Amikor az ember csak úgy nem érti a liberálisokat
Van ugye egy törekvése a kormánynak, hogy annak az anyagi háttere átlátható legyen, aki politikai vagy médián keresztül közvélemény befolyásoló tevékenységet végez. A média mindig is befolyásolta a közvéleményt, valljuk be, a tájékoztató funkciója erősen másodlagos. A politika pedig szintén természetes jelenség, valahogy el kell dönteni bizonyos dolgokat, például, hogy térjünk-e át mondjuk az olcsó energiahordozóról a drágára, vagy fogadjunk-e be fél-egy millió muszlimot, ha a németek ezt kívánják tőlünk.
A politikának, eredetileg a racionálisan belátható dolgokról kellene szólnia, nem a teljesen abszurdakról. Ehhez képest teljesen irracionális kérdéseken veszekszünk évtizedek óta és engem személy szerint nagyon nem vigasztal, hogy ez a Föld minden országára igaz, és kábé az idők kezdete óta így van. Mert ugye akkor mire is való a fejlődés?
Az oktatásom során, az óvodától egészen az egyetemek végéig elfelejtettek kiképezni arra, hogy hatékonyan legyek képes érvelni teljesen értelmetlen, ostoba kérdésekkel kapcsolatban, teljesen agyament politikai és személyes álláspontok ellen. Sok dolgom volt alkoholistákkal és drogosokkal, és nagyon nem szeretem egyik típust sem. De például az alkeszek egészen ritkán szoktak úgy érvelni, hogy az alkohol nem árt nekik, viszont csudijó. Az alkoholisták elismerik, hogy lassan belehalnak az ivásba, de azt mondják, ők döntöttek így (statisztikailag értem persze ezt). A drogosok azonban sokkal kevésbé hajlandóak elismerni, hogy a drogozás ártalmas, folyamatosan hatalmas kampányt folytatnak, hogy szabadon lehessen kokszolni. Olyat viszont még senki se hallott, hogy az alkeszek ezerrel kampányolnának, hogy mindenki vedeljen a jelenleginél sokkal többet. Egyetlen liberális értelmiségi se szokott beülni a tv-stúdióba, és az alkoholfogyasztás csodás voltáról értekezni, de ha a drogok legalizálásáról van szó, egyből nagyon lelkesek lesznek.
A liberális agy mindent képes összekeverni és kifordítani. Vegyük például Ukrajna EU-hoz történő csatlakozásának kérdését. A liberális narratíva szerint az ukránoknak joguk van csatlakozni ez EU-hoz. Ez egy igen bonyolult történet olyan egyszerűsítése, ami éppen az ellenkezőjét jelenti annak, mint amiről a bonyolult szól. Ukrajna természetesen olyan vágyakat fogalmaz meg, amilyeneket akar. Vágyainak tárgya meg majd eldönti, hogy miként viszonyul ezen vágyakhoz. Az EU, amikor beléptünk mi, úgy működött, hogy minden tagországnak a saját érdekei mentén joga volt döntenie minden lényeges kérdésben. Hát ez elmúlt. Amikor ez az ukrán EU-csatlakozás dolog elkezdődött, azt mondták drága nyugati szövetségeseink, hogyha valami nem tetszik a magyar kormánynak aktuálisan a folyamat bármely pontján, akkor befékezheti az ukrán csatlakozást, hiszen vétójoga van.
Hát most már nem mondják, hogy bármiféle jogunk lenne a saját érdekeink mentén cselekedni, tehát jelen esetben vétózni. Most azt mondják, hogy megszüntetik a vétót, elég egy olyan vékonyka többség, amely a régi tagoknak mindig meglesz. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy tényleg annyira káros lenne a számunkra az ukrán csatlakozás, mint ahogy mi gondoljuk. De hát az ellenérdekelt felek egyetlen egy érvet sem hoztak fel, hanem etikai kötelességre hivatkoznak, meg arra, hogy az ukránoknak joguk van csatlakozni az EU-hoz, ha már minket is felvettek. Mondjuk csatlakozni nekünk nem jogunk volt, hanem ők nagy kegyesen felvettek minket, mert nekik is rendesen érdekük volt a dolog.
Mondjuk, az újdonság az, hogy az ukrán csatlakozás nem igazán érdeke a német, olasz, francia, spanyol embereknek sem, csak a brüsszeli elitnek, akiket a birodalmi álom, a liberális ideológia és az Ukrajnában és a háborúban érdekelt multinacionális vállalatok pénze egyszerre hajt. Ezekről a dolgokról azonban a magyarországi hazaárulásra mindig felbérelhető liberális elit, a szintén felvásárolható liberális propagandisták és a magukat politikusnak képviselő fantaszták még csak beszélgetni sem hajlandóak.
És érdemes emlékeznünk arra is, hogy a jelenlegi magyar kormánypártok és az előző három magyar kormány is mindent megtett azért, hogy Ukrajnát közelebb hozza az EU-hoz, akkor, amikor ez még Európa fura urainak egyáltalán nem volt fontos. Csakhogy az ukrán elit a saját oroszellenes céljaiért azonnal feláldozta a saját magyar nemzetiségű állampolgárainak a nemzetiségi jogait is, amint attól a leghalványabb politikai hasznot remélhette. Teljesen szavahihetetlennek bizonyultak. És valószínűleg már 2015 táján eldöntötték, hogy eltüntetik a magyar kisebbséget Kárpátaljáról. Miért is kellene nekünk áldozatot hozni az ő érdekükben? De szerintük ez nem vitakérdés. Akkor mi?
Az ember csak széttárja a kezét és csodálkozik.
Apropó, tudja valaki, hogy a Pici kicsi tipegői hogy vannak? Tud már újra járni?
Vezető kép: Hatlaczki Balázs fotója azt mutatja meg, hogy a Tanácsköztársaság indulatai bukkannak fel az O1G koalícióban.
