A terrorszervezetek egykori tisztjei irányították a magyar kultúrát – Komlós János (ÁVH), Kardos György (Katpol), Sarlós László (Katpol)
Sarlós László fényképe a Film, Színház, Muzsikában / Forrás: Arcanum.hu
Vörös polip: ezzel a címmel indul el a Hálózat rovat kutatójának új műsora a PestiTV-n. A szeptembertől kéthetente, csütörtök este jelentkező adásokban azt a posztkommunista hálózatot igyekszünk felderíteni, amely máig uralja, de legalábbis befolyásolja Kelet-Közép-Európát. Ebben és a következő cikkben egy olyan családot mutatunk be, amely iskolapéldának is tekinthető. Sarlós László, a Zeneműkiadó egykori vezetője feleségével együtt évekig a hírhedt és rettegett Katpolnak dolgozott, később együtt tartóztatták le őket (amikor az ÁVH lefejezte a rivális terrorszervezetet), hogy aztán a kultúra és külkereskedelem területén fussanak be nagyszerű karriert. Sarlós László az ötvenes évek második felétől már az állambiztonságnak dolgozott „Somkuthy” fedőnéven; akkor zárták ki a hálózatból, amikor Londonból hazahívták, hogy átvegye a Zeneműkiadót. Felesége ezután részt vett a Világgazdaság (a HVG elődje) megalapításában. Fiuk, Sarlós Gábor gyerekkorában Angliában élt, remekül megtanult angolul, és bár a Marxon eleinte nem tartozott az éltanulók közé, mégis remek pozíciót kapott, szabadon utazgatott külföldre. Ennek természetesen megvolt az ára: az állambiztonság megpróbálta beszervezni. Természetesen a rendszerváltás után is felfelé ívelt a karrierje, ma leginkább a PR területén ismert, de szívesen politizál, idén a Népszavában támadta kormányt. Hab a tortán, hogy a kis Sarlós karrierjét egy KISZ-titkár, Greskovits Béla egyengette. Ismerős a név? Az SZDSZ neoliberális közgazdászáról, a CEU mostani oktatójáról van szó. Azaz egy újabb csápról.
Majdnem húsz éve, 2002-ben hunyt el Sarlós László, a Zeneműkiadó egykori vezetője. A Muzsika című lapban szép nekrológgal búcsúztatták, amelyben fiatalkoráról ezt írták: „1938-ban a kor törvénye szerint itthon nem vették fel az egyetemre. Palesztinában próbált szerencsét, ott végzett mérnöki tanulmányokat. A hitleri háború hallatán 1941-ben belépett az angol hadseregbe, ahol térképészként szolgált. A háború után természetesnek tartotta, hogy itthon a helye. Ezen nem változtatott az sem, hogy kémkedés vádjával hamarosan 9 év börtönre ítélték (felesége, mert nem vallott ellene, Kistarcsára került). 1955-ben amnesztiával szabadult. Nem megkeseredve, hanem bölcs tanulságokkal: hogy az anyagi dolgok lényegtelenek, hogy az egyetlen fontos dolog az emberi tartás; és hogy mindig tudni kell, mi fontos, és mi lényegtelen.”
Gyönyörű sorok. A valóság (mint sokszor) jóval sötétebb. Sarlós valójában a hírhedt Katonapolitikai Osztályon dolgozott, azaz a hadsereg belső terrorszerveztében, és akkor tartóztatták le, amikor a rivális társszerv, a jóval ismertebbé vált ÁVH gyakorlatilag lefejezte a Katpolt. Látni fogjuk, hogy Sarlós meggyőződéses kommunista volt, ezért tartotta természetesnek, hogy az alakuló diktatúrában a helye. Amelynek meghatározó arca lett.
Sarlós múltjára akkor bukkantam rá, amikor egy közgazdász-egyesület, az AIESEC történetét kezdtem kutatni. Az AIESEC a közgazdászhallgatók ma is létező nemzetközi szervezete, amelyhez 1972-ben a Magyar Népköztársaság is csatlakozott. Később, 1983-ban megalakult a Magyar Közgazdászhallgatók Egyesülete, „a Művelődési Minisztérium felügyelete alatt”<Esti Hírlap, 1983>, amelynek elnöke Sarlós Gábor – László fia –, a „Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakának harmadéves hallgatója” lett.
A ma is aktív, elsősorban a PR területén meghatározó Sarlós Gábor a rendszerváltás után szép karriert futott be – mostanság a Népszavában támadta a kormányt –, de akkoriban – 1983-ban – még tippszemélyként, azaz beszervezési célpontként kezelte az állambiztonság. Kutatódossziét nyitottak róla, amelyben az összes személyére vonatkozó, fontosnak vélt iratot, feljegyzést, állambiztonsági jelentést összegyűjtötték.
KISZ-hátszél, szülői háttér, egyenes út felfelé
Az első fontos feljegyzést az igazgatója jegyezte: „Sarlós Gábor <...> Jó anyagi körülmények között és kiegyensulyozott légkörü családban nevelkedik, egyetlen gyermek – írta jellemzésében. – Apja a Zenemükiadó Vállalat igazgatója, anyja ujságiró, a Világgazdaság cimü lap rovatvezető-helyettese. <...>”
Sarlós Gábort a gimnázium után felvették a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre, ahol a külkereskedői pályát célozta meg. Ezt írta „szakosítási jelentkezési lapján”: „Úgy érzem, érdekel a külkereskedői pálya.” A KISZ-titkár, Greskovits Béla támogatta, de elégedetlenségét sem rejtette véka alá: „Sarlós Gábor jó tájékozottsággal rendelkező, kiemelkedően művelt fiú. Egyetemi pályafutása során eddig messze nem merítette ki lehetőségeit. Vérszegény eredményeit részint – közelebbi ismeretében – nem értem, részint pedig azzal magyarázom, hogy az egyetem egyelőre nem érdekli eléggé. <...> Szerencsésnek tartom és melegen támogatom külgazdasági szakválasztását. Greskovits Béla”.
A KISZ-titkár máshol így fogalmazott: „Félévi tanulmányi eredménye nem sikerült ilyen jóra. <...> Tanulmányaiban nyelvekből ért el kimagasló eredményt.
A KISZ Budapesti Bizottsága Egyetemi és főiskolai nyelvi versenyén franciából első helyezést ért el. Angol nyelvtudására is hamarosan felfigyeltek az őszi AIESEC-táborban és munkája elismeréséül őt küldték Helsinkiben a finn AIESEC-bizottsággal való kapcsolat megerősítésére.
<...> Jó fellépését azonban nemcsak külföldön kamatoztatja, az AIESEC szervezet érdekében több vállalatnál is tárgyalt már. <...> Adottságai és képességei alapján javasoljuk feltétlenül a külgazdasági szakra való felvételét.” A fenti szöveget Sarlós Gábor és Greskovits is aláírta. A jelölt remek angol nyelvtudása kivételezett helyzetéből is adódott – apja évekig Londonban dolgozott. Kettős állásban, fedésben.
Máskülönben Greskovits jellemzése szerint rossz tanuló volt, de a „nem sikerült”, ill. „vérszegény” eredmények ellenére is kiválasztották.
Greskovits: a KISZ-ből a CEU-hoz az SZDSZ-en át
Nem mellékesen az említett KISZ-titkár Greskovits minden bizonnyal megegyezik azzal az úriemberrel, aki ma a CEU oktatója; ő is a Marxon végzett, és a rendszerváltás után az SZDSZ meghatározó közgazdásza lett.
Pályafutása klasszikus, a nyolcvanas években természetesen ő is külföldi tanulmányútra mehetett, majd az évtized második felében egyre-másra megjelentek a dolgozatai a szaklapokban. Az Antall-kormány idején az SZDSZ-es „gyors privatizáció” hangos prófétája lett, 1991-ben a párt házilapjának, a Beszélőnek beszélt erről, mint az egyetlen megoldásról a „válság ellen”.
„Harmadszor, bármilyen vitézül menedzseli is a Magyar Nemzeti Bank az ország eladósodását, mégsem múlt el a fejünk fölül a fizetőképtelenség veszélye. Negyedszer, a lakosság egyre szélesebb rétegeit érinti a lecsúszás, az elnyomorodás és a munkanélküliség” – magyarázta.
A szokásos, azóta is ismert szöveg – mindent az üzlet, a privatizáció érdekében. De ne ragadjunk le a már a CEU-n tanító egykori KISZ-titkár mellett, térjünk vissza Sarlóshoz. A jelölt dossziéjához csatolták a katonai társszerv, az MNVK-2. Csoportfőnökség környezettanulmányát, ami azt jelenti, hogy utóbbi is be akarta szervezni – vagy ahogyan ők fogalmaztak saját nyelvükön: „megnyerni”.
Az MNVK-2. is be akarta szervezni
„1979. október 1. Tipp felhasználása tervezett: perspektivában KKM-KÜM külföldön kutató-tanulmányozó” – tehát a Külügyminisztériumban vagy a Külkereskedelmi Minisztériumban képzelték el a „tippet”, avagy a jelöltet.
„1975-től KISZ-tag – írták. – Mozgalmi tevékenységét mi sem dicséri jobban, minthogy 1977-ben ellenszavazat nélkül az iskola KISZ-titkárává választották. <...> Tipp több alkalommal volt szüleivel turistaként külföldön. 1972. Jugoszlávia. 1973. Olaszo., 1975. Csehszlovákia, 1976. Görögo., Szu., 1977. Anglia, Csehszlovákia, 1978, Csehszlovákia, 1979. Franciaország. Utóbbi két alkalommal már egyedül is elengedték ugyanevezett >hátizsákos turára<.”
Sarlós László: a Katpoltól a hírszerzésig
Az igazán érdekes az, amit Sarlós apjáról, Sarlós Lászlóról gyűjtöttek össze. Utóbbinak igazán kalandos élete volt. „A tipp apjáról: Sarlós László <...> Apja textilkereskedő <...> Érettségi után fél évig Brno-i Textil Főiskolára járt, ahonnan zsidó származása miatt távolitották el. 1940. márc-ban felvételt nyert a Haifa-i Müegyetemre. 1941 májusában tanulmányait megszakitotta. Első izben 1941. május 14-től 1946. 08. 01-ig – önkéntes bevonulás alapján – a angol hadsereg müszaki csapatainál teljesitett katonai szolgálatot, közkatonaként. Szolgálati helyei: Palesztina, Egyiptom, Lybiai sivatag, Sziria, Olaszország volt.”
A cikkünk elején idézett nekrológ szerint (is) térképészként dolgozott – ez szigorúan a hírszerzés területe. De folytassuk a szöveget:
„Második alkalommal 1947. januártól 1950. febr-ig a HM Katonapolitikai Csoportfőnökségen teljesitett szolgálatot, kezdetben polgári alkalmazottként, majd szds-i rendfokozatban. Ezt követően 1950. febr-tól októberben történt letartóztatásáig a HM. Központi Tiszti Iskola törzsparancsnoki beosztását látta el.”
A Katpol kegyetlenségében felvette a „versenyt” az ÁVH-val
Sarlós tehát azon a Katpolon dolgozott, amelynek sötét ügyeiről több cikkben írtunk. Elégedetlenek nem lehettek vele, hiszen törzsparancsnok lett a Központi Tiszti Iskolán. Később nemcsak ő került a kultúra területére a Katpolról, a nála ismertebb Kardos Györggyel és Berkesi Andrással pontosan így történt.
Kardosékat 1950 októberében tartóztatták le, akkor, amikor az ÁVH gyakorlatilag lefejezte a „társszervet”. Ekkor került rács mögé Sarlós is: „1950. 10. 26-án vették őrizetbe izgatás cimen első fokon 9, másodfokon 7 évi börtönbüntetést kapott, mellyel együtt járt vagyonának elkobzása – írták róla a fent idézett környezettanulmányban. – 1955. 04. 20-án amnesztiával szabadult <...> rehabilitálták. <...> 1955. májusában a Textilmintagyártó Váll-nál <...> segédmunkás, ill. jigger festő. 1957-től 67-ig a Kultura Külker. Vállalatnál üzletkötő, ill. csoportvezetői beosztást látott el. Ezenbelül 1964 és 67 között Londonban külszolgálaton tartózkodott családjával a Kultura Váll. Megbizottjaként. 1967 őszétől jelen beosztásában a Zenemükiadó Váll. <...> igazgatójaként dolgozik. <...> 1943-ban belépett a Palesztinai Kommunista Pártba. <...> Szolgálati utjai során a világ szinte valamennyi jelentősebb nyugati országát felkereste már. /USA, Anglia, NSZK stb./”.
„Textilmunkás lett, ahonnan fájó szívvel engedték el, amikor más, érdekes munkát talált – írták erről a fenti nekrológban a szöveg szerint özvegye elmondása alapján. – A háború alatt elnéptelenedett zsidó hitközségeknél kincset érő könyvtárak kerültek elő. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál valakinek eszébe jutott, hogy értékesíteni lehetne ezeket, lehetőleg külföldön. Ezzel kezdődött a Sarlós házaspár könyves-kottás külkereskedő pályája. A siker minden képzeletet fölülmúlt, és ahhoz vezetett, hogy Sarlós Lászlót 1964-ben a Kultúra londoni képviselőjévé nevezték ki.”
Sarlós László: üzlet és jelentések
Mi történt valójában?
Sarlóst, ahogyan annyi más katpolost és ÁVH-st az ötvenes évek közepén, kiengedték a börtönből, visszatért civil foglalkozásához, és eleinte átlagmunkát kapott. Minden megváltozott 1956 után, hiszen 1957-ben, a megtorlás és újrakezdés évében a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (KKV) üzletkötője, majd csoportvezetője lett. És beindult a fent említett üzletelés.
„Somkuthy” másik, korábbi munkadossziéja még a kémelhárítás embereként említi. Ennek szövegében még informátorként hivatkoztak rá: „Az informátor a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat üzletkötője volt. Jelentéseiben nyugat-európai és közel-keleti útjairól, üzletfeleiről, illetve ezek magyarországi látogatásairól számolt be. BM II/2., BM III/II-2.” Nyitás: 1958, zárás: 1964.
Beszervezési dossziéja szerint „1958-ban szervezte be őt a kémelhárítás informátorként és a külkereskedelem területén foglalkoztatta. <...>
Tartói operatív munkájával meg voltak elégedve, jó képességű hálózati személynek értékelték. Londonból való hazatérése után a Zeneműkiadó Vállalat igazgatója lett, így további hírszerző lehetőségei megszűntek, ezért 1968-ban a hálózatból kizárták.”
Itt már titkos megbízottként hivatkoztak rá.
Felesége is a Katpolon dolgozott
Nemcsak az ő, felesége története is hasonló. Ez is a fiúkról készített környezettanulmányból derül ki: „Sarlós Lászlóné <...> Klein Zamfira <...> 1944-ben külföldre deportálták őket, ahonnan 1945 őszén Palesztinába mentek. <...> Iskolai végzettsége 5 gimnázium, szakképzettsége varrónő. <...>
1945-46-ban történt házasságkötéséig, ill. hazatéréséig Haifaban pincér, bejárónő, gyári munkás, éjjeliőr munkakörökben dolgozott. Hazatérésük után kezdetben héber nyelvórákat adott, majd 1947 juniusától a HM IV. FCSF-ségen dolgozott. / Férje munkahelyével azonos./ Letartóztatása ideje, körülményei, rehabilitációja férjénél leirtakkal megegyező.
<...> 1956. okt. 5-én helyezkedett el a Kultura Külker. Váll-nál, kezdetben az Antikvár részlegben, majd a propaganda osztályon dolgozott 1968-ig üzletkötőként. /1964-67-ig férje külszolgálata idején a londoni kirendeltségen telefonközpontosként tevékenykedett./ 1968-ban került a Konjunktura és Piackutató Int. >Gazdasági Hirek
Sarlós Zsuzsa kommunistává válása nem lehetett magától értetődő. Mélyen vallásos rabbicsaládból származott, apja a cionista mozgalom egyik meghatározó tagja volt, majd a megegyezésnek köszönhetően a híres Kasztner-vonattal elhagyhatta Magyarországot.
Sarlós Zsuzsa a vele készült életút-interjúban elmondta, hogy szülei Izraelben nem igazán örültek a vallástalan vőlegény feltűnésének, de azért belementek a házzasságba. Elmondása szerint később férje akart hazajönni, mert „nagyon hitt az eszmében, és mi hazajöttünk építeni a szocializmust”.
Tisztviselő voltam – állította a rendszerváltás után
Ezután együtt mentek a Katpolhoz, együtt tartóztatták le őket (a feleség Kistarcsára került), majd együtt helyezték őket a kultúra és külkereskedelem területére. Sarlós Zsuzsa a vele készült interjúban még idősen sem beszélt őszintén ezekről az évekről. „Én héberórákat adtam, azokat tanítottam héberül, akik ki akartak menni. Utána tisztviselő voltam. A háború utáni élet elég szegényes volt. Mindent csak jegyre lehetett kapni. Volt kenyérjegy, lisztjegy, cukorjegy stb.
Felemás történet. Az idős hölgy elhallgatta a Katpolt („tisztviselő” volt), letartóztatásuk valódi hátterét, némi antiszemitizmust emlegetve. Holott – ha már nagyon helyesen kitért erre – arról is szólhatott volna, hogy a vállalhatatlan megjegyzéseknek azért volt háttere: a Katpolon és az ÁVH-n is erősen felülreprezentáltak voltak a zsidó származású kommunisták, akik vezető szerepet játszottak a társadalom megtörésében (és a vallásos vagy „osztályellenség” magyar zsidókat is kegyetlenül üldözték – lásd ezzel kapcsolatban a cionista Dénes Béla unikálisan őszinte, nem elkenegető szavait.) Lépjünk tovább: az, hogy Sarlósnét is beszervezte volna később az állambiztonság, egyelőre nem ismert. Az a tény, hogy a „londoni kirendeltségen telefonközpontosként tevékenykedett”, erősen gyanússá teszi őt. Nem beszélve a múltjáról, amely alkalmassá tehette a titkos munkára.
A HVG elődjénél dolgozott az egykori katpolos
Tény, hogy Sarlós Zsuzsa végül nem futott be férjéhez hasonló karriert, a Világgazdaság rovatvezető-helyettese volt, 2007-ben halt meg, nekrológjában ezt írták: „Meghalt Sarlós Zsuzsa, a Világgazdaság alapító tagja. A kezdetektől, 1968-tól a lapnál dolgozott, szerkesztette az árupiaci, majd a külgazdasági rovatot. 1927-ben született Kolozsvárott, a háborús időket Palesztinában vészelte át, az ötvenes évek első felében vád és ítélet nélkül mintegy öt esztendőt kényszerült eltölteni a kistarcsai női táborban, mert nem volt hajlandó a férje ellen vallani. Kiszabadulása után a Kultúra külkereskedelmi vállalathoz került, ahonnan családjával Londonba vezetett az útja. A Világgazdaságnál a nyolcvanas évek közepéig dolgozott, sok újságírót ő vezetett be a szakmába.”
Ezt a nekrológot az elhallgatás uralja: szó sincs a Katpolról, kommunista múltjáról. Mi viszont ezzel a családi háttérrel már érthetjük, miért is az MNVK-2. talált rá először Sarlós Gáborra – hiszen ott volt a szülők katpolos múltja. A környezettanulmányhoz csatolt vélemény szerint tökéletes jelöltnek tartották:
„Tipp politikai beállitottsága, magatartása, emberi, jellembeli tulajdonságai, képességei alapján alkalmasnak látszik a tervezett kategóriában történő felhasználásra a KKM területén.”
Miért talált rá mégis a BM?
Folytatjuk.
