Húsz éve lőtték agyon Fenyő János médiacézárt - A gyilkosság megbízója köszöni, jól van
Húsz évvel ezelőtt hajtották végre a magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb emberölését, a Fenyő-gyilkosságot. A leszámolás a rendszerváltozás utáni Magyarország legsötétebb időszakában történt, amikor szinte minden nap felrobbantottak egy autót egy vállalkozóval és a bűnözők hadszíntérré változtatták Budapest utcáit. Fenyő János médiavállalkozó likvidálása azonban mégis eltér a kilencvenes években elkövetett maffiagyilkosságtól, ugyanis sem előtte, sem azóta nem fordult elő, hogy olyan kaliberű embert gyilkoljanak meg, aki bejáratos volt a legmagasabb politikai körökbe, pártokat finanszíroz és emellett az ország egyik leggazdagabb embere. A bérgyilkosság megbízóját azóta is homály fedi.
Fenyő János, aki a Vico sajtóbirodalom kiépítésével az ország legbefolyásosabb emberei közé emelkedett, 1998. február 11-én este fél hatkor Mercedesével fodrászhoz tartott, amikor a Margit utca 4-es szám alatt megfogta a piros lámpa. A feltorlódott kocsisorban várakozó Mitsubishiből kiugrott egy férfi, aki az Agram 2000 típusú gépfegyveréből tizenkilenc lövést adott le Fenyő Jánosra. A lövedékekből négy találta el az áldozatot, így a médiavállalkozó azonnal meghalt. A merénylet után a tettes megszabadult géppisztolyától, sapkájától, kabátjától, kesztyűjétől, beszállt társai közelben lévő autójába, és elhajtottak a helyszínről. A gyilkosság a teljes magyar közéletet megrázta. Horn Gyula akkori miniszterelnök éppen a Fenyő-gyilkosság után fakadt ki az azóta szállóigévé vált, Kuncze Gábor belügyminiszternek címzett mondatával: "Ami ma van, az nem közbiztonság". És valóban, a kegyetlen leszámolás a rendszerváltás utáni Magyarország legsötétebb időszakában történt, hiszen a kilencvenes évek közepétől javában dúlt az olajszőkítéssel kéz a kézben járó magyar maffiaháború: szinte minden napra jutott egy robbantás, vagy gyilkosság. Nem voltak békés évek.
Albán bérgyilkosra gyanakodtak
A Fenyő-ügyben néhány napig a Doszpot Péter vezette BRFK Életvédelmi Alosztálya járt el, majd a leszámolás megjárta a két éve elhunyt Kiss Ernő fémjelezte KBI-t, 1998 nyarán pedig az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán belül működő döglött ügyek osztályának szabták feladatul, hogy kerítsék kézre az elkövetőket. Az már az emberölés másnapján sem volt kérdés, hogy profi bérgyilkosság történt. Mivel a gyilkosság helyszínén egy albán gengszter, Salihi Mead is felbukkant, a rendőrség azt feltételezte, hogy a merénylet végrehajtását albánok követték el. Mead egyik ismerősét, Acifi Nijazit meg is gyanúsították, ám a vizsgálat kizárta bűnösségét. Ezt követően egy harmadik albánt, Sefedini Gvint neveztek meg tettesként, de róla is kiderült, hogy ártatlan. Az eljárás során a valódi tettes elfogásáig több száz személy DNS-ét ellenőrizték, több tucat embert hallgattak meg tanúként, köztük rendőröket, politikusokat, újságírókat és ismert közéleti személyiségeket.
Egy lépésre voltak a megbízótól
A nyomozást először a bűncselekmény után négy évvel zárták le, ám 2004-ben az aktákat újra elővették. Kovács Lajos ezredes, a döglött ügyek osztályának egykori vezetője akkor arról beszélt, hogy egy tízfős, külföldi és magyar állampolgárokból álló bűnszervezet Fenyő János egyik üzleti ellenfele megbízásából szervezte és hajtotta végre a leszámolást. Kovács hangsúlyozta, Fenyő rengeteg ellenséggel rendelkezett, éppen ezért nehéz feladat volt, hogy kiszűrjék, közülük ki volt képes kapcsolatba lépni a szervezett alvilággal. Az ezredes biztos volt benne, hogy az üzleti életben kegyelmet nem ismerő, Amerikát is megjárt médiamágnás belegázolt egy olyan ember életébe, aki nem tudott megbocsátani, éppen ezért több, egymásról nem is tudó közvetítő segítségével megrendelte a bérgyilkosságot. Ebben az időszakban Garamvölgyi László, az ORFK egykori kommunikációs igazgatója a TV2 Mokka című műsorában is arról beszélt, tudják, ki a Fenyő-gyilkosság megbízója, „ám a bizonyítás ott kissé problémás”.A rendőrség abban az időben annyira közel érezte a megoldást, hogy Kovács Lajos a Legfőbb Ügyészségen konzultált egy ügyésszel az esetleges vádemelésről. Az ügyész átnézte az aktát és azt mondta, hogy „ennek még nem szabad nekimenni”.
Amikor az ügyésznek odaadtam a Fenyő-ügyben keletkezett irathalmazt, akkor ő azt mondta: a megbízói oldalról nagyon sok mindent tudunk bizonyítani, de a végrehajtói oldalról nem. Konkrétan az nem volt eléggé bizonyítva, főleg tárgyi bizonyítékokkal alátámasztva, hogy ki lőtt. Azt viszont bizonyítottnak látta, hogy kinek állt érdekében és ki akarta megöletni az áldozatot. Az ügyész azért ellenezte a vádemelést – utólag is azt kell, hogy mondjam, okosan –, mert azt mondta, a felbujtót nem lehet tettes nélkül elítélni”
- nyilatkozta pár évvel ezelőtt a ma már nyugalmazott ezredes.
"Halálos, vérre menő küzdelem" Gyárfás Tamással
A Fenyő-gyilkosság hátteréről, lehetséges indítékáról legtöbbet az agyonlőtt médiavállalkozó egykori bizalmasától, pszichológusától, Perczel Tamástól tudhatott meg eddig a közvélemény. A halálos beteg Perczel Brády Zoltánnak, a Kapu folyóirat főszerkesztőjének 2004-ben készült dokumentumfilmjében beszélt kendőzetlenül Fenyő üzleti magánháborúiról, és megnevezett három személyt, akiknek érdekükben állhatott a médiacézár elhallgattatása: a Nap TV korábbi tulajdonosát, Gyárfás Tamást, a Postabank egykori vezérét, Princz Gábort, valamint a Vico-vagyon örökösét, Székely Herbertet. A felvételen a médiacézár bizalmasa állítja: Horn Gyula akkori kormányfő és Kuncze Gábor volt belügyminiszter is tudott Fenyő és Gyárfás médiapiaci küzdelméről. Perczel emellett befolyásolni próbálta az 1998-as választások kimenetelét, és remélte, hogy a „balos” Vico-csoportot és lapját, a Népszavát átállíthatja a jobboldalra. Perczel sikeresnek értékelte a törekvést, ugyanakkor azt vélelmezte, hogy a Vico-vezér vesztében szerepet játszhatott ez a szemléletváltás is, hiszen korábban Fenyő a kormánypártok szekerét tolta és az MSZP-SZDSZ koalíció az ő anyagi támogatását is élvezte az 1994-es kampányban. A médiacézár emellett képtelen volt abbahagyni magánháborúit, köztük azt a Gyárfással folytatott „halálos, vérre menő küzdelmet”, amelyet a Nap-kelte című tévéműsor jogaiért folytattak – nyilatkozta a filmben Perczel, aki szerint Fenyő adatokat gyűjtött Gyárfás gazdasági visszaéléseiről, és több helyre eljuttatott egy, a jogsértésekre utaló százoldalas dossziét. Erről beszámolt Kuncze Gábor akkori belügyminiszternek is, aki elkérte az iratokat, ám az ügyben mégsem történt semmi- állította Perczel.
Valakik levették a kezüket Fenyőről
A pszichológus úgy tudta, a dokumentum eljutott Kiss Ernőhöz, az időközben megszüntetett Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) vezetőjéhez is, ám abból eltűnt addigra húsz oldal. Fenyő mindezek mellett Princz Gábor Postabank-vezér viselt dolgairól is gyűjtetett információkat, amelyeket a saját tulajdonában álló Vico-csoporthoz tartozó Népszavában hoztak nyilvánosságra. Fenyő 1997 őszén találkozott Horn Gyula miniszterelnökkel is, aki arra kérte a médiamágnást, hogy „hagyja békén Gyárfás Tamást és kössenek végre békét”.Perczel szavai szerint ezután „beköszöntött a béke”, ám ekkor felbukkant Székely Herbert, aki egy ideig a titkára volt a Vico mindenható urának. Székely célja Fenyő zsarolása volt egy terhelő adatokat tartalmazó kazettával – vélekedett Perczel. A gyilkossághoz Perczel szerint az vezetett, hogy Fenyőről „valakik levették a kezüket, és védtelenné vált”.
Lehetetlen helyzetbe hozta Kunczét, összetűzésbe került a rendőri vezetéssel, szembekerült Kiss Ernővel, Horn Gyulával, vagyis az egész hivatalos Magyarországgal. A másik oldalon pedig folytatott háborút olyan emberekkel, akik komoly hatalommal rendelkeztek és volt félnivalójuk. Nekem meggyőződésem, hogy a húr itt pattant el”
– jelentette ki Perczel, aki arról is említést tett, hogy profi lehallgató berendezést találtak a Vico egyik ingatlanában, Fenyő irodája mellett, így a professzor feltételezte, volt főnökét lehallgatta valamelyik magyar titkosszolgálat. Perczel ennek tulajdonította azt is, hogy utólag kiderült, Fenyő nagy titkokat rejtő páncélszekrényét teljesen kifosztották. A dokumentumfilm vágatlan felvételeit a rendőrség még 2005 tavaszán lefoglalta és a nyomozati iratokhoz csatolta.
Csak a végrehajtót ítélték el
Fordulat a Fenyő-ügyben azután következett, hogy 2011. februárjában magyar kérésre Szlovákiában letartoztatták az Aranykéz utcai robbantással és több más bérgyilkossággal összefüggésbe hozott Jozef Rohácot, miután kiderült, az ő DNS-ét találták meg a merénylet helyszínén hagyott sapkában. Az ügy pikantériája, hogy Rohác korábban már egy gyilkossági kísérlet miatt másfél évig előzetes letartóztatásban volt Magyarországon, ám akkor valamilyen rejtélyes oknál fogva nem hasonlították össze a DNS-ét az 1998-as merénylet helyszínén rögzített anyagmaradványokkal, annak ellenére, hogy tanúvallomások is szóltak arról, hogy Rohác lehetett Fenyő János gyilkosa. Noha a szlovák végrehajtó ember végig tagadta bűnösségét és hallgatott megbízóiról, a bíróság tavaly májusban jogerősen is életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Rohác bűntársát, a vád szerint sofőrként közreműködő Ladislav Trnkát bizonyítottság hiányában felmentették, az pedig már a vádiratban sem szerepelt, hogy ki bízhatta meg a szlovák férfit a merénylettel. Egy darabig ugyan folyt egy elkülönített eljárás az alapügy lezárása után, ám fél évvel később felfüggesztették a nyomozást, noha a rendőrség kezében konkrét személyekre vonatkozó tanúvallomások is voltak, ám ezeket nem tartották elegendőnek ahhoz, hogy bárkit is gyanúsítottként hallgassanak ki, pedig a 2011-ben újraindított nyomozás során többen is részletesen beszéltek a saját autójában gépfegyverrel lekaszabolt volt médiamágnás késhegyig menő konfliktusairól.
A védelmi szolgálat keresi a felbujtót
A jogerős ítélet után éppen ezért indított vizsgálatot a rendvédelmi szervek és a titkosszolgálatok egy részének belső elhárításaként működő, a 90-es évek alvilági leszámolásaiban a rendőrségnek segítséget nyújtó Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ). Jó ideig az a verzió volt a legerősebb, hogy a több súlyos bűncselekményben is érintett Tasnádi Péternek közvetítőként lehet köze a bűncselekményhez. Tasnádi néhány éve a bíróságon annyit tanúként elismert, hogy az ex-úszóelnöktől, Gyárfás Tamástól 1997 őszén megbízást kapott Fenyő János meggyilkolására, ám az egykori nehézfiú állítása szerint nem hajtotta végre az emberölést. Egy, az NVSZ eljárására rálátó hatósági forrás szerint Tasnádi ebben az esetben igazat mondott. Szerinte, ahogy az Aranykéz utcai robbantásra, úgy a Fenyő-gyilkosságra is Portik Tamás adhatta ki a közvetlen parancsot Rohácnak, az azonban egyelőre nem világos, hogy az Energol-vezér egyedüli döntése volt-e a likvidálás, vagy valaki megbízta őt, így a vizsgálódás kiterjed arra is, hogy fizetett-e bárki is a merénylet után Portiknak.
Vallomás Portikra és Gyárfásra
A hatósági forrás hozzátette, az energolosnak bőven volt indítéka a gyilkosságra. Ezt támasztja alá a Portik-ügyek egyik koronatanúja, Radnai László vallomása, aki arról beszélt a rendőröknek még 2011 őszén, hogy tudomása szerint a gyilkosságra Portik Tamás adott „szívességből” megbízást, hogy ezzel járjon a Nap TV korábbi tulajdonosa, a Magyar Úszó Szövetség volt elnöke, Gyárfás Tamás kedvében, akinek a segítségével pozíciót kívánt építeni a médiában. Utóbbi kijelentést erősítette meg még az alapügyben az a szigorún védett tanú is, aki szerintPortik valóban médiabefolyást kívánt szerezni Gyárfás és Fenyő segítségével, de a médiacézár végül felrúgta a megállapodást, noha már mindenről megegyeztek és Portik még a magas rangú politikai kapcsolatait is bevetette volna, hogy az üzlet simán menjen. A tanúvallomás szerint, amikor Portik a médiamágnás kihátrálását megtudta, őrjöngeni kezdett és kijelentette, hogy „hazavágja” Fenyőt, amire Gyárfás Tamás úgyfelelt: „Tomikám, ezzel nekem is nagy szívességet tennél”, ez a szemét tényleg golyót érdemelne”.Erre Portik feldühödve azt mondta, „hát akkor én kinyíratom”. A tanú hangsúlyozta, nagyon megijedt, mert látta, Fenyő megölését Portik és Gyárfás is komolyan gondolta, és amikor a híradóból megtudta, hogy meggyilkolták a médiamogult, egyből arra gondolt, lehetséges, hogy ehhez nekik közük van.
A szerző írása eredetileg a Magyar Idők szombati számában jelent meg.
Vezető kép: Bánkuti András
