Júdás apostolai

Azt már a bennem szunnyadó egykedvű narrátor jegyzi meg: hiába az intés, Gyuri végül lesz*pta.

Júdás apostolai

A világ kimozdult a helyéről. Gondoljunk csak bele! Amikor Jézus földi szolgálatát töltötte az emberek között, a zsidó társadalmat polarizálta a megjelenése. A sokaság jelentős része hitte, hogy ő messiás – hozzáteszem: helyesen –, míg az értelmiségi réteg, a farizeusok és írástudók – illetve, akikkel ők elhitették – meg voltak róla győződve, hogy egy szélhámos. Júdás szerepét azonban mindkét oldal egyformán értelmezte: egy megvetendő áruló. Mára azonban ezt a Júdást követik messiásként, a farizeusok pedig az ő apostolaivá avanzsáltak.

Mi vezetett idáig?

A hamis messiáskultusz a globalista propaganda mellékterméke. Hosszú évek óta relativizálja a valóságot a globalista média, hogy az olvasóit rá bírja venni a saját érdekükkel ellentétes álláspont elfogadására, majd annak a kommentszekciókban történő képviseletére. Az olvasóik pedig annyira hozzászoktak, hogy a fekete a fehér, a háború a béke, a nem normális a normális, és a rabság a szabadság, hogy még az agytrösztöt is meglepte, mennyire reflexszerűen kiáltották ki megváltónak az imposztort. Tetszik vagy sem, ez bizony a woke lecsapódása.

Tényleg ennyire fontos Magyar Péter?

Nekem cseppet sem. Sőt, én magam már viszketek attól, hogy naponta kell egy szürke hivatalnokról vitatkozni és diskurálni. Ami fontos, az a kiváltott reakció. Nézem ezt a rakás multimilliomos beszélő fejet, akik naponta kesergik el, hogy észak-koreai szintű éhezés van az országban, míg a politikai rendszerünk a moszkvai állapotokat idézi, egy keleti típusú féldiktatúrára emlékeztetve őket. Aztán ahelyett, hogy kizuhannának az ablakokból, vagy éhen halnának a stúdióban, beülnek a mondandójuk végén a drága autóikba, hazahajtanak a százmilliós lakásaikba, és tervezgetik a sokhetes nyaralásaikat, meg hívogatják a kiadójukat, hogy után kellene nyomtatni a tizenezer forintos gagyi könyveikből. Mindeközben felépítenek egy délibábot az általuk megszuggerált tömegeknek, akiknek rendszerváltó kártyákat árulnak, sok százmillió értékben. Win-win, gondolhatnánk, de nem az. Ahogy a piramisjátékoknál általában lenni szokott, az alsó szinten helyet foglalók fizetik meg a felettük trónolók luxuséletét. Itt sincs máshogy. Az ember, ha felmegy a hamis messiás oldalára, akkor láthatja, hogy a havi (!) 5000 forintos rendszerváltó kártya a legkelendőbb, és eddig 13 ezer körüli számút adtak el belőle. Mivel ez havi tagság, 12 hónapos tagságot figyelembe véve 7–800 millió forintos értékesítésről beszélünk pár héttel a bevezetése után. Eközben a piramis alján levő kizsigerelt áldozatok a kommentszekcióban nyugtázzák a hamis messiás úrnak, hogy: kifizetve! A fiamért!

Árad a Tisza?

Jelenleg a vízállás épp ott áll, ahol az elmúlt években. Épp annyian szavaztak a Tiszára és a maradék filléres baloldali pártokra, ahányan az ellenzéki összefogásra. Egyvalami azonban történt a Tiszával: ciánt engedtek bele. Hiszen ugyanaz a tömeg vált még gyűlölködőbbé, akik eddig is hangoskodtak a neten. Nem a Tisza áradt meg, hanem a gyűlöletük. Ennek csak az a veszélye, hogy létezik ma az országban egy tömb, ami nem vall semmit, nincs ideológiája, sem kritikus gondolkodása, mindössze egy dolog tartja egyben, az, hogy gyűlöli Orbán Viktort. Ráadásul mindezt nem magától teszi, hanem a gyűlölet apostolainak – akik most felsorakoztak Júdás mögött – a hitszónoklatára. És mindezt minek fejében teszi? Elhitetik vele, hogy mindenki, aki más véleményt oszt, az idióta, tanulatlan, birka, mucsai. Ezzel szemben ők? Ők különbek, jól tájékozottak, okosak, és ami a legfontosabb: egyéniségek.