Tejben-vajban, de legalábbis sörben, pezsgőben és lángostésztában fürösztötte a kádári hírszerzés azokat a nyugati újságírókat, akiket a Press-rezidentúra és a Magyar Újságíró Szövetség segítségével Balatonszéplakon nyaraltatott. Természetesen megfigyelték és megkörnyékezték az államköltségen utaztatott, és szórakoztatott vendégeket. Egy német újságíró ügyében felbukkan az ifjú Apró Piroska, aki nyári gyakorlata során képtelen volt közel kerülni a célponthoz, valamint egy igazán ismert újságíró, a Magyar Nemzet-alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor is. Utóbbi Budapesten ebédelt együtt a Press-rezidentúrát vezető Szolnok Péter szt-tiszttel és a német ‘célponttal’.
Széplak, háttérben az üdülő. A kép illusztráció. Fotó: Fortepan.hu
„No, de ne szaladjak előre. Valamikor a hatvanas évek eleje-közepe táján egy MÚOSZ-varázsló pálcájával rámutatott Balatonszéplak-felsőnek egy, a tótól elcsent kopárszürke telkére: itt újságíró üdülő épüljön. S lett” – bevallottan nosztalgikus emlékezés a balatonszéplaki újságíró-üdülőre a Magyar Újságírók Országos Szövetségének honlapján.
Herr Zacharias megfigyelése
„Herr Zacharias, a Spiegel római tudósítója 1968. julius 15-én érkezett Balatonszéplakra. Mint mondotta, Kóczián et. római követségünk sajtóattaséja ajánlotta neki, hogy töltse szabadságát a nemzetközi üdülőnkben… Szivesen társalog, egyáltalán nem huzodozik a beszélgetéstől.” (Szabó Zoltán jelentése 1969-ből).
„Sacharias és felesége. Üdülésük utolsó napjaiban ismertem meg őket. Annak ellenére, hogy igen szimpatikus és kellemes emberek voltak, minden olyan beszélgetés elől, ami komolyabb témákat érintett volna, mereven elzárkóztak.” (Apró Piroska aláírásával ellátott állambiztonsági feljegyzés).
Aláírással / Forrás: ÁBTL
Még Peterdi Pál ügyében kutattam iratok után hetekkel ezelőtt, amikor rábukkantam egy igen érdekes, valószínűleg feltáratlan dossziéra. Az ÁBTL vonatkozó gyűjteménye a Press-rezidentúra működését árnyalja, amely a kádári hírszerzés sajtófelügyelettel megbízott részlege volt.
Sajtófelügyelet helyett persze simán használhatnánk a ’sajtóirányítás’ kifejezést. Minél több dokumentumot látok, olvasok, annál nyilvánvalóbb, hogy milyen tökéletes pókhálóval fonták be, irányították a magyar sajtót.
A Pressről (és a Magyar Újságírók Országos Szövetség fertőzöttségéről) Borvendég Zsuzsanna írt kitűnő tanulmányt. Peterdi állambiztonsági múltját kapargató cikkem erre vonatkozó részében Borvendég művéből idézve említettem, hogy a Press „a MÚOSZ székházában működött, de hatáskörébe tartozott a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Magyar Távirati Iroda (MTI) és a Tájékoztatási Hivatal is.” És még mennyi minden más. A szerencsésen kezembe került dossziéban található például egy olyan többoldalas irat (ajánlás), amelyben a Press gyakorlatilag minden fontosabb külpolitikai újságírói pozícióra (például a Népszabadság különböző tudósítóinak) jelölteket javasol.
Kitalálták, hogy hova, ki mehet. A cél az volt, hogy megbízható elvtársak, beépített, vagy az állambiztonságnak ‘önszorgalomból’, szakmai előrelépésük érdekében jelentő emberek kerüljenek. (Így, aki ilyen helyen dolgozott, nehezen mossa most már le, hogy küldték…).
De erről majd később, elöljáróban annyit, Várkonyi „Técsy” Tibor bácsit is a Press ajánlotta Párizsba – ki is ment. Most következzen egy nyugat-német újságíró, bizonyos Günther Zacharias története. (Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az egyéni sorsokból, történetekből érthető meg a rendszer, rendszerek működése, a történelmi korszakok valódi (valódibb) háttere).
A Press-rezidentúra a külföldi, megkörnyékezhető újságírók megközelítésére, behálózására – többek között – a MÚOSZ kezelésében álló balatonszéplaki Interpress üdülőt használta fel. Ez az ingatlan tulajdonképpen a KGB által irányított és felügyelt Nemzetközi Újságíró Szervezeté (NÚSZ-é) volt (a MÚOSZ csak ’leányvállalata’ volt a NÚSZ-nak).
Gyönyörű látvány /Fotó: Retronom.hu
Minden költséget fedeztek
A Hotel Interpress ugyanakkor nem csak újságírókat fogadott. A Press-rezidentúra vezetője, ’Bakos’ (fedőnév) elvtárs így tájékoztatta a 3. osztály vezetőjét: „A Press rezidentura az összes érdekelt osztályokat tájékoztatja, hogy
ez évben is korlátlan számba módjában áll ujságirókat, ujságiráshoz bármilyen tág értelemben kapcsolódó személyeket, idegenforgalmi szakembereket, idegenforgalomhoz bármilyen széles értelmezésben kapcsolodó személyeket IDEGENFORGALMI fedéssel hazánkba meghivni… A meghivottak utazási költségeit a meghivó fél fedezi… Az itt-tartózkodás teljes költségeit, beleértve a programokat az Idegenforgalmi Tanács fedezi”
– írta ‘Bakos’ 1969 januárjában. Gáláns ajánlat, ugye?
A most bemutatott egykori Spiegel-újságíró (a neve ott van a korabeli impresszumokban), Günther Zacharias is így érkezett Magyarországra. Olvassuk csak a következő feljegyzést: „1968. julius 15.-től 26.-ig üdült Balatonszéplakon Günter Sacharias és felesége. Üdülésük utolsó napjaiban ismertem meg őket. Annak ellenére, hogy igen szimpatikus és kellemes emberek voltak, minden olyan beszélgetés elől, ami komolyabb témákat érintett volna, mereven elzárkóztak. Üdülésük első részében Szabó Zoltán foglalkozott velük. Tudomásom szerint igen jó kapcsolatot épitettek ki. Sacharias úr közölte, hogy Budapesten felhivja telefonon Szabó Zoltánt, és találkozni is óhajt vele. Igen sokat utaztak a Balaton körül, azonban ezekről a kirándulásokról semmit sem tudunk, mert közülünk nem hivtak meg senkit. 1968. 7. 30. Balatonszéplak. /Apró Piroska/”. Alatta az aláírás.
Apró Piroska egy ismert tévéssel már a rendszerváltás után /Fotó: MTI
A dossziéban az Apró által említett Szabó Zoltán jelentése a következő dokumentum: „Jelentés Herr Zacharias, a Spiegel római tudósítója 1968. julius 15-én érkezett Balatonszéplakra. Mint mondotta, Kóczián et. római követségünk sajtóattaséja ajánlotta neki, hogy töltse szabadságát a nemzetközi üdülőnkben… Szivesen társalog, egyáltalán nem huzodozik a beszélgetéstől. Németül, angolul, franciául és olaszul beszél. Négy éve római tudósító. Politikai kérdésekben sokszor mieinkéhez közelálló állásponton van… Szivesen beszélget el bármilyen témáról. Budapestre is szándékozik jönni, egy-két napra. Meghivtam, keresse fel szövetségünket is, amiben tudjuk, – szivesen állunk rendelkezésére. Budapest. 1968. julius 18. Szabó Zoltán”.
A híres Orion bár. Vajon hány embert hallgattak itt le? / Fotó: Szellemvarosok.blog.hu
Látjuk, hogy az Apró-féle feljegyzés július végén készült, míg Szabó Zoltán a dátum szerint azonnal lejelentette a dolgot az állambiztonságnál. Igazán érdekes az a kézzel írt kiegészítés, amelyet a jelentés alá körmöltek, ebből kiderül, hogy a Szabó által felajánlott budapesti találkozó létrejött: „Nevezettel megismerkedett még Pethő T. alelnök és Szolnok P. (ebéd a MUOSZ-ban). Szívélyes barátságos nexus alakult ki: Zacharias mindkettőjüket meghívta római lakására, – legközelebbi római útjuk alkalmára. Benyomásaink kedvezőek, Izsák és Apró et-k által jelzett elzárkózás jeleivel nem találkoztunk. Szívesen beszéltek bármiről és nem zárkóznak el barátkozó gesztusainktól sem. VII. 30. Szolnok Péter”
Pethő Tibor és az szt-tiszt díszebédje
Látjuk, hogy Szolnok Péter kézzel írt hozzáfűzésében igazi nevét használta (és az állambiztonsági módszer szerint harmadik személyben írt önmagáról), amúgy – ahogy Borvendég Zsuzsanna tanulmányából is tudható – Bakos néven ekkoriban ő volt a Press-rezidentúra vezetője. (Szolnok – aki vezetéknevét is többször váltogatta! – szigorúan titkos tiszt korábban külföldön több rezidentúrát megszervezett, illetve vezetett már, bővebb életrajza elolvasható ebben a szintén Betekintőben megjelent tanulmányban). Láttuk, hogy a ’barátkozó ebéden’ rajta kívül még egy magyar, az ismert újságíró, szerkesztő, MÚOSZ-alelnök Pethő Tibor vett még részt. A Magyar Nemzet-alapító Pethő Sándor fiának szerepe a következő jelentésből válik világossá. Maga Bakos írta egy bizonyos ’Debreceni’ Zachariasról szóló jelentéséhez kiegészítésként:
„Nevezettel magam is megismerkedtem. Budapesti tartózkodásuk alkalmával József elvtárssal ebédre hivattam meg őket, melyen én is résztvettem… Mintegy két órás találkozásunk alatt szívélyes kapcsolat alakult ki közöttünk… Mind Józsefet, mint engem meghivtak római lakásukra, legközelebbi látogatásunk esetére. Elfogadtuk…
Javaslat: Feltétlen javaslom nevezettekkel történő foglalkozást… Amennyiben szükséges József és magam be tudunk segíteni mind a feldolgozásba, mint a rezidensnek történő átadásába.”
Bakos elvtárs javaslata / Forrás: ÁBTL
Nem kell túl éles logika ahhoz, hogy ezt a bizonyos ’Józsefet’ (a Press-rezidentúrát vezető ’Bakos’ ‘elvtársát’) azonosítsuk Pethő Tiborral, aki amúgy néhány évvel ezután a MÚOSZ elnöke lett. Igen, most látjuk, hogy milyen szervezet élére került.
Márpedig egy ilyen sakkjátszmában csak teljesen megbízható ember kerülhetett kulcspozícióba…
Pethő Tibor volt József? /Fotó: Wikipedia.hu
De mit keresett Apró Piroska Balatonszéplakon? Ezt is ’Debreceni’ jelentéséből tudjuk: „Günther Zachariás… nyugatnémet ujságíró és felesége … ez év julius 15-től 26-ig a balatonszéplaki Nemzetközi Ujságíró Szállodában töltötték szabadságukat… Magyarországi tartózkodásuk során többek között kapcsolatba kerültek Baló Péterrel – berlini sajtóattasénkkal – Apró Piroskával és Szabó Zoltánnal – a MUOSZ-ban nyári gyakorlatukat végző egyetemi hallgatókkal. Saját ismereteim, valamint a fent nevezettektől szerzett információk alapján a következő kép alakult ki Zachariásról…” Satöbbi, satöbbi.
Már a nyári gyakorlaton is jelentett
Szóval Apró Piroska, és az egészen használható jelentéssel jelentkező Szabó Zoltán ’nyári gyakorlatuk’ során ismerkedtek meg a német újságíróval. Apró nem tudott hozzá közel férkőzni, de társa igen: „Üdülésük első részében Szabó Zoltán foglalkozott velük” – olvasható az Apró Piroska kézjegyével ellátott feljegyzésben. Az utolsó napokban pedig ő? Életrajzából tudjuk, hogy az ismert Apró Piroska – Apró Antal lánya, Gyurcsány Ferenc befolyásos anyósa – 1969-ben szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán. Több ismert újságíró (például a HVG alapítója) is ugyanitt végzett, szóval a MÚOSZ-nál végzett nyári gyakorlatban nincs is semmi meglepő. Abban már inkább, hogy Apró Piroska nem csupán feljegyzést írt – vagy diktált – egy külföldi újságíróról, akiről még azt is megjegyezte, hogy „mereven elzárkózott”, de az egészet még kézjegyével is ellátta. (Cseppet sem mellékesen, ismerjük Apró Piroska testvérének, ifj. Apró Antalnak a múltját, 1989 előtt a III/II.-2 – az NSZK és Ausztria elleni elhárítás – alosztályvezetője volt).
Összefoglalva: a római sajtóattasé (szintén a hírszerzés rezidense) megismerkedik a német újságíróval, akit a többiekhez hasonlóan meghív Magyarországra a MÚOSZ (illetve a Press). Előbb Balatonszéplakon nyaraltatják, ahol megfigyelik, letapogatják, amelyben a nyári gyakorlatos ifjú titánok is részt vesznek (ketten legalábbis biztosan), talán gyanútlanul.
Azt persze nem állíthatjuk, hogy tudatos hírszerzői munkát végeztek, de azért furcsán cseng az a részlet, amelyben Apró Piroska arról számolt be, hogy „a komolyabb témák”-tól „mereven elzárkóztak”.
Ezután a MÚOSZ-alelnök Pethő és maga a Press-vezető Szolnok Péter ül le ebédelni az újságíróval, hogy személyesen is megismerjék. Sikerül, még Rómába is meghívatták magukat. Ebből a dossziéból nem derül ki, hogy mire jutott a ’Zacharias-ügy’. A megkörnyékezés módszere, felépítése, szervezettsége viszont világos.
(Ugyanígy hálózta be a Magyarok Világszövetsége a magyar emigránsokat, ez számomra legutóbb Kutasi Kovács Lajos dossziéiből vált egyértelművé. Ez az önreklám helye: a szerző Kutasi Kovácsról szóló könyve (Nyilasból kommunista besúgó) most jelent meg a Hamvas Intézetnél, itt megrendelhető, a másik két frissen kiadott munkafüzettel együtt.)
Válogathattak a széplaki ‘menüből’
Borvendég Zsuzsanna írt arról, hogy a „Magyar Újságírók Országos Szövetsége 1990-ig – s kissé azon túl is – az SZKP nemzetközi osztálya alá rendelt és közvetlenül KGB irányítás alatt állt prágai központú Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) legaktívabb tagja volt”.
Balatonszéplak pedig egy kulcshelyszín – tehetjük hozzá. Bakos elvtárs (és a Press mindenkori vezetője) időről-időre elküldte a 3-as osztály vezetőjének az üdülőben nyaraló külföldi újságírók és a többi vendég névsorát.
1968 júniusán az alábbi kísérő sorokat írta: „Mellékelten megküldjük a „NUSz Balatonszéplak-i Üdülőjében tartózkodó külföldi vendégek névsorát. Kérjük a felsorolt személyeket ellenőrizni, nincs-e közöttük olyan személy, aki operativ szempontból érdekes, vagy már esetleg személye az elvtársak előtt ismert. Bakos.”
A lista hosszú, néhány nevet aláhúztak, ezek közül az emberek közül válogathatott, csemegézhetett a kádári állambiztonság. Folytatjuk.
Névsorolvasás /Forrás: ÁBTL
Címlapfotó: Egykor.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS