Hamarosan a televízióban is bemutatják azt a dokumentumfilmet, ami a csepeli kettős gyilkosságról szól. A film az emberölés mozzanatait rekonstruálja. Van benne egy érdekes rész Kun Tamás utolsó szó jogán elmondott beszédéből, ami szó szerint így hangzik: „Az a kisebbik baj, hogy engem el fognak ítélni. Nagyobbik baj az, hogy nem derítették fel ezt az ügyet. Valójában, hogy miért is történt, ami történt, ez szóba sem került.”
ÁBEL ATTILA (Csepel alpolgármestere) – PestiSrácok.hu
Évekig kutattam a kettős gyilkosság szövevényes hátterét. Elsők között írtam arról, milyen tárgyalások folytak az MSZP-n belül Deme Gábor sikkasztásáról. Elsőként írtam le, hogy Podolák György MSZP-s országgyűlési képviselőtől ment Deme a gyilkosság helyszínére. Podolákot a rendőrség ki sem hallgatta a cikk megjelenéséig. Évekig vártam, mikor és ki beszél arról, hogy mi vezetett a gyilkossághoz. Miért történt a gyilkosság, miért vált két ember áldozattá, és kettő gyilkossá? Nem volt ilyen vita. Ezért most elsőként foglalkozom ezzel is. A következőkben összeteszem a hatalmas kirakó darabkáit: a gyilkosok környezetét, motivációját, a gyilkosság eredeti tervét. A történteket jól ismerő egyik szakértő szerint Deme és Kun nem sokkal a bűntény előtt arról beszéltek mások előtt, hogy ők képesek lennének a tökéletes bűncselekmény végrehajtására. Igazat mondtak. Látni fogják, hogy majdnem sikerült.
Tisztára, mint a Keresztapában
A csepeli kettős gyilkosságról szóló beszámolókban kevesen foglalkoztak az emberölést elkövető Kun Tamással. Ez szerintem érthető. A család, a barátok, a tanúk, a szakértők elbeszélései alapján Kun Tamás ugyanis csak egy eszköz lehetett. Olyasmi, mint Luca Brasi a Keresztapában. Akár Kun, akár Deme szájából hangzott el először a „nyírjuk ki” javaslat, a terv készítője Deme Gábor lehetett. Kun Tamás őneki felelt meg bátorságával, őneki bizonyított hűségével. Mindvégig. Lényegében az élete árán. A dokumentumfilm is kiemeli ezt a különös kapcsolatot. Más szavakkal, de többen elmondják ugyanazt: Kun olyan volt Demének, mint kutyának a farka. Sajnos én nem hiszem, hogy Kun – ha csak át nem esik egy vallásos fordulaton – valaha kinyitja a száját, és elmondja, mi és hogyan történt pontosan.
A gyilkosság szempontjából tehát Deme Gábor volt a kulcsszereplő. Róla azt hallottam, hogy csodálat és tisztelet övezte a családjában. Otthon mindig dicsérték, kényeztették, és mindent megkapott, amit a családja képes volt megteremteni. Azonban egy elkényeztetett, egoista, folyton nagyot mondó gyerekből sem lesz könnyen gyilkos, aki hidegvérrel tervel ki egy ilyen bűncselekményt. Még akkor sem, ha magát az emberölést másra bízza, így a kezét és lelkiismeretét nem mocskolja be a legyilkoltak vérével.
A dokumentumfilmben szó van a legnagyobb bűn, az emberölés lelki terhéről és arról, hogy talán a saját lelkiismeretük okozta tudattalanul a lebukást. „A hülye gyilkos” hangzik el nagyon találóan arról, ahogyan Kun két ember kivégzése után kézen lőtte saját magát. A gyilkosság lelki terhét úgy oszthatták meg, hogy az Kun számára csak egy eszköz volt hűségének bizonyítására. Deme ugyanakkor nem húzta meg a ravaszt, pusztán kisegítő szerepe volt. Meggyőződésem, hogy Deme nem érez lelkiismeret-furdalást a történtek miatt. Csak magát sajnálja.
Terror az iskolában, ebéd Gyurcsánnyal, vacsora Stallonéval
Deme Gábor ismerősei szerint olyan személyiség, akiről azt mondjuk: felfelé nyal, lefelé tapos. Többen is leereszkedő, sunyi, döglött hal kézfogásról és nyálas hízelkedésről számoltak be, mint első benyomásról. Akiket kedvelt, vagy akik felette álltak a ranglétrán, azoknak hízelgett. De közben szadista módon bánt el azokkal az alárendeltjeivel, akiket nem kedvelt.
A tanárok visszaemlékezései szerint a gyerekeket nem egyszer verte és fojtogatta. Egy korábbi MSZP-s politikustársa mesélte, hogy előttük is megfenyegetett tanulókat és eljárt a keze, amikor egy pártrendezvényen a dolgozni kirendelt diákok hanyagul pakolták az iskolai felszerelést. (Deme a bíróságon utalt rá, hogy az iskola pénzét, felszereléseit időnként a párt érdekében is felhasználták. Ott ezt Takács Józsefre terhelően próbálta előadni. A bíróságon ugyanakkor kiderült, hogy egészen a legutolsó időkig, amikor Takács József már nyomozott Deme után, Deme volt az iskola tényleges vezetője.) Az alárendeltek között volt, akit Deme szabályosan a besúgójává tett. Másokról aljas szex-pletykákat terjesztett, kábítószeres vagy sikkasztási vádakkal üldözte el őket. A dokumentumfilm is említi, hogy „kis Hitlernek” hívták a háta mögött. Szokása volt piros és sárga lapokat osztogatva büntetni. Gyakran készített titokban diktafonos felvételeket, amelyekkel később elbüszkélkedett vagy éppen zsarolni próbált. (Legutóbb Szenteczky Jánosról, a csepeli MSZP elnökéről és frakcióvezetőjéről derült ki hasonló egy másik bíróság előtt.)
Deme Gábor magáról és környezetéről mániásan hazudozott. Rosszindulatú szex-pletykái és kábítószeres vádjai szintén a fantáziálás, vetítés termékei voltak. Önmagát viszont az egekbe emelte. Mindig hangsúlyozta, hogy milyen nagyra tartja őt a párt, és milyen sokra fogja még vinni. Olyanokkal hencegett, hogy majd polgármester és miniszter lesz. Azt állította, hogy Gyurcsány Ferenccel szokott ebédelni, és Stallonéval is vacsorázott már. Egy tanártársának mesélt arról, hogy egy időben „Szeva bácsinak”, a hírhedt ukrán maffiavezérnek dolgozott. Azt állította, hogy amikor Szemjon Mogiljevics pénzmosodáknak vásárolt cégeket, és a Podolák György által vezetett bicikligyár tulajdonosa lett, számítógépes munkákat végzett a maffiavezérnek. Deme azzal is büszkélkedett, hogy amikor túl forró lett a maffiavezér lába alatt a talaj, részt vett „Szeva bácsi” búcsúbuliján.
Deme ügyeiről a pártvezetésnek is tudnia kellett
Amikor Deme Gábor a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola gazdasági vezetője lett, már több munkahelyen volt túl. Tudomásom szerint mindenhol előjött belőle az egyre kevésbé rejtőzködő hatalomvágy, bosszúszomj, a szex-pletykák, a fantáziálás, hazudozás vagy zsarolás. Tudtommal minden munkahelyére a párt segítségével vagy befolyásával vették fel, és mindenhonnan botrányokkal volt terhes a távozása. Ugyanakkor – és ez a bűncselekmény szempontjából meghatározó – mindig nagyobb hatalmú állásba helyezték át. Felfelé buktatták, jutalmazták a botrányaiért.
Amikor tehát Deme Gábor – sokadik lehetőségként – megkapta a párttól a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola irányítását, már kialakult személyiség volt. A gyilkosságon kívül mindennek volt előzménye, amit az iskolában tett. A vele kapcsolatos botrányokról, agresszivitásáról, fantáziálásáról, hazugságairól pedig a pártvezetőknek tudniuk kellett.
Takács József és Papp László, a csepeli kettős gyilkosság áldozatainak fényképe a koporsójukon – 2009. január 30. – MTI Fotó: Kovács Tamás
A gyáriak
Aki tanult közgazdaságtant, tudja milyen fontos szerepe van a szervezeti vagy vállalati kultúrának. A pártoknak is van a tagok, vezetők kapcsolatát, kiválasztását, a konfliktuskezelést és a döntéshozatalt jellemző belső kultúrájuk. A csepeli MSZP-ben ilyen szempontból meghatározó szerepe volt a Csepel Műveknek és az ott működő kommunista szervezeteknek.
Az MSZP csepeli vezetőinek többségét az úgynevezett „gyáriak” adták. Ez a csapat jellemzően a könnyebb élet, kevesebb munka és több pénz reményében hagyta ott a foglalkozását, lett esztergályosból vagy kohász technikusból jól kereső KISZ-vezető, majd még jobban kereső pártfunkcionárius. Nem tudom, hogy volt-e köztük olyan kommunista, aki hitt is az eszmében. Tóth Mihályról el tudom képzelni, de Podolák Györgyről már nem. Ettől függetlenül 2010-ig az „elvtárs” megszólítás volt a megszokott a csepeli pártszervezetben.
Zárt, belterjes társaság volt. Maguk közül választották a vezetőket, és kimentették egymást a bajból. Akkor is segítettek egymásnak, ha valaki bűncselekménybe keveredett. Az „élcsapat” elvégezte a pártiskolát, köznyelven a foximaxit. Ez az előre jutásban nagy szerepet játszott, de a műveltségben néhány kivételtől eltekintve nem. Voltak köztük kivételek. Tanultabbak vagy bölcsebbek, akik a rendszerváltás után a politikán kívül is megtalálták a helyüket. Ilyen volt Takács József is.
Kéz kezet mos…
Takács akkor tért vissza a politikába, amikor egy MSZP-s képviselő 1998-ban olyan pedofilbotrányba keveredett, amiből nem lehetett kimosni. Jellemző módon ezt a politikust úgy segítették ki, hogy aztán tanárként alkalmazták. Ennek a következménye minimum egy másik – és a valóságban még ki tudja mennyi – gyerek molesztálása, majd börtönbüntetés lett. Egy testvérvárosunkban mesélték, hogy ha a gyerekekkel volt, igyekeztek jobban figyelni rá, nehogy baj legyen. Alapítója és tagja volt egy „hátrányos helyzetű gyermekeknek személyiségük zavartalan kibontakozásához esélyt adó” alapítványnak, és pártja a botrány után csepeli kitüntetést szavaztatott meg neki. Állítólag a börtönből is a párt segítségével szabadulhatott egészségügyi indokokkal hamarabb. De egyáltalán: hogyan juthatott eszükbe, hogy a pedofilbotrányba keveredett társukat gyerekek közé engedjék? A hideg futkos az ember hátán. Ez az eset tökéletesen mutatja azt a következmény-nélküliséget, ami a pártban megszokott volt.
Deme Gábor vérségi alapon tartozott a gyáriak közé. Deme Béla, a nagyapa keményvonalas pártfunkcionárius volt. Érdemes meghallgatni a Túlélők című filmben a visszaemlékezését, hogyan nevezi ellenforradalomnak még mindig 1956-ot. Tóth Mihály és Orosz Ferenc, az MSZP-s vezetés meghatározó alakjai mélyen tisztelték a sztálinista nagypapát, aki részt vett a forradalom utáni megtorlásban. Ha valaki kiesett a csapatból, először a „gyáriak” között keresték a pótlást, vagy származás szerint ment a kiválasztás. Ezért pátyolgatták, vezetgették munkahelyről munkahelyre Deme Gábort, akinek jó esélyei lettek volna 2010-ben az alpolgármesteri székbe ülni. (Folytatjuk!)
Ábel Attila
Az oknyomozó írást Ábel Attila, Csepel fideszes alpolgármestere írta a PestiSrácok.hu számára. Ábel Attila megválasztása előtt, civilben oknyomozó újságíróként szinte napról-napra követte a csepeli vörös polip tevékenységét.
A vezető fotót Deme Gáborról Mohai Balázs/MTI készítette.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS