Amikor nem akarták beengedni a Fehér Házba Gyurcsányék későbbi nemzetbiztonsági szóvivőjét, az ÁVH-s Vajda Pétert

Néha az ÁVH-s „újságírók” is „pofára esnek”. Vajda Péter megtestesíti az elsinkófált rendszerváltást. Emberünk az ÁVH-nál kezdte, ahol állítólag feljelentette társát, a későbbi Paul Lendvait. Ezután Vajda a hírszerzéshez került, majd „újságíró” lett, moszkvai, majd washingtoni tudósító, az egyik legismertebb „csillag”. Akkor is Amerikában dolgozott, amikor 1982 tavaszán be akart menni a Fehér Házba. A múltját nyilván ismerő amerikaiak viszont nem akarták: az Interpol segítségével megpróbálták lekáderezni a magyar állambiztonságot, egyszerre provokálva és tesztelve azt. A BM természetesen hazudott Vajdáról, aki 1990 után is tovább emelkedett. A rendszerváltás után a Népszabadság belpolitikai rovatvezetője lett, majd Gyurcsányék alatt érte el a legelképesztőbb állomást: a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője lett. Rövidesen leleplezték, de ezután sem mondott le, még 2010-ben is szóvivőként emlegették.

A nyolcvanas évek elején járunk. Már a változást, az új időket jelezte az a pillanat, amikor Magyarország (azaz akkor a Magyar Népköztársaság) újra csatlakozott az Interpolhoz (Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezet).

Ez 1981-ben történt, az Interpol Magyar Nemzeti Iroda pedig 1982-ben állt fel – természetesen az állambiztonság felügyelete alatt. A kölcsönös bizalmatlanság érezhető és érthető volt, a kommunista rezsim az amerikai titkosszolgálatot vélte az Interpol mögött, az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei pedig pontosan tudták, hogy a magyar fél mindent lejelent a Nagy Testvérnek, a Szovjetuniónak.

Az objektumdossziéhoz csatolt egyik első kérelem különösen pikáns: az amerikaiak gyakorlatilag tesztelték (illetve provokálták) Budapestet, amikor a Népszabadság washingtoni tudósítójáról, Vajda Péterről kértek információt.

Sőt, be sem engedték a Fehér Házba, ujjlenyomatot vettek tőle, nyilvánvalóan megalázva ezt a rafinált, kimondottan rosszindulatú hírszerző-újságírót [bár látni fogjuk, hogy lehet, az ujjlenyomat-vétel mégis korábban történt].

Vajda Péter: ÁVH, Washington, Gyurcsányék szolgálata

Rovatunk olvasói pontosan tudják, milyen hálózati bekötöttség kellett ahhoz, hogy valaki a Kádár-diktatúrában külföldi tudósító legyen. Nem beszélve a pártlap képviseletéről (a Szabad Népből lett Népszabadságból), és még inkább a washingtoni munkáról.

Vajda esetében kétségünk sem lehet. Már tizenötévesen belépett a Magyar Kommunista Pártba, pár év múlva az ÁVH-hoz került, ahol feljelentette egyik társát, Lendvai Pált, akit Paul Lendvaiként ismerünk.

Utóbbit 1953-ben letartóztatta az ÁVH; akkor írt apja (!) kérelmező levelet, amelyben felsorolta Lendvai ÁVH-s érdemeit [ezt a levelet ebben a cikkben hoztuk nyilvánosságra]. Miután Lendvai részt vett az 1956-os forradalmat lejárató Fehér Könyv(ek) szerkesztésében, Ausztriába emigrált, ott próbálták beszervezni, akkor társadalmi kapcsolatként hivatkozott rá az állambiztonság (cikkünk erről itt). Vajda itthon maradt.

ÁVH-s hadnagyként ötvenhat után tevékeny részt vállalt a forradalom eltiprásában, majd a hírszerzéshez került, újságíró lett. A többiről egyelőre nincs túl sok adatunk. Ahogyan mondjuk a szintén ÁVH-s Kanyó András.

Vajda lejárató-munkáját pénzjutalommal díjazták

A következő pénzjutalom azért sokat elárul Vajda tevékenységéről: „1958. november 7-én Pálfi József alosztályvezető »A magyar katonai emigráció aknamunkájának felderítésében végzett jó munkájáért« 1000 forint jutalomban részesítette”.

Később Vajda a Népszabadság és a többi vezető lap sokat foglalkoztatott propagandistája lett; hogy közben milyen címen – szigorúan titkos tiszt stb. – segítette az állambiztonságot, az egyelőre rejtély – talán örökre –, de töretlenül lépdelt felfelé.

Előbb moszkvai (mint a napokban az Indexen publikáló Meruk József és társai), majd washingtoni tudósító lett, így a legfontosabb kulcshelyszínekre került. Az amerikaiak nyilván pontosan tudták, hogy kicsoda – nem is kerülhetett volna Amerikába hálózaton kívüli ember –, ahogyan rejtőzködését sem vélhetjük véletlennek. Bár a diktatúra sokat foglalkoztatott propagandistája volt, alig-alig találni róla fotót.

Sőt, nagy öröm volt, amikor egyáltalán a következőt megtaláltam:

A képen Vajda az ismert kommunista aktivistával, Angela Davisszel pózolt. Mai tudásunk szerint a hölgyet minimum a Szovjetunió „társutasának” nevezhetjük, de jóval valószínűbb, hogy beszervezve vagy sem, de a KGB embere volt.

Angela Davis kiharcolt felmentése

Davis tanult a berlini Humboldt Egyetemen – ahová a kiemelt gyerekek járhattak, például Bochkor Gábor vagy Kanyó László, az említett Kanyó András ÁVH-s újságíró fia –, majd részt vett a szovjetek és a KGB alá tartozó Világifjúsági Találkozón Helsinkiben. Ezután már árgus szemekkel figyelték őt Amerikában is.

Híres-hírhedt 1972-es perét – amin Vajda is részt vett – annak köszönhette, hogy öten meghaltak abban a „szabadítási kísérletben”, amellyel megpróbálták megszöktetni egyik ismerősét a börtönből. A lángoló ’68-as mozgalomnak, a világszerte hihetetlenül erős kommunista propagandának, a számtalan vakondnak, társutasnak, kémnek és megtévesztett embernek köszönhetően jól szervezett politikai kampány indult a védelmében, amelyben mártírként tálalták a közvélemény előtt. [Ismerős?]

Az eredmény: az esküdtszék felmentette, hogy a szovjetek „utazó nagykövete” legyen. És persze a pólók és teásbögrék –  Che Guevaránál talán kevéssé időtállóbb – csillaga. [Külön ironikus, hogy Davist az őt ünneplő Szovjetunióban feleennyiért kivégezték volna, de szerencséjére egy – ha messze nem is hibátlan – demokráciában követte el a tettét.]

Davis hátterét látva érthető, ha az újságíróként dolgozó fedett hírszerző [Vajda] természetesen minden további nélkül meginterjúvolhatta a polgárjogi mozgalom Lenin-békedjías hősét, hogy az öles cikk a KISZ-es Magyar Ifjúságban jelenjen meg.

A legérdekesebb, hogy Vajda komoly teret szentelt a cikkben annak a procedúrának, amelynek alávetették: ujjlenyomatot vettek tőle.

Hosszan zsörtölődött egy olyan eljáráson, amely a fiatal célközönséget nyilván egyáltalán nem érdekelte, mi viszont érthetjük, kinek, miért üzent. Még egy fotót is mellékeltek erről:

Lassú volt a detektív, Vajda lekéste a nyitányt

„[…] A per megnyitására Angela nem bilincsben és nem rendőrök, hanem fotóriporterek, filmesek gyűrűjében érkezett meg. Legtöbb kollégámmal együtt én is lekéstem a per megnyitásának perceit. Amikor a bíró megnyitotta a tárgyalást, mi a rendőrparancsnokság főépületében álltunk sorba, hogy ujjlenyomatot vegyenek tőlünk: mind a tíz ujjúnkról és ez nem kevés időt vett igénybe. A detektívet határozottan idegesítette a sürgetésünk: és ettől még lassúbb lett” – írta a cikkben bosszúsan.

Gondolta vajon Vajda, hogy tíz évvel később ismét ujjlenyomatot vesznek majd tőle? Vagy a régit használták fel?

Amerikai háttérnyomozás Vajda ügyében

A Fehér Házba nem szívesen engedett Vajda ügyéről Siklói György vezérőrnagy tájékoztatta Rédei Miklós vezérőrnagyot.

„Rédei Miklós vezérőrnagy elvtársnak

Telefonon történt megbeszélésünk alapján megküldöm az Egyesült Államok titkos-szolgálata nevében kapott megkeresést Vajda Péter ujságirónak a Fehér Házba történő belépési kérelmével összefüggésben. Kérlek, hogy állapodjunk meg a válasz-szövegében […] Siklói György vezérőrnagy”.

Szerencsénkre a dossziéhoz az amerikai kérelem eredeti fordítását is csatolták: „Kedves Uram!

Az alábbiakban nevezett egyén megbizólevélért folyamodott, a Fehér Házba való belépését elősegitendő. A háttérnyomozással kapcsolatban, melyet ez a szolgálat vezetett, nagyon méltányolnánk, ha az Önök ügynöksége érintkezésbe lépne a megfelelő tengerentúli bünügyi ellenőrző hatóságokkal. […] NÉV: VAJDA PÉTER […] MEGJEGYZÉSEK: tudósitó – Népszabadság.

Hálás köszönettel: David F. Rey Felelős speciális ügynök”.

BM: Le akarják mérni a tűrőképességünket!

A magyar álláspont:

„Feljegyzés […] az alábbiak szerint értékeljük:

1./ Az amerikai iroda a kérés kapcsán le akarja mérni a magyar belügyi szervek »türőképességének«, válaszadási lehetőségeinek«, a magyar INTERPOL »felhasználhatóságának« a határait. 2./ Rutin jellegü kérés, amely az elnöki biztonsági szolgálat általános rezsim intézkedései közé tartozik.

Véleményem szerint mindkét feltételezés igaz. Az elnöki biztonsági szolgálat rezsim intézkedéséről van szó, de amelyet az amerikai Interpol Iroda fel akar használni. Ugyanis nem a tudósítói akkreditálást vetik fel, hanem csak a Fehér Házba való belépés engedélyezését.

[…] Fentiek alapján javaslatom a következő:

1./ Az INTERPOL gyakorlatának megfelelő választ adjuk. Vagyis: »nevezett a magyar belügyi szervek nyilvántartásában nem szerepel. Utlevele büntetlen előéletet és feddhetetlenséget igazol.« 2./ Az amerikai INTERPOL megkereséséről tájékoztassuk dr. Korom Mihály elvtársat, az MSZMP KB titkárát, közölve a válaszadás tartalmát és a viszonosság elvének alkalmazását.

Bp, 1982. április 19.”

Ifjabb Korom és ifjabb Apró: kádergyerekek a BM-ben

Milyen sokat jelenthet egy-egy szó. A feljegyzésben a belügyi szervek „tűrőképességéről” írnak, ezzel is utalva arra, hogy egy belső emberről kérnek információt – az ellenségtől.

Való igaz: elég abszurd helyzet, fonák az egész együttműködés a hidegháború újabb kiéleződésének idején. Ennek megfelelő a válasz is: „nevezett a magyar belügyi szervek nyilvántartásában nem szerepel” [sima hazugság], „Utlevele büntetlen előéletet és feddhetetlenséget igazol” [papíron igaz].

Külön pikáns, hogy Korom Mihályt tájékoztatják, a Párt új „erős emberét” [aki amúgy a Politikai Rendőrségen kezdte].

Akár a fia is megtehette volna: forrásom szerint a nyolcvanas években a BM III/II-2 Osztályon két új alosztályvezető dolgozott. Az egyik az ifj. Apró Antal, a másik az ifj. Korom Mihály volt. Állítólag nemigen szívelték egymást.

És szépen átmentette magát mindenki

A történet folytatása nincs a dossziéban, nem tudjuk, végül beengedték-e Vajdát a Fehér Házba, ha igen, ha nem, nyilván különleges figyelmet kapott. Ismerjük annyira az amerikaiak szakértelmét és Vajda kiemelt pályafutását ahhoz, hogy ne legyenek kétségeink: nyilván tudták, kivel álltak szemben.

Az említett szereplők közül mindenki átmentette magát a rendszerváltás/rendszerváltozás/modellváltás során. Ifjabb Korom jogász lett, ifjabb Apró Antal pályafutásáról az Apró-Dobrev klánról leleplező cikkünkben olvashatnak, de megnézhetik ezt a műsorunkat is:

A Népszabadság rovatvezetője, majd a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője lett

Persze Vajda Péternek is komoly szerep jutott.

Sokan tudják, hogy az egykori ÁVH-s 1990 után a Népszabadság belpolitikai rovatvezetője lett, de igazán az Apró-klán idején lett újra ismert: a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője lett. Egy egykori ÁVH-s – hogyan is történhetett volna másképp?

Vajdát 2007-ben „nemezise”, Paul Lendvai buktatta le, amikor az osztrák Der Standardban megírta Vajda múltját. Jellemző volt utóbbi válasza, természetesen a nevetséges átvilágításra hivatkozott [ebben a cikkben írtam arról, hogyan nem találtak semmit (vagy inkább nem akartak találni semmit) egy III/III.-nak is besegítő titkosmunkatársról].

„Paul Lendvai vagy hazudik, vagy téved – írta lapunkhoz eljuttatott közleményében a polgári titkosszolgálatok szóvivője – számolt be az ügyről az állambiztonsági újságírók egyik utolsó menedéke, a Népszava. –

Vajda Péter közlése szerint az átvilágítás idején a Népszabadság főmunkatársa volt, így a törvény alapján ellenőrizték. Az egyes fontos személyeket ellenőrző bizottság megállapította, hogy »a rendelkezésre álló adatok szerint az ellenőrzött Vajda Péter úr tevékenységére utaló adat nincs«. Vajda annak kapcsán reagált, hogy a Der Standard című osztrák napilapban Paul Lendvai arról írt: »a besúgók internacionáléját hatalmasságok védik a háttérből«.”

Az elmúlt években még a Népszavának írogatott

Bár az iratok megvannak, a bizonyítékok adottak, Vajda egészen 2010-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője maradt. Az elmúlt években még a Népszavában publikált. Ha még él, akkor idén volt, lesz kilencvenéves…