Miközben az ellenzék és annak lakájmédiája már-már olyan természetességgel próbálja letagadni azt a minden normális ember számára nyilvánvaló tényt, hogy a nyugati országok legfontosabb célja a migráció dekriminalizálása, az illegális bevándorlás szervezése, mint amikor valaki a hidegben ösztönösen összébb húzza a kabátját, aközben a valóság nap, mint nap csapja pofán őket. Legutóbb például akkor kaptak a valóság nevű fő ellenségüktől egy hatalmas sallert, amikor Székesfehérvár filmjét értékelte az unió erre kijelölt bírálóbizottsága. Történt ugyanis, hogy Székesfehérvár olyan felháborító, barbár szemtelenségre vetemedett – és hozott ezzel szégyent hazánkra –, hogy figyelmen kívül hagyta azt a mindenki előtt ismert tényt, hogy az elmaradott városban egy árva mecset sem épült fel az elmúlt pár évben. Mi több: annak ellenére, hogy semmilyen számottevő mohamedán kisebbséggel nem büszkélkedik, volt képe mégis pályázni az „Európa Fővárosa 2023” címre. (PolgárPortál-publicisztika)
Igen. Döbbenet!
Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy Székesfehérvár vezetésének volt pofája beadni egy olyan pályázatot, és egy olyan kisfilmet, amelyben csupa fehér ember szerepel. Sehol egy tizenéves transznemű kisfiú, sehol egy szoknyás-szakállas apuka. Csak nő és férfi (ami egyébként megint csak vérlázító!) néptánc közben; csak nő és férfi, akik boldogan élnek, kávéznak, vagy Péterfy Bori koncerten tombolnak.
A kisfilm nagy részét a város főterén vették fel, amelynek egyik fontos dísze az Országalma, melyen ott díszeleg – és hirdeti a kirekesztő középkori kereszténységet – a… (le sem merem írni) kereszt. Ez már tényleg mindennek a teteje! Felháborító, nem?
Az unió szakosodott kurátorai, mondanom sem kell, először hiperventilláltak, majd miután kicsit jobban lettek, vörös fejjel kezdték el csapkodni az asztalt, és a sárga földig lehordták a pályázatot benyújtó várost. Először azért, mert már a város neve is kirekesztő: SzékesFEHÉRvár; majd azért, mert a jövő Kelet-Európája nem lehet ilyen. A jelen Nyugat-Európája pedig már most sem az.
A sokszínű és befogadó Nyugat-Európából a tudományos fantasztikum műfajában sorolhatóak az olyan elemek, mint például:
- igazi férfiak és igazi nők együtt kávézzanak,
- kísérő nélküli – burka és nikáb mellőzésével – hölgyek grasszáljanak az utcán,
- és végül, arról nem is beszélve, hogy egy szégyentelenül lengén öltözött szőke nő valami színpadon ugrabugrálva illegesse magát és énekeljen, ahelyett hogy egy kecskét vágna le/véreztetne ki, majd dolgozna fel az otthonában.
A pályázó város vezetőit porrá alázták, és súlyosbító körülménynek írták le, hogy nem szereztek be pakisztáni és bangladesi statisztákat, kecskéket, tevéket, hogy nem húztak fel egy jókora mecsetet a film és a statiszták kedvéért; valamint elkeseredve és lemondóan hozzátették, hogy igazából nem is az a baj, hogy ilyen szánalmas és élhetetlen város Székesfehér(pfúj!)vár (keresztek, papok, fehér emberek és a többi), hanem hogy a pályázatot beadók minderre még büszkék is, és értékként tekintenek ezekre az elmaradott, és kirekesztő tulajdonságokra.
Ez ma Európa. Ilyen Európáért harcolnak a nyugati politikusok. Ahol szégyen a kereszt, a fehér ember, és a boldogság.
Jelen sorok írója, Kispest szurkolóként, nem gondolta volna, hogy ezt a mondatot valaha le fogja írni, de úgy látszik Soros György ilyen csudákra is képes:
Hajrá Székesfehérvár!
Kapcsolódó anyag: Ködszurkáló: Inkább a farkasok dala
(Vezető kép: Ökkfehérvár / Molnár Artúr fotója)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS