és nem hatnak rám más vélemények, de a végére megint azt kell írnom máshol már kemény kampány van a jobboldalon meg cikkek tömegén át röhögünk az egészen…
– JÓ EZ ÍGY?.
Én most is azt mondom, hogy a Fidesz nem veszi komolyan azt, hogy más eredmény is születhet.
Amikor aztán ez bekövetkezik akkor jönnek a hangzatos magyarázatok, hogy nem voltak jelek és nem vettük észre. Persze ilyenkor te a szőnyeg alá bújsz és onnan olvasod a kommenteket, mert beírni esetleg más nick-el fogsz, és azt helyeseled amit én itt ecseteltem.
Picit meg kellene ismerd az embereket és mit írnak kinek és mit és akkor tájékozottabb leszel. Amúgy azért tisztellek, hogy ennyire bízol valamiben, de vakon azért ne tedd. Én is bízom abban, hogy nem így lesz, de amint mondtam több beírásomban is a Fidesz nem tesz meg mindent, és az ellenség teljesen uralja ugyan ezt a helyzetet.
VÉGEZETÜL, NEM SZERETNÉK VELED EGY LÖVÉSZÁROKBAN LENNI, MERT VALÓSZÍNŰLEG AGYONLŐNÉD A BAJTÁRSADAT AMIKOR PANASZKODNA, HOGY NINCS ELÉG LŐSZERE…
Hajózni muszáj
2020-08-09 at 12:25
Valamit nagyon benéztél. Nekem nem probléma, csak jelzem.
navisos
2020-08-12 at 15:39
Ha a Fidesz tényleg annyira rossz, akkor kire fogsz szavazni?
Gáspár Anette
2020-08-09 at 12:11
Bocsánat!
Nem akartam túltengeni.
Gáspár Anette
2020-08-09 at 12:09
A jövőjük:
https://www.americanthinker.com/articles/2020/07/cancel_culture_is_a_mighty_tool_of_fascisms_advance_.html?fbclid=IwAR1ol23609WrO_lo6OF2v4AxAFzIfhPzwGc1MW2Iti8jhGvEL60mKPnT74o
„Az újkori fasizmus mindenható fegyvere
Az ellehetetlenítés kultúrájával, vagyis a „cancel culture” jelenséggel mára mindannyian találkoztunk, azonban a legtöbben vagy nem értik, vagy nem akarják elfogadni, mekkora erőt is képvisel – mondja Bill Schanefelt az Amercian Thinkeren megjelent cikkében. Ez egy olyan mértékű cenzúra, melyet még a Stazi vagy a KGB is megirigyelt volna. A jelenség úgy épül fel, hogy ha valaki – magánszemély, közszereplő, cég – nem hajlandó elég hangosan támogatni a haladás lovagjait, akkor őt a liberalizmus perzselő fényére kell kirángatni. A reflektorfénybe került áldozatot megnevezik, közszemlére teszik, dehonesztálják, és a legkülönbözőbb jelzőkkel (rasszista, homofób, transzfób, náci stb.) illetik, így megszégyenítik, vállalhatatlanná teszik. Az illető elveszítheti hitelességét, támogatóit, munkáját, akár barátait, családját.
.
▪️A személyek ilyesfajta ellehetetlenítése, a társadalomból való kitaszítása a náci Németországra és a kommunista diktatúrákra volt jellemző. Mára azonban oda jutottunk, hogy a faji egyenlőség, a feminizmus, vagy a kapitalizmus elleni fellépés nevében követik el a karaktergyilkosságokat.
.
▪️A „cancel culture” számos hasonlóságot mutat a totalitárius diktatúrák társadalmi kirekesztési módszereivel. Először is, nem elég, ha valaki nem rasszista. Aktívan, hangosan, tevékenyen kell a BLM-et támogatnia, ha pedig nem teszi, akkor máris célponttá válik. Elég egy névtelen bejelentés a közösségi médiában arról, hogy az adott személy nem elég felvilágosult.
.
▪️Ezek alapján még azt is hihetnénk, hogy ez csupán néhány elvadult szélsőbaloldali aktivista mániája, de sajnos nem így van. A mozgalomhoz ugyanis örömmel asszisztálnak a legnagyobb közösségimédia-cégek és multinacionális vállalatok.
.
A közösségimédia-felületeken nemcsak, hogy nem lépnek fel emberek nyilvános megrángatása ellen, de aktívan le is tiltják az áldozatokat. A multivállalatok pedig abban a szent pillanatban kihátrálnak partnereik vagy támogatott hírességeik mögül, amint azok nem a „jó” kottából játszanak. Így bezárul a kör, és mindenki láthatja, hogy azok, akik – saját elmondásuk szerint – az elnyomás ellen harcolnak, hogyan működtetik a talán valaha volt legbrutálisabb, világszintű elnyomó gépezetet.”
Gáspár Anette
2020-08-09 at 12:06
A jövőjük:
https://www.americanthinker.com/articles/2020/07/cancel_culture_is_a_mighty_tool_of_fascisms_advance_.html?fbclid=IwAR1ol23609WrO_lo6OF2v4AxAFzIfhPzwGc1MW2Iti8jhGvEL60mKPnT74o
„Az újkori fasizmus mindenható fegyvere
Az ellehetetlenítés kultúrájával, vagyis a „cancel culture” jelenséggel mára mindannyian találkoztunk, azonban a legtöbben vagy nem értik, vagy nem akarják elfogadni, mekkora erőt is képvisel – mondja Bill Schanefelt az Amercian Thinkeren megjelent cikkében. Ez egy olyan mértékű cenzúra, melyet még a Stazi vagy a KGB is megirigyelt volna. A jelenség úgy épül fel, hogy ha valaki – magánszemély, közszereplő, cég – nem hajlandó elég hangosan támogatni a haladás lovagjait, akkor őt a liberalizmus perzselő fényére kell kirángatni. A reflektorfénybe került áldozatot megnevezik, közszemlére teszik, dehonesztálják, és a legkülönbözőbb jelzőkkel (rasszista, homofób, transzfób, náci stb.) illetik, így megszégyenítik, vállalhatatlanná teszik. Az illető elveszítheti hitelességét, támogatóit, munkáját, akár barátait, családját.
▪️A személyek ilyesfajta ellehetetlenítése, a társadalomból való kitaszítása a náci Németországra és a kommunista diktatúrákra volt jellemző. Mára azonban oda jutottunk, hogy a faji egyenlőség, a feminizmus, vagy a kapitalizmus elleni fellépés nevében követik el a karaktergyilkosságokat.
▪️A „cancel culture” számos hasonlóságot mutat a totalitárius diktatúrák társadalmi kirekesztési módszereivel. Először is, nem elég, ha valaki nem rasszista. Aktívan, hangosan, tevékenyen kell a BLM-et támogatnia, ha pedig nem teszi, akkor máris célponttá válik. Elég egy névtelen bejelentés a közösségi médiában arról, hogy az adott személy nem elég felvilágosult.
▪️Ezek alapján még azt is hihetnénk, hogy ez csupán néhány elvadult szélsőbaloldali aktivista mániája, de sajnos nem így van. A mozgalomhoz ugyanis örömmel asszisztálnak a legnagyobb közösségimédia-cégek és multinacionális vállalatok. A közösségimédia-felületeken nemcsak, hogy nem lépnek fel emberek nyilvános megrángatása ellen, de aktívan le is tiltják az áldozatokat. A multivállalatok pedig abban a szent pillanatban kihátrálnak partnereik vagy támogatott hírességeik mögül, amint azok nem a „jó” kottából játszanak. Így bezárul a kör, és mindenki láthatja, hogy azok, akik – saját elmondásuk szerint – az elnyomás ellen harcolnak, hogyan működtetik a talán valaha volt legbrutálisabb, világszintű elnyomó gépezetet.”
.
https://www.americanthinker.com/articles/2020/07/cancel_culture_is_a_mighty_tool_of_fascisms_advance_.html?fbclid=IwAR1ol23609WrO_lo6OF2v4AxAFzIfhPzwGc1MW2Iti8jhGvEL60mKPnT74o
Virtuális Fidesz Stand
2020-08-09 at 11:51
Nem az eszközökkel van a baj, hanem az alkalmazásokkal és szokásokkal.
Vegyük is sorra a jobboldalnak készülteket.
1–
Valaki tudná folytatni….
sanda sün
2020-08-09 at 11:59
De, sajnos az eszközökkel magukkal van baj, mert ezek önmagukban kényszerítik ki ezeket az életviszonyokat. Korábban is az volt a baj, amikor a kommunisták azt hitték, hogy nem az eszközökkel, a modern technikával mint olyannal van a baj, hanem csak azok kapitalista felhasználási módjával. Aztán amikor hatalomra kerültek, ők is ugyanott folytatták, sőt, néha pusztítóbb módon alkalmazták. (Lásd a szocialista környezetszennyezés, élén Csernobillal.)
Kiutat a helyzetből sajnos nem látok, visszatérni egy korábbi szintre nem lehet, ez viszont tönkreteszi az embert. Ha van valakinek jobb javaslata, örömmel várom.
Virtuális Fidesz Stand
2020-08-09 at 12:12
Van igazságod, de azt tudni kell az ember attól ember, hogy szerszámokat és eszközöket tud megfelelőn használni.
Az agyi ráhatás sokkal nagyobb kényszer, mert ha megvizsgáljuk azt mit böngésznek szívesen, nem a tudományos és ismeretterjesztő oldalak lesznek előnyben.
Ezen eszközöknél olyan agresszív szoftverek vannak, hogy majdnem már nem is engedik neked azt, hogy mással kedz.
A faaszbúk minden tininél kezdőképernyőként jelenik meg, már náluk elképzelhetetlen.
tomi
2020-08-11 at 10:21
A cikk minden szava,számomra arany.Kedves sanda sün,Önnel pedig szellemi rokonságban vagyok.Katasztrófa lesz a vége ,mégpedig nem kicsi és nem is olyan sokára.
Gáspár Anette
2020-08-09 at 12:09
A jövőjük:
https://www.americanthinker.com/articles/2020/07/cancel_culture_is_a_mighty_tool_of_fascisms_advance_.html?fbclid=IwAR1ol23609WrO_lo6OF2v4AxAFzIfhPzwGc1MW2Iti8jhGvEL60mKPnT74o
„Az újkori fasizmus mindenható fegyvere
Az ellehetetlenítés kultúrájával, vagyis a „cancel culture” jelenséggel mára mindannyian találkoztunk, azonban a legtöbben vagy nem értik, vagy nem akarják elfogadni, mekkora erőt is képvisel – mondja Bill Schanefelt az Amercian Thinkeren megjelent cikkében. Ez egy olyan mértékű cenzúra, melyet még a Stazi vagy a KGB is megirigyelt volna. A jelenség úgy épül fel, hogy ha valaki – magánszemély, közszereplő, cég – nem hajlandó elég hangosan támogatni a haladás lovagjait, akkor őt a liberalizmus perzselő fényére kell kirángatni. A reflektorfénybe került áldozatot megnevezik, közszemlére teszik, dehonesztálják, és a legkülönbözőbb jelzőkkel (rasszista, homofób, transzfób, náci stb.) illetik, így megszégyenítik, vállalhatatlanná teszik. Az illető elveszítheti hitelességét, támogatóit, munkáját, akár barátait, családját.
.
▪️A személyek ilyesfajta ellehetetlenítése, a társadalomból való kitaszítása a náci Németországra és a kommunista diktatúrákra volt jellemző. Mára azonban oda jutottunk, hogy a faji egyenlőség, a feminizmus, vagy a kapitalizmus elleni fellépés nevében követik el a karaktergyilkosságokat.
.
▪️A „cancel culture” számos hasonlóságot mutat a totalitárius diktatúrák társadalmi kirekesztési módszereivel. Először is, nem elég, ha valaki nem rasszista. Aktívan, hangosan, tevékenyen kell a BLM-et támogatnia, ha pedig nem teszi, akkor máris célponttá válik. Elég egy névtelen bejelentés a közösségi médiában arról, hogy az adott személy nem elég felvilágosult.
.
▪️Ezek alapján még azt is hihetnénk, hogy ez csupán néhány elvadult szélsőbaloldali aktivista mániája, de sajnos nem így van. A mozgalomhoz ugyanis örömmel asszisztálnak a legnagyobb közösségimédia-cégek és multinacionális vállalatok.
.
A közösségimédia-felületeken nemcsak, hogy nem lépnek fel emberek nyilvános megrángatása ellen, de aktívan le is tiltják az áldozatokat. A multivállalatok pedig abban a szent pillanatban kihátrálnak partnereik vagy támogatott hírességeik mögül, amint azok nem a „jó” kottából játszanak. Így bezárul a kör, és mindenki láthatja, hogy azok, akik – saját elmondásuk szerint – az elnyomás ellen harcolnak, hogyan működtetik a talán valaha volt legbrutálisabb, világszintű elnyomó gépezetet.”
Odüsszeusz
2020-08-09 at 14:19
Ez nagyon a lényegre tapint. Óriási veszélyben vagyunk.
prg
2020-08-12 at 18:36
Egyetértek a cancel culture veszélyeire való felhívással, azonban az, hogy ez csak a baloldalnak lenne a fegyvere nem. Vegyük csak kedves hazánkat példaként, mind a bal, mind a jobboldal ugyanazokkal a lapokkal játszik. (Természetesen a jelzőket ki kell cserélni: hazaáruló, liberális, stb.)
Kritikus megfigyelő
2020-08-09 at 12:11
Rossz szokás az unalmas időt a neten céltalan nézegetéssel eltölteni. Ezek általában a kielégítetlen vágyakról szólnak,ami a pénzzel elérhetővé válna, pl.utazás, autó stb
Baktria
2020-08-09 at 11:46
Ezt a szellemi leépülést, elbarbárosodást (a “fejlődés” jegyében) Spengler “A Nyugat alkonyában” „metafizikai haláligenlésnek” nevezi. A képmutató-züllött nyugat összeomlását csak azok élik túl, akik képesek a nemzetállamaikat megerősíteni. Eurázsiáé a jövő és nekünk ez kedvező, mert szellemileg ennek vagyunk a legnyugatibb része, akárhogy csűrjék csavarják is a globalisták.”Vincit omnia veritas”-Az igazság végül győz mindenek felett.
sanda sün
2020-08-09 at 11:24
Az a károsodás, ami ezeket a fiatalokat éri a bűvös és bűnös kütyüvilág keretei között, egyelőre felmérhetetlen, csak évek, esetleg évtizedek múlva derül ki. Nincs önállóságuk, nincs személyiségük, holott azt hiszik magukról, hogy nagyon is van. Fittyet hánynak a múltra, a hagyományokra, a történelemre, amely, mint régóta tudjuk, “az élet tanítómestere”. Nem ismerik az élet árnyékos oldalát, pedig csak abban lehet igazán megformálni magunkat. És mivel elektronikus módon kiképzett “mű-emberek”, ezért könnyű is őket manipulálni. Minden anyagi és technikai gazdagságuk mellett is őszintén sajnálom őket.