„Antall József a Toldi (sic!) Ferenc Gimnáziumban osztályfőnöki beosztását arra használta fel, hogy diákjaiban megerősítse az ellenforradalom szellemét” – írta Kállai Gyula államminiszter a fiatal tanár eltávolításának okáról Szakasits Árpád elvtársának 1959-ben. A néhai miniszterelnököt végül egy széttépett orosz nyelvkönyv ürügyén sikerült kirúgni a Toldyból. Édesapja hiába kérte Szakasits segítségét, még a befolyásos politikus sem tudta „megmenteni”. Antall József múzeumi vezetőként találta meg a helyét a Kádár-rendszerben, hogy hatalomra kerülve a leszámolás helyett a megbocsátás útját válassza. Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában (2. rész).
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
„Tetszettek volna forradalmat csinálni” – a legenda szerint ezzel a bon mottal vágott vissza Antall József miniszterelnök politikai ellenfeleinek, kritikusainak (leginkább az MDF radikális szárnyának), akik a rendszerváltás után a valódi, kompromisszummentes változást hiányolták. „1956-ban még Ön is ezen volt”, mondhatta volna valamelyikük viszontválaszul, hiszen a néhai miniszterelnök fiatalon forradalompárti volt. Diákjaival tüntetett, majd a kádári megtorlás (lásd még itt és itt) alatt sem lapított, tanárként okkal vívta ki a rendszer és az állambiztonság haragját, a súlyosabb retorzióktól csak édesapja befolyása és kiállása óvta meg. Cikkünk első részében már felvázoltuk a fiatal tanár és az állambiztonság külön játszmáját, most azzal az esettel folytatjuk, amelyre hivatkozva Antallt eltávolították a Toldy Ferenc Gimnáziumból. A Magyar Országos Levéltárban megőrzött levelekre és hivatalos feljegyzésekre a Hamvas Intézet archívumában leltünk rá (lefelé görgetve elolvasható az összes anyag).
Antall Józsefet 1957 után még egyszer letartóztatni nem lehetett (politikai védelem alatt állt), így más módszerrel kellett megakadályozni abban, hogy tanérként tovább „mérgezze” az ifjúságot. A néha láthatatlan, néha nagyon is látható aknamunkában nem is az Antall Józsefre állított iskolai ügynökök, hanem Cihika Mihály igazgatóhelyettes végezte a(z állambiztonsági szempontból) leghasznosabb munkát. A diákokat munkásőr-egyenruhájában, kikandikáló pisztolyával (az életnél nincs jobb forgatókönyvíró) kihallgató pártkatona már 1958-ban is megpróbálkozott a fiatal tanár eltávolításával, ezt végül egy évvel később sikerült elérnie.
Előző cikkünkben is rámutattunk, hogy Antall József valóban ember maradt az embertelenségben. Mindent megtett tanítványaiért, példát mutatott akkor, amikor a többség hallgatott, lapult, téglaként illeszkedett, így próbálva túlélni a rendszert. Diákjaiból nem elvtársat, hanem embert akart faragni, gyönyörű példája ennek az az utolsó történelemóra, amelyet végzős osztályának tartott 1959 tavaszán. A róla jelentő diák, „Kerekes József”, azaz Huszár Ferenc szerint Antall József arra kérte őket, sohase feledjék, hogy magyarok, becsületes magyarok. A tanár arra kérte osztályát, viseljék el az élet rúgásait és ne omoljanak össze.
„Túl kell élni az önkényuralmat”
Törhetetlen akarat és összeszorított fog. Ez lehet a túlélés receptje? Antall József egykori diákja, Jeszenszky Géza (aki később külügyminiszteri posztot kapott a kormányában, tavaly pedig azzal került be a hírekbe, hogy lemondott az oslói nagyköveti posztról) a Magyar Szemlében megjelent visszaemlékezésében így fogalmazott: „Szavaival és személyes példájával a megalkuvástól óvta diákjait. Azt magyarázta, hogy nem szabad félni, csak most óvatosabbnak kell lenni, oktalan és gyermeteg hősködéssel nem szabad fejjel menni a falnak. Mint 1849 után, túl kell élni az önkényuralmat, és fel kell készülni arra az időre, amikor lesz értelme, lesz esélye a bátor cselekvésnek”.
Ócska ürügy: egy megtépett orosz nyelvkönyv
Antall diákjai az emlékezetes beszéd után remekül teljesítettek az érettségin (a vélelmezhető ellenszél ellenére elért négyes osztályátlag dicséretet érdemel), a légkört, az őket, illetve tanárukat ért támadásokat ismerve nem meglepő, hogy kicsit eleresztették magukat a vizsga után. Örömükben szétdobálták könyveiket, és (borzalom) a nagy ünneplésnek egy orosz nyelvkönyv és egy dekoráció is áldozatául esett. Több sem kellett Cihika Mihálynak, aki feljelentette az osztályfőnököt, az természetesen sem őt, sem a vizsgálódókat nem zavarta, hogy Antall a „csúfos” akció alatt nem is volt a teremben. Valamilyen ürügyre építve mindenképp el kellett ítélni. Benke Valéria művelődési miniszter vizsgálatot rendelt el, az osztály tagjait eltiltották a továbbtanulástól (ez két évig maradt hatályban), Antall ellen pedig fegyelmit indítottak.
Szakasits levele /Forrás: Mol.hu, Hamvas
Szakasits Árpád levelét megírta
Bár Antall édesapja mindent megpróbált (előző cikkünkben már megírtuk, hogyan hozatta ki fiát a rendőrségtől ’57-ben), ezúttal hiába. Pedig az MSZMP egyik legtekintélyesebb politikusát, Szakasits Árpádot is megnyerte. Erről tanúskodik az a Magyar Országos Levéltárban megőrzött levél, amelyet a Rákosi-korszakban bebörtönzött, de 1956-ban rehabilitált Szakasits Kállai Gyula államminiszternek írt: „Kedves Barátom!” – így a megszólítás. – Telefonon történt beszélgetésünknek megfelelően idezártan megküldöm Antall József volt kisgazdapárti miniszter tanár fiára vonatkozó följegyzést azzal, hogy vizsgáltasd ki az ügyet s ha valóban alaptalan vádaskodásról van szó, ne érje igazságtalanság ezt az embert s ha lehet kerüljön egy másik gymnázium kötelékébe”.
Kállai válasza /Forrás: Mol.hu, Hamvas
Antall József és az „ellenállás szelleme”
A felső vezetést viszont sem az ex-miniszter Antall, sem Szakasits kérése nem hatotta meg. „Antall József ügyét megvizsgáltattam – írta „Kedves Szakasits Elvtárs”-ának Kállai Gyula 1959. október harmadikán. – A vizsgálat megállapította, hogy nem az apja, hanem saját jobboldali politikai magatartása miatt távolították el az iskolából. Antall József a Toldi (nyilván Arany hősére gondolt – a szerk.) Ferenc Gimnáziumban osztályfőnöki beosztását arra használta fel, hogy diákjaiban megerősítse az ellenforradalom szellemét. Ennek eredményeként tanítványai több esetben követtek el politikai jellegű fegyelemsértést. Pedagógiai tevékenységét Antall József arra igyekezett felhasználni, hogy diákjaiban a népi demokrácia iránti ellenállás szellemét fejlessze ki. A Művelődési Minisztérium ezek alapján távolította el a pedagógusok sorából”. A döntés megszületett, ezen az a feljegyzés sem változtatott, amelynek feltehetően Antall József a szerzője (az irat külső szemszögből írja le a tanár kálváriáját, de néhány helyen E/1-es személyben „beszél”), és amely részletesen leírja Cihika ármánykodását, „üldöző jellegű intrikáit”.
.
Cihika intrikái /Forrás: Mol.hu, Hamvas
“Folytatta ellenem” /Forrás: Mol.hu, Hamvas
Tény, hogy Cihikáék már az érettségis eset előtt is mindent megtettek Antall lejáratására. „Ezután több, teljesen alap nélküli ügyben hajszát kezdtek osztálya ellen – olvashatjuk a fenti, valószínűleg Antall által jegyzett feljegyzésben. – Egy teljesen elnagyolt rajzra, amelyiknak szárai ennek ellene szóltak, kijelentették, hogy „horogkereszt”.” Lám, mi mindennel be lehet mocskolni egy tanár jó hírét. Nem mellékes, hogy a horogkeresztes vád (a rendszer ellenségeinek lenácizása, lefasistázása) bevált eszköz volt a lejáratásra (most is az). Felhasználták Szabó Lőrinc ellen is, amikor a háború után az igazoló tárgyalásokon próbáltak nácit, Hitler-bérencet, antiszemitát faragni az ismert költőből (az esetet épp a napokban idézték fel a Cink.hu-n. „Egy másik ilyen jellegű állítás pedig éppen Sárközi Mártától eredt, aki szerint a költő fiának, Lócinak ötödik születésnapján rendezett gyerekzsúron horogkeresztes szendvicseket szolgáltak volna fel” – írta az abszurd, ám életveszélyes vádról Horányi Károly Vád és emlékezet (Lezáratlan eljárások Szabó Lőrinc ügyében) című művében. Nem mellékes, hogy Sárközi Márta (Molnár Ferenc lánya) Szabó egyik legjobb barátjának, Sárközi Györgynek a felesége volt. Utóbbival kapcsolatban Illyés Gyula azt írta (Illyés Gyula: Szabó Lőrinc. Róla magáról): „Mint annyi másért, Sárközi Györgyért is mindent elkövetett volna, hogy megmentse az üldözések idején”. (Nem sikerült: Sárközi György nem élte túl a munkaszolgálatot). Ehhez képest tényleg gyomorforgató a Sárközi Márta szájából elhangzott (vagy legalábbis neki tulajdonított) horogkeresztes vád. És épp annyi alapja lehetett, mint Antall József tanítványának esetében… Viszont ennél súlyosabb, veszélyesebb, kegyetlenebb hazugságot nem lehetett akkoriban kitalálni.
Hiába a beadvány, hiába a kérelem
Antall József esetében a horogkeresztes vád már nem igazán számított 1959-ben. Mint ahogyan az sem, hogy a fiatal tanár hosszú, tizennyolc oldalas beadványt intézett a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályához, amelyben megcáfolta Cihikáék vádjait. Részsikere volt: bár a fegyelmi eljárás elmaradt, a kirúgást nem kerülhette el. Később hiába fellebbezett az ítélet ellen, bár a Pedagógus Közös Egyeztető Bizottság is melléállt, a Toldyba már nem kerülhetett vissza. Édesapja is hiába próbálkozott fia áthelyezési kérelmével, erre a már igen szűkszavú elutasító válasz érkezett. Már szeptember közepén eldöntötték, hogy „Antall József elbocsátása politikai okok miatt indokolt.”
Politikailag indokolt /Forrás: Mol.hu, Hamvas
Felfelé ívelő pályafutás a rendszerellenes kezdet után
A védőháló ennek ellenére megmaradt, míg másokra hasonló esetben jóval keményebb büntetés várt, Antallból nem vált törvényenkívüli. A később történtekkel kapcsolatban külön érdekes az a szintén 1959-ből származó feljegyzés, amelynek ismeretlen szerzője szerint „Antall József azt kéri, hogy a valószínűleg kedvező döntés esetén a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya ne fellebbezze meg a Területi Egyeztető Bizottságnál a visszahelyezést. Antall József vagy azonnal lemond állásáról /így nem c. ponttal, hanem hozzájárulással lép ki/, vagy pedig kéri áthelyezését valamelyik más intézményhez, elsősorban az Országos Színháztörténeti Muzeumba”. Kérése – ha kerülőutakkal – később meghallgatásra talált. Bár két évig könyvtárosként dolgozott, 1963-ban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumhoz került, amelynek helyettes igazgatója (1967-től), megbízott főigazgatója (1974-től), majd főigazgatója (1985-től a rendszerváltásig) lett. Felfelé ívelő pályafutás rendszerellenes kezdettel.
Megbocsátott az őt eláruló gyerekkori barátnak
A toldys-korszak lezárásával Antall József megfigyelése is érdektelenebbé vált. Személyi dossziéját 1960-ban lezárták, bár továbbra is ellenőrzés alatt tartották. Antall József múzeumvezetői karrierjét nézve látható, a rendszer már nem tekintett rá igazán veszélyes ellenségként („aki nincs ellenünk, az velünk van”?). A Toldyból eltávolított tanár történészként, főigazgatóként már jobban beilleszkedett (tudását, műveltségét, munkabírását nem érhette panasz). Ne legyenek illúziónk: Antallt élete végéig megfigyelték (a modellváltás előtt az állambiztonság, utána a nemzetbiztonság), de ő még annak is megbocsátott, aki jó barátként árulta el.
A rendszerváltás után kiderült, hogy a legtöbb jelentést gyerekkori cimborája, Kiss György adta a néhai miniszterelnökről. Kiss Antall József bizalmi embere volt, a kormányfő négytagú titkárságában dolgozott, ő foglalkozott a sajtóval és a levelezésekkel. 1990-ben lelepleződött. A Political Capital szerint Antall ennek tudatában vette fel sajtósnak, a néhai miniszterelnök özvegye máshogyan emlékezett. „Kiss Györgynek a rendszerváltoztatás után valóban volt hivatali megbízatása, de amikor a férjem értesült az állambiztonsági kapcsolatairól, s hogy egészen 1989 decemberéig jelentéseket írt róla, megszüntette a posztját – mondta Fülep Klára egy 2008-as, a Magyar Nemzetnek adott interjúban. – A történetnek van folytatása. Japánból jöttünk hazafelé, s átmenetileg Párizsban voltunk, onnan indultunk ugyanis Strasbourgba, hogy férjem átvegye a Schuman-díjat. Ekkor értesültünk róla, hogy a volt barát nagyon beteg. A férjem fölhívta őt. Megbocsátott neki”. Szép gesztus, még akkor is, ha arra érdemtelen embert ért: a különösen aktív Kiss Györgyöt gyakran megjutalmazta (külföldi utak, előléptetések, publikálási lehetőségek) az állambiztonság a jó barát (?) megfigyeléséért. Ráadásul – milyen a sors – bár már 1990-ben nagyon beteg volt, végül túlélte a miniszterelnököt – 1999-ben halt meg.
A túlélés sikerült, a bátor cselekvés elmaradt
Özvegye visszaemlékezése szerint Antall József hatalomra kerülve igaz keresztényként megbocsátott az ellene vétkezőnek. Ezt helyeselhetjük. Az iratok teljes nyilvánosságra hozása viszont nem történt meg (nem mellékesen: azóta sem). Így mi hogyan, kinek tudnánk megbocsátani? Fülep Klára szerint Antall tisztában volt a hálózat erejével, a taxisblokád mögött is (nem csak ő) a nemzetbiztonsággá vedlett állambiztonságot sejtette. „A taxisblokád nyilvánvaló kísérlet volt a rendszer megdöntésére, s neki meggyőződése volt, hogy fegyveres testületek, titkosszolgálati erők voltak a háttérben. Hogy sem az SZDSZ, sem a taxisok nem főszereplői voltak annak, ami történt. Nem véletlenül éppen akkor, amikor kórházban volt, műtét után” – mondta erről Antall özvegye a Magyar Nemzetnek. Talán nem érdektelen a kérdés: ha ilyen tisztán látta, kormányfőként, a változást remélő nemzet vezetőjeként miért nem lépett fel komolyabban a hálózat ellen? Pongyolán fogalmazva: miért nem rendezett nagytakarítást?
„Túl kell élni az önkényuralmat, és fel kell készülni arra az időre, amikor lesz értelme, lesz esélye a bátor cselekvésnek” – idézte Antall tanítását Jeszenszky Géza. A túlélés sikerült (a hálózat is átmentette magát), de talán kevesen fogják rosszindulattal vádolni a szerzőt, ha hozzáteszi: az igazán bátor cselekvés viszont elmaradt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS