A Hungexpo átmentésének története egész rendszerváltásunk, rendszerváltozásunk állatorvosi lovának tekinthető. A hálózat 1990 előtt és után is a markában tartotta a céget. A Horn-, majd a Medgyessy-/Gyurcsány-kormány alatt fantasztikus figurák tűntek fel a vállalatnál. Soroljuk: maga Apró Piroska, egy Dégen István nevű egykori szt-tiszt, Marjai József egykori miniszterelnök-helyettes, Barabás János a KISZ KB egyik titkára. De vannak még: felbukkant Apró Piroska vejének, Gyurcsány Ferencnek az egykori KISZ-es társa, Nagy Imre, valamint az szt-tiszt Medgyessy Péterhez sorolt Tunyogi László, aki az MSZMP KB munkatársa volt. Felesége meg Medgyessy főtanácsadója. Persze utóbbi, az említett Tunyoginé is a belső körből érkezett: anno a KISZ KB munkatársa, majd osztályvezetője volt. Naná, hogy a hálózati újságírók sem maradhattak ki: Forró Tamás, az egykori titkos megbízottból lett „sztárriporter” is feltűnik, de az a Meruk József is, akit a rendszerváltás előtt és után is „sajtófőnökként” emlegettek a Hungexpóval, illetve a BNV-vel kapcsolatban. És, hogy a szálak még jobban összeérjenek: 1990 után az a Sarlós Gábor lett a Hungexpo „PR-igazgatója”, akiről korábban már írtunk. Sarlóst az állambiztonság „társadalmi kapcsolatként” kezelte, és bár végül nem szerveztek be, erre hálózati kapcsolatai miatt nem is igazán volt szükség. Sarlós is tipikus aranyifjú: apja katpolos tisztből lett fedett állásban dolgozó hírszerző, már csak ezért sem tekinthetjük véletlennek, hogy éppen az ő fia kapott ilyen pozíciót a Hungexpónál. Egy cég, amelynek története világosan megmutatja, mennyire tökéletesen és pofátlanul sikerült a posztkommunista hatalomátmentés.
Sorozatunk előző részében megírtuk, hogyan szállta meg az állambiztonság, illetve a tágabban értelmezett posztkommunista Hálózat a Hungexpót a hetvenes, nyolcvanas években. Olyan figurák dolgoztak ott, mint több fedésben dolgozó állambiztonsági tiszt vagy az a Meruk József, aki a Hungexpo után a Magyar Hírlap első állandó moszkvai tudósítója lett. Most felvázoljuk, mi történt a céggel a „rendszerváltás” után. Nem lesz könnyű olvasmány, de talán érdemes velünk maradni.
És itt mondanék köszönetet azoknak az oknyomozó újságíróknak, akik azt a számtalan korábbi cikket megírták [elsősorban a Magyar Nemzetben és a Heti Válaszban], amelyek alapján össze tudjuk rakni az azóta még teljesebb képet.
A mindent túlélő kereskedelmi tanácsosok
A sorsdöntő 1989-es, 1990-es esztendőkön Kovács István vezette át a céget, aki a nyolcvanas évek vége felé váltotta Kőrösvölgyi Lászlót. A Figyelő 1988-ban, majd 1989-ben is oldalas interjút készített Kováccsal, a szerző mindkétszer Follinusz – máshol Follinus – János volt. Egy sokat próbált veterán-újságíró – és titkosmunkatárs, ahogyan az korábbi cikkünkből kiderül. Kovácsról a Figyelőben ezt írták:
„Kovács István, aki hosszú ideje dolgozik vezető külkereskedelmi beosztásban, s legutóbb párizsi kereskedelmi tanácsos volt, vette át a vezérigazgatói posztot. Elődje, dr. Kőrösvölgyi László koppenhágai kereskedelmi tanácsosként foglalta el új állomáshelyét.”
Mindketten kereskedelmi tanácsosok voltak – egy újabb szigorúan a hírszerzés alá tartozó munkakör, lásd például Bajnai Gordon korábbi külügyminiszterét, az éppen a PS-en leleplezett Balázs Pétert. Őt a katonai szolgálathoz (MNVK-2.-höz) sorolták.
De ugyanehhez a külkeres hálózathoz tartozott az a Simonyi elvtárs is, akinek fia, Simonyi András már fiatalon a KGB-hez sorolt DIVSZ-nél folytatta, hogy ma már Washingtonból járassa le a kormányt [cikkünk itt].
De térjünk vissza a Hungexpót vezető Kovácshoz. Érdemes összehasonlítani a két Figyelő-cikket, mennyire hasonlítanak és mégis mennyire más már az üzenetük:
Itt még boldog és bizakodó / Forrás: Arcanum.hu
Itt már háromoldalú a tárgyalás és kicsit gondterheltebb / Forrás: Arcanum.hu
Kőrösvölgyi: Hungexpo, Dánia, Gödöllői Királyi Kastély
Amúgy Balázshoz és Simonyihoz hasonlóan persze Kőrösvölgyi sem panaszkodhatott a rendszerváltásra. Meg az egész karrierjére.
Az agrármérnök 1965-ben még a magyar túzokról értekezett a Vadász magazinban, de a hetvenes években már a Hungexpónál volt, ahol vezérigazgató-helyettesből úgy lett vezérigazgató, hogy az egyre kényelmetlenebbé váló, már öreg Földes Lászlót váltotta. Jellemző, hogy a rendszerváltást dániai kereskedelmi tanácsosként élte meg. 1993-ban írt arról a Magyar Nemzet, hogy hazakészül, miután „hat évig volt kereskedelmi kirendeltségünk vezetője Koppenhágában”.
Ezután persze visszatért a Hungexpóhoz, 1996-ban (már a Horn-kormány alatt) az igazgatóság tagja lett – ahogyan a Világgazdaság rövid híréből kiderült. Három évvel később még jobb álláshoz jutott: a Gödöllői Királyi Kastély Kht. vezetője lett – egészen a kétezres évek közepéig.
Apró Piroska üdvözlete
A Kőrösvölgyit váltó Kovács helyettese a nyolcvanas évek végén Boros István volt –természetesen ő is a cégnél maradt. Az 1989-es cikkek már a változó időkről szóltak: „A gyengélkedő Erich Honecker helyett Willy Stoph miniszterelnök nyitotta meg a Lipcsei őszi Vásárt. A megnyitó beszéd után a hagyományos vásárnéző séta következett. A magyar cégek szétszórtan találhatók a vásár különböző pontjain – az NDK miniszterelnöke a Chemolimpex [itt dolgozott Vitray Tamás is rövid ideig] pavilonjánál elidőzött néhány percig.
Itt üdvözölte őt dr. Apró Piroska kereskedelmi miniszterhelyettes, aki a vásár alkalmából tárgyalásokat folytat partnereivel Lipcsében. A Hungexpo által szervezett magyar kiállítás összefogó gondolata: Magyarország – megbízható partner egy változó világban.”
A megbízható régi partnerekkel – a hálózat embereivel. Apró Piroskának később még szerepe lesz.
Apró Piroska Dobrev Klárával. Sorsuk elrendeltetett? / Fotó: Wikipedia.hu
És újra feltűnnek a hálózat sakkfigurái
A Hungexpót eleinte nem privatizálták, mivel a cikkek szerint ez igencsak bonyolult feladatnak ígérkezett. „Kezdettől fogva nagyon nehéz volt a Hungexpo privatizálásának még a stratégiai megközelítése is. Hiszen a Hungexpo részét alkotja egy 38 hektáros telek a város közepén, amelyen gyakorlatilag kiállítási célra használható, de mindenképpen korszerűsítésre szoruló épületek vannak” – magyarázták egy interjúban.
Pénzszerzésre, pénzszivattyúzáshoz viszont remek volt.
És felbukkan Sarlós Gábor is
Említettem, hogy a Hungexpót a régi gárda – Kovács és Boros – vezette, de a PR-igazgató sem volt akárki: Sarlós Gábor, az állambiztonság egykori „társadalmi kapcsolata”, aki a katpolos tisztből lett hírszerző [és korábban a londoni kereskedelmi kirendeltségen dolgozó] Sarlós István fiaként és [ ez a lényeg] annak kapcsolati hálójára építve rendszerszerűleg kerülhetett egy ilyen fontos, posztkommunista vállalathoz. [És itt látszik igazán a hálózat: Sarlósról még az AEISEC miatt írtam korábban, de nem meglepő, hogy újra belefutottam]. Az említett AEISEC nemzetközi hálózata által megfutatott, a korábbi iratok szerint az egyetemen se nem túl szorgalmas, se nem túl jó tanulmányi eredményű Sarlós ekkor már az új időknek megfelelően nyilatkozott: „Sarlós Gábor a Hungexpótól mondja:
»Az a személyes benyomásom, hogy az emberek nem tekintik Magyarországot szürke, volt szocialista országnak. Gyakran találkozunk emberekkel, akiknek vannak személyes tapasztalataik Magyarországról – rendszerint jó emlékeik. Az embereknek az a benyomása, hogy Magyarország olyan ország, amely képes a változtatásra és képes a változásra.”
Érthető az optimizmus. Főleg, ha az összes régi embert a helyén hagyjuk és nem piszkáljuk meg a hálózatot. Hiszen: velük vadásztak [műsorunk itt].
Sarlós Gábor 1989-ben, már mint a Multireklám Kisszövetekezet elnök-helyettese jótékonykodik / Fotó: MTI
Meruk Józsefről ismét sajtófőnökként írtak
Persze nem csak Sarlós bukkant fel. „Régi ismerősünk”, Meruk József is, akire a Világgazdaság 1992-es cikke „sajtófőnökként” hivatkozott. Ha jól értelmezzük, a BNV sajtófőnökeként: „A kiállítók megértették, hogy a pénzükért a Hungexpo nagyon-nagyon jól megszervezett, professzionista csapattal a maximumot nyújtja, a látogatók pedig azt, hogy a megemelt beléptidíjért olyasmit kapnak, amit Magyarországon máshol nem.
A kiállítók és a látogatók egyaránt Magyarország legnagyobb kirakatának tekintik a Nemzetközi Vásárt – mondta a Világgazdaságnak a vasárnap délután záró őszi BNV előzetes mérlegét megvonva Meruk József sajtófőnök.”
Egy másik cikkben ezt írták: „Minden eladó, minden kapható és minden működik a BNV-n. A vásár amolyan tömegünnepélyhez hasonlít. Nem nehéz megjósolni, hogy a hét végén a látogatók száma rekordot ér el. A tömegközlekedés – bármilyen szokatlanul hangzik – kitűnő. A metrószerelvények sűrűn követik egymást, a 100-as buszok pedig szinte összeérnek, hogy végig lehetne futni a tetejükön – jegyezte meg Meruk József, a vásár sajtófőnöke.”
Apró Piroska és egy szt-tiszt is belép a buliba
Amikor Antallék után 1994-ben visszajött a Horn-kormány, a vezetés élén is váltás történt: jött Tóthné dr. Pásztor Zsuzsa, aki a nyolcvanas években még a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnál dolgozott, hogy az Antall-kormány alatt már kormánybiztos-helyettesként működjön. [2017-ben meg bár a Jobbik „holdudvarában” tűnt fel].
1997-ben érkezett az erősítés: januárban megírták, hogy a Magyar Hitel Bank vezetője – előtte Horn kabinetfőnöke – Apró Piroska is a Hungexpónál landolt. Előbb az igazgatóságba került, majd annak elnöke lett. A cég kereskedelmi vezérigazgató-helyettese „dr.” Dégen István volt. Apróhoz hasonlóan ő is bizonyítottan kapcsolatba került az állambiztonsággal. Ő szt-tiszt volt.
Dégen István a nyolcvanas évek végén a Malév üzletkötőjeként dolgozott. Korábban megírtam, hogy a repülőtársaság jórészt az MNVK-2. ellenőrzése alatt állt, de azért a BM-nek is voltak emberei ott. Ő például egészen biztosan. Róla egyelőre annyit tudunk, hogy „1977-től 1987-ig a Belügyminisztérium III/1-es csoportfőnökségének szigorúan titkos tisztjeként nemzetközi hírszerzéssel és elhárítással foglalkozott”.
Szt-tiszti adatlapja szerint apósa politika nyomozó, de sógora (is) állambiztonsági tiszt volt. Apja pedig a kommunista diktatúra befolyásos embere. Családi történet ez is. Az is érdekes, hogy Dégen az elhárításnál dolgozott. Az állambiztonsági hálózatot remekül ismerő forrásom előző cikkem megjelenése után arról tájékoztatott, hogy a Hungexpo nem a hírszerzés, hanem az elhárítás alá tartozott a rendszerváltás előtt. Egészen pontosan a BM III/II-7-a alosztály hatáskörébe. [De persze a hírszerzésnek is volt „érdekeltsége”.] Ha így nézzük, Dégen odakerülése igazán papírforma volt. Talán a szintén az elhárításnak dolgozó Medgyessy Péter is odakerül, ha egykori szt-tisztként nem akadt volna fontosabb feladata: 2002-ben például miniszterelnök lett.
Dégen elvtárs / Forrás: Szigoruantitkos.hu
Reform Rt. majd Ipari Minisztérium
A rendszerváltozás során természetesen beindult Dégen karrierje, előbb a Reform Rt. igazgatótanácsának elnöke (a nyolcvanas évek végén alapított vállalat médiaátmentésben játszott szerepéről korábban írtam már, február végén megjelenő könyvem [itt előjegyezhető] jelentős része erről a társaságról szól), majd az Ipari Minisztérium kabinetfőnöke, végül a Hungexpo vezérigazgató-helyettese lett. Botrányáról majd később. Addig 2010-es öröme:
Boldog az egykori szt-tiszt. Dégen István (b) és Galambos Iván pavilonigazgatók a Nemzetközi Világkiállítások Irodája (BIE) díjával, annak átadása után / Fotó: MTI
De feltűnt a cégnél egy újabb régi ismerős. Marjai József is.
„A hazánkat korábban a KGST színe előtt is képviselő miniszterelnök-helyettes, Marjai József sem áll fényévnyire a Gyurcsány-körtől – írta később a Heti Válasz.
Erre utal, hogy az MSZMP veteránja a Gyurcsány anyósa, Apró Piroska által irányított Hungexpo felügyelőbizottsága élére kerülhetett a Horn-érában”.
Szóval Apró az igazgatótanácsot irányította, Marjai meg a felügyelőbizottságot. [Marjai is a Hálózat embere volt, A berni követ című, amúgy remek filmben Kulka János játszotta.]
Kulka János Marjai Józsefként A berni követben / Forrás: Wikipedia
És megérkezett Barabás János is
Az újabb kormányváltás után Tóthné Pásztor Zsuzsa sokáig a helyén maradt, később Petykó Zoltán váltotta, de 2002-ben ismét a szocialisták emberei következtek. A pufajkás-ügynök (Horn „Harcos” Gyula) után ugye egy szt-tiszt lett a miniszterelnök. Tagadhatatlan a fejlődés. A lényeg, hogy ekkor a Hungexpóhoz is megérkezett az összes régi harcos:
„Hétfő délelőttre összehívott rendkívüli közgyűlésen menesztették a Hungexpo Vásár és Reklám Rt. teljes vezérkarát és felügyelőbizottságát. Az új vezérigazgató a KISZ KB egykori tagja, Barabás János, de az igazgatóságban található a KISZ KB egykori vezető személyisége, Nagy Imre is. Az elnök Tunyogi László, az MSZP közeliként számon tartott Perfekt Rt. üzletág-igazgatója. Ő azt válaszolta kérdésünkre, hogy nem tudja, ki jelölte személyét a Hungexpo igazgatóságába” – írta a Magyar Nemzet.
Övék a rendszerváltás. Barabás János / Forrás: NEB.hu
KISZ KB, MSZMP KB, vegyesvállalatok
Először Barabás Jánosról. Egy a nagyközönség előtt viszonylag ismeretlen, de Apró Piroskához hasonló, roppant befolyásos háttérfiguráról van szó.
Barabás életútja beszédes. Előbb a KISZ KB osztályvezetője, majd a KISZ KB titkára volt, hogy 1982-88 között már az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályvezető-helyetteseként tündököljön (és szónokoljon például a hírhedt tatai rocktanácskozáson), majd 1989-ben már az MSZMP KB tagja lett. Barabás rendszerváltozás utáni karrierje nem igényel kommentárt: 1990–1994-ben az Intercontact Kft. nevű magyar–kanadai tanácsadó vállalat résztulajdonosa és ügyvezetője, 1994–1999 között az olasz többségi tulajdonú Ganz-Ansaldo Villamossági Rt. igazgatóságának elnöke, illetve 1996–1999-ben a Caola Kozmetikai Rt. igazgatóságának alelnöke, 1999-től pedig a Transelektro Rt. elnöki főtanácsadója volt.
Aztán jött a Hungexpo. De azért emeljük ki: a Transelektro is egyértelműen a hírszerzés egyik fontos cége volt 1990 előtt.
Nézzük a többieket: Nagy Imre, Gyurcsány egykori társa és riválisa a KISZ vagyonátmentésében játszott elévülhetetlen szerepet, de Tunyogi is régi ismerős: a rendszerváltozás előtt az MSZMP KB munkatársa volt. De mások is megkapták a jutalomállást: „Nagyon és Barabáson kívül ugyancsak a Hungexpo igazgatóságába küldték az egykor kizárólag a KISZ KB-titkári hivatásnak élő, majd a szocialista párt irodavezetőjeként, illetve az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyetteseként regnáló Szandtner Ivánt, aki kabinetfőnökként Lamperth Mónika belügyminiszter munkáját is segíti.”
Mindenhol a KISZ KB és az MSZMP KB emberei.
Díszpintyek. Gyurcsány mellett Nagy Imre / Forrás: Magyar Ifjúság
A kétszereplős „Tunyogi Band”
Az is kiderült, hogy Tunyogi [nem összekeverendő a zenésszel] magának Medgyessynek is fontos lehetett. Legalábbis az egyik legfontosabb emberének: „Tunyogi László, a Hungexpo Rt. igazgatótanácsának elnöke Medgyessy Péter kormányfő kül- és biztonságpolitikai főtanácsadójának, Tunyoginé Akóts Klárának a férje – derült ki az akkor még liberális Magyar Hírlap cikkéből [az SZDSZ-közeli lap nem véletlenül írt az ügyről]. – Tunyogi 2002. július 6-án került vezető tisztségbe a Hungexpónál.”.
Akóts Klára a hetvenes években a KISZ KB munkatársa, de a nyolcvanas években már „Tunyoginé Akóts Klára” néven osztályvezető ugyanott. Hogy hogyan lett biztonságpolitikai főtanácsadó? Ez – talán örökre – érdekes kérdés marad.
Az SZDSZ-t kihagyták a buliból?
A nagy botrány már 2003 tavaszán tört ki. Ekkor Csillag István gazdasági miniszter – az a jellemtelen, egykori ELTE-s törtető, aki az állambiztonságnál nem csupán feljelentést tett egy „röplapozó” ügyben, de még az akcióban is hajlandó volt részt venni (!) –politikai nyomásra vizsgálatot indított a Hungexpo gazdasági visszaéléséinek ügyében. [Érdekes, hogy az szt-tiszt Medgyessy (ha minden igaz) éppen az ő menesztésébe bukott bele].
A hungexpós botrány akkorára dagadt, hogy már a Népszabadságnak is írnia kellett róla. A háttérben állítólag az állt, hogy kihagyták az üzletelésből az SZDSZ-hez tartozó embereket.
„A büntetőeljárás kikényszerítésének hátterében – Keller László közpénzügyi államtitkársága mellett – a kormányváltás után a vásárcég üzleteiből kihagyott, SZDSZ-es holdudvarhoz tartozó gazdasági társaság érdekeit artikuláló szabad demokratákat fedeztük fel” – írta a Magyar Nemzet.
Ekkor mutatták be a Medgyessyhez hasonlóan volt szt-tiszt Dégent is az olvasóknak, mint aki „a kilencvenes években hét évet töltött a Hungexpónál, vezérigazgató-helyettes is volt, s ma tanácsadóként ténykedik. Barabás János jelenlegi vezérigazgató »az ügyekre való nagyobb rálátás lehetőségével« indokolta, hogy Dégen cége kapta meg az Expo Trade-et”.
Szóval az szt-tiszt is visszaejtőernyőzött. Aztán jött a többi ügy:
„A Hungexpo tavaly tizenkilenc esetben adta bérbe területét áron alul – írta az akkor még liberális Magyar Hírlap. – A Magyar Hírlap […] 19 olyan 2002-ben tartott rendezvényről tud, ahol az állami kézben lévő Hungexpo Rt. meglehetősen alacsony áron adta ki területét a magánkézben lévő Expotrade-nek. A privát cég viszont ennél jóval több pénzért adta tovább a területeket a valódi bérlőnek.”
Csillag István / Forrás: Youtube
Forró Tamás sem maradhatott ki
A Magyar Nemzet cikke szerint a buliban a korábbi titkos megbízott riporter, Forró Tamás is benne volt. Az ő ügyeit sokáig sorolni lehetne, a Hungexpóval kapcsolatban a következőről írtak: „A Hungexpo Reklám Rt.-t 2001-ben alapította a Hungexpo Kft., a Fortuna Kft. (a Szerencsejáték Rt. reklámcége) és az MFB százmillió forintos jegyzett tőkével. Az MFB-nek 10 százalékos, a másik két cégnek 45-45 százalékos tulajdonrésze volt. […]
A Hungexpo Reklám Rt. indulásakor a résztulajdonos Hungexpo Reklámügynökség Kft. üzletrészének 51 százalékát a Hungexpo Vásár és Reklám Rt. birtokolta. A kft.-be 2001 októberében szállt be a Kozma Péter tulajdonában lévő Reklámegyesülés Rt., amely 2002 májusában 100 százalékos tulajdonos lett. […] A feljelentés szerint a 250 millió forintra becsült kár a Hungexpo Reklámügynökség Kft. eladásából”.
Éppen ő maradt volna ki? Forró Tamás a Nap-TV-ben
Dégen Istvánt 2010-ben hiába jelentették fel
Szomorkás lezárásként: Dégen sok-sok évvel később a sanghaji expóval kapcsolatos botrány főszereplője lett: az ügyben 2010 júliusában egy magánszemély, majd a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) tett feljelentést a vélelmezett túl- és fiktív számlázások miatt. „A magyar részvételre a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány összesen 3,2 milliárd forintot költött, ebből kétszintes, 2000 négyzetméteres alapterületű pavilont kellett volna létesíteni, ám csupán egyszintes, 1000 négyzetméteres pavilon készült el. A gyanú szerint előre lefutott volt az épület kivitelezésére és üzemeltetésére kiírt közbeszerzési eljárás, amelyet a Genexpo 2010 Hungary Kft. annak ellenére nyert meg, hogy a kiírási feltételeknek nem felelt meg. A cég ügyvezetője Dégen István volt” – írta még régebben a Magyar Nemzet.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS