Akinek két anyja van

Ezt a magyaros kiszólást mindenki legalábbis hallotta már. Az Európai Bíróság jóvoltából most már a tagállamoknak is el kell ismerniük, hogy egyeseknek lehet két anyjuk, akkor is, ha a saját nemzeti joguk ezt kizárja.

Egy bolgár és egy gibraltári nő 2015 óta Spanyolországban élnek. 2018-ban, Nagy-Britanniában házasságot kötöttek. Gyermekük – mármint a bíróság szerint közös gyermekük – 2019-ben született Spanyolországban. Meg is kapták Spanyolországban a születési kivonatot, miszerint mindketten a gyermek anyjai.

Ezután Bulgáriában kértek személyi igazolványt a gyereknek. 2020 márciusában a bolgár hatóság a biológiai anyaság igazolását kérte, mert – amilyen elmaradott, balkáni ország – ott nem lehet két anyja egy gyereknek. Ezt a hős anyák megtagadták, és a Gyejtszvije nevű bolgár „jogvédő” szervezet segítségével bírósághoz fordultak. A bolgár jogállamiság nagyobb dicsőségére a bíró nem mert a bolgár törvények alapján dönteni, és az Európai Bírósághoz (EB) fordult, előzetes döntést kérve.

Az EB első ízben idén februárban foglalkozott az üggyel. December 14-én végül döntésre jutottak. A bíróság szerint a bolgár hatóságoknak el kell fogadniuk a spanyol születési anyakönyvi kivonatot akkor is, ha abban két anya van megjelölve. Hiába nem tartalmazza, melyikük a valódi. Enélkül ugyanis nem volna lehetséges, hogy a gyermek mindkét személlyel külön-külön gyakorolhassa a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát.

A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog EU-s alapjog, ezért kell rá hivatkozni. Ugyanakkor az EB nem is vizsgálta, hogy hogyan tudtak eddig az EU-n belül szabadon mozogni bolgár személyi igazolvány nélkül, tehát hogy ténylegesen volt-e akadálya a szabad mozgásnak.

Kétségtelen, hogy a személyi állapot a tagállamok hatáskörébe tartozó terület, és hogy a tagállamok szabadságot élveznek a tekintetben, hogy az azonos nemű személyek házasságát vagy szülői jogállásukat a nemzeti jogukban előírják-e, vagy sem. E hatáskör gyakorlása során azonban minden tagállamnak tiszteletben kell tartania az uniós jogot, és különösen a Szerződésnek az uniós polgárok szabad mozgásával és tartózkodásával kapcsolatos rendelkezéseit, e célból pedig minden tagállamnak el kell ismernie a személyeknek a valamely más tagállamban – az e tagállam jogának megfelelően – megállapított személyi állapotát

– állapította meg a testület.

Tagállami hatáskör, de mégsem

Az ugyan a tagállamok hatáskörébe tartozik, hogy a melegházasságot elismerik-e – mondta ki képmutatóan a Bíróság, de ha az egyik tagállam szerint lehet egy gyereknek két anyja, akkor a többinek is ilyen tartalmú dokumentumot kell kiállítania, akkor is, ha a nemzeti joga alapján nem tehetné.

Az ilyen kötelezettség ugyanis nem jelenti azt, hogy az érintett tagállamnak a nemzeti jogában elő kell írnia az azonos nemű személyek szülői jogállását, vagy hogy – az e gyermek uniós jogból eredő jogainak gyakorlásától eltérő célokból – el kell ismernie az említett gyermek és a fogadó tagállam hatóságai által kiállított születési anyakönyvi kivonatban a gyermek szüleiként feltüntetett személyek közötti leszármazáson alapuló rokoni kapcsolatot. Végül az a nemzeti intézkedés, amely akadályozhatja a személyek szabad mozgásának gyakorlását, kizárólag akkor igazolható, ha ezen intézkedés összhangban van a Chartában biztosított alapvető jogokkal. Ellentétes azonban a Charta 7. és 24. cikkében biztosított alapvető jogokkal, ha a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása keretében megfosztják a gyermeket a valamelyik szülőjével fennálló kapcsolatától, vagy ha számára e jog gyakorlását ténylegesen lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszik amiatt, hogy szülei azonos neműek

– részletezte döntésének indokait az EB. Ez jogi halandzsa. Azzal, hogy a bíróság ítéletében tényként szól azonos nemű szülőkről, semmissé teszi azokat a nemzeti törvényeket, amelyek ezt nem ismerik el. A tagállamoknak „nem kell elismerniük” az azonos nemű szülők jogállását, csak éppen ilyen tartalmú dokumentumot kell kiállítaniuk.

A gyermek érdeke?

Nagyon egyszerű lett volna megmondania valamelyik – valószínűleg a bolgár – nőnek, hogy ki a gyermek anyja. Ezt megtagadták, inkább pereskedésbe és évekig tartó eljárásba fogtak. Ez lett volna a gyermek legjobb érdeke?! Fenéket! Ez az LMBTQ-aktivisták és a „jogvédők” érdeke, akik a perlési politizálásnak nevezett eljárással kényszerítik rá a nemzeti hatóságokat arra, amit a saját törvényeik szerint meg sem tehetnének. Az Európai Bíróság pedig ehhez készséges partner, olyannyira, hogy képmutató, ellentmondásoktól hemzsegő döntést hoz, amivel az aktivisták elérhetik céljukat.

Vezető képünkön Giovanni Segantini: Két anya (Le due madri) című műve látható