A kiszivárgott dokumentumok hitelességéről, az ukrán ellenoffenzíva lehetséges kimeneteléről és arról, hogy hova menjenek haza az oroszok a Krímből kérdésekről beszélgettünk Somkuti Bálint hadtörténésszel, az MCC biztonságpolitikai elemzőjével.
A kiszivárogtatások kapcsán megdöbbentél, amikor kiderült, hogy mégsem az oroszok lőtték az általuk elfoglalt erőművet?
Igen, ez egy olyan hír volt, amire mindenképpen megdöbbenésre értesültem. Többször próbáltam elképzelni, hogy az én kezemben lenne egy atomerőmű, hogy lőném. De nem sikerült megoldást találnom. Persze mindenkinek, aki ezt váltig állította (és akiket ezentúl nyugodtan nevezzünk drukkernek szakértő helyett), azoknak nyilván meglepetést okozott.
Kiszivárogtatás volt, vagy átverik az oroszokat?
Szerintem a világ egyik legnagyobb hoaxának vagyunk a tanúi. Hogy egy 20 éves srác kiszalad ezekkel a dokumentumokkal, majd módosítja az adatokat, amik bizonyos országra nézve kellemetlenek, és a hírszerzési jelentések közül pont azok az országok vannak benne, akik egyébként nem értenek egyet Biden politikájával – nos, ilyen madár nincs.
Közép-Európában semmi nem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Az atlanti civilizációban pedig semmi nem változik gyorsabban, mint a kiszivárogtatott dokumentumok tartalma. Eljutottunk odáig, hogy az első körben kiszivárgott dokumentumok hitelességében azért kételkedtünk, mert mindössze 17 ezer orosz katona halálát tüntették fel, most meg azért, mert 250-300 ezres orosz veszteségről szivárognak benne.
Ami pont annyira reális, mint a tizenhétezer. A többi szám, például az ukrán hadseregnek átadott fegyverek mennyisége és a kiképzett ukrán katonák száma viszont nem változtak, és mindenki szentírásként kezeli azokat. Például a legutolsó szakértői cikkben lejött, hogy 253 harckocsival, 911 páncélozott gyalogsági járművel és 147 tüzérségi üteggel készülnek támadni, pontosan ezek a számok szerepelnek benne.
És ezek hiteles számok?
Biztos tartalmaznak valóságot is. A papírok alakilag megfelelőek, de arra hívták fel szakértők a figyelmet például, hogy a minősítésük változik. Van, amelyik bizalmas és van, amelyikre még az is rá van írva, hogy idegenek, vagyis még szövetségesek kezébe sem kerülhet. Össze-vissza van az egész, lejáratósdinak tökéletes. Hogy kik állhatnak a szivárgás mögött, akkor orosz érdeket biztos találunk, mivel ez egy óriási blamázs az amerikaiaknak, az amerikai hírszerző szerveknek. A számok stimmelhetnek, körülbelül azok az adatok vannak benne, amiket nyilvánosságra hoztak, illetve bejelentettek különböző donor országok, hogy ezeket az eszközöket átadták Ukrajnának. Nyilván mindig fölmerül, hogy ezek a nyilvánosságra hozott számok és a valóság hogyan viszonyul egymáshoz, de úgy tűnik, hogy most ezek a számok valóságot írják le.
Na, most ekkora erővel nem lehet támadást indítani!
És az eszközök típusa is akadálya lehet ennek, hiszen – ha jól sejtem – vontatott tüzérséggel nem annyira könnyű egy gyors, manőverező támadást kivitelezni.
Pontosan az volt a lényege a tavalyi ukrán támadásnak, hogy amerikai, illetve NATO segítséggel pontosan tudták, hogy hol vannak a leggyengébb pontjai az orosz védelemnek. Egy ilyen tipikus, leginkább a középkori lovasíjász harcmodorra emlékeztető taktikával, körözve és csipkedve, a gyengébb pontokra csaptak le, ahol nem számított a tűzerőnek a hiánya, hiszen egy-egy pontnál így is ezek az 5-10-15 járműves kis csoportocskák tűzerőfölényben voltak. Dzsihád-dzsipnek nevezik ezt a technikát az ISIS nyomán, amikor a pickupnak a platójára fölszerelt különböző fegyverekkel törnek rá nagy sebességgel az ellenségre. Ez akkor működött, de most kevés lesz, mert mostanra kiépítették az oroszok az állásaikat, meg beérkezett kb. félmillió mozgósított katona. Nekem a minap kissé levették a fejemet, amikor azt mondtam, hogy politikai okokból fogják megindítani az ellentámadást, holott sokkal jobban járnának, ha a várnának egy picit az esetleg még beérkező erősítésekre, fegyverszállítmányokra. De akkora nyomás van rajtuk amerikai, meg egyéb nyugati donorországok részéről, hogy kénytelenek lesznek megindítani a támadást, az oroszok szépen kibekkelik a védműveikben ezt a próbálkozást. És utána nem tudjuk, hogy mi lesz.
Nem képzelhető el, hogy az amerikaiak kavarják a háttérben a málnaszőrt, és igazából sokkal több nehézfegyverzetet halmoztak fel az ukránok, csak félrevezetik az oroszokat?
Benne van a pakliban. A tavaly nyári offenzíva sikere is meglepetés volt, és ezek után bolond az, aki bármit fixen mer állítani.
Robert C. Castelnek az elmélete, hogy a stratégiai bombázások csak a légvédelem kimerítésére szolgáltak. Kimunkáltam egy Castel-plusz elméletet, mely szerint Tatarszkijt azért gyilkolták meg az ukránok, hogy kimerítsék az oroszok precíziós készleteit a kiprovokált válaszcsapásokkal, és üres zsebbel, bamba arcot vágva nézik végig az ukrán ellenoffenzívát.
Az a baj, hogy ezek a duplafenekű tervek a legritkább esetben válnak be. A katonai tervezésnél az az alapelv, hogy a hülyékre kell optimalizálni, mert minél bonyolultabb, annál több helyen bukhat el. Ezt a japánok látványosan bebizonyították a második világháborúban. Tehát az a koncepció, hogy az ukránok most azért nem lőnek, hogy az oroszok azt higgyék, hogy kifogytak a rakétákból, és majd amikor támadnak, akkor megint lőni fognak, ez nem így működik. Mert ha most nem lövünk, akkor megindulhat egy olyan támadás, ami komoly, ténylegesen komoly károkat okoz, és azt már nem lehet visszafordítani. Ugyanez igaz a Castel-plusz elméletre is: túl bonyolult a mesterterv ahhoz, hogy egy vezérkar ilyet tegyen le az asztalra. Az oroszoknak is nyilván megvannak a saját információs forrásaik, nem véletlenül fokozatosan, lassan építik fel a légibombázást. Nemrég több tucat távirányított siklóbombát dobtak le, és már kötelékben is támadnak. Ami vagy igaz, vagy nem, de az, hogy maga a hír az felröppent, az azt mutatja, hogy megerősödött az orosz légierő tevékenysége, tehát valamilyen szinten igazolódott Castel eredeti elképzelése.
Eddig nem repültek kötelékben?
Nem nagyon fordult elő. Voltak azért kombinált műveletek a háború elején, csak annak megfelelő veszteségekkel. Előfordult, hogy egy-egy bevetésen 15-20 százalékos veszteségeket is elértek, és néha saját magukat lőtték le. Nagyon komolyan gondokkal küzdöttek a háború első évében.
A Magyarországon kiplakátolt Ruszkik haza! feliratokat olvasva felmerült, hogy Donbászból és a Krímből hova menjenek az oroszok?
Nagyon remélem, hogy nem Varsóig!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS