Amikor egy egész közösségre ráég a önimádat, az agresszivitás és a skizofrénia
A Tisza Párt permanens kampányidőszakot csinált az átlagos hétköznapokból, miközben napi szinten mondja, hogy mindennek vége van, és új világról hadovál, mint a bolsevikek, elsősorban saját magukat győzködik, hogy valóban kormányképes társaság. Skizoid állapotban élnek hiszen akár mondatonként képesek önellentmondásba kerülni, ahogy a szektavezérük is teszik, és ha kiderül róluk valami fajsúlyos aljasság, mint ahogy legutóbb Kollár Kinga leplezte le magát, van elég vastag bőr az arcukon, hogy meg nem történtté tegyék.
A közösségi médiában mindig igyekezett maximális fújni a lufit az aktuális baloldali ellenzék. A nevük mindig más, csak a finanszírozók nem változtak, akik továbbra is külföldről találják ki a forgatókönyvet. A Tisza Pártnál különleges forgatókönyvíróra, producerre és elsősorban házi pszichiáterekre van szükség, hiszen Magyar Péter ténykedésének megfejtésére összetett szakártőgárdára van szükség. A semmire és a vastag hazugságígéretekre épülő szektatagok ugyanis elfelejtik, hogy a párt alapításának időszakában tett ígéretek már rég nevetség tárgyai, Magyar Péter reformgondolatai és jobboldali álattitűdje pedig átváltott a szokásos baloldali "mindentismegígérek" lózungjaivá.
Magyar és a Tisza Párt azonban újat hozott a magyar politikába. A harsány és végtelen hazugságokat közösségi élménnyé tették. Minden blamázs után addig mantrázzák közösen az ovis lózungokat, míg maguk is elhiszik, hogy az ilyesmivel meg nem történtté lehet tenni dolgokat. Ha ráfogjuk másra, amit csináltunk, akkor a végén el is hisszük magunknak. Jó példa erre Kollár Kinga esete, aki normális világban már lemondott volna, elbujdosott volna azt követően, hogy nyíltan kijelenti ország-világ előtt: annak örül, hogy romlik a magyarok életminősége, azon örvendezik, hogy az unió által visszatartott 21 milliárd forintból szerencsére nem lehetett felújítani 50 kórházat. Kollár egy EP-parlamenti ülésen, mindenki szeme láttára és füle hallatára mondta ki ezeket a szavakat mosolyogva, hozzátéve, hogy minél rosszabb a magyarok élete, annál jobb a Tisza Pártnak, mert több esélyük van a 2026-os választásokon.
Ez pedig nem sújtotta a tiszásokat kalapácsként földre, nem dobták vissza Magyar Péter arcába a kis pártkönyvüket, hanem átkapcsolták az agyukat és inkább vállalják, hogy agymosottak és rajtuk röhög mindenki. Biztos van lemorzsolódás az ilyen hitvány és hazaáruló mondatok után, de az a katarzisszerű erjedés elmarad az önleleplezések után. A keménymag tökéletesen félre tudja tenni a realitást és Kollár botrányos hazaárulása után az ellenfelét vádolja meg azzal, amit a tiszás képviselő nyíltan elkövetett. Amikor riporterek kérdeznének Kollártól, élőlánccal zárják el, mint Magyar Pétert és a szektatagoknak még az sem derogál, hogy "hazudik a tévé" kántálással csináljanak tökhülyét magukból, miközben mögöttük kuksol a negatív főszereplő, akit minden normális ember messziről elkerülne és kiközösítene a soraikból. Ha ez nem történik meg, mint a tiszásoknál, akkor bizony közösségi amnézia és komoly skizofrén tünetegyüttes áll fenn.
Magyar Péter és hitvány bandája tartottak egy görbe, törött tükröt az embereik elé, megfosztották őket a valóságtól, egy rémálomszerű mesébe kalauzolták őket,
ahol az áruló Ephialtész a hős és nem Leonidasz, ahol a törököknek szurkolnak a mohácsi csatában, ahol renegátnak, árulónak lenni dicsőség, ahol a labancok a menők, nem a kurucok, ahol az erény szégyellnivaló és maguk faragtak istenséget a tömeg elé. Az aranyborjú előtt hajlonganak, a bűnt dicsőítik és a szintet viszik le a mélybe, nem egymást próbálják felhúzni.
Borzasztó látni az agresszív uszítást, a kipécézést, majd azt, hogy ezt követően a másikat vádolják meg azzal a politikai kultúrával, amin még Gyurcsány Ferencék is csak elégedetten csettintenek.
De ez az a pillanat, amikor nekünk sem csak szemlélődőnek kell lennünk, hanem ki kell állni az igazságért, nem maradhatunk csöndben és fel kell vennünk a kesztyűt. Az olyan emberek, mint Magyar Péter, Kollár Kinga, vagy akár a Tarr Zoltán és Radnai Márk, esetleg Nagy Ervin és a hasonszőrű arrogáns tudatlanok az ősi bolsevik mézesmadzagot húzták elő, ami a magyar emberek túlnyomó többségénél sosem jött be. Meg kell mutatnunk, hogy a mézesmadzag valójában penészes, szögekkel kivert övcsat, ami pusztulásba és szégyenteljes önfeladásba vezet csupán, nem a Kánaánba. Amíg Kollár Kungák örvendezhetnek azon, hogy a magyaroktól elvett pénz szerencsére károkat okoz a nemzet életében, addig egy percet sem pihenhetünk, mert ők sem fognak. A tét újból a nemzetünk jövője és léte, az évszázadok alatt rengeteg harcot megvívtak őseink, ne mi legyünk azok, akik hagyjuk a söpredéket magunkra nőni.
